Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-28 / 23. szám
1992. január 28. 5 Szabad ÚJSÁG Szakemberképzés Nagykaposon: (Sz)oktatás a jövőre Kínkeserves, gyötrelmes átalakulás folyamatát éli a mezőgazdaság, miközben milliárdos nagyságrendű mérleghiánnyal küszködik. A különféle, koncepciótlan elképzelések szerint: az állami szektortól, a szövetkezeti és részvénytársasági formán keresztül a farmer- és magángazdálkodási rendszerig megtalálható lesz majd’ mindenféle termelési forma. Félő, hogy a monopolhelyzetben levő felvásárlóüzemek a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmiszer-ipari vállalatokkal és az értékesítő hálózattal együtt - amelyek az utóbbi egy-két évben ugyancsak megtollasodtak - továbbra is megtorpedózhatják az önszabályozó piaci mechanizmusok kialakulását. A piacgazdálkodásra való átálláshoz - az újszerű termelési és feldolgozási módszerek a technológiák bevezetéséhez, működtetéséhez, valamint a bel- és külföldi piacok felkutatásához, illetve az üzletkötések sikeres lebonyolításához - képzett szakemberekre (köztük középkáderekre) van, s lesz szükség! Vajon hogyan készült fel és mennyire alkalmas eme elodázhatatlan és senki másra át nem hárítható feladat végrehajtására az iskolarendszerünk? Ha figyelembe vesszük, hogy például a gazdasági nagyhatalommá fejlődött japánok, az elképesztő ütemű haladás egyik titkát a hagyományos japán mentalitásban és a nevelési-oktatási módszerekben jelölték meg - akkor minden okunk megvan az aggodalomra. Köztudott, hogy a szigetországban az iskolák műszaki felszereltsége és tananyaga mintegy tíz-tizenöt esztendővel előzi meg a csúcstechnológiával csúcstermékeket előállító termelés színvonalát, vagyis - a gyakorlatot. S nálunk mi a helyzet? Legalább ugyanennyi esztendővel kullogunk a mindenkori technikaitermelési színvonal nyomában. Gondolkodásmódunkat, életstílusunkat, értékrendünket és erkölcsi magatartásunkat összehasonlítva pedig arra a meggyőződésre juthatunk, hogy nálunk szinte leküzdhetetlen elvi akadályai vannak az ország fejlődését nagyobb sebességre kapcsoló reformintézkedések sikeres végrehajtatásának. Az alábbi állítások igazságtartalmát bizonyítandó, ismerkedjünk meg egy „eleven“ példával a sok közül. A nagymúltú, jó szakembereket képző (magyar tannyelvű) Nagykaposi Mezőgazdasági Középiskolát 1985-ben kétnyelvúsítették. Ez úgy történt, hogy egy minisztériumi rendelet alapján - az alacsony osztálylétszámokra hivatkozva - előbb kilátásba helyezték az iskola önállóságának megszüntetését vagy egy más intézményhez való csatolását, majd később azzal a feltétellel garantálták a (meg)maradásukat, ha elfogadják a töketerebesi szlovák nyelvű élelmiszer-ipari középiskolából kivált mezőgazdasági irányzatú osztályok ideköltözését. Az iskola néhány hónapja megválasztott új igazgatója, Svarda István mérnök tájékoztatása szerint: jelenleg a négy-négy párhuzamos (szlovák-magyar) osztályban, fele-fele arányban összesen 240 - hetvenöt százalékban magyar nemzetiségű! - diákot oktatnak. Vagyis a szlovák osztályokban tanulóknak is mintegy a fele magyar anyanyelvű!... Még mindig szép számmal vannak olyan szülök, akik szúklátókörúségben szenvedve képtelenek megérteni, hogy gyerekeik sziovák iskolába kényszerítésével eredeti szándékukkal ellenkező eredményt érnek el. Az általában amúgy is gyenge előmenetellel érkező magyar alapiskolások csak kínlódva rágódnak a szlovák nyelvű középiskolás tananyagon. Megtörténik, hogy a szlovák osztályba járó magyar diák arra kéri a magyar nemzetiségű, de szlovákul előadó tanárt, hogy magyarul is mondja el neki(k) a tananyagot... Ebben a középiskolában egyelőre nem szorgalmazzák a közös igazgatóság alatt lévő magyar és szlovák osztályok önálló iskolákká történő különválását.- Még nem tudni, milyen koncepció szerint folytatjuk a szakemberképzést - mondja az igazgató; - Vagy hogy mennyi, s mire fordítható támogatást kapunk a jövőben a kormányzattól? Az sem világos, hogy a mezőgazdasági üzemeknek, illetve a kialakuló termelői csoportosulásoknak milyen elvárásaik lesznek intézményünkkel szemben?- Milyen változtatásokat eszközölnek az utóbbi időszakban, s milyen törekvések vannak kibontakozóban?- 1980-ban felsőbb intézkedésre különválasztották az eladdig is vegyes képzést nyújtó állattenyésztés-növénytermesztés szakpárosítást. Ennek az lett a következménye, hogy a végzős diákjaink nehezebben tudtak elhelyezkedni. Jelenleg újra összevont szakon folyik a szakemberképzés. A múltban minden végzősünket el tudtuk helyeztetni valamelyik mezőgazdasági üzemben. Mára ez a kiváltság is megszűnt. Amíg az előző évtizedekben a végzősök 75-85 százaléka maradt a pályán, addig a legutóbbi visszajelzéseink szerint ez az arány ötven százalék alá süllyedt. Vagyis: az innen kikerülő ifjú szakemberek többsége nem a végzettségének megfelelő munkakörben helyezkedik el... Ebből nekünk is le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Az iskolaszék mellett működő tantárgybizottság már dolgozik az oktatási program szakirányzatokkal való kibővítésén. Elképzeléseink szerint - az általános ismeretek mellett - akár csoportokban is folytatnánk a speciális igényű képesítést nyújtó képzést.- Új oktatási programhoz, új szaktárgyak beindításához jól képzett pedagógusokra és korszerű segédeszközökre, műszaki felszerelésre van szükség. Nagykaposon vajon megvan mindez?-A képesítés és a szakmai gyakorlat szempontjából is „ütőképes", 19 fős pedagógusgárdával tevékenykedünk. A közös igazgatóság alatt lévő tantestületben nincsenek külön „szlovák“ és „magyar“ tanárok. Egy-két oktató kivételével valamennyien magyar nemzetiségűek, és mindkét tagozaton egyenlő óraszámban tanítanak. A magyar tanárok részéről a szlovák nyelven való előadás nagyobb energiaráfordítást, időigényesebb felkészülést kíván. Ezért nyelvi pótlékra lennének jogosultak, de a felsőbb szervek ezt nem veszik figyelembe. Mint ahogy az iskolánk színvonalas múköd(tet)éséhez szükséges anyagi fedezet biztosításával sem túl sokat törődnek.- Van-e jóváhagyott költségvetése az iskolának?- Még nem tudjuk, hogy menynyi pénzt hagynak jóvá erre az esztendőre. A költségvetés-tervezetet az előző esztendő „árfolyamán“ kellett (volna) kidolgoznunk Nem sok jóval biztat, hogy tavaly sem utaltak át a számlánkra egy - szakmai véleményezés alapján jóváhagyott - pénzösszeget. Az időközben fel-felgyülemlett számláinkat részletekben, több hónapos késéssel egyenlítették ki. Volt olyan időszak, hogy 3 (három) korona volt a bankszámlánkon. Az üzemeltetőinket persze ez egyáltalán nem érdekelte: állandóan pereskedéssel fenyegettek. Hitelvesztetté váltunk. Segédeszközként és az ügymenet korszerűsítésére kértünk egy videót, egy telefaxot, százezer koronát számítástechnikai berendezések vásárlására, és további támogatást a járművezetők képzését szolgáló „autóiskola“ műszaki felszereltségének bővítésére. A hangzatos ígéretek ellenére semmit sem kaptunk. Maga a negyven éves épület is sürgős felújításra szorul. A tető beázik, a csatornákat megette a rozsda. Mintegy kétmillió korona kellene a rekonstruációra... Nem tudjuk, mit hoz számunkra ez az esztendő, hogy a távolabbi jövőről már ne is beszéljünk. Csupán egyvalamiben lehetünk biztosak: Pénzből az idén is kevés lesz. Utóirat: A tárca anyagi gondjai közismertek. Az oktatásnak juttatott pénzbeli támogatás is folyamatosan csökken, mert mindig akad(t) valami fontosabb. így cselekvés helyett sokszor pótcselekvés maradt: az iskolák és a minisztérium kölcsönös egymásra mutogatása. Márpedig az iskolák - joggal - az ígéreteknél megbízhatóbb garanciákat követelnek. Hiszen nagyon fontos, hogy e téren mikor és hogyan változnak meg a dolgok. Nem kevesebb múlik ezen, mint a jövő társadalom képe. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Kétperces „Zöld majom a nyerő!“ Lóvá tesznek, koplalni fogok és borban mosdok majd az új esztendőben. A valódi, ízes népi babonáknak ugyanis sosem tudtam ellenállni. Tehát amit az új esztendő első óráiban tettem, az az év végéig elkísér, sót mi több - nyomomban lesz, üldözni fog! S hogy mindezért kinek mondhatok köszönetét? A címzett a szilveszteri bál szervezője, pontosabban egy magáncég. A helyszín: a Csemadok érsekújvári járási székházának nagyterme. Pompás ruhák, művészi hajkoronák, életrevaló zenekar gondoskodik az ámításról, hogy itt minden eddigit meghaladó magán-óévbúcsúztató készül. Néhány perccel később: a baráti társaság nagy része a terem másik végébe szakadt. Az elkövetkező két óra rimánkodással, vendégkárosítással, asztalhuzogatással telik. Fáradtak vagyunk és szomjasak. S mivel a borban alighanem meleg fürdőt vehetünk, nekiesünk a hazai pogácsának. Két órával éjfél előtt: a parkett megüresedik, várakozásteljesen bámuljuk tányérjainkat. ígérik a vacsorát. Majd azt is mondják már, hogy megérkezett. Várunk, várunk. Kisvártatva - vagy inkább ,,nagyvártatva“ - zsírjában fagyott hurkát hoznak. A kenyeret mintha külön a mi számunkra szárították volna. A változatosság kedvéért a táncparkettet választjuk. A nagy pillanat mámorában: a hat személynek szánt hétdecis pezsgősüveg mintha csúfondárosan vigyorogna: „Osszatok szét, ha tudtok!“ Tombolahúzás következik. A színpadon a cég ifjú tulajdonosnője a mikrofontól és szereplési lehetőségtől megittasulva visítja: ,,A zöld majom a nyerő!“ Szerencsére nem a miénk a dij. Szemlátomást kiéheztetett, s most bánatosan ringó nyúl,, távozik“ gazdájával a színpadról. Az ezt követő, salátával megijesztett disznósajt azonban még ezt a látványt is alulmúlja. Az új év első két órája elteltével: A rendezőség férfitagja néhányszor végigszáguld a termen, elégedetten szemléli áldozatait. Csakhogy már nem egyedüli tudója a titoknak - jó kis mellékkeresetnek bizonyult a bál. A „Szolgáld ki magad, ha inni akarsz“ versennyel folytatódik a műsor. Az általunk fizetett két üveg üdítő már a térítőről is felszáradt, s mi csapatosan sorakozunk a kinti büfé előtt. „Fizess, ha szomjas vagy!“ - simítanak végig mosolyukkal a rendezők. Mi a fene! Talán még a tulajdonosnö pazar, száztizenkét ágban befont hajának kivitelezését is mi fizettük... Hajnali komorbús asztalkönyöklés: az asztal alatt egyre több a gazdátlan cipő. Tyúkszemeinket ennél is jobban szorítja a tudat, hogy csúfosan átvertek. A rétikéiből kifogyott a hazai pogácsa, s a zenekar egyre hamisabban játszik. Távozunk. Utolsó helyzetjelentés: Otthon. Két kézzel tömjük magunkba a szilvesztert a tévé előtt töltött családtagok kintfelejteti hidegtáljának megmaradt finomságait. Köszöntünk, új esztendő, sose légy rosszabb elődödnél! c Fotósarok 3 Felhők felett (Repro: V. Gy.) Az iskola épülete (A szerző felvétele)
