Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

1992. január 11. PestiSÉHf rlap Hl. A JÉGHEGY CSÚCSA Titokban vándorló papírok ALKONYI LÁSZLÓ SZAKKÉPZÉS NÉMET MÓDRA Átprogramozott gondolkodás A versenyképesség, a Nyugat-Európához történő szakmai felzárkózás záloga, hogy olyan tudás birtoká­ban legyünk, mint azon országok szakemberei, ame­lyekhez hasonlítani szeretnénk. Ennek érdekében született meg a Német Kézműipari Központi Szövet­ség hároméves képzési segélyprogramja. LACHOWSZKY BEA Privatizáció során úgy tű­nik, háttérbe szorult a tőzs­de, pedig annak óriási szük­sége volna minél több válla­lat jelenlétére. A jelenség szakmai okairól kérdeztük Mészáros Kálmánt, a Pénz­ügykutató Rt. munkatársát. —Milyen okok indokolják a hazai privatizáció gyakor­latának és az értéktőzsdének a vártnál gyengébb kapcsola­tát? — Tisztában kell len­nünk azzal, hogy a tőzsdei privatizáció korántsem ve­szélytelen. A részvénytársa­ságok szervezeti felépítésük­ből adódóan határozottan szétválasztják a tulajdonosi és a vezetői funkciókat, így a kisbefektetők kockázata csak akkor szorítható kalku­lálható szintre, ha egy sike­res cég sikeres vezetése első­sorban terjeszkedési célból viszi vállalata részvényeit az értékpapírpiacra. A magyar viszonyok között pedig ritka az ilyen állami tulajdon. —Melyek azok a magyar vállalatok, amelyek megfe­lelnek a kívánalmaknak ? — Túl azon, amit már említettem, meggyőződésem szerint a nemzetközileg is tőzsdeképes, erős cégnek rendelkeznie kell olyan sajá­tossággal is, amely nemcsak a karakterét határozza meg, de hosszú távon biztosítja a versenyképességét is. Jelen­leg ilyen állami cég többek között a Herendi Porcelán­­gyár, és a szállodaiparból is­mert Danubius. Az előbbi a neve alatt felhalmozott kul­turális és művészeti érté­kekkel, hagyományokkal, az utóbbi pedig a termálvíz tu­risztikai hasznosításában el­ért kiugró eredményeivel, tapasztalataival tartósan vonzó befektetési célpont le­het bárki számára. Egyelőre egyikük sem került tőzsdé­re, pedig szükség volna fo­lyamatos piaci megmérette­tésükre. A Danubius válla­latnál véleményem szerint technikai hibák sorozata mi­att kellett a kibocsátást elha­lasztani, az árat ugyanis a hirtelen piacivá vált hitelter­hek, s a gyógyszállókra vo­natkozó adókedvezmények megnyirbálása juttatta olyan szintre a részvény név­értékéhez képest, mely a ki­bocsátást ellehetetlenítette. Azt, hogy holnap mi lesz még tőzsdeképes, csak a piac tudja eldönteni. Egy kiala­kult értékpapír-kereskede­lemnek csak a csúcsa a tőzs­de. Az ott jegyzett papírok­nál jóval több forog az alatta lévő szinteken. Ez lehet ren­dezetlen, lehet struktúráit rendszer, alapulhat kiépített számítógépes rendszeren, vagy a résztvevő bankok, ke­reskedők többé kevésbé zárt belső^ kereskedelmi rendsze­rén. így van ez az Amerikai Egyesült Államokban is. Egy-egy szinttel feljebb ke­rülni ugyan egyre költsége­sebb, és egyre több követel­ménynek kell megfelelnie a részvényeit piacra küldő cégnek, de siker esetén nem panaszkodhat, mivel így a kockázatmentesebb vállala­tok csoportjába kerül, bővül a tőkebevonó képessége. Mi­nél magasabb szintre lépnek ugyanis, annál szélesebb be­fektetőkor nyílik meg szá­mukra. —Mindebből nálunk csak az a bizonyos csúcs, az érték­tőzsde látszik. — Szükség lesz előbb­­utóbb a tőzsdén kívüli piacot megszervezni. Még csak az első lépéseket tesszük egy jól bejáratott kereskedelem felé, de már látszanak első jelei a másodlagos piac kiala­kulásában. Ennek fontossá­gát jól példázza egyebek kö­zött a körülbelül 4-5 évvel előttünk járó Portugália ese­te. Jelenleg értékpapírfor­galmazásuk újjászervezésén fáradoznak. Náluk nem ala­kultak ki a tőzsdén kívüli szintek, így bár több mint száz papírt jegyeznek, csu­pán egy tucat fajta részvény adás-vétele teszi ki a forga­lom döntő részét. —Szükség van-e nálunk a szabályozók megváltoztatá­sára? Elsősorban azokra az esetekre gondolok, amikor a tőzsdén jegyzett cégek papír­jai tőzsdén kívül, és igen nagy mennyiségben cserél­nek gazdát. Nem volna-e üd­vös az idén jellemző csörge­dező üzletmenet mellett a jegyzett részvények forgal­mát kizárólag a tőzsdére szo­rítani ? — A tőzsdekényszer a jegyzett kategóriájú papí­roknál csak a tőzsdetagokra vonatkozik. Senki sem tudja azt megtiltani, hogy mond­juk valaki bemutatóra szóló részvényeit barátjának, vagy akárki másnak eladja. Ellenben minél hamarabb kötelezővé kell tenni az elő­zetes szándék- és árbejelen­tést, egy meghatározott tu­lajdonhányadot jelentő rész­vénycsomag megszerzése esetén, ugyanis nehezen to­lerálható egy olyan helyzet a kisbefektető számára, ami­kor a tőzsdén kialakult ár alatt, vagy felett nagyobb mennyiségű papír, majd­hogynem titokban vándorol új gazdájához, illetve elvár­ható, hogy tőzsdei papírok esetén a nagyközönséget ezen tranzakciókról a lehető leghamarabb tájékoztassák. A német partnereket—önnön példájukból kiindulva — az a felismerés vezette, hogy egy átalakuló társadalomban, gaz­daságban a kis- és középvállal­kozásoknak döntő szerepük van, ez a réteg képezi a társa­dalomnak azt a magját, amely nagymértékben hozzájárul a gazdaság felemelkedéséhez. Sajnos, a magyar gazdaságban még mindig minimális a kis- és középvállalkozások részvéte­le. Éppen ezért a már végzett mesterek, szakemberek to­vábbképzése, a szakképzés modernizálása, illetve a mes­tervizsga intézményrendsze­rének és színvonalának eme­lése mellett a program célja egy, a mainál teljesítőképe­­sebb, a kormányzat előtt tudo­mányosan megalapozott ér­vekkel fellépő, a vállalkozói ré­teg minél szélesebb spektru­mát felölelő érdekvédelmi struktúra kialakításának segí­tése. Olyan, a privát szektort szolgáló önigazgatási rendszer létrehozását támogatják, amely a kormányzatnak való­di partnere lehet a problémák megtárgyalásában, a gazdasá­gi élet fejlesztésében, ami­hez persze megfelelő kor­mányzati hozzáállás is szük­ségeltetne. Tavaly 15 szeminá­riumon mintegy 250 multipli­­kátort képeztek ki a német to­vábbképzési központokban, a szerződés értelmében ők idén frissen szerzett tudásukat kol­légáiknak Magyarországon ad­ják tovább. Megkezdődtek a mestervizsga korszerűsítésére irányuló munkálatok is. A kö­vetkező lépcső modellértékű, modem technológiai közpon­tok, tanműhelyek berendezése lesz - elsősorban német pénz­ügyi forrásokból, illetve az Eu­rópai Közösség anyagi hozzájá­rulásával, de a német partne­rek bíznak abban, hogy a prog­ramhoz a magyar kormány tá­mogatását is megnyerik. Az alap-, illetve középfokú okta­tásban már 47 állami szak­munkásképzővel sikeres az együttműködés és a multipli­­kátorok között sem csupán mesteremberek vannak; A tanfolyamok résztvevői a mű­szaki és a pedagógiai tananyag mellett a piacgazdaság műkö­désének megértéséhez, megér­tetéséhez szükséges alapisme­reteket is elsajátítják. VÁMOS MACSKA—EGÉR JÁTÉK Ötletgazdag importőrök A magánimportőrök közül a szóbeszéd szerint még a ré­gebbi, kedvezőbb vám szerint fizetnek azok, akik igazol­ni tudják, hogy adásvételi szerződésüket még tavaly megkötötték. Erről, valamint néhány egyéb, vámmal kapcsolatos kételyről Tóth Ferenccel, a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancsnoksága Utas- és Ajándék­­forgalmi osztályának munkatársával beszélgettünk. TAXIS TALÁNYOK Vállalkozás fekete fuvarra Rájár a rúd a taxisokra, hiszen a hiénák miatt amúgyis egyformán ítéli őket a népharag, pedig közülük a kor­rekt üzleti elveket vallók szinte minden fórumon pró­bálkoztak már, hogy a fekete bárányokat maguk közül kiszűrjék. A folyamatos benzináremelések pedig — miként állítják — immáron létbiztonsságukat veszé­lyeztetik, hiszen jatt nélkül a viteldíjból már nemhogy a megélhetésre, de az autó felújítására sem futja. Nem véletlen, hogy az újabb benzináremelés ellen tiltakoz­va kék szalagot tűztek az autók antennájára. Sipeki Jó­zsef — mint a cég vezetője — alapvetően a Gábriel ta­xisok helyzetéről beszélt, de az Országos Taxiskama­ra tagjaként általános problémákat is feszeget. ÉRSEK M. ZOLTÁN B. VARGA JUDIT A szakember szerint a ren­delet szövege a vámszabá­lyok változását egyértelmű­en a behozatal időpontjához köti. Ez annyit jelent, hogy hiába lobogtat bárki tavalyi dátummal ellátott szerző­dést, ha az árut még nem hozta be, akkor a vámszer­vek az érvényben lévő jog­szabályok szerint járnak el. Kivétel természetesen — mint mindig—most is akad, de ez kizárólag speciális, a magánszemélyeket és utaso­kat semmiképpen sem érin­tő esetekben fordul elő, mint például a bérmunkánál is használt vámárubehozatali előjegyzésnél. A gépkocsibehozatalnál pedig a régebben oly sokat szidott Schwacke katalógus „hatálytalanítása” Tóth Fe­renc szerint a magánimpor­tőrök számára csak kedvező lehet. A katalógus ugyanis a tapasztalatok szerint sorra borsosabb árat tűntetett fel, mint amit a gyakorlatban el lehetett érni. Ráadásul a speciális körülmények figye­lembevételét sem tette lehe­tővé. Például az erősebb igénybevételnek kitett és ezért igen alacsony áron kí­nált úgynevezett próbako­csiknál a besorolás csupán az autó kora szerint történ­hetett. Ezeket a visszásságo­kat eddig csupán a kft.-k és egyéb szervezetek kerülhet­ték ki. A továbbiakban már nem vállalkozói privilégium az, hogy a vámkiszabás alap­ját a számlán szereplő összeg jelentse, de az örömbe alig­hanem jókora üröm is ve­gyül. A normatívvá tett szabá­lyozás ugyanis felszabadít­hatja a vámszervek ellenőr­zési energiáit és ezentúl job­ban odafigyelnek arra a bizo­nyos számlán szereplő árra. A furfangos vállalkozók ré­gebben megállapodtak egy­­egy külföldi céggel abban, hogy az írásos bizonylaton a ténylegesnél jóval alacso­nyabb összeget tüntessenek fel. A dolog mindkét fél (sőt az autó hazai vevőjének) hasznát is szolgálta. Az per­sze más kérdés, hogy a kincs­tárak elestek némi adó- és vámbevételtől. A magyar ál­lampolgárok leleményessé­ge viszont nemigen hagyhat kétséget afelől, hogy nem lesz ez másképp a jövőben sem. Egyrészt azért, mert az „általánosan elfogadott” áraktól 30 százalékkal lefelé eltérhet a számla végössze­ge, másrészt viszont azért, mert az ilyen semmitmondó meghatározásnál az árkont­­roll sem lehet túl egzakt... — Nem akarunk panaszkod­ni, de nem árt, ha a reális problémákat a nagyközön­ség is megismeri — véli Sipe­ki József. Nem véletlen ugyanis, hogy a taxisok kö­zül jónéhányan különféle módon megpróbálják „le­venni” az utasokat. Nyuga­ton ugyanis egy kilométer­nyi út ára rendszerint egy li­ter benzin költségébe kerül. Nálunk ez elképzelhetetlen, ráadásul a növekvő árak mi­att a hazai utasok is mindin­kább elfordulnak tőlünk. Épp ezért, ha elítélendő is, de szinte törvényszerű a gyengébb erkölcsű alapokon álló taxisok próbálkozása. Különösképpen ha ezt — megfelelő jogszabályok és el­lenőrzési lehetőség híján — szinte büntetlenül tehetik. Sőt, néhány szálloda ma már az előttük parkoló hiénákkal társulva hoz létre fuvarozási vállalkozást... Az utasok érdeke is azt kívánja, hogy sikerüljön va­lamiféleképpen rendet te­remteni ezen a fronton. Ma ugyanis, ha kiderül, hogy va­laki „turbósítja” a kilométe­rórát, és szinte teljesen való­­színűtlenül mégis lebukik, hiába veszik el a vállalkozási engedélyét, ha ezután be­küldheti a feleségét és az ő engedélyével folytathatja a tevékenységét. Mi többek között ezért is állítottuk szolgálatba azt az új számí­tógépes rendszerünket, amely utasainknak másféle előnyöket is nyújt. Nemcsak azt, hogy a sorainkból kizárt taxisok adatait nyilvántartja — kizárva az esélyét annak, hogy újra tagjaink közé tar­tozhassanak —, hanem pél­dául a törzs-utasainknak külön telefonszámot bizto­sítva kódszámot is adhatunk így, megkönnyítve a kocsi­küldés procedúráját. Hogy milyen bonyolult helyzetben vagyunk, azt bi­zonyítja a Versenyhivatal döntése is, amikor — bár minket több helyütt kivétel­ként emlegettek — minden nagyobb társaságot elma­rasztaltak azért, mert úgy­mond azonos árakat alkal­mazunk, egymás között fel­osztva a területet. Viszont ahogy említettem, már az eddigi tarifák is csak a vege­táláshoz voltak elegendőek, ám a mostani benzináreme­lés és a súlyadó bevezetése után a létünk is megkérdője­leződik. A megfélemlítés mi­att azonban nyilván egyik társaság sem meri elsőként emelni az árait, márcsak azért sem, mert korábban mi egyszer megpróbáltuk ezt és a többiek beindították az el­lenreklámot. Pedig úgy vé­lem, hogy szükség lenne egy olyan tarifára, amit még az utasok is el tudnak fogadni és biztosítaná azt, hogy a ta­xisok kulturált autókat tart­hassanak fenn. Persze az is igaz, hogy például Budapes­ten szükség lenne az engedé­lyek maximálására. Hiszen ma már olyan sokan va­gyunk, hogy akadnak, akik a kuncsaftszerzésnél megpró­bálják szabálytalanul előzni a többieket. A Gábriel taxi nevében — amelynek nevét most próbáljuk eladni az újabb szponzoroknak — csak azt ígérhetjük, hogy a sorból kilógókat kizárjuk tagjaink közül. De kétlem, hogy végső megoldásként mindez elég lenne...

Next

/
Oldalképek
Tartalom