Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
1992. január 11. Szabad ÚJSÁG 9 Hogyan viselkedik ön veszélyhelyzetben? Nehezen találunk olyan embert, aki élete során nem élt át valamilyen sorscsapást, tragédiát vagy legalábbis olyan eseményt, amely mély nyomot ne hagyott volna benne. Az emberek többsége mindezt átvészeli - egyszerűen azért, mert át kell vészelnie. A legjobb szövetséges ebben az idő. Sokszor azonban ilyen helyzetben pánikba esünk, tudatalatti lelkifurdalással súlyosbítjuk helyzetünket és veszélyeztetjük lelki egyensúlyunkat. Nem csoda, ha ezzel a problémával már tudományos szinten is foglalkoztak. Az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai országokban gyakran elhangzott ez a kérdés: „Mit tenne ön, ha kirobbanna az atomháború?“ A kérdésre adott válaszok alapján megállapították, hogy az emberek melyik csoportja viselkedne nyugodtan fegyelmezetten és melyik csoportban törne ki pánik, s ennek milyen következményei lennének. A válaszokból kitűnt, hogy a többség esztelenül viselkedne a rettenetes félelem hatása alatt, s ezzel csak rontaná az amúgy is nehéz helyzetet. Ebből kitűnik, hogy a veszély kevésbé félelmetes, ha többet tudunk róla, ha nem ér bennünket teljesen váratlanul. JÁTSSZON VELÜNK! Nem csupán szórakozásról van szó. Hat olyan helyzetet ismertetünk, amilyenbe bárki belekerülhet. Válaszai hozzásegítik, hogy megismerje azt a személyt, akit soha nem ismer eléggé - önmagát. 1 Képzelje el, hogy meghal . egy közeli hozzátartozója. Ebben a helyzetben az emberek általában négyféleképpen viselkednek. Melyik magatartás felel meg leginkább az ön természetének? a) Nem akar a helyzettel megbékélni, nem tudja elfogadni a veszteséget, állandóan feleleveníti a szívtépő emlékeket. Ebben az esetben az egyetlen gyógyír az idő. b) Egy ideig sokkhatás alatt van. Egy idő múlva ráébred, hogy az élet megy tovább, ennek ellenére élete végéig magán viseli a veszteség nyomát. Az életben sok minden megtörténhet - például elveszíti az állását. Úgy érzi, hogy összedőlt a világ, legszívesebben megszökne, mindenről megfeledkezne, vagy egy mesebeli tündérrel szeretne találkozni, aki varázsütéssel jóra fordítaná a sorsát. Közben persze tudja, hogy saját magának kell segítenie, illetve tennie valamit. Képes lenne ön erre? Ebben talán mi is segíthetünk egy kicsit. c) Hisztérikusan viselkedik és hosszú ideig semmivel sem lehet lecsillapítani. d) Megbékél a helyzettel, bár tudja, hogy nagy veszteség érte, tudomásul veszi a valóságot, tervezget, sőt esetleg rövidesen új társra is lel. 2 Elbocsátják az állásából. . Azt állítják, ez azért történt, mert ön nem felelt meg a követelményeknek. ön úgy érzi, hogy igazságtalanság érte. Hogyan fog viselkedni? a) Kéri, hagyják meg eddigi helyén kisebb fizetéssel, b) A történtekben újabb sorscsapást lát s meg van győződve róla, hogy ez az önt érő csapások végtelen sorának csupán egy további láncszemét képezi! c) Elhatározza, hogy ereje megfeszítésével mindent újra kezd, és nem lesz tekintettel arra, hogy közben esetleg mások esnek áldozatul d) Elgondolkozik, hogy tulajdonképpen miért veszítette el az állását és elhatározza, hogy okul saját hibáiból. Helyzetét kellemetlennek, de egyben tanulságosnak tartja. 3 Saját könnyelműsége . miatt vagy más hibájából nagyobb pénzveszteség érte. Hogyan viseli el? a) Sokan ilyen helyzetben szinte betegesen fukarrá válnak és ettől kezdve valósággal a fogukhoz verik a garast. b) Egyesek a továbbiakban még könnyelműbben bánnak a pénzzel abban reménykedve, hogy egyszer majd nekik is szerencséjük lesz és akkor minden veszteségük bőven megtérül. c) Mások csak magukat okolják és elhatározzák, hogy ilyesmi velük többé nem fordulhat elő és rendkívül óvatosakká válnak. d) Akadnak olyanok is, akik viszonylag könnyedén fogadják a veszteséget, mert tudatuk mélyén számítottak rá. 4 Házastársa vagy barátja . szakítani akar önnel - úgy érzik, hogy már nem tudnak egymásnak mit mondani és más társra leltek. a) Elfogadja, hogy nem illenek egymáshoz, sőt ezt bátran ki is jelenti. b) Belátja, hogy talán nem viselkedett helyesen és a szakítást ezzel saját maga okozta, c) Kijelenti, hogy olyan embert, mint az ön partnere, más sem fog sokáig kibírni s hogy partnere újabb kapcsolatának nem lesz jó vége. d) Úgy véli, hogy higgadtan meg kellene beszélniük a történteket, mert sohasem lehet csak az egyik fél a hibás. Ha mégis elválnak útjaik, akkor ebből azt a tanulságot vonja le, hogy soha nem szabad hagyni a helyzetet ennyire elmérgesedni. 5 Türelmetlenül várja az év . legszebb napjait - a szabadságot. Mindent eltervezett, de az utolsó pillanatban a munkahelyén azt mondják, hogy szabadságát most nem veheti ki, vagy a családban valaki megbetegszik és ezzel kútba estek a tervei. Mit tesz? a) Egyesek ilyenkor mindent feketén látnak és azon töltik ki a bosszújukat, aki éppen az útjukba akad. b) Mások beletörődnek a helyzetbe és arra törekszenek, hogy az életmódjukat legalább egy kicsit megváltoztassák s ezáltal csökkentsék a csalódásukat. c) Akadnak olyanok is, akik ebben a sors beavatkozását látják és azt mondják, talán jobb ez így - ki tudja, mi érte volna őket, ha most mentek volna szabadságra? d) Akadnak olyanok is - bár nem sokan - akik mindennek ellenére elutaznak és azt mondják magukban: „Utánam a vízözön". 6 Megtudja, hogy gyógyít. hatatlan betegségben szenved, vagy hogy élete végéig egy baleset következményét kell viselnie. Melyiket választja a négy lehetőség közül? a) Bizonyos idő elteltével belenyugszik a helyzetébe és viszszanyeri lelki egyensúlyát. Alkalmazkodni kell az új helyzethez - meg kell tanulnia mankóval járni, vagy hozzászokni a gondolathoz, hogy rövidesen meghal. b) Állandóan azt kérdezi: miért kellett ennek éppen velem történnie? Senkinek sem ártottam, miért ért ez a szörnyűség? c) Helyzetét sorscsapásként elviseli és arra törekszik, hogy szenvedését a környezete ne vegye észre. d) Hátralevő idejét arra használja, hogy kiélvezze az életet. Vadul, gátlástalanul viselkedik, mert úgy érzi, hogy senki sem törődik önnel. Az eredmények: 1 2 3 a = 3 a = 2 a = 2 b = 2 b = 4 b = 4 C = 4 c = 3 c = 1 d = 1 d = 1 d = 2 4 5 6 a = 2 a = 3 a = 1 b = 3 b = 1 b = 4 C = 4 c = 2 c = 2 d = 1 d = 4 d = 3 Ha többet akar tudni önmagáról, nézze meg ezt a táblázatot és adja össze válaszainak pontértékét! Pontértékeinek összege 6 és 11 pont között: ön jól tud alkalmazkodni, kiegyensúlyozott személyiség, felelősségérzete rendkívül fejlett. Bármi éri, nem tér ki a felelósségrevonás és a kellemetlenségek elöl. Tudja, hogy nem létezik olyan helyzet, amelyen ne tudna úrrá lenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ön érzéketlen, ellenkezőleg: tud szenvedni, de nem hagyja, hogy a bánat letaglózza és minden nehéz helyzetből keresi a kiutat. A szemében még ott vannak a könnyek, de már azon gondolkozik, hogy mit kell tennie holnap. Pontértékeinek összege 12 és 17 között van: ön az átlagember kategóriájába tartozik, azok közé, akikről (igazságtalanul) keveset beszélnek. Az élet csapásait el tudja viselni, alkalmazkodni is tud, de nem mindig és bármilyen áron. Alkalmazkodása pillanatnyi erőnlétéről, az önt ért csapás jellegétől függ. Ebbe a kategóriába tartoznak azok, akik például könnyen elviselnek bármilyen anyagi veszteséget, de elvesztik a fejüket, ha fogorvoshoz kell menniük. Gondolkozzék el azon, mitől félt gyermekkorában és ezzel feltárja gyenge pontjait. Pontértékeinek összege 18 és 24 között van: Gyermekkorában, ha elvették a játékát, elsírta magát: amikor este a szobában eloltották a villanyt, megborzongott; ha véletlenül összetört valamit, úgy érezte, összedőlt a világ; nehezen viselte, ha a szülei ön nélkül mentek el valahová. Mintha lidércnyomás alatt lett volna (s ezt ma is gyakran úgy érzi): üldözik, s ön legszívesebben megszökne, mintha valami fojtogatná s ön már kiáltani sem volna képes, ön lélekben gyermek maradt, védtelen, ha úgy látja, hogy az emberek ellenségesek önnel szemben. A megfelelő időben nem tudta megtenni a megfelelő lépést és nem ragadta kezébe sorsának a gyeplőjét így nem könnyű élni, s ezt ön tudhatja a legjobban Gyenge vigasz, hogy a legtöbben így viselkednek. Az első boldogtalan szerelem miatt képesek a takaró alatt átsírni az éjszakát, a munkahelyi nehézségek miatt altatót szednek. Az ilyen embert teszteléssel nem lehet megváltoztatni, de legalább határozza el, hogy kicsiségekből nem fog nagy ügyet csinálni és ezekkel nem keseríti az életét. Meglátja, milyen jó érzés, ha saját maga dönthet valami felöl s ha ezt tudatosítja, esetleg kedve támad arra, hogy ezt gyakrabban tegye. . Ha elolvasta a saját eredményét, gondolkozzék el azon, hogy mi zajlik le az emberben, ha váratlanul tragédia, vagy nagyobb kellemetlenség éri. Amíg élete a megszokott mederben halad, általában az elvárásoknak megfelelően viselkedik, ha azonban sorscsapás éri, ösztönösen reagál és vagy harcolni kezd, vagy megfutamodik. Ha azt állítjuk magunkról, hogy fejlettebbek vagyunk az állatoknál és eszerint cselekszünk, már van egy jó pontunk. A tényt tudomásul vesszük és tudatosítjuk a választás lehetőségét: harcolunk vagy rezignálunk, de nem esünk pánikba Ha ön erre képes, csak ésszerűen cselekedhet. A legfontosabb képességek egyike a kronologikus gondolkodás. Ez a jelen és a múlt, valamint a múlt és a jövő összekapcsolása. Megható és egyben tanulságos eredményhez vezetett azoknak a nőknek a körében készített felmérés, akik a háborúban elvesztették a férjüket. A megkérdezetteket szinte meglepte az a bennük rejtőző erő, amely átsegítette őket azon a szakadékon, amelyet eddigi életük összeomlása okozott. Egyesek bevallották, hogy szégyellték ezt a belső hangot, amely cselekvésre késztette őket és inkább hisztérikusan viselkedtek, hogy önmaguk és környezetük előtt bizonyítsák: nem azonosulnak önvédelmi ösztönükkel, amely azt súgta, tovább kell élni az életet. Ha sokk ér bennünket, bele kell nyugodni a túlélést sugalló tudatalatti akaratba Azzal, hogy a mindennapi teendőkre összpontosítunk, bekapcsolódunk az időbe, vagyis az életbe. MINDENNEK MEGVAN A MAGA HELYE ÉS IDEJE Minden krízis azt jelenti, hogy életünk eddigi sémája hirtelen összeomlik. Ahhoz hasonlítható ez, ha egy látszólag jó alapokon álló ház egyszer csak összeomlik. Ilyenkor a romokat mielőbb el kell takarítani és utána lehet dönteni afelől, hogyan építsék fel újra az épületet. A sírás, sopánkodás nem segít, s bár az ilyen magatartást meg lehet érteni, célszerűbb a józan észre hallgatni. Sokan közülünk azt hiszik, hogy ha egy bizonyos célt sikerült elérniük, életük ezután már csak simán folyhat. Ez tévedés. Egy régi kínai közmondás szerint „a hegyen túl is élnek emberek“. Csupán akkor élhetünk viszonylagos biztonságérzettel, ha mindig készek vagyunk a változások elfogadására. Ha már egyszer megszülettünk, nincsen más választásunk, mint elfogadni azt, hogy felnövünk és életünket állandó mozgásban, változások közepette éljük le. Meg kell tanulni úszni az élet folyamában. Ez hasznosabb, mint egy vékony ágba kapaszkodva attól rettegni, mikor törik el. A nagy felelősséggel felruházott személyek, akiknek döntésétől milliók élete függ, mielőtt döntést hoznak, általában sok információt gyűjtenek be, s ezeket nagy gonddal mérlegelik. Az átlagember esetében óvakodni kell az érzelmi reakcióktól a helyzet megítélésében, mert ezek gyakran eltorzítják a valóságot, s csak mellőzésükkel lehet az adott tényeket tárgyilagosan elbírálni. Kíséreljük meg a helyzetünket mások szemével nézni. Ha erre képesek leszünk, akkor talán sikerül a látszólag megoldhatatlan problémák megoldásához vezető útra rátalálni... Németből fordította: Lörincz Kató
