Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

1992. január 18. Szabad ÚJSÁG 5 Meghatározó döntés Iskolába megy a gyerek... Az I. Csehszlovák Köztársaság idején megjelent magyar lapok nem mulasztották el napról napra, hétről hétre felhívni a gyermeküket iskolába írató szülök figyelmét arra, hogy „A magyar gyerek magyar iskolába való!“. Pedig az idő tájt a magyar gyerekek döntő többsége még magyar iskolákba járt. Az elmúlt négy évtized alatt az ilyen felhívások meg sem jelenhettek, ellenséges propagandának minősültek, az identitás megőrzésére való törekvés sokkal kisebb megnyilvánulását is nacionalizmusnak, irredentiz­musnak minősítették a párt- és a belügyi szervek. Ugyanakkor az itt élő magyarság beolvasztására tett kísérletek napirenden voltak (magyar isko­lák megszüntetése, a magyar nyelvű oktatás korlátozása, az anyanyelvi helységnévhasználat betiltása stb). A határozatok meghozói és az intézke­dések végrehajtói maguk sem tudatosították, hogy ezzel a homogenizá­­lásra való törekvéssel a saját országukat gyengítik, mert - s itt hadd idézzem azt, amit már Szent István királyunk is tudott és le is írt fiához, Imre herceghez intézett Intelmeiben - az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.“ Különösen igaz ez napjainkban, amikor országhatáraink átjárhatókká váltak, s az ország kisebbségei, a két kultúrában élő nemzetiségek a gyakorlatban is betölthetik - a szellemi és gazdasági életben egyaránt- a sokat emlegetett híd szerepét. A magyar iskolákat végzett, de szlovák közegben dolgozók többsége amiatt panaszkodik, mennyire nehéz anyanyelvének választékos, irodalmi szintű megőrzése, de megvannak az alapjaik, így ha a szükség úgy hozza- s egyre gyakrabban hozza úgy - képesek mindkét nyelven színvonalasan kommunikálni. A szlovák iskolákat végzett magyarok, sajnos, pern mond­hatják el ugyanezt. Sose képezték őket magyarul, így anyanyelvűk konyha­nyelvvé degradálódott, elsilányult, s önbizalmuk, önértékelésük a szlovák történelemórákon tanított féligazságok, tudatos deformációk hatására bizony alaposan megcsappant. Naponta találkozhatunk olyan magyarok­kal, akik a szlovák közegben kénytelenek vállalni (vagy nem vállalni) a „bűnös, kultúrálatlan“ magyarsághoz való tartozásukat, mert nem ismerik saját népük értékeit, történelmét, irodalmát - érveik tehát nincse­nek -, s válnak kétkultúrájú emberek helyett félkultúrájű, meghasonlott emberekké. Az alábbi jegyzetre a Szlovák Rádió magyar adásának Pedagógusnapló cimü műsorában figyeltünk fel. A témája - sajnos - nagyon időszerű, így a szerző és a músorszerkesztö jóváhagyásával fontosnak tartottuk átvenni és közzétenni ezt az írást azzal a szándékkal, hogy felkérjük a pedagóguso­kat: fejtsék ki véleményüket a témával kapcsolatban, s írásaikat küldjék be szerkesztőségünk címére: Szabad Újság, Martonovicova 25; 12. em., 819 11 Bratislava Vizsgázzunk... ? • Most van a hat-, hétéves gyer­mekek iskolába íratásának ideje. En­nek ürügyén kerestem fel dr. Popély Gyulát, a pozsonyi Duna utcai ma­gyar oktatási nyelvű alapiskola és gimnázium igazgatóját, hogy elbe­szélgessünk arról, intézményük ké­pes-e megfelelni az egyre fokozódó követelményeknek, s hogy ő személy szerint miért tartja fontosnak az anya­nyelvi oktatást.- Először is azt a mindannyiunk által jól ismert tételt szeretném ismé­telten leszögezni, hogy anyanyelvi ok­tatás nélkül bizony nincsen jövendőnk. Más szóval: számunkra, kisebbségi sorban élők számára az iskola nem csupán egyszerűen közművelődési in­tézmény, hanem megmaradásunk, nyelvi és kulturális identitásunk zálo­ga. Sütő Andrással együtt mi is azt valljuk, hogy jövőnk oda van letéve az iskoláink falai közé, palatábla és pala­vessző formájában. Iskolánkat tehát nem hagyhatjuk elsorvadni vagy el­sorvasztani, mivel ezáltal önmagunk sírját ásnánk meg. Mierka Ottó mérnök, egyetemi ad­junktus a Duna utcai iskolában épp nagyobbik fia ügyeit intézte, amikor találkoztunk. Kiderült, kisebbik fiuk szeptembertől szintén iskolás lesz. s noha számukra is, számomra is ez a természetes, azért megkérdeztem, miért döntöttek úgy, hogy gyermekü­ket magyar iskolába íratják?- Feleségem is, én is magyar alap- és középiskolába jártunk, s mindket­ten Pozsonyban, szlovák főiskolán szereztünk diplomát - különösebb ne­hézségek nélkül. Meggyőződésem, hogy egyetlen szülő sem árt a gyer­mekének, ha az anyanyelvén taníttat­ja, sőt: ezzel megadja számára azt a lehetőséget, hogy elsajátítsa az ál­lamnyelvet, de a saját anyanyelvén is olyan műveltségre tesz szert, hogy felnőtt korában nyugodtan elmondhat­ja: két kultúra birtokosa vagyok, tehát kétszeresen vagyok ember. Nem félek attól, hogy a fiunk a magyar iskolában nem tanulna meg szlovákul olyan szinten, ahogy azt elvárják tőle, vi­szont a magyar nyelvet, irodalmat, történelmet úgy fogja ismerni, ahogy azt én várom el a gyerekemtől. • A Szlovák Műszaki Egyetem Vegyipari Gépek Tanszékén dolgozol. Úgy tudom, az egyetem befejezése után ott maradtál a tanszéken aspi­ránsnak. Tanulmányaid alatt és ké­sőbb volt-e valami hátrányod abból, • Tesznek-e valamit a szülök meg­győzése érdekében?- Amire lehetőségünk nyílik, az nem sok, de talán nem is kevés. Mi mindenkor hangsúlyozzuk az anya­nyelvi oktatás fontosságát, s fáradha­tatlanul mondjuk, hogy a magyar gyer­mek magyar iskolába való. Azt valljuk, hogy igazi műveltséget az ember csakis anyanyelvi iskolában szerezhet, illetve csakis az ilyen iskola biztosít­hatja a gyermek harmonikus szellemi fejlődését. • Sok magyar szülő hangoztatta a múltban és teszi ezt ma is, hogy azért választja a szlovák iskolát, hogy gyermeke jobban érvényesüljön az életben. Mi a véleménye erről az érve­lésről?- Az anyanyelvi iskolát látogató gyermek érvényesülési lehetősége mindig nagyobb, mint az idegen nyel­vű iskolát látogató gyermeké. Jól tud­juk, hogy még egy nép sem lett idegen nyelven tudós, csakis a saját nyelvén válhat azzá. Igen, élt és a mai napig él még az a tévhit a szülők bizonyos hogy magyar iskolákból jöttél, s ha igen, mit kellett tenned azért, hogy ezt a hátrányt leküzd?- Lényeges problémám ebből soha nem adódott. Magyarázható ez rész­ben azzal, hogy a műszaki beállított­ságú főiskolákon a matematika a lé­nyeg, a matematika pedig magyarul is, szlovákul is egyforma. Voltak nyelvi nehézségeim az első szemeszterben, amikor még nem tudtam magam szlo­vákul úgy kifejezni, ahogy szerettem volna, s így körülbelül fél évig valóban többet kellett tanulnom, dolgoznom, mint szlovák társaimnak. Ennyi idő kellett ahhoz, míg magyar nyelven szerzett ismereteimhez hozzátanul­tam a szlovák terminológiát. De ez mindenképpen könnyebb egy 18-19 éves felnőtt ember számára, mint an­nak a 6-7 éves gyereknek, akit ennyi idős korban beraknak egy számára idegen nyelvi közegbe. Ez egy kisgye­rek számára egyrészt sokk, másrészt megfosztják őt a saját kultúrájától. • Hogyan látod, most hogy meg­szűnt az államhatárokon belüli bezárt­ságunk, rádöbbennek-e a szülők a több kultúra ismeretének előnyeire?-Mindenképpen Mi például Po­zsonyban lakunk, s e város fekvésé­nek előnye, hogy gyerekeink maidan minden szempontból három ország felé orientálódhatnak. Azáltal, hogy rétege között, hogy gyermekük szá­mára nagyobb érvényesülési lehető­ségek nyílnak meg, ha szlovák iskolá­ba járatják. Ezt azonban az élet nem egyszer megcáfolta már, és a statiszti­kai adatok is az ellenkezőjét bizonyít­ják. Az anyanyelvi iskolát látogató gyerekek közül jóval többen végeznek középiskolát és szereznek egyetemi diplomát, mint a nem anyanyelvi isko­lába járók. • Milyen szintű önöknél a szlovák nyelv oktatása?- Elmondhatom, hogy ezen a téren nincsenek problémáink. A szlovák sza­kos kollégák, illetve az 1-4 tagozat pedagógusai kitűnően végzik a dolgu­kat, és a növendékeink kellő mérték­ben elsajátítják ezt a nyelvet. Termé­szetesen ez elengedhetetlenül szük­séges is, s ennek mind a pedagógu­sok, mind a tanulók kellőképpen tuda­tában vannak. • Mondana valamit az idegen nyelvek oktatásáról?- Amióta leomlott a vasfüggöny, az idegerj nyelveknek megnőtt a jelentő­ségük. Azóta a tanulóknak is egyre inkább megjött a kedvük ezekhez a tantárgyakhoz, a szülök pedig ki­mondottan igénylik, hogy gyermekeik színvonalas nyelvoktatásban része­süljenek. Mi természetesen eleget te­szünk ezeknek az elvárásoknak. A jö­vő tanévtől már az alapiskola első osztályától bevezetjük a fakultatív ide­­gennyelv-oktatást, persze itt még csak játékos, konverzációcentrikus formá­ban. Jelenleg az angol és német nyelv oktatásának vannak meg a szakmai és személyi feltételei, a skálát azon­ban bővíteni szeretnénk. • Mi a helyzet az iskolaépület tata­rozását illetően?- Hát, kérem, itt nem a legrózsá­­sabb a helyzet. Igaz, a munkálatok zömét már befejezték, azonban hátra van még a tornaterem felújítása vala­mint az alagsori klubhelyiségeink be­fejezése. A tanügyi igazgatóságnak nincs elegendő pénze, és ez nagy­mértékben késlelteti a munkákat. Bí­zunk azonban benne, hogy a tavasz folyamán ezek a gondok is megoldód­nak és a következő tanévet már zök­kenőmentesen, felújított létesítmé­nyekkel kezdhetjük el. • Még egy utolsó kérdést arról, hogy mikor is lesznek a beiratások az alapiskola első osztályába?- Január 17-én, pénteken, délután 15 órától 18 óráig, valamint január 18-án, szombaton 8 órától 14 óráig várjuk a kedves szülőket az iskolánk épületében (Duna utca 13.). CSANAKY ELEONÓRA fiaink magyar iskolába járnak, a szlo­vák és a magyar kultúrát szinte azo­nos szinten sajátíthatják el, s ehhez már csak németül kell megtanulniuk, hogy e térség teljes értékű polgáraivá váljanak. Ezért is ragaszkodom a ma­gyar iskolához, mert erről az előnyről nem vagyok hajlandó lemondani. Én a szlovákiai magyar humán ér­telmiség nagy hibájául rovom fel, hogy nem propagálták és nem propa­gálják kellőképpen a magyar iskolá­kat. Az újságírók mind a mai napig nem publikálják azokat a statisztikai adatokat, melyekből kitűnik, hogy mi­lyen mértékben érvényesültek az el­múlt évtizedek alatt a szlovák iskolába járt magyar gyerekek, és milyen mér­tékben a magyar iskolába járt magyar gyerekek. Pedig ezek az adatok be­szédesebbek lennének minden ma­gyar szülő számára bárminemű érzel­mi meggyőzésnél. Ezt az állításo­mat a saját példámmal is tudom bizo­nyítani. Léván nőttem fel, s az utcánk­ban négyen voltunk hasonló korú ma­gyar gyerekek, mindannyian jóbará­tok. Az egyik barátom és én magyar iskolába jártunk, ő középiskolát vég­zett, én főiskolát és kandidatúrát is szereztem, a másik két barátunkat szlovák iskolába íratták be a szüleik - ők az alapiskola befejezésénél nem jutottak tovább. (csanaky) A kisebbséggel mindig baj van. A kisebb­ség mindig akar valamit, és mindig mást akar. mást is akar, mint a többség A több­ségnek teher ez a gond, elhatározza, hogy megszünteti. No nem a gondot, hanem a kisebbséget. Esetünkben a nemzeti ki­sebbséget Áttoloncolni a határon nem le­het. hiszen ezzel már próbálkozott a nagy­hatalmú többség, sikertelenül, áttelepíteni őket a többség lakta területekre sem lehet, visszaszöknek, mert ez a kisebbség ma­kacs. ragaszkodik házához, ősei földjéhez. De a többség is makacs, és ó majd megmu­tatja, hogy nem fogyott ki az ötletekből. Iskolát megszüntetni nem lehet, próbál­koztak már ezzel is, eredménytelenül. Nagy szerencse, hogy ennek a többségnek kiváló eszmei vezére van, a Matica, az anyácska, aki, mint minden jó anya, a saját fiaival szemben elfogult, de hát jó anya, és a mos­tohagyermekeit is szeretné keblére ölelni Csakhogy ennek akadálya van, mert ez a fránya mostohagyermek, a kisebbség, nem tudja, nem beszéli rendesen a jó anya nyelvét. De a jó anya nem fakad sírva, mint Hviezdoslav édesanyja tette, hanem keres­ni kezdi a nyelvi nehézség okát. Meg is találja. Ez a kisebbség ragaszkodik anyanyel­véhez, ősei kultúrájához, hagyományaihoz, nem akar és nem is tud beolvadni, mert ezzel emberi identitását, önbecsülését adná fel. Márpedig ezeknek megléte alapvető emberi jog. S mivel az okba, jog lévén, nem lehet belekötni, akkor bűnbakot kell keresni, és a Matica azt is talál. A bűnbak valameny­­nyi szlovák szakos vagy szlovák nyelvet oktató tanító. Hiába van diplomájuk, a Mati­ca szeretett nyelvét sem beszélni, sem tanítani nem tudják. Tegyenek hát újra nyelvvizsgát, ha a kisebbség iskolájában a többség nyelvét akarják oktatni. Mivel a főiskolákról szóló 172/1990 sz törvény értelmében a felvételi vizsgák telje­sen a főiskolák és fakultások hatáskörébe tartoznak és az illetékes akadémiai szená­tus hagyja őket jóvá, a szlovák oktatásügyi minisztérium csupán általános áttekintést adott a szlovákiai főiskolák felvételi vizsgái­nak feltételeiről és menetéről. Az érdeklő­dök részletesebb tá|ékoztatására a minisz­térium egy brossúrát adott ki (Ako na vyso­­ké skoly v skolskom roku 1992/93), amely megtalálható minden középiskolában és szabadon megvásárolható a könyvesbol­tokban. A továbbtanulni szándékozók több főis­kolán illetve fakultáson is felvételizhetnek. A szlovákiai főiskolák és önálló fakultások zömére február végéig lehet jelentkezni. A felvételi vizsgák júniusban lesznek. Kivé­telt képeznek azok a szakok, amelyeken tehetségvizsgára is szükség van, ezekre korábban kell jelentkezni. Néhány főiskola, Így pl. a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola már lezárta a jelentkezők névsorát. A pozsonyi Komensky Egyetem fakultá­sainak többségére február 28-áig lehet be­küldeni a jelentkezóíveket. Ez a helyzet az orvosi karon (Pozsonyban és Túrócszent­­mártonban). négy szak kivételével a filozó­fiai karon, a gyógyszerészetin, a pedagógi­ain (kivéve ott, ahol tehetségvizsgák is vannak, ezekre február 15-ig kell jelentkez­ni), a jogi, a természettudományi és a mate­matika-fizikai karon, a Római Katolikus Cirill és a Metód Teológiai Karon, valamint a me­nedzserképző karon Az evangélikus teoló­giai karra március 31-ig lehet jelentkezni A felsorolt karokon júniusban lesznek a fel­vételi vizsgák, a római katolikus teológiai karon a felvételi időpontját az egyházme­gyék szabják meg. A pozsonyi Komensky Egyetem Testne­velési Karára január 31-ig jelentkezhetnek az érdeklődök. A tehetségvizsgák április­ban, a szó- és írásbelik júniusban lesznek. A Komensky Egyetem pszichológiai, új­ságírói, etnológiai és régészeti karán január 15-én lezárták a jelentkezők névsorát. Majd a vizsgán kiderül, hogy nem tudnak semmit. Tehát ideje, hogy a szlovák nyelvet ne nemzetiségi szlovák szakos tanítsa, ha­nem szlovák nemzetiségű és anyanyelvű szlovák szakos. S ha ez igy lesz. akkor majd végre rendes állampolgárokat farag­nak ebből a haszontalan kisebbségből Ilyen okos és bölcs dolgokról tanácskoz­tak a jóságos Matica ülésén. Igaz. az azt követő sajtótájékoztatón nem említették, hogy erről rendelet született volna, de ami késik, nem múlik. Hát kösd fel a fehérneműd, szlovák sza­kos! De jó lesz. ha a Matica is ugyanezt teszi, mert hosszan tartó söpörgetés vár rá. Attól tarlók, hogy a Matica elfelejtette: a tanítók diplomájukat szlovák főiskolán vagy egyetemen kapták, márpedig ezekben az iskolákban egyetlen magyar nyelvű tanár sem tanított szlovákot. Tartok attól is, hogy a szlovák szakosok nem vennének részt ilyen megalázó proce­dúrában, amely erősen emlékeztetne a koncepciós perekre. Vagy ha mégis, csak­is kizárólagos alapon. Akkor és csak ak­kor, ha az ország minden iskolájának min­den tanítója számára elrendelik az ilyen jellegű megmérettetést. Ha pedig már az iskolában megtörtént az ellenőrzés, mehet a Matica tovább, valamennyi munkahelyre, ellenőrizheti az ország minden polgárát, vajon ért-e ahhoz, amihez képesítése van. Az eredményt már most megmondha­tom: talál a Matica majd ilyet is meg olyat is. Ezért a legjobb, ha a Matica az elején kezdi a söprögetést. a saját háza táján. így kívánja a demokrácia elve is. Azt pedig, hogy ki a jó vagy rossz munkaerő, bízza a közvetlen főnökökre. Majd ók eldöntik, ki végzi rendesen a munkáját. A Komensky Egyetem Bölcsészkara há­roméves képzést indít a következő szakon: filozófia, politológia, propaganda, orosz és szlovák nyelv. A kassai Safárik Egyetem valamennyi karára február 28-ig lehet jelentkezni A Besztercebányai Pedagógiai Karra február 15-ig, a nyitraira február 28-ig lehet jelentkezni. A Kassai Állatorvosi Főiskolán a jelentkezés határideje március 30. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem építészeti, gépészeti és elektrotechnikai ka­rára március 15-ig, a vegyészetire március 31-ig kell beküldeni a jelentkezéseket A Szlovák Műszaki Egyetem Nagyszom­batra kihelyezett Teológiai Kara február 28-ig fogadja el a jelentkezéseket. Az építé­szeti karon már tavaly november 30-án lezárták a jelentkezők névsorát, a felvételik­re február 3-a és 14-e között kerül sor A Kassai Műszaki Egyetem Bányászati Karára április 30-ig, a kohászatira május 30-ig. az elektrotechnikaira március 30-ig. a gépészetire február 28-ig, az építészeti karra pedig március 31-ig lehet jelentkezni. A Zsolnai Közlekedési és Távközlési Főiskola minden karán a jelentkezés határ­ideje március 11., csupán a katonai kar képez kivételt, ott február 28-ig várják a je­lentkezéseket. A Pozsonyi Közgazdasági Főiskola, be­leértve a besztercebányai idegenforgalmi kart, március 15-ig fogadja a jelentkezé­seket. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Üzemgazdasági Karára és a növényter­mesztő karra február 28-ig, a gépesítési karra március 30-ig lehet jelentkezni A Zólyomi Műszaki Egyetem valamennyi karán a jelentkezési határidő március 30 A Pozsonyi Zene- és Színházművészeti Főiskola a jelentkezni kívánók kérésére ad tájékoztatást a jelentkezöivek beadásának időpontjáról és a felvételi vizsga feltételeiről A Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola december 31-én. tehát már tavaly lezárta a jelentkezők névsorát. A felvételi vizsgákra február 11-e és 19-e között kerül sor Hogyan látja a szülő? Erről az előnyről nem mondok le! H. KECSKÉS ROZÁLIA Főiskolákra, egyetemekre jelentkezők figyelmébe!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom