Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. január 6. Szabad ÚJSÁG Száz fényévnyire a legközelebbi „szomszédainktól“? Találkám van egy földönkívülive! Az éjszakai műszak csendes, zavartalan nyugalomban telt. A két szolgálatos a műhelytől néhány lépésre tartotta soros cigarettaszünetét, s mint már annyi alkalommal, most is az eget kémlelték. „Látod? Az ott egy műhold. Katonaságom idején a repülősöknél voltam, s nemegyszer figyeltünk távcsövén ilyet...“. „Nézz már oda! De hiszen ez nem a Hold, mégis éppen úgy néz ki!" - szakította öt félbe társa, s a gyárkémény irányába mutatott. A sárga korong megtévesztően hasonlított a teliholdra, de egyre távolodott. Arra sem volt idejük, hogy beszaladjanak a műhelybe, így később a két „szemtanúnak“ egy szavát sem hitték el. „De hát mindketten jól láttuk!“ - bizonygatták ingerülten. Hitetlenkedök és reménykedők százai fogadják hasonló kételyekkel az újságokban és rádióriportokban megszaporodott „biztos“ értesüléseket, megdöbbentő felfedezésekkel szögezi hétről hétre nézőit a képernyő elé például a Nulladik típusú találkozások című tévéműsor. A „repülő csészaaljak“ körül pedig közben egyre sűrűsödik a homály. Az ismeretlen, önmagukat felfedni nem akaró, vagy ha úgy tetszik, akkor „nem létező" idegenek varázsa egyre nagyobb... Hallani eseteket autósokról, akiket követtek, jelentkeztek már olyanok, akik állítólag több órán át néztek farkasszemet a „kis zöld emberkével“. Mit szól mindehhez a szakember - jelen esetben Molnár Iván fizikus, a Galántai Járási Csillagászati Kabinet vezetője?- Az 1989-es novemberi események után mintha nálunk is szabadabban mernének beszélni ilyesmiről az emberek. A lapok hozzáállása is megváltozott. Tavaly már sci-fi folyóiratok is megjelentek, s egyre több a tudományos-fantasztikus történet az újságokban, ami még inkább növeli az UFO-k iránti érdeklődést. De ami még ennél is sokkal többet mond: a 89-es év második felében és a 90-es évben több mint harminc ilyen tárgyú szóbeli és írásbeli bejelentés érkezett a lakosságtól ... • Mennyire sikerült kielégítő magyarázatot adni az érdeklődőknek?- Amennyiben az észlelési adatok frissek, hitelesek és pontosak voltak, pontosan meg tudtuk határozni az ismeretlen repülő objektum eredetét és mibenlétét. Például az 1989. október 20-án és november 17-én észlelt csodálatosan szép égi fényjelenség egész Európába látható, ragyogó vörösen fénylő sarki fény volt, az északi és az északnyugati égbolton. A legtöbb bejelentés 1990. november 5-én hétfőn, a valamivel este hét után tömegesen megjelent tűzgömbökkel kapcsolatban érkezett. A csodálatosan szép „kozmikus tűzijátékot" a szovjet GORIZONT-21 jelzésű geostacionárius távközlési műhold PROTON típusú hordozórakétájának egyik fokozata idézte elő, amikor a sűrűbb légrétegekben felizzott és elégett. A lángoló, szikrázó roncsdarabkák Tachov felett, és Náchod közelében hagyták el az ország légterét Lengyelország irányába. • Tehát - ha egy kicsit csalódottan is kell megállapítanunk - ezek a jelenségek nem ,,űrbéli üzenetek" voltak távoli szomszédainktól. De például On személy szerint hisz-e az,,ufókban“? Léteznek-e ön szerint hozzánk hasonló értelmes lények a Földön kívül?- Természetesen, mint sokan mások, én is bízom abban, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben. Ez - hogy mást ne mondjak - igencsak szomorú lenne. Képzeletem szárnyalásának és reménykedésemnek - ti. hogy ha ők nem keresnek fel bennünket, akár mi is útnak indulhatunk - csupán Drake amerikai csillagász képlete szab gátat, amely kimondja, hogy a legközelebbi „űrbéli 'szomszédaink“ kb. száz fényévnyire Kérem, akit ez a tökéletesen eredeti felvétel sem győz meg arról, hogy ,,ufók" igenis léteznek, azon már nincs segítség: gyógyíthatatlan földhözragadtságban és fantáziátlanságban szenved.. (Fotó: Vass) élhetnek tőlünk, ami kereken 9,5 billió kilométer! • Találkozott-e már olyan ,, égi "jelenséggel, amelyre nem talált magyarázatot?- Látja, ez a másik oka annak, hogy kételkedem az „ufókban“. Ezidáig ugyanis minden észlelt jelenségre találtam ésszerű magyarázatot. Vagy hold- és napudvarokról, vagy ún. „melléknapokról“, vagy a Vénusz, a Jupiter és a Hold együttállásáról, vagy meteorokról, tűzgömbökről (bolidok), vagy mesterséges égitestekről (műholdak, szondák), vagy gömbvillámokról, magasfeszültségű villamos távvezetékek kisüléseiről, vagy repülőgépekről, esetleg helikopterekről volt szó. Azoknak a jelenségeknek pedig, amelyekre nem lehetett kielégítő választ adni, vagy a leírásuk volt hiányos, nem megbízható, vagy esetleg több hónappal az észlelésük után jelentették be. • Mivel magyarázható tehát, hogy az emberek a történelem során több esetben is úgy vélték, találkoztak a földönkívüliekkel, s erről több hitelesnek tartott bizonyíték is tanúskodik?- Az ember az ősidőktől kezdve hitt a mágikus erőkben, titokzatos lényekben. Minden történelmi kornak megvoltak a maga „ufói“ is. Az ókor embere gazdagon benépesítette az égboltot jó és rossz szellemekkel, amelyek emlékét még ma is őrzik a csillagképek. A középkorban az „ufók" szerepét a seprünyélen nyargaló boszorkányok töltötték be. Hogy mennyire hittek bennük, arról hiteles okmányok tanúskodnak. A technika századában már „kiment a divatból“ a seprúnyél, s a képzelt titokzatos földönkívüli űrlények a Föld légterében repülő csészealjakon vagy űrhajókon közlekednek. A „repülő csészealj“ a korábbi elnevezés, majd 1951 -tői Edward J. Rippelt, az Egyesült Államok légiereje századosának javaslatára az UFO elnevezést kezdték használni, ami egy angol rövidítés. Magyarul annyit jelent: nem azonosított repülő objektum. Az UFO tehát azt jelenti, hogy a repülő tárgy jelenleg még nem azonosított, de idővel, elegendő hiteles és pontos megfigyelési anyag birtokában a legtöbb UFO-jelenség azonosítható lehet.“ XXX A kijózanító szavak ellenére én személy szerint nem vagyok hajlandó csodavárás nélkül búcsúzni az olvasótól. Ezért bizalmasan elárulom: Találkám van egy földönkívülivel. Hogy mikor kerül erre sor? Talán már holnap, de meglehet hogy csak néhány év múlva. S ha netán még később? Ez a randevú akkor sem veszít majd fontosságából, ha helyettem - és éppolyan izgatottan és várakozásteljesen - majd az unokám lesz a „földi“ résztvevő... sZÁZ.LDfKÓ 5 Balról a harmadik Pál József; mögötte Batta István és Boros Zoltán képviselők, akik szintén részt vettek a tanácskozáson Régiókban gondolkodva Jogos igények Mint arról egyik korábbi számunkban röviden beszámoltunk, Losoncon került sor a Palóc Régió önkormányzatainak első nagygyűlésére, amelyen a hazai és a magyarországi polgármestereken kívül - szintén mindkét részről - parlamenti képviselők is részt vettek. A késő estébe nyúló tanácskozáson számtalan felszólalás hangzott el. Mindegyik tulajdonképpen egy-egy külön előadás volt, amely különböző oldalról világította meg a régiók jelentőségét és szerepét a határ nélküli Európában. Elhangzott többek között, hogy a régió ma csak nálunk új fogalom; Nyugat-Európában ez már régóta ismert, mint az országhatárok mentén működő gazdasági, kulturális, környezetvédelmi és más kapcsolatokra épülő spontán szerveződés. E tekintetben bizony már Csehország is előttünk jár. A német határ mentén több régió szerveződött (kialakításukban többek között maga Pithart cseh kormányfő is nagy szerepet vállalt). A régiók jövőbeni életképességét nagyban befolyásolhatják a határátkelőhelyek. Sajnos, a magyar-szlovák határon az elmúlt évtizedekben az ún. kishatár-átkelőhelyek egy részét bezárták, a jelenlegiek pedig főleg a nemzetközi kapcsolatrendszert elégítik ki. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt két évben a határ mindkét oldalán felmerült az igény a megszüntetett határátkelőhelyek újbóli megnyitására, valamint újak létesítésére. Ezek működése valóban hozzájárulna a két ország közeledéséhez, illetve az egyes mással határos vidékek gazdasági és kulturális fellendüléséhez. Csehszlovákia álláspontja e téren ismert, mint ahogy az is, hogy a kérdés rendezését sok esetben a magyar fél hozzáállásától teszi függővé. A losonci nagygyűlésen részt vevő Pál Józsefet, az MDF Nógrád megyei országgyűlési képviselőjét kértük meg, tájékoztassa olvasóinkat, hogyan viszonyul a magyar kormány ehhez a kérdéshez.- A kormányközi tárgyalások menetéről jelenleg új konkrét ismereteim nincsenek, az új határátkelőhelyek megnyitásával kapcsolatos gondjainkat azonban ismerem. Nyilvánvaló, hogy minden új határátkelőhely megnyitása anyagi kiadásokkal jár. Részünkről a pénzügyi feltételeken kívül ennek a szlovák-magyar határszakaszon sincs más akadálya. Egy, illetve másfél év alatt - kezdve az osztrák határszakasztól, körben az országhatáron - nagyon sokan kérték új határátkelőhely megnyitását. A fogadóállomások, az utak kiépítéséhez azonban - hogy csak a legszükségesebb feltételeket említsem - előbb elő kell teremteni az anyagi eszközöket. Ebben a kérdésben tehát nem is annyira a belügyminisztérium és a határőrség illetékes nálunk, hanem inkább a pénzügyminisztérium. Azt hiszem, szorosan ide tartozik azonban az is, hogy az önkormányzatok a határ mindkét oldalán hihetetlenül áldozatkészek e kérdésben. A felmerülő költségek jelentős részét magukra vállalják. Szerintem a pénzügyminisztériumnak kellene rugalmasabban. kezelni az ügyet, és ezen túllépve szorgalmaznia az államközi tárgyalásokat. Egyébként Nógrád megye, mint régió szempontjából a legjelentősebbnek az ipolytarnóci és a ceredi határátkelőhely megnyitását tartom. Az előbbi esetében az Ipoly mente válhatna gazdaságilag aktívabbá, a második esetben pedig még ezen kívül két, eddig meglehetősen elszigetelt, sajátos népszokásokkal, hagyományokkal rendelkező vidék kapcsolódhatna újra egymásba. Dr. Várkonyi Zoltán, a Salgótarjáni Területi Hivatal vezetője az egyik fő szervezője volt a tavaly októberben megrendezett első szlovák-magyar vállalkozói találkozónak. Tőle afelől érdeklődtünk, hogy vajon a régiók kialakítása elősegítené-e a két ország vállalkozói szférájának fellendülését.- Minden bizonnyal igen, hiszen a salgótarjáni találkozón is jobbára a „Palócföld“ vállalkozói vettek részt. Mindamellett azonban hangsúlyoznom kell, hogy Magyarországon - de úgy vagyok értesülve, hogy Szlovákiában is - nyitottak a kapuk a távolabbi vidék vállalkozói előtt is. Az nyilvánvaló, hogy a régión belül, a kis távolság miatt a vállalkozók találkozói gyakoribbak és eredményesebbek lehetnek. Azt azonban le kell szögeznem, hogy gazdasági téren az áru minősége az egyedüli és legfőbb szempont, és nem más. Politikai és egyéb érdekek ezen a téren nem dominálnak. FARKAS OTTÓ ( Kétpercesek ) (Auto)matikusok Unottan álljátok körül az automata szerkentyűt. Hozzáértőén elmozdítjátok a helyéből a berendezést, hátha kiszór egy-két koronát. Ezúttal azonban nem jön be az eddig már számtalanszor bevált trükk. Az egyikötök komótosan nyúl nadrágzsebe mélyére. Előkerül az érme, amely még egy utolsó alapos megfontolást követően a masinába kerül. Beindul a folyamat, ti valamennyien izgatottan figyelitek a ,,lapok járását". Szinte mindegyikőtök közbe-közbeszól, hogy mivel is kellene jobb belátásra bírni azt a fránya gépet. Hogy létezik ez? Nem és nem akar ömleni a lóvé! Hiába, peches napotok van. Az első játékos nem hajlandó további „összeggel“ beszállni, így automatikusan a következő kotorász a zsebében. De hiszen olyan jól tudjátok ti már a sorrendet .. Közben megszomjaztok. És a további ,,sörös" szó nélkül lódul a bárpulthoz. Nem kérdezi egyikótöktől sem, mit kíván szom ja enyhítésére. Automatikusan hat kólát rendel. No de ki látta már csak úgy, ,,szárazon"? Hát persze, dukál melléje a konyak. De még mennyire! És egy vagány fiatalember mit sem ér cigi nélkül! Kéri is ám a kolléga a Mari borót, rögtön két dobozzal. Mert mi az nektek, velebírtok! Féltucat ilyen legény! Utána, a mind jobban sűrűsödő füstfelhók mögül már csak hanyagul legyintetek egyet a gép felé. Délelőtt tíz óra van. De hát mit érdekel ez titeket? Hétfő, szerda, délelőtt tiz, délután kettő - nektek egyre megy. Pedig munkanélküliek nem leÓh, ifjúi vitalitás!... (Vass Gyula felvétele) hettek. Arra azért még egy kicsit (túl) fiataloknak saccollak benneteket. Az iskola? Hát oda meg mi a frásznak mindennap elmenni? Tanulni? Volt egy pasas, aki háromszor ismételte el egymást követően ezt a szót. Hetven éven át dicsőítették, manapság pedig óriási üdvrivalgások közepette döntögetik a szobrait széles e világon. Hát akkor ezért? Majd csak lesz valahogy! Hát a szülőknek nem az a feladatuk, hogy eltartsák ,,kiskorú" gyermekeiket? Figyeljetek! Apátok nem éppen az ablakban könyököl, a postást lesve, nem hozza-e végre a munkanélküli segélyt? Anyátok vajon nem azon töri-e a fejét, miképpen osztja be azt a kevéske pénzt az elkövetkező napra, hogy azért legalább a déli harangszókor legyen mit tenni az asztalra? No és azért automatikusan jusson az automatájára is, meg hogy valami a Pepsi re is maradjon?! SUSLA BÉLA
