Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

12 Szabad ÚJSÁG 1992. január 11. ( Hírkosár ^ ^ jégkoronliga 32. fordulója után \-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------' ^ Uj esztendő, régi hoki... Félrelépni is tudni kell Házassági botrányba keveredett Andy Gray 27 esztendős angol labdarúgó. Eredetileg úgy tervezte, hogy a 35 éves, szőke Deborah Danielsszel lép frigyre, ám nem sokkal az ünnepi aktus előtt meggondolta magát, s inkább új barátnőjét, a nálánál két évvel fiatalabb, barna hajú toplessmodellt, Karen Tettet vezette az anyakönyvvezető elé... Pedig Deborahhal már alaposan felkészültek a házasságra: kijelölték az eskü­vő napját, helyszínét, és egy háromezer fontos menyasszonyi ruhát is kiválasztot­tak. A sértett ara most azt állítja, hogy Andrey és ő már júniusban Jamaicában örök hűséget fogadtak egymásnak, s egyébként annak idején — édesanyja halála miatt — éppen a labdarúgó forszírozta az egybekelést. „Ha téged elveszítelek, mindent elveszítek” — hajtogatta akkoriban. Sőt, nem sokkal később egy gyémántokkal ékesített eljegyzési gyűrűt is vásárolt szerelmének, Deborahnak. Azóta azonban sok víz lefolyt nemcsak a Dunán, hanem a Temzén is... Gray meg szép csendben elpártolt a táncosnő mellől. A volt menyasszony a futballista egyik barátjától tudta meg telefonon, hogy férjje­löltje más nőre vetett szemet. Mikor Deborah kérdőre vonta Andyt, a futballsz­­tár határozottan tagadta új kapcsolatát... Érdekes viszont, hogy mit válaszolt minderre a másik fél, vagyis az érintett labdarúgó: „Debbie csupán keserűségből találta ki az egész történetet. Szakításunk való­di okát azonban nem árulhatom el...” Moses harcol Bár az albertville-i téli olimpia résztvevőit az illetékes szövetségek közül már többen is kijelölték, vannak olyan versenyzők, akik nem nyugodtak bele a dön­tésbe, és harcolnak a szereplés jogáért. Edwin Moses, a kétszeres olimpiai bajnok gátfutó sem mondott még le arról, hogy az amerikai bobválogatott tagjaként ott legyen a játékokon. Három társá­val — Willie Gault, Brian Shimer és Greg Harell — együtt beadványt intézett az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának bíróságához. Azt kérik, rendezzenek újabb selejtezőt a négyes bobok számára, mivel szerintük az 1991 márciusában és júliusában megtartott válogatóversenyek nem voltak korrektek... Az a világ megszűnt?! A szovjet felfordulás a sakktáblákon is lejátszódik — írta a The Times című brit lap. A legnagyobbak kivételével megrendült a hivatásos szovjet sakkozók létalapja. Sok ezer mesterjelöltnek, mesternek és nagymesternek volt sportállása hivatalokban és vállalatoknál. Nem akadt más dolguk, csak a sakkozás. Ezért kapták a fizetésüket, de az új gazdasági és politikai realitások elsöpörték kivált­ságaikat... A felfordulás ráadásul nem áll meg a volt Szovjetunió határainál. Sokan köztársasági színekben játszanak ezentúl, de annak is megvan a veszélye, hogy emigrálnak, és learatják az összes lehetséges díjat a nyugati versenyeken. Tény, hogy máris mind több szovjet sakkozót igazolnak a nyugat-európai klubokhoz... A Szovjetunióban négymillió igazolt sakkozó játszott, ők adták a nemzetközi sakkszövetség tagságának 80 százalékát. De a nemrég befejeződött olaszországi, Reggio Emilia-i tíz résztvevős bajnokságot figyelemmel kísérve valóságos paró­diának lehettünk tanúi. Egy volt szovjet játékos, Mihail Gurevics Belgiumot, Halifman pedig egy német klub hírnevét öregbíti... Az örök kamasz... Úgy látszik, a csehszlovákjátékosok nem fogadtak meg szilveszter éjszakáján semmit. Hiába reménykedett a hiszékeny szurkoló a javulásban, az elmúlt hét bajnoki találkozói hamar lerombolták az év elején szokásos illúziókat. A bajnokságban minden maradt a régi: a végtelenségig kiszámíthatatlan, a színvonalat pedig inkább jobb nem minősíteni. A vérmes remények után érem nél­kül hazatérő junior válogatott elégedet­len (?) játékosai a sérült Pálffyt kivéve már anyaegyesületeikben kerültek beve­tésre. Többségükön nem látszottak a fá­radtság legapróbb jelei sem, sőt, ahogy már ezt megszoktuk, csapatuk meghatá­rozó egyéniségei voltak ezúttal is. Alig­ha igaz ez a kladnói Hniliékára, akinek ezúttal csapata vereségeiben volt ja. A december eleje óta tartó örömmá­mor a poprádi vendégszereplés után sem ért véget Litvínovban. A válogatot­takkal teletűzdelt „vegyiek” ugyan nem javítottak gólarányt a keleti csoport két sereghajtója ellen, de Kolníkékkal és Strakáékkal együtt a Chemopetrol is megpróbálja magasabb régióba emelni a süllyesztő alsó mélységeibe zuhant el­ső liga színvonalát. Valami hasonló A fővárosiak háza táján újabb botrány van készülőben. A játékosok ismét más­ként gondolkodnak. Hrbekék elhatároz­ták, hogy addig nem hajlandók komo­lyanjátszani, míg a vezetőség nem emeli a minden bizonnyal amúgy sem alacsony fizetésüket. Hasonló a helyzet Pozsony­ban is, így nem csoda, hogy a csütörtöki Slovan—Sparta (az egykoron rangadó­számba menő párosítás) összecsapáson a csehszlovák jégkorongsport sikerének és hagyományainak sárbatiprását lát­hatta a néhányszáz néző, akik joggal érezhették magukat úgy, mint akiket be­csaptak, megcsaltak. Ennek ismét a sportszerűség látja kárát, mert aki meg­próbál csak hokizni azt a „rosszfiúk” ke­gyetlenül eltapossák. Már nincs olyan bajnoki találkozó, ahol ne folyna vér. A bunyó, a durvaság már átlagon felül megy a játékosoknak. Albertville-ben és az áprilisi vb-n azonban nem ezekért osztanak majd érmet. Nyugati csoport „oroszlánrésze”. A Poldi főleg a fiatal kapus potyagóljainak köszönhetően ka­pott ki csúfosan a szerény képességű Olomouc otthonában; s a kassaiak elle­ni győztes meccsen sem a régi arcát mu­tatta az utóbbi évek egyik legnagyobb nyugat-csehországi kapustehetsége. El­lenben remekelt a trencséni Hiadlovsky, a katonák legjobbja volt Pardubicén és a Jihlava elleni győzelemmel végződő ha­zai rangadón is. Két győzelmével utolérte a kétszer döntetlenező Plzertt Hlinka edző gárdá-Vojtísek felvétele szándékot sejtetett a prágaiak részéről mesterüknek, HoreSovskynak az óév utolsó napjaiban tett kijelentése, mely szerint senkit sem adnak el, és csatla­koznak az élbolyhoz. Ehelyett a Sparta egyik legjobbja a 27 éves válogatott Zemliéka már a finn szauna kellemes hatását élvezheti a közeljövőben, ugyan­is leszerződött a PS Turku csapatához. 1. PIzen 32 17 6 9 114:99 40 Z Litvinov 32 17 6 9 145:142 40 3. Pardubice 32 16 4 12 112:94 36 4. KJadno 32 14 8 10 110:123 36 5. Jihlava 32 16 2 14 106:87 34 6. Sparta 32 15 3 14 121:106 33 7. Brno 32 8 3 21 101:134 19 Keleti csoport 1. Trencín 32 20 5 7 147:121 45 Z Zlín 32 12 1010 107:107 34 3. Vítkovice 32 13 6 13 125:134 32 4. KoSice 32 13 5 14 119:110 31 5. Olomouc 32 12 4 16 115:131 28 6. Slovan 32 6 8 18 85:115 20 7. Poprad 32 7 6 19 86:126 20 Q Innen—onnan 3 „Éjfélre mindig otthon vagyok” Boldog-boldogtalanok mindazok, akik a magyar birkózásban tevékeny­kednek. Nemcsak a két szakág, azaz a kötött- és a szabadfogás felemássá­ga változatlan, hanem az eredményesebb „görög-római” stíluson belül is nagy volt tavaly az eredmény-hullámzás. A lényeg azonban: nyolc világ- és Európa-bajnold érem, közöttük három arany. Nem szabad azonban elfeledni: háromból kettő Farkas Péter nevéhez fűződik. — A történet úgy kezdődik, hogy volt egy dagadt kissrác Sashalmon, akiről min­dent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy mintagyerek. A napi program úgy nézett ki, hogy suli után szóltam otthon, elugrom a sarokig, bicikliztem egyet — az­tán valamikor hazakeveredtem... A sport se nagyon érdekelt, aztán nyolcéves ko­romban elkezdtem birkózni. Édesapám is birkózó volt, neki köszönhetően kerültem én is a szőnyeg közelébe. Aztán jött a gimnázium, amiről in­kább ne beszéljünk... A száraz tanulást nem nekem találták ki. A birkózásban is a játékosság volt, ami megfogott. Érde­kes módon példaképem sosem volt, sőt, nincs a mai napig sem. Volt olyan menő, akinek az ereje, másnak az ügyessége, vagy éppen a lazasága tetszett, de egyet­len emberben sem találtam meg min­dent egyszerre. Ilyen tökéletes birkózó egyébként szerintem nincs is. Édesapám sosem szólt bele a szakmai dolgokba. Mindig azt mondta: „a birkózást élni kell, nem csinálni”. Hozzám hasonlóan nem volt erős a súlyában, inkább techni­kás, az eszét használó versenyzőnek szá­mított. De a szőnyeg mellett elsősorban szülő volt és nem szakember... Valamikor a második ifiévemnél dőlt el, hogy tényleg lehet belőlem olyan iga­zi birkózó... Ifjúsági korú létemre meg­nyertem a magyar junior bajnokságot, s ez azért már jelentett valamit. Amíg az UTE és Kocsis féri felügyeletéig eljutot­tam, elég sok állomás volt közben. Va­sas, Spartacus Újpesti Dózsa... Amióta Kocsis Ferivel dolgozom, természetesen sok mindent átvettem abból, amit ő an­nak idején a szőnyegen csinált. Az aka­rati tényezők fontossága, felőrölni az el­lenfelet, kicsit passzívan beállni és on­nan kontrázni... Megkérdezik néha, hogy egy ilyen ke­mény sportággal ugyan hogyan fér össze az átlagosnál lazább életvitelem? Ilyen­kor csak azt tudom válaszolni, hogy a mi sportágunk egyáltalán nem olyan ke­gyetlen, mint azt sokan kívülállóként gondolják. Igaz, nem bírom a monoton, állandóan ismétlődő dolgokat, márpe­dig naponta edzésre jámi az. De éppen ezért engedek ki utána annyira, amennyire csak lehet, hogy ellensúlyoz­zam a taposómalom kellemetlen hatása­it. Amint kilépek a teremből, elfelejtem az edzéseket, jöhet az élet! Még azt sem mondhatom, hogy egyáltalán nem sze­retem az edzéseket, mert ha birkózásról van szó, akkor semmi más nem érdekel. Az a munka azonban, ami nem kötődik szorosan a szőnyeghez, már teljesen hi­degen hagy. Ebből a szempontból a vi­lág leglustább versenyzője vagyok. Ha egy kicsit nem figyelnek rám, ott lógok, ahol tudok. Az edzőim közül Kiss Ferenc például sosem nézett oda, amikor dologztunk. Csak ült lehajtott fejjel a kispadon, mi meg másztunk le-föl a kötélre. Oda se nézett, csak néha felkiáltott, hogy „Farkas”, ilyen­kor aztán én is kapaszkodtam fölfelé. Min­dig kell, hogy valaki piszkáljon... Otthon azt mondták annak idején, hogy rendben van, válaszd a birkózást, mi mindenben támogatunk: nem vol­tak semmiféle nehézségeim. A birkó­zás „bejött”, sikerült egy-két jó ered­ményt elérnem, világ- és Európa-baj­­nokságot nyernem, nos, ez elég ahhoz, hogy ha nem is lettem vagyonos em­ber, de amit szeretnék, azt mindig meg tudom venni magamnak. Eddig voltam akkora szerencsés az életben, hogy nem kerültem olyan hely­zetbe, amikor meg kellett volna próbál­nom, hogy mi lenne akkor, ha mindez nem lenne meg...? Szeretek szórakozni, de mindig tudom, hol a határ. Minden­hol vannak barátaim, ismerőseim, akik­kel szívesen töltöm el az időmet. Nem vagyok olyan, mint Arne Borg, az egy­kori csodaúszó volt, aki a legnagyobb lumpolások után szivarral a szájában állt rajtkőre és verte a világot... Éjfél után mindig otthon vagyok, nyolc óra alvás, és ott folytatom az edzéseket, ahol az előző nap abbahagytam. A szüleimmel és testvéreimmel élek, úgyhogy ebből nincs probléma... Hogy őszinte legyek, azért szeretek győzni a versenyeken, mert félek a vereségtől... Komáromi Ti­bi például élvezi a győzelmet. Ő ha egy mérkőzésen csinál három pontot, akkor nem áll meg, hanem magcsinál még hár­mat... Én a verseség elkerülése végett nyerek. A saját sportágam mellett szere­tek mindent, aminek a sporthoz bármi köze van. Ha időm engedi, átjárok a szomszédba a bokszolókhoz egy kis kesztyűzésre... Most úgy fest, birkózóként Barce­lona az utolsó jelentősebb állomás a pályafutásomon... Hogy utána mi lesz, még nem tudom. Az olimpia utáni időszak még csupa kérdőjel... feldolgozta -os-Adelaide-ban folytatódott a férfi te­nisztorna. Eredmények: Courier— McEnroe 6:3, 6:4, Edberg—Ivanisevics 3:6, 6:1, 4:1 Ivanisevics feladta. A dön­tőben Michael Chang és Jim Courier mérkőzik. Jan Ceulemans, a belga labdarúgó­válogatott és az FC Bruges veterán csa­tára búcsút int a zöld gyepnek. Az utób­bi hónapokban Ceulemans gyakran baj­lódott fájós jobb térdével. A játékos a belga együttes egyik meghatározó egyé­nisége volt, összesen 93-szor öltötte ma­gára a válogatott mezét. Sydneyben folytatódott az 560 ezer dollár összdjjazású tenisztorna. Férfi­ak: Camporese—Bergström 6:7, 6:4, 6:1. Az elődöntőben: Forget—Wheaton 6:3, 6:2, E. Sanchez—Camporese 6:4, Menetrend az Egyesült Államokba Kanadai pontverseny 1. Pálffy 46 (23+ 23), 2. Pav. Zűbek 40 (16+24), 3. Kaáíák 38 (16+22), 4. JánoS 37 (18 + 19), 5. Dopita 36 (19+17), 6. RySánek 36 (14+22), 7. Hrbek 35 (21 + 14), 8. Volák 35 (14+21), 9. Zemliéka 34 (14 + 20), 10. Calaun 31 (25+6).____________________ 7:6. Nők — negyeddöntő: Sabalini—G. Fernandez 6:2, 7:6, Huber—Novotná 6:3, 7:5, M. J. Fernandez—Meszhi 6:1, 6:2, A Sanchez—Martinez 6:4, 6:2. Az észak-amerikai jégkorongliga (NHL) legutóbbi fordulójában: Boston —Quebec 5:4, Philadeplhia—Los An­geles 5:2, Detroit—Minesotta 9:4, N. Y. Islanders—Hartford 2:1, New Jersey— St. Louis 4:3, Chicago—Toronto 2:0. Az aucklandi tenisztorna negyed­döntőjében: Zöcke—Volkov 7:6, 6:2, Yzaga—Naewie 6:3, 7:6, Washington— Cserkaszov 6:4, 6:2, Connell—Evern­­den 6:4, 7:6. Az olaszországi Predazzóban került sor a síugró Világ Kupa újabb versenyé­re. Eredmények: 1. Höllwart (osztrák) 241,4, 2. Martinsson 232,6, ?•. Tällberg (mindkettő svéd) 229,3... 5. Sákala (csehszlovák) 222,6. Belgium elleni nyitány Csütörtökön este Brüsszelben a Belga Labdarúgó Szövetség székházában a negyedik csoport képviselői megállapodtak a selejtező mérkőzések időpont­jairól. Tehát az Egyesült Államokban megrendezendő világbajnoki döntő felé vezető út első állomása csehszlovák válogatott számára a Belgium elleni találkozó lesz. — Nem volt könnyű tárgyalás. Min­den egyes résztvevőnek engednie kellett előzetes elképzeléseiből Ennek ellené­re végülis sikerült megállapodnunk. Érdekesség, hogy egyedül a csehszlovák együttes nem játszik tavasszal, ugyanis ez volt az edzők kérése — nyilatkozta Rudolf Baía, a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség főtitkára. Milan LeSicky, az együttes másode­dzője értékelése szerint a program csak apró részletekben különbözik az előze­tes tervektől. — Az első összecsapást a Feröer-szi­­getek ellen szerettük volna lejátszani, sajnos, nem így lesz. A versenynaptár összeállítása azonban még semmit sem jeleni A továbbítás szempontjából csak a válogatott és annak tagjainak teljesítménye a perdöntő. A negyedik selejtező csoport részletes műsora: április 22.: Belgium—Ciprus, május 6.: Románia—Feörer-szigetek, május 20.: Románia—Wales, június 3.: Feörer-szi­getek—Belgium, június 17.: Feröer-szige­­tek—Ciprus, szeptember 2.: Csehszlová­kia—Belgium, szeptember 9.: Wales— Feröer-szigetek, szeptember 23.: Cseh­szlovákia—Feröer-szigetek, október 14.: Belgium—Románia, Ciprus—Wales, november 14.: Románia—Csehszlová­kia, november 18.: Wales—Belgium, no­vember 29.: Ciprus—Románia. 1993. február 13.: Ciprus—Belgium, március 24.: Ciprus—Csehszlovákia, március 31.: Belgium—Wales, április 14.: Románia—Ciprus, április 25.: Cip­rus—Feröer-szigetek, április 28.: Cseh­szlovákia—Wales, május 22.: Belgi­um—Feröer-szigetek, június 2.: Cseh­szlovákia—Románia, június 6.: Feröer­­szigetek—Wales, június 16.: Feröer-szi­getek—Csehszlovákia, szeptember 8.: Wales—Csehszlovákia, Feröer-szige­tek—Románia, október 13.: Romá­nia—Belgium, Wales—Ciprus, októ­ber 27.: Csehszlovákia—Ciprus, no­vember 17.: Wales—Románia, Belgi­um—Csehszlovákia

Next

/
Oldalképek
Tartalom