Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
12 Szabad ÚJSÁG 1992. január 4. c Hírkosár Férfiuralom Érdekes jelenség, hogy a női labdarúgó-válogatottakat általában férfiak irányítják. A nemrégiben Kínában rendezett első világbajnokságon például a tizenkét résztvevő csapat közül mindössze a svédek kispadján ült női tréner. A jelek szerint a futball tudományához mégis a férfiak értenek jobban. „Azt hiszem, ez nem a férfiak tudásszintjének köszönhető. Már-már megszokottá vált, hogy a csapatok élén férfi edző áll. S mindig nehéz egy hagyományt megtörni. Ha valamelyik klub élére esetleg egy hölgy kerülne, biztosan számtalan megpróbáltatásnak lenne kitéve. Nem hiszem, hogy a fiúk túlságosan rajonganának ezért az ötletért. A férfiak nehezen viselik el, ha egy hölgy olyasmihez is ért, ami a másik nem szerint ’’férfidolog". Eljön az idő, amikor a hölgyek leváltják majd a férfiakat erről a posztról. Ennek előbb vagy utóbb be kell következnie". Csak bátorság kell hozzá A csodával határos módon maradt életben. Állítólag, amikor az orvosok meglátták, hirtelenjében nem tudták eldönteni, hogy testének melyik részén kezdjék az operációt. Közel hatvan sörétet szedtek ki a hátából, a nyakából és a lábából. „Véletlen baleset volt. Valaki vadkacsának nézett egy vadászaton” — mondta röviddel az operáció után a világ akkori legjobb profi kerékpárosa, az amerikai Greg Lemond. Mindez 1987-ben történt, tíz hónappal azután, hogy az amerikait először koronázták meg a világ legrangosabb kerékpárversenyén, a Tour de France-on. Fél évvel a balesete után már ismét nyeregbe szállt. Nem törődött azzal, hogy a családja egyszerűen őrültnek tartotta. Az sem érdekelte különösképpen, hogy visszatérésekor az első kudarc után megmosolyogták, legyintettek rá. „Néha a kedvemet vesztettem, de sohasem jutott eszembe, hogy abbahagyjam, hogy lemondjak az álmaimról”. És nyert, két évvel a majdnem végzetes vadászat után újra első lett a Tour de France-on. Tavaly pedig ővolt az abszolút favorit, s ennek tudatával magabiztosan verte a mezőnyt. Aztán, amikor életében először nem a legjobb három között végzett az összetett versenyben, akkor csak annyit mondott: „Nem csinálok tragédiát belőle. Minden kudarcomból tanultam, ez most sem lesz másként. Csupán annyit mondok, hogy két évet adok magamnak, s azalatt legalább egyszer győztesként szeretnék befutni a Diadalív melletti célba”. Vata nem kell... A portugál Benfica angolai válogatott játékosa másfél évvel ezelőtt egy emlékezetes góllal írta be névet a futballkrónikába. Az Olympique Marseille elleni BEK-elődöntő visszavágóján az afrikai csatár a lefújás előtti percekben kézzel ütötte a labdát a hálóba, s ezzel megfosztotta a franciákat a továbbjutástól. Vata időközben kegyvesztett lett Lisszabonban, s a közelmúltban több egyesületnél is megfordult próbajátékon. A franciáknál nem járt sikerrel, sem a Nancy, sem a Nimes csapatának nem kellett, így jobb híján visszatért Portugáliába, s a másodosztályú Estrela Amadora együtteséhez igazolt. „A reményt, hogy valamelyik külföldi csapat felfigyel rám, nem adom fel. Remélem, eljön az idő, amikora klubok egymással fognak vetekedni azért, hogy ^megkaphassanak!” — mondta Vata. Nem jutott idő még ismerkedésre sem Tenisz Hopman Kupa Nem várt vereség a döntőben A csehszlovák válogatottnak nem sikerült feltennie az i-re a pontot. Az Ausztráliában megrendezésre került tenisz Hopman Kupa döntőjében Sukováék vereséget szenvedtek Svájc együttesétől. A sorsolás előtt mindenki elégedett lett volna az ezüstéremmel, ám — ahogy a közmondás tartja — „evés közben jön meg az étvágy”, így a Svájc elleni vereség kicsit fájó. Az ötödik helyen kiemelt csehszlovák együttes szerepléséhez nem sok reményt fűzött a szakvezetés. Hiszen, gondoljunk csak bele, előbb a harmadik helyen kiemelt Egyesült Államok csapata került Nováőekék útjába, majd a toronyesélyes német válogatott. Igaz, a Beckerék elleni győzelemben közrejátszott a második számú női teniszjátékos, Steffi Graf betegsége, de ez mit sem von le a győzelem értékéből. A fináléban a papírforma a Sukováék mellett szólt. Hiszen sem M. Maleeva, sem Hlasek nem állt előrébb a világranglistán csehszlovák ellenfeleiknél. Nos, ezúttal felc Innen-onnan J Az észak-amerikai jégkorongliga (NHL) legutóbbi fordulójának eredményei: Boston—Winnipeg 1:3, Hartford—Quebec 4:1, New Yersey—Pittsburgh 4:4, Chicago—New York Rangers 3:4, St. Louis—Minnesota 6:1, Los Angeles—Edmonton 5:3. Idén Honkongban bonyolítják le a II. teremlabdarúgó világbajnoki döntőt A vb-finálén Európát öt válogatott képviselt Az olaszországi és a spanyolországi selejtezők első két-két helyezettje továbbjut míg az ötödik helyért a két csoport harmadik helyen végzett csapata játszik egymás ellen. A csehszlovák terem-válogatott a „spanyol” csoportba került Csoportbeli ellenfelei: Magyarország, Lengyelország és a házigazda spanyol válogatott A Brisbane-ban zajló női tenisztorna negyeddöntőjében: Graham—End 6:2, 6:3, Provis—Temesvári 6:3, 6:0, McQuillan—Kohde-Kilsch 6:3,6:3, Maleeva—Zrubáková 6:4,7:5. Bognár György Amerikába készül Az alkalmi nemzeti tizenegyünk alaposan leszerepelt Mexikó és Salvador ellen a vereséggel, illetve a döntetlennel. A csaknem botrányba fulladt kirándulás után ültünk le beszélgetni Bognár Györggyel, aki az ominózus két összecsapáson együttesünk csapatkapitánya, 30 éves fejjel korelnöke, negyvenöt válogatottsága okán legrutinosabb játékosa, a keret egyetlen idegenlégiósaként a legszélesebb látókörrel rendelkező futballistája volt. — Nem kis feltűnést keltett, amikor az elutazás előtt úgy vélekedett: Mexikó ellen már egy 3:0-ás vereséggel is elégedett lenne. Sajnos, túlságosan is jó jósnak bizonyult.. — Nem kellett ehhez semmiféle jóstehetség! Azok után, ahogy a Mexikó elleni meccsre „felkészültünk”, nem is lehetett más az eredmény. Most mondjam azt, hogy ha nem olyan önfeláldozóan, fegyelmezetten védekezik a csapat Leónban, akkor simán kaphattunk volna egy hetest? Egyetlen szerencsénk az volt, hogy esti meccset játszottunk Mexikóval, így a meleg sokkal elviselhetőbb volt, mint öt évvel ezelőtt, amikor a világbajnokságon mindig délben kellett pályára lépnünk. Salvadorban viszont már délután játszottunk, meg is fogta a srácokat — velem együtt — a párás hőség... — Akkor tulajdonképpen még örülhettünk is a Salvador! pontrablásnak?... — így igaz! És én, aki azért már elég sok túrán vettem részt, ki merem jelenteni; a csapnivaló eredményekért a legkevésbé a kint szerepelt játékosok a felelősek! Jószerivel csak azzal foglalkoztunk tíz napon keresztül, hogy hol széliünk át a következő repülőgépre... Ilyet, én még nem éltem át soha, egyetlen külföldi utam során sem. Csaknem egész idő alatt azon morfondíroztunk, hogy miért kell minden reggel fél hatkor kelni, miért kell állandóan rohanni valahova, miért kell órákig buszozni. A végén kínunkban már azt mondogattuk egymásnak: talán még Gagarin sem szállt fel és le annyiszor, mint mi... — Talán megbánta, hogy engedett a hívó szónak és elvállalta a részvételt? — Nem, erről szó sincs! Ha engem a magyar válogatottba hívnak, akkor gondolkodás nélkül csomagolok és indulok. Az ismert belgiumi mellőzöttségem közepette pedig különösen nagy dolog volt számomra, hogy Glázer Róbert megbízott kapitány rám gondolt, és meghívott. Nem bántam meg, hogy jöttem, de szomorúan konstatáltam, hogy olyan túrára vittek bennünket, ahol a futball tizedrangú kérdésnek számított! Egyszerűen nem jutott időnk egy kis ismerkedésre, mert állandóan úton voltunk. Én kint találkoztam először legalább nyolc sráccal, de mindössze a két meccs előtti másfél órás taktikai értekezlet állt a rendelkezésünkre, hogy egyáltalán szót ejtsünk arról, mit is próbálunk majd játszani... — És az edzéseken, ott miért nem lehetett megtalálni a közös hangot? — Edzéseken? Összesen másfél edzést tartottunk Közép-Amerikában! — Másfél edzést?! Ezt hogy értsem?... — Úgy, hogy Mexikóban egyáltalán nem gyakoroltunk, Salvadorban pedig egyszer tréningeztünk pályán, egyszer pedig egy legelőn lötyögtünk. Ez utóbbit minősítettem némi jóindulattal fél' edzésnek... Ezek után egy cseppet sem lepődtem meg a fiatalok halvány játékán. Ha tökéletes felkészülés után nyújtják azt, amit Salvador ellen produborult a papírforma. Először Helena Suková és Manuele Maleeva lépett pályára. A bulgáriai születésű teniszezőnő nagyobb megerőltetés nélkül legyőzte Sukovát. A folytatásban sem termett babér csehszlovák színek képviselőinek számára. Jakob Hlasek, aki egyébként cseh származású, 6:4, 6:4 arányban legyőzte az ATP-ranglistán az első tízben helyet foglaló Karéi Nováéeket, s így Svájc válogatottja a Hopman Kupa történetében először nyerte el az értékes trófeát. Az már csak szépségtapasz Sukováék számára, hogy a párosban 8:4-re diadalmaskodtak A Magyar Lottó 1. játékhetének nyerőszámai a következők: 24,38,39,60,69. Az Adelaide-ban zajló férfi tenisztorna negyeddöntőjében: Shelton—R. Gilbert 7:5, 6:4, Ivanisevics—Rosset 6:4, 7:6, Bergström—Delaitre 6:1,6:3. A Reggio Emiliában zajló sakk-szupertorna ötödik fordulójában Karpov győzelmet aratott Gurevics felett, míg Kaszparov döntetlent játszott a belő rusz Gelfanddal. Eredmények: Kar pov—Gurevics 1:0, Kaszparov—Gél fand döntetlen, Anand—Polugajevsz kij 1:0, Ivancsuk—Halifman 1:0, Bel javs/kij—Szalov 1:0. Az öt karika jegyében a Maleeva, Hlasek kettős ellen. A győztes együttes 140 ezer ausztrál dollárral lett gazdagabb. Eredmények: Csehszlovákia— Svájc 1:2 (Suková—M. Maleeva 2:6, 4:6, Novácek—Hlasek 4:6, 4:6, Suková, Novácek—M. Maleeva, Hlasek 8:4). A piramisok árnyékában A csehszlovák labdarúgó-válogatott idei első ellenfele Egyiptom együttese lesz január 4-én Kairóban. Az olaszországi vb-döntő résztvevőjének ez lesz az utolsó erőpróbája a január 12-én kezdődő Afrika Kupa előtt. A vendéglátók tehát a legerősebb összeállításban lépnek pályára. A vb után, amelyen nem vallott szégyent Egyiptom válogatottja, az addigi edző A1 Gohari búcsút mondott az együttesnek, s helyét a német Weiss foglalta el. Azonban az újdonsült vezető „uralkodása” nem sokáig tartott, rövid idő után visszatért a csapathoz A1 Gohari. Az egyiptomi gárdára nem szívesen emlékszik vissza a csehszlovák együttes. A vb előtt Brünnben l:0-ra kikaptak Vengloä edző védencei. Az akkori gólszerző, Kás jelenleg azonban csak a kispadon foglal helyet. A hazai együttes várható felállítása: Subajr-I. Hasan, Jasín, H. Ramzi, Jakan-Kásim, Júsuf, Abdel Gháni, Abdel Hamíd-H. Hasan, Tárik. Tartalékok: Faúzi, Ragab, Tóiba, Salach, Kás, Grejsa, Ajíd és Mustafa. Igyekezni fogok... káltak, akkor nagyon csalódott lennék. De így teljes mértékben fel kell mentsem őket minden vád alól! — Erről ennyit Addig is érdekelne, mi a helyzet a sokat emlegetett New York-i szerződésével? — Minden rendben. Legutóbb csak amiatt maradt el, hogy aláírjam az amerikaiak ajánlatát, mert a válogatottal túráztam. A Standard — én úgy tudom — ötszázezer dollárért eladott a New York Soccer nevű klubnak, ahol már csak az én aláírásomra várnak, hogy életbe lépjen a szerződés. Mindenben megegyeztem az amerikaiakkal, és ha jelentkeznek, akkor két évre írok alá hozzájuk. Azt is elárulom, hogy ha ez megtörténik, akkor lehet, hogy utána fél évre hazajöhetek játszani! Ugyanis kint csak a nyáron kezdődik majd a bajnokság. — Korábban már olvashattunk arról, hogy esetleg itthon, magyar csapatban folytatná, ha a belgáktól visszatérne. De hogy Amerikából visszajátszana... És melyik hazai klubban tenné ezt? — Legszívesebben Mezey György keze alatt dolgoznék, mert ott fizikailag és morálisan is rendbe tehetném magam. De ha klubot kellene választanom, csakis az MTK-t mondhatom, mert a szívem ma is a kék-fehéreké. — Ezt bizonyára jólesően nyugtázzák a Hungária körúton. De miért kell efjönnie a Standardtól? — Mert ott egy rosszul felkészített csapatba, nem éppen egyenes, őszinte társak közé kerültem. Olyan együttesbe, ahol sok a duma egymás között, aztán a pályán semmi nem realizálódik mindebből. És ehhez jött, hogy Kessler edző, aki a franciáktól odavitt, szó szerint becsapott! Irányítónak szerződtetett, de már az első meccsen éket játszatott velem... Az az igazság, külföldön két év után váltani kell! -ci-Egerszegi Krisztina 1974-ben született Budapesten. A Bp. Spartacus színeiben edz és versenyez. Az 1991-es évet — mint mindig — nagyszerűen zárta. Kétszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok. Jelenleg a világ elsőszámú úszónőjeként tartják őt számon. — Sportolóként gyerekfejjel kezdte eljárni a világot, sokan egész életükben nem utaznak ennyit Lehet szeretni az ilyen mértékű, immáron állandósult világjárást? — őszintén szólva nagyon jó dolog olyan helyekre eljutni, ahová talán más körülmények között sohasem utazhatnék, de ezek az utak nem kimondott nyaralások. Ha pihenésről, kikapcsolódásról van szó, akkor azt sokkal inkább valahol itthon, Magyarországon — többnyire az érdligeti telkünkön — teszem. — Még mindig egy kis világjárás: van-e kedvenc városa? — Kettő is. Szöul, az olimpiai, illetve Athén, az Európa-bajnoki győzelmem helyszínei. — Évek óta a világ legjobbjának lenni egy rendkívül kemény sportágban, nap mint nap sok-sok kilométert legyűrni a medencében — rendkívül emberipróbáló dolog... Lehetséges még ennyi idő után is örömet találni az úszásban? — Egyre kevesebbet. Nem titok, van úgy, hogy néha leülök, magam elé meredek és keresem a választ, hogy egyáltalán miért is csinálom még mindig ezt az egészet? — A jelek szerint minden alkalommal sikerül megtalálni a választ.. — Ez egyetlen szó: olimpia. Minden, ami utána következik, csupa kérdőjel. Nincs kizárva úszópályafutásom befejezése sem. — A kezdettől folyamatosan a Bp. Spartacus sportolója, nemrég azonban kishaján megszakadt az évtizedes kapcsolat.. — Személy szerint én nem nagyon bonyolódtam bele ebbe az átigazolási hercehurcába, tettem a dolgomat, edzettem. Az edzőmet, Kiss Lászlót sokkal jobban megviselte az egész, az ő energiáját emésztette fel igazán. Nekem csak a jó hírekről számolt be mindig, hogy megkíméljen a felesleges idegeskedéstől. — Nehéz lett volna a „szakítás”? — Pici korom óta itt sportolok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy máshol ússzak. Ezer és egy szállal kötődöm az egyesülethez, mindig is azt mondtam, ha el kell mennem a Szpariból, inkább abbahagynám az úszást. Ennek ellenére azt hiszem, Laci bácsinak és az édesapámnak teljes mértékben igaza volt, amikor kényszerűségből szembe kerültek a vezetéssel. — Jöjjön akkor egy kis szakma... Melyik szám az igazi kedvenc? — A vegyesre készülök most a legszívesebben. Igaz, hogy ez a 400 méter fárasztóbb, mint a rövidebb számok, de nem olyan egyhangú: az igénybevételnél nagyobb a vonzerő — épp a változatosság miatt. Mondhatom azt is, hogy a vegyesúszásban szeretnék a leginkább bizonyítani. — Általános vélemény, hogy Egerszegi Krisztának már jó ideje nem a vetélytársak, csak az óra, az idő az ellenfele... — Mindenki azt várja tőlem, hogy az olimpián nyeljek — háton és vegyesen is. Ami az utóbbit illeti, egyáltalán nem lehet mondani, hogy ebben az úszásnemben én vagyok a világon a legjobb, a legyőzhetetlen. A nemzetközi mezőnyben négyszázon van hozzám hasonló teljesítményre képes úszónő, nem is egy... Ami meg a hátúszást illeti, az sem kizárt, hogy éppen az olimpián ugrik ki egy új, nagy tehetség — ahogy ez velem is történt annak idején Szöulban. Csupán az zavar, hogy úton-útfélen azt hallom, három olimpiai aranyat várnak tőlem Barcelonában. Ezt így előre kijelenteni több, mint merészség... De igyekezni fogok, ezt megígérem. -ks-
