Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4. PcstiUHírlap in. AZ ELSŐ FŐNEMESI TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN Kék vér, kutyabőr November utolsó napjaiban, 46 év után először, randevút adtak egymásnak a magyar főnemesek. A magyar arisz­tokrácia számára ez a kétna­pos esemény újra reményt adott arra, hogyha nem is büszkén, de ismét vállalhat­ják azt a történelmi nevet, amelyet akaratlanul visel­nek. S, hogy mely családok képviseltették magukat, azt bizonyítsa e névsor. A talál­kozóra szerte a világról ér­keztek, többek közt báró Apor, báró Atzél, gróf Be­­nyovszky, gróf Bolza, báró Bohus, őrgróf Csáky-Pallavi­­cini, gróf Horváth-Tholdy, báró Heim, gróf Hoyos, gróf Gyulay, gróf Nyáry, báró Pet­­richevich-Horváth, báró Volt, aki nagylelkűen lemon­dott minden hajdani ingósá­gáról, ám legtöbben jogos­nak tartanák a kártérítés va­lamilyen formában. Herceg Esterházi Trondy szerint már az is rehabilitáció, hogy itthon lehetnek, ám summás véleménye szerint, mivel rengeteg mindent elraboltak a főnemesektől mégiscsak járna vissza valami. Vélemé­nye szerint a kártérítésre vi­szont akkor kellene sort ke­ríteni, ha az ország anyagi helyzete rendeződik, s a kár­térítés nem terhelné az adó­fizetők pénzét. Őrgróf Palla­­vicini Károly már sarkosab­­ban fogalmazott — bár, mint Lipthay, báró Orbán, báró Podmaniczky, gróf Pong­­rácz, báró Shell, gróf Teleki, gróf Tisza, gróf Sennyey, gróf Zychy, gróf Zay, vala­mint a Windischgrátz csalá­dok képviseletében. Az elnö­ki asztalnál — a két legte­kintélyesebb főnemesi csa­lád képviseltében — ott ült a hercegi Esterházyak család­fője, herceg Esterházy Antal (Trondy), és a Pallaviciniek családfője a Bécsben élő Pal­­lavicini Károly őrgróf, vala­mint az esemény motorja, báró Gudenus János József, aki nélkül ez a találkozó lét­re sem jöhetett volna. Gude­nus János geneológus egy élő lexikon, ő az, aki minden ma­gyar arisztokratáról tud va­lamit. Archívumában 1100 mai arisztokrata neve, s cí­me található. Az első nagy si­kerű (Összetört címerek) könyve után megjelenés előtt áll az összes magyar fő­nemesi dinasztia családfáját tartalmazó könyve. „Főnemesi nevet viselni az önmagában nem érdem, ám nem is kell szégyellni. Azok a családok, akiket mi képviselünk évszázadokon keresztül a magyar történel­met jelentették. Az utóbbi negyven évben épp elég meg­aláztatáson mentünk ke­resztül, ám — legalábbis ne­kem — nincs szükségem bo­csánatkérésre. Egyrészt, mert a jelenlegi kormány nem hibáztatható semmiért, hiszen ők is az előző rend­szer üldözöttéi közé tartoz­tak. Az olyanfajtáktól, mint Marosán vagy társai, pedig nem várok bocsánatkérést” — mondta (báró) Atzél End­re a a kétnapos fórum egyik pódiumbeszélgetésén, ame­lyen többek között a kárpót­lás kérdése is szóba került. A kárpótlás problémaköréhez többen is hozzászóltak, s a vélemények megoszlottak. mondta ő a szerencsésebbek közé tartozik hiszen édesap­ja után Bécsben palotát örö­költ. Szerinte a tulajdon szentségére alapuló európai jogi normák — amelyhez a Magyarországi jogrendnek is igazodnia kellene, ha csat­lakozni szerint a közösség­hez — nonszensz helyzetet eredményezne az elrablóit javak szentesítése. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a második kárpótlási törvény, amely az 1938 és 1946 közöt­ti tulajdonjogfosztásokkal foglalkozna, nemcsak az et­nikai kisebbségek, hanem az egyéb, így a főnemesek kárá­ra történt jogfosztásokra is tekintettel lesz. A magyar fő­nemesek első találkozója a Bazilikában ért véget, ahol a történelmi dinasztiák képvi­selői tisztelegtek a Szent Jobb előtt. A következő főnemesi ta­lálkozó 1992 augusztusában lesz. „El kell adni” Magyarországot A báró Bohus család a magyar történelem során leginkább arról nevezetes, hogy kastélyukban kötötték meg a Világosi Békeszerző­dést. A főnemesi találkozó után báró Bohus Lászlóval erről is beszélgettünk. — Először is szeretnék el­oszlatni egy legendát. A Vilá­gosi Békeszerződést soha nem írták alá, hanem Gör­gey és az osztrák tábornok között afféle gentleman ag­reement született, tehát úri becsületszóra állapodtak meg — kezdte beszélgeté­sünket báró Bohus László. —Miként ítéli meg az első főnemesi találkozót ? — Személy szerint nem erre a találkozóra érkeztem haza, hiszen az utóbbi idő­ben többször jártam Ma­gyarországon. Báró Gude­nus János hívott meg, hogy­ha már itt vagyok látogassak el. Legfontosabb gondolata ennek a találkozónak szá­momra az volt, hogy a nagy történelmi családok emigrá­cióban élő tagjai őrzik ma­gyarságukat, és nyilvánvaló­vá vált, hogy hajlandók min­dent megtenni Magyaror­szág jó hírnevének öregbíté­séért. Ez így természetes. Az emigráció keretén belül mindent el kell követni azért, hogy Magyarország kilépjen az ismeretlenség­­ből. — Ön mikor emigrált? — 1949 végén kerültem Párizsba, ahol a Szabad Eu­rópa munkatársa lettem, majd ezután három évig Por­tugáliába helyeztek külföldi tudósítónak. Itt kerültem közvetlen, baráti az olasz ki­rállyal. O volt az esküvői ta­núm is. Egyszer azt kérdezte tőlem, mint egy mesebeli ki­rály, hogy mit szeretnék. Féli viccesen azt mondtam neki, hogy monacói állampolgár szeretnék lenni, amiről köz­tudomású, szinte lehetetlen megszerezni. Talán, ha egy tucat ember van, akinek ez sikerült, például Farukh egyiptomi királynak, vagy herceg Festetics Györgynek, aki Rainer monacói nagy­herceg unokatestvére. Már el is felejtkeztem róla, ami­kor jött egy levél, hogy keres­sem fel a konzulátust. Első pillanatban nem is tudtam mire gondolni, sünikor közöl­ték velem, hogy hozzam a szükséges iratokat állampol­gárságom elintézéséhez. Je­lenleg Monte Carloban élek. Újra nősültem, s fiam jelen­leg Bécsben tanul. Herbert von Carajan utódja szeretne lenni, s pontosan egy ma­gyar karmestertől tanulja a szakmát. — Jövőre itt lesz a máso­dik főnemesi találkozón? — Természetesen, s re­mélem többen lesznek, mint idén. Nemzeti casino Az 1945 előtt a legfelsőbb társadalmi elitbe tartozás alapja a rokonság volt. Hosszú évszázadok alatt Eu­rópában a főnemesi arisz­tokrácia közelebbi-távolabbi rokonságba került egymás­sal. Mondhatnánk azt is, a felső arisztokrácia abszolút európai volt Albániától Nor­végiáig. A társadalmi rang­sorban csak a rokonság után következett a vagyonosság. (Az Esterházyak grófi ága gazdagabb volt a herceg Es­­terházyaknál.) Az elit egymással való érintkezésének, a kapcsola­tok ápolásának legfontosabb szinterei az estélyek, bálok voltak. Am egy idő után — főleg a férfiak — az úgyneve­zett klubokban találkoztak. Természetesen a világ szám­talan helyén tömörülnek elegáns klubokba a mágná­sok vagy arisztokraták. Ilyen klubok Nyugat-Euró­­pa minden országában meg­találhatók. De, ahol nincs honos arisztokrácia, illetve csak „beszármazott” nemes­ség van, ott — például az USA-ban — a legelső telepe­seket szállító hajó, a Mayflo­wer, vagy mint Ausztráliá­ban az első fegyencszállító hajó utas£iitói való bizonyí­tott leszármazás jelenti az elitbe tartozás alapját. Csak érdekességképp, Bush elnök ősei ott voltak a Mayflowe­­ren. Magyarországon két klubban (casinóban) tömö­rültek a főurak. Viccesen „tele-gráf”-nak hívták a csak a felső arisztokráciához tartozó férfiak számára nyi­tott Nemzeti Casinót, „tele­­fon”-nak a valamivel nyitot­tabb — hölgyek számára is látogatható — Park-Clubot, más néven Országos Casi­nót. Ez volt az a két hely, ahol legszívesebben múlat­ták az időt. A Nemzeti Casino valaha a Szép utca és a Kossuth La­jos utca sarkán, a Hugarotex vállalat mai központjának helyén állt. Az Országos Ca­sino (korábban Park-klub) épületét pedig mostanság Szovjet Kultúra Házának nevezik. Az épületre jelenleg két szervezet is igényt tart: a Független Kisgazdapárt, amelynek 1945 után egy-két évig központja volt, illetve a közel egy éve a cégbíróságon bejegyezteti, új: Nemzeti Casino. Az előzményekről: Magyarországon egészen az utóbbi időkig tiltva volt minden kezdeményezés, amely egyáltalán foglalko­zott az ex úri réteggel. Az 1947. évi IV törvény meg­szüntette a rangok, címek, és előnevek használatát. Ké­sőbb pedig az Államvédelmi Hivatal fenyegetéssel elérte, hogy a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság fel­oszoljon. Hosszú szünet kö­vetkezett, mígnem Ránki György, Berend T. Iván és Laczkó Miklós kezdeménye­zésére, Huszár Tibor irányí­tásával megindult a két vi­lágháború közötti elit átfogó vizsgálata. Közben, 1983- ban, Kállay István törté­nészprofesszor kezdemé­nyezésére újjászületett a He­raldikai és Geneológiai Tár­saság is. Kállay professzor úr, Gudenus János, valamint a társaság munkájára, rend­szeres összejöveteleire felfi­gyelő Dzsingisz Tasziló kez­deményezésére újra életre hívták az Országos Casinót. (Dzsingisz Tasziló Dzsingisz Kán egyenes ági leszárma­zottja, aki egy Andrássy lányt vett feleségül, s bár je­lenleg Új-Zélandon él, tervei szerint Magyarországon is otthont alapít.) Az Országos Casinót a Cégbíróságon Tár­sadalmi Személyeket Tömö­rítő Társaságként jegyezték be azzal a céllal, hogy a szű­­kebb társadalmi elit, arisz­tokraták, gyárosok, neves muzsikusok nyugodt kör­nyezetben pihenhessék ki magukat. Kállay professzor úr szerint a Casino jelentős szerepet vállalhatna abban, hogy a társadalmi problé­mák elsimuljanak, és a poli­tikai-gazdasági elithez tar­tozó személyek nyugodt kör­nyezetben beszélhessék, vi­tathassák meg gondjaikat. A Casino mindezek mellett társadalmi eseményeket, bá­lokat, estélyeket, kiállításo­kat kíván rendezni. Tagjai elsősorban azok le­hetnek, akik az említett két intézmény (Nemzeti Casino és Országos Casino) tagjai voltak, vagy azok leszárma­zottjai. Természetesen új ta­gokat is befogadnak, de min­denképp megválogatva őket. Etikai bizottságot állítanak fel, amely minden szempont­ból megvizsgálja a jelentke­zőket. A tervek szerint nem készítenek olyan listát, amely politikai előítéletek alapján válogatna, elsősor­ban az erkölcsi feddhetetlen­ség a kritérium. A tagdíj meglehetősen borsos lesz, és ez már magában is szelektál­ni fogja az érdeklődőket. A szervezetet nem akaiják fel­duzzasztani, legfeljebb 300 tagra számítanak. Bárók, grófok, hercegek Magyarországon a történe­lem során közel 100 ezer cí­meres levelet, kutyabőrt adományoztak. Ebből követ­kezően a kis- és köznemesek száma szinte meghatározha­tatlan, de a főnemesi csalá­dok száma is meglehetősen nagy. Európában talán csak a francia és a lengyel arisz­tokrácia ilyen nagy számú. Érdekes, hogy Angliában az arisztokrácia — annak elle­nére, hogy nemesi címeket, rangokat manapság is ado­mányoznak — viszonyítva kevesebb nemes él, s öröklé­si rendjük is eltér a konti­nensen megszokottól. Angli­ában a cím és a rang öröklő­dik. A főnemesek és a alacso­nyabb rangú nemesség jogi szempontból teljesen egyen­rangú. Legfeljebb a megszó­lításban és a címerekben lát­ható korona ágainak számá­ban különböznek. A legki­sebb főnemesi rang a báróké, akik hétágú koronát festet­hettek címerükre, őket kö­vetik a kilencágú koronás grófok, s az arisztokrata pi­ramis csúcsán közvetlenül az uralkodók alatt állnak a hercegek, királyi hercegek. Az idősebbek emlékezhet­nek arra, hogy a megszólítás, miként tett különbséget e cí­mek között. A grófokat és a bárókat a földi halandó mél­­tóságos uraknak szólította, míg a hercegeknek a nagy­méltóságú megszólítás du­kált. Szinte hihetetelen, de magyar hercegi címet elő­ször 1911-ben adományoz­tak gróf Festetics Tasziló­­nak, s ezen kívül mindössze ketten kapták meg: Lónyay Elemér, és Batthyány- Strattmann László. Az Es­terházyak a Német-Római Birodalom hercegei voltak. Magyarországon ma egyet­len hercegi saij él, ő azonban itt is született. Csakhogy nem magyar, se nem német­római, hanem lengyel. Az idős hölgy asszony nevén Mattyasovszky-Zsolnay Pé­­temé, született herceg Má­ria Sulkowsky.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom