Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

4 1992. január 29. Isten malmai... __________________________ Szabad ÚJSÁG Lám, a ránkszakadt demokrá­cia harmadik esztendeje is meg­kezdődött. A tömegtájékoztató eszközök munkatársai már csak emlegetik a valamikori cenzúrát, sőt néha - Jerikó falaihoz hasonló módon - már az öncenzúra is földig romboltatik. E cenzúrát az élet egyéb területein felváltotta egy másik jelenség, amit - a vala­mitől (esetleg a megtorlástól) való félelemnek neveznék. Január 13-án a Losonci járás egyik kis falujában, Gálsán jár­tam. Az itt készült riportot a Szlo­vák Rádió Magyar Adásának Szombat Reggel című műsorába szántam. Másnap azonban egy faxot kapott a szerkesztőség, amelyben az egyik riportalanyom jelezte: nem járul hozzá nyilatko­zata rádióbeli közléséhez. Mivel szerintem a téma „megér egy misét“, a Szabad Újság szerkesz­tőségéhez fordultam, jelentessék meg ezt az anyagot nyomtatás­ban. A riport tehát - a kívánság szerint - nem hangzik el a rádió­ban, de így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Miről is van szó? Galsa első embere, aki valamikor rendőr volt, 1986-tól hnb-elnök, most pedig polgármester, állítólag lassítja a privatizáció folyamatát a faluban és nem hajlandó figyelembe venni a restitúciós törvényt. Ez a hír volt látogatásom apropója. Először az önkormányzat főel­lenőrét kerestem fel:- Kironszky úr, igazak-e ezek az állítások a polgármester sze­mélyét illetően?- Amikor a polgármesteri hiva­tal új épületébe költözött, a régi épületet egy helybéli polgár sze­rette volna megvenni. Vágóhidat, mészárszéket és egy presszót lé­tesített volna az épületben. A pol­gármester akkor azzal az indokkal utasította el ezt a kérést, hogy az épületre még az önkormányzat­nak is szüksége lehet. A vállalko­zó később Losoncon nyitott üz­letet. Egy másik eset: Az önkor­mányzattól Tóth Erzsébet vissza követel egy épületet. Ő egy idős hölgyet ápolt, aki a végrendeleté­ben mindenét ráhagyott. A szó­ban forgó házat valamikor az 50- es években konfiskálták. Tudo­másom szerint Tóth Erzsébet az első kérvényével a polgármester­hez fordult, aki szinte kidobta Tóthnét a hivatalból. A konfliktust kirobbantó házban jelenleg az ön­­kormányzat helyi üzeme van, amely 12 embert foglalkoztat. A vezetők, úgymond a polgármes­ter „emberei“. A kisüzem a tava­lyi évet még haszonnal zárta ugyan, az idén viszont jó, ha null­szaldós, vagyis veszteség nélküli lesz. S hogy a faluban miképpen íté­lik meg a polgármester szemé­lyét? Hát, van, aki elégedetlen, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az emberek már nagyon apatikusak. Nem nagyon szólal­nak meg, talán nem is mernek. Felkerestem a polgármestert, Zsetye Gézát is, aki az új polgár­­mesteri hivatal épületében foga­dott. Még be sem fejeztem, hogy miről van szó, máris néhány aktát hozatott be a titkárnőjével.- A régi hnb épületét nem ad­hattam oda - kezdte -, mert nem volt rá törvény. Most meg már hiába kínáltam az érdeklődőnek, azt mondta, jobb is, hogy nem kezdett bele. Talán egy presszót nyitunk az épületben...- A másik „vád“ ön ellen, hogy nem hajlandó figyelembe venni a restitúciós törvényt. Elmondaná, hogy Tóthné miért követeli ezt az ingatlant?- Tóthné ápolt egy idős asz­­szonyt: Czene Máriát. A szóban forgó házat, amely Czene Mária férjéé, Czene Istváné volt, 1952- ben konfiskálták. Czene Mária örököse ugyan Tóthné volt, de a hagyatékban a ház nem szere­pelt. Különben is jogtalan a köve­telés, mert Tóthné egy fillért sem költött erre a házra.- Tételezzük fel, hogy Czene Mária kérné vissza ezt az ingat­lant. Hogyan bírálná el ezt a kér­vényt.- Nincs ilyen kérvény az aszta­lomon.- De ha lenne ilyen kérvény, odaadná az épületet?- Ha okmányokkal, s az ide vonatkozó törvénnyel tudja bizo­nyítani, hogy az övé, akkor igen.- Na már most, ha végiggon­doljuk: a házat Czene Istvántól konfiskálták, halála után pedig minden vagyona feleségét, Máriát illette. Czene Mária hivatalos örö­köse Tóth Erzsébet tehát halála után őt illeti minden ingó és ingat­lan vagyona. Ez így van?- Igen.- Akkor nem értem, miért nem jutnak közös nevezőre?-Mert Tóthné jogtalanul követel. Különben is mi lenne a vállalattal, a kertészettel? A faluban főleg öregek laknak. Ha visszaadnánk a házat ezután virágért, koszorú­kért Losoncra kellene menniük.- Úgy tudom, ön már egyszer kidobta Tóthnét a polgármesteri hivatalból, aki ezután egy jogász­hoz fordult és most már a második alkalommal kérvényezi a ház visz­­szaadását.- Én csak egy kérvényről tudok, amire a mai napon (január 13-án) válaszoltam. A válaszomban ben­ne van, hogy nem értek egyet a követeléssel, mert az jogtalan. Különben is majd eldönti a bíró­ság, hogy a ház a falujé marad-e vagy Tóthnéé lesz.- Ezek szerint bíróságra adja az ügyet?- Én? Dehogy! Nekem nem érdekem! Én tovább nem foglal­kozom vele. Adja bíróságra Tóth­né. Különben, ha bírósági döntés alapján megkapná a házat, én ezt .jogtalannak tartanám. * - Ön úgy gondolja, hogy Tóth­né azzal, hogy visszaköveteli a helyi kisvállalat épületét, a falu­nak árt?- Mindenképpen. Hol fognak az ott alkalmazott emberek dolgozni, ha át kell adni a házat?- Érdeklődtem a faluban, s úgy érzem a többség Tóthné oldalán áll. Viszont ettől függetlenül is több kritika érte az ön személyét. Hogyan reagál ezekre?- Milyen kritika? Én nem tudok semmiről. Ha az embernek kifo­gása van valakivel szemben, ak­kor azt meg kell mondani a sze­mébe, nem a háta mögött! Itt még nem volt senki panaszkodni, hogy így vagy úgy... A további kérdezősködésnek nem volt értelme. De hogy teljes legyen a kép, Tóth Erzsébetet is meglátogattam.- A polgármester azt állítja, hogy a visszaigénylést illetően ön csak egy kérvényt nyújtott be.- Nem tudom, miért mondja ezt. Amikor az első kérvényt elvit­tem, akkor úgy üvöltött velem, mint egy kutyával. Sokan ezért nem mernek elmenni a polgár­­mesteri hivatalba. Ezután fordul­tam jogászhoz és adtam be a má­sodik kérvényt.- A polgármester szerint a vég­rendeletben nincs szó erről az ingatlanról. Nem hajlandó tovább erről tárgyalni, megvárja a bírósá­gi döntést.- A ház benne van a végrende­letben, megnézheti, s ha más­képp nem megy bíróságra adom az ügyet.- A községi hivatalban az is elhangzott, hogy ön a falunak árt azzal, hogy visszaköveteli a kis­üzem épületét.- Hát én sok embert megkér­deztem a faluban, hogy mit szól­nak az ügyhöz. Mindenki azt mondta, hogy igenis, jogos tulaj­donom az a ház. Az meg, hogy ez a falué, vagy a községi hivatalé lett volna valamikor, nem igaz. A telekkönyvben a mai napig Cze­ne István nevén szerepel. Mivel az emberi gyarlóságot csak Justitia tudja hideg realitás­sal orvosolni, várjuk ki a bíróság döntését. SOMOGYI M. FRÉDI Lehelj egyet, s megmondom mi bajod A tudósok nemsokára többet fognak tudni megállapítani rólunk kilégzésünk alapján, mint valaha is képzeltük volna. Ezt az teszi lehetővé, hogy bizonyos betegsé­gek hatására speciális vegyi anyagok kerülnek a kilégzett leve­gőbe; a vesebetegekében például a dimetil-szulfid található. Mind­eddig azonban a légzéselemző készülékek nem voltak képesek az igen kis mennyiségben előfor­duló különleges vegyi anyagokat észlelni. Most azonban a Battelle Me­morial Institule ^Columbus, Ohio) kutatói kifejlesztettek egy rendkí­vül érzékeny analizátort, amely külön-külön vizsgál meg minden egyes kilégzést, így a kutatók számára mód nyílik arra, hogy figyelemmel kísérjék egy kivá­lasztott vegyi anyag intenzitásá­nak ingadozásait a vizsgált sze­mély lélegzetében. Az analizátort egy olyan mérőkészülékből alakí­tották át, amelyet az atmoszférá­ban előforduló nyomgázok méré­sére használtak. Don Kelly, a Battelle vegyésze azt állítja, hogy a betegségek di­agnózisa mellett a készülék an­nak nyomonkövetésére is fel­használható, hogy egyes ipará­gakban - például a vegytisztítás­­ban - a munkások milyen mérték­ben vannak kitéve a vegyi anya­gok káros hatásának. A kutatás következő szakaszában a Battelle teamje kutatóorvosokkal együtt kívánja embereken végzett vizs­gálatokkal megállapítani, hogy a kilégzett levegőben előforduló vegyi anyagok milyen szintje alapján lehet egyes konkrét be­tegségek meglétére következtet­ni. N. V. FIGYELEM! RENDKÍVÜLI ALKALOM CERERIT és NPK műtrágyákat kínálunk minden érdeklődőnek bármely mennyiségben, kedvező áron. Címünk: Stavební spoleénost Semtín s r.o. St udenLská 84, Stavarov 5VI09 Pardubice Tel: 040/47469 . *ax: 040/42564 szúp,27y Ritkák a sikersztorik a harmadik világban, de a fogamzásgátló-forradalom feltétlenül ezek közé tartozik, még ha a nyugat alig fordított is figyelmet rá. Pedig itt legalább akkora eredmények születtek, mint amilyen sikereket a zöld forradalom tudott felmu­tatni. A harmadik világ asszonyainak jelenleg átlagosan 3,9 gyermekük van, s az ENSZ becslései szerint több mint 50 százalékuk él valamilyen fogamzásgátló módszerrel. Meglepő változás ez az 1965-ös állapotok­hoz képest, amikor a nőknek még átlag 6 gyermekük volt ebben a térségben, és csupán 8 százalékuk használt fogamzás­­gátlót. A legfigyelemreméltóbb sikerek Thaiföl­­dön, Indonéziában, Mexikóban, Kolumbiá­mennyi fejlődő ország kidolgozott valami­lyen családtervezési programot. Szinte az egész harmadik világban nyújtanak fogam­zásgátlási szolgáltatásokat. A másik meglepő mozzanat az volt, hogy viszonylag csekély befektetésre volt szük­ség a születési arányszámok csökkenté­sére. A Világbank becslései szerint a fejlődő országok jelenleg évi 3 milliárd dollárt költe­nek családtervezésre és ezzel összefüggő feladatokra, például demográfiai felméré­sekre és felvilágosító kampányokra. Más nemzetek mintegy 600 millió dollárral járul­nak hozzá ehhez az összeghez, a költségek azonban évről évre nagyobbak. Amennyiben nem akarjuk túllépni a 6 milliárdos világnépességet, amelyet egy Fogamzásgátló-forradalom a fejlődő országokban Változik a mentalitás ban, Brazíliában és Bangladesban szü­lettek. Mindez arra enged következtetni, hogy további jelentős csökkenés fog bekövetkez­ni a családok nagyságában, ha az 1990-es évek folyamán kielégítő mértékű beruházá­sokat eszközölnek a családtervezésbe Ezek a beruházások fogják meghatározni, vajon a világ jelenlegi 5,4 milliárd fős népes­sége már 2045-re stabilizálódik-e 10-12 milliárdos szinten, vagy - az ENSZ előrejel­zéseit igazolva - csak 2100 körül éri el 15-20 milliárddal a stabil szintet. A globális népességnövekedés üteme gyorsabban csökkent, mint ahogy azt szá­mos szakértő a 60-as évek vége felé lehet­ségesnek tartotta. Ez a csökkenés elsősor­ban a magán és állami családtervezési szolgáltatások önkéntes igénybevételének tulajdonítható, nem pedig a kényszerítő in­tézkedéseknek, amit egyesek szükség ese­tére tanácsolnak. Természetesen vannak még olyan or­szágok a harmadik világban - mindeneke­lőtt Afrikának a Szaharától délre eső részé­ben és az iszlám országokban - ahol a fo­gamzásgátlók használata még elhanyagol­ható, a termékenység pedig magas. Ám a jelek szerint már ezen államok némelyiké­ben is - Kenyában, Egyiptomban, Zimbab­wében - változik a mentalitás. Figyelemre méltó, hogy csaknem vala-ENSZ-becslés jelzett előre 1999-re -, akkor a fejlődő országokban mintegy 44 milliárd óvszerre, 9 milliárd ciklusra elegendő orális fogamzásgátlóra, 150 millió sterilizációs operációra, továbbá 310 millió intrauterin eszközre vagy Norplant-beültetésre lenne szükség. Ez annyit jelent, hogy a harmadik világ­ban meg fognak háromszorozódni a család­­tervezési programok költségei; egyedül a fogamzásgátló szerek évi 400-500 millió dollárba kerülnek majd. Ezeknek a költsé­geknek a legnagyobb részét az amúgy is nehéz helyzetben lévő fejlődő országoknak kell viselniük; a világ többi államainak azon­ban szintén lényegesen növelniük kell a se­gítségnyújtást. Az Egyesült Államok, amely 1984-ig ve­zető szerepet játszott a globális népesség­növekedés-csökkentési erőfeszítésekben, még mindig a legnagyobb mértékű segítsé­get nyújtja a családtervezési programok­hoz. Áz ENSZ 1994-ben megrendezendő népesedési konferenciáján ismét vissza­szerezheti vezető szerepét az USA, ha évi hozzájárulását legalább megkétszerezi, to­vábbá megújítja az ENSZ Népesedési Alapja és az International Planned Parent­hood Federation számára adott hozzájáru­lásait. Ily módon Japánra és Németország­ra is nyomást tudna gyakorolni a nagyvona­lúbb adakozás érdekében. - -g ,,Filléres“ történet Csöbörből - börtönbe A Pozsonyból dél tájban Losoncra tartó távolsági autóbusz, különösképpen pénte­kenként, már a szlovák fővárosban zsúfolá­sig megtelik. A haza, Palócföldre induló munkások meg diákok jó előre vesznek helyjegyet, lefoglalják az ülőhelyeket, a kö­zelebbi városokba, Szeredre vagy Nyitrára utazóknak pedig szinte semmi esélyük sincs a feljutásra... A minap, az indulófélben lévő, ugyan­csak zsúfolt járműre egy huszonegynéhán/ éves, simára borotvált fejű fiúnak még sike­rült feltornáznia magát.- Nyitrára kérek jegyet - fordult néhány másodpercnyi pihegés után a járműveze­tőhöz.- Jó ember - csattant fel az éjfekete hajú sofőr -, hol él maga? A Verebélyre meg Lévára utazókat sem tudom már felvenni!- De kérem - kötötte az ebet a karóhoz a tar koponyájú -, nekem legkésőbb két órákkor Nyitrán, a börtönben kell lennem!- Ma nincs is látogatás - szólalt meg valaki a tömegből -, más trükköt kellett volna kitalálnia. Szálljon csak szépen le, ne tartsa fel a járatot.- Én kérem - jegyezte meg csendesen a srác -, nem látogatóba megyek. Elítélt vagyok... Hirtelen megfagyott körülötte a levegő, mindenki elhallgatott. Elsőként egy boros­tás képű középkorú cingár emberke esz­mélt.- Nem érdemes oda sietni - törte meg a csendet -, nekem elhiheti! Élvezze az életet... Ugye ismeri, az ide kívánkozó viccet? Feleletre sem várva menten belekezdett a szakállas történet mesélésébe... „Mondja - kérdezi valaki a fegyintézet igazgatóját - miért van rács minden ab­lakon?- A rabok miatt - válaszol készséggel a kérdezett -, ez ugyanis, ha nem tudná, börtön!-Na és? - háborodik fel az illető - Ugyan ki akarna ide betörni?“ Senki sem nevetett szellemeskedésén.-Az ünnepekre - fogott magyarázko­dásba a fiú -, kimenőt kaptam. Otthon voltam, a beteg édesanyámnál... Tudják - emelte fel eddig lehorgasztott fejét -, a haverok belerángattak egy balul végző­dött buliba... Ha nem jelentkezem a meg­határozott időben - lecsuknak! Lehet, a srác csak minél előbb haza(?) szeretett volna jutni, s kitalálta a történetet. Mindenesetre sikere volt: az utasok helyet szorítottak neki, a buszvezető pedig szó nélkül a markába nyomta a menetje-9yet ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom