Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-07 / 247. szám
1991. december 7. Szabad ÍIJSÁG A Püski Kiadó Sok év után ismét otthon A Püski Kiadó s a Püski házaspár neve sokak számára ismeretlenül cseng tájainkon. Ám, aki korábban olvasta Duray Miklós Kutyaszorító /.-//. vagy a Kettős elnyomásban című könyvét, esetleg hozzájutott Püspöki Nagy Péter A tények erejével—Nagymorávia története című művéhez (hogy csak a számunkra legismertebb kiadványokat említsem), annak feltűnt, hogy azok New Yorkban, a Püski Kiadó gondozásában jelentek meg. A Püski Kiadó korábbi, magyarországi tevékenységéről azonban csak az idősebbek, illetve az irodalommal alaposabban fogtálkozák tudnak. Pedig nagyon tartalmas életművet mutathat fel dr.Püski Sándor és felesége, Ilona asszony. Életük legfontosabb állomásait szeretnénk az alábbiakban felidézni M. Kiss Sándor történésznek egy kiálUtásmegnyitón mondott beszédéből kölcsönzött részletek közlésével Két ember páratlanul szép és izgalmas életútjának legjelentősebb állomásait rögzíti ez a kiállítás. E két embernek az életműve szorosan és elválaszthatatlanul összefonódott a magyar népi mozgalom történetével, így nemcsak a Püski Kiadó, a Püski házaspár törekvéseinek, eredményeinek, küzdelmeinek útját járjuk végig, amikor a tablók mellett elsétálunk, s egy-két kép előtt elgondolkodva megállunk, hanem a népi mozgalom történetét is nyomon követhetjük a kibontakozástól napjainkig. Hűséges emberek ők, a „mégis” fajtából valók. Minimum háromszor volt alkalmuk kimondani ezt az életminőséget meghatározó „mégist”, három különböző, de egyáltalán nem könnyű, mindig másként nehéz időben, kétszer Magyarországon, s egyszer Amerikában. Püski Sándor a harmincas évek közepén azért lett könyvkiadó, mert rájött egy alapvető tételre: ahhoz, hogy a népi mozgalom, a népi eszmeiség még hatékonyabban és egységes erőként jelen legyen a magyar társadalomban, a magyar közgondolkodásban, a társadalom formálásában, biztosítani kell a művek viszonylag folyamatos és egy helyen történő megjelenését.Ez a Németh László-i Tanút szülő gondolat, illetve annak továbbgondolása. Szabó Dezső, majd Németh László pontosan tudták a különbséget: ugyanannak a műnek más és más a hatása a különböző szövegkörnyezetben. Püski Sándor ezt gondolta tovább: s az a felismerés, hogy az írók együttes jelentkezése a hang hatékonyabb megjelenését és létét is jelenti, eldöntötte személyes sorsát. 1938 májusában létrehozta boltját, s a következő év tavaszán megjelent az első kötet, a szeretett költő, Sinka István verseskötete, a Vád. A kiadó létrehozása tehát a tudatosan politizáló ember táborszervező tevékenységének első konkrétan is tettenérhető megnyilvánulása volt. Példaértékű az a tevékenység is, amit a társadalom a népiekkel rokonszenvező része érdekében tett 1938—1945 között. Püski Sándor pár év alatt létrehozta a Könyvbarátok Körét, s ezzel a hálózattal végülis alapvetően elősegítette az országban kibontakozó, de sokáig az egymástól is izolált népi mozgalom egyesülési lehetőségét, így erejének, hatékonyságának növekedését. A kiadó első korszaka 1945-tel zárult. Éppen a kibontakozó demokrácia idején. A megkezdett munkát a kommunisták — akik magukat a haladás élvonalának tekintették — és a leszámolási vágyban velük azonosuló ún. más baloldali erők kívánták megfojtani. Ahogy szorították ki a kommunisták a politikai és kulturális életből a népieket, olyan ütemben szűnt meg a könyvkiadó.Püski Sándor még 57-ben is megpróbálta a lehetetlent. Politikai érettségét bizonyítandó, újra lépni próbált, immár ismét a jövőre bízva a kibontakozást. A cél immáron a forradalom fegyveres leverése után az volt, hogy legalább az önszerveződés lehetőségét, kulturális autonómiáját megőrizhesse a népi tábor.A forradalmat követő közvetlen időszak utolsó kísérlete ugyancsak az önszerveződés és a mentés elvének a jegyében egy memorandum megfogalmazása volt. Ebből idézek:"Afe erőltessék, hogy szeressük a diktatúrát... A legtöbb, amit ígérhetünk, hogy időlegesen beletörődünk ... Ne tévessze meg a mai kormányt is a pre-Játsszunk óvodát Kisfiamnak szombat délután nem fűlik a foga az alváshoz. Mindenfélével húzza az időt. Egyszercsak a legkézenfekvőbb „drámajátékot” ötli ki: — Mama, tudod mit? Játsszunk óvodát! Mondjuk, hogy te vagy az Éva néni. Kiabálj nyugodtan akármit. — Azonnal lefeküdni! Mindenki takarodjon az ágyába! Attila, ez rád is vonatkozik! Még mindig nem vagy levetkőzve?! — eresztem ki a hangom. Gyerekem arcán elragadtatott mosoly. — No, így jó lesz? Jól kiabáltam? — várom az elismerést. — Igen, pontosan így kell — nyugtázza boldogan. — De most mondjuk, hogy én vagyok a Kati néni. Akkor mit kell mondanom? — Azt, hogy most pedig mindenki szépen feküdjön le az ágyába, aztán mesélek. — Jó, akkor most szépen feküdj le az ágyadba, és mesélek — játszom megkönynyebbülten a csak félig mesébe illő óvoda egyik főszerepét. (hó) toriánusok által kivezényelt tapsolók kara. Legyen fülük ha már a sorsuk odaállította, a mélyből hallatszó morgásra is, s ne örüljenek annak ha ez a morgás lassan átváltozik cinikus dorombolássá mert elvész és kész zsákmánya minden ellenséges erőnek az a nép, amely csak cinkossággal és tolvaj lássál segíthet magán.” Püski Sándor és Ilus néni előtt, a hatvanas években — amikor többen ebben az időszakban a kádári szocializmus virágkorát látták — úgy tűnt, végleg bezárődnak a kapuk. Nem lesz itt már többet Püski Kiadó. Ez a rendszer, ha nincs is ereje, meg a taktikája is változott, nem követi el azt a hibát, hogy megengedje a népiek táborba rendeződését. S ekkor következett a csoda, amely a kiadó második korszakát jelenti: Püski Sándor hatvanévesen, amikor a józan ember az öregkori Dr. Püski Sándor és felesége nyugalom idejének tervezésén töri az eszét, istenkísértő vállalkozásba kezdett. Székhelyét Budapestről New Yorkba tette át. A cél változatlan volt: újraéleszteni a maga teljes egészében a népi mozgalmat, s biztosítani az utánpótlást. Püski Sándor az anyaországon kívül élő legnagyobb magyar könyvessé vált, ismét elkezdett kiadni, s első lépésként a legnagyobb magyar íróknak — az egyetemes magyarság gondolatának jegyében — szószéket biztosított. Értő szeme elkezdte a régi nagy bölények mellett keresni az utánpótlást is. Ablakot nyitott a világra, olyan ablakot, amelyet a hivatalos Magyarország nem biztosított. 1988-ban Püski Sándor és Ilus néni az első halk, még elfojtott hangú jelre ismét itthon vannak. És elkeződik a Püski Kiadó történetének harmadik szakasza, amely tart ma is. Bár én úgy gondolom, ez a mai nap egy új minőséget hoz a Kiadó történetébe, mintha valami légiesülne. Valóban, mintha valami légiesülne... A Püsld-kiadványok—s ez szinte hihetetlen — legális úton eljutottak hozzánk Ma Szepsiben ü órakor kerül sor a Püski Könyvesház ünnepélyes megnyitójára, s ugyanebben a városban 15 órakor a Püski Kiadó térténetét bemutató kiállítás megnyitójára. Az ünnepségen jelen lesz a Püski házaspár, Kát kai Ildikó, a Magyar Könyvvilág szerkesztője és Tornai József író. A kiállítást — melyet december 13-ig Szepsiben, majd további dél-szlovákiai városokban és végül Pozsonyban tekinthetnek meg az érdeklődők — Duray Miklós nyitja meg. A színházi puccs margójára Jó ideje tart már a Komáromi Jókai Színház ellendrukkereinek hadüzenet nélküli, de irgalmat nem ismerő háborúja. A színház ellen irányuló lélektani és egyéb hadviselés nemcsak hogy nem szűnt meg a hazánkban végbement pdlitikai változások után, hanem még új erőre is kapott. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy amióta Beke Sándor ül a Komáromi Jókai Színház igazgatói székében, azóta sokkal színvonalasabban működik a színház, mint korábban, s ez egyeseknek nem tetszik. Nem tetszik, hogy a magyar színház jól működik. Figyelemre méltó, hogy újabban egyenesen a magyar színházművészet becsülete felé törnek, nem riadva vissza még attól sem, hogy bemocskolják a magyar színház jó hírnevét és tekintélyét. A nemkívánatos tendencia erősödik, és kisebbségi hivatásos színjátszásunk számára végzetessé válhat. Márcsak azért is, mivel ez a színházi puccs részben külső irányításra történik, melynek lényege, hogy a hazai magyar színházművészetet elsorvassza. A Komáromi Jókai Színház igazgatójával, Beke Sándorral kapcsolatos fejlemények aggodalomra adnak okot, hiszen a csehszlovákiai magyarság egyik központi intézményéről, illetve annak sorsáról van szó. Ezen a szinten viszont a puccs már nem a színház belügye, hanem az egész csehszlovákiai magyarságé. Mindenképpen hasznos lenne, ha a színház művészei és alkalmazottai eszmecserét folytatnának közös dolgaikról és érdemben tárgyalnának egymással. Nagyobb megértésre, toleranciára, türelemre, párbeszédre van szükség, nem pedig szópárbajra. A komáromi Jókai Színház problémáját a hazai magyar hivatásos színjátszás érdekében — és nem ellenében — kell megoldani. Véleményem szerint: a közismerten hálás csehszlovákiai magyar színházszerető közönség nem érdemli meg, hogy a komáromi Jókai Színház értelmetlen polémiák, veszekedések, önérdekű basáskodások és hatalmi harcok, dilettáns forradalmi ambíciók, tehetségpusztító cinizmus színhelye legyen. Különösképpen akkor nem, ha ez a hazai magyar színházművészet leépítését és szétrombolását szolgálja. TARICS PÉTER Alapítvány a Magyar Emberségért Képzőművészeti pályázat A PRO HUMANA HUNGÁRIA —A Magyar Emberségért Alapítvány képzőművészeti vetélkedőt rendez, melyben minden 6—14 éves gyermek részt vehet. HOGYAN KELL RÉSZTVENNI? A pályázók 1—5 db munkával nevezhetnek be. Ezek a művek lehetnek rajzok, festmények (víz, tempera vagy olaj), pasztell, kréta stb. vagy akár hímzés, kb. 29 cm x 21 cm méretben. A munkák a következő címre küldendők: PRO HUMANA HUNGÁRIA Hangay György 2463 TÖRD AS Szabadság út 114 Magyarország A képek vagy hímzések jobb alsó sarkába apró, de jól olvasható betűkkel írjuk a pályázó és iskolája nevét, pontos lakcímét és életkorát. A bal alsó sarokban írjuk a mű címét, szintén jól olvasható betűkkel, magyarul.A vetélkedőn nem magyar anyanyelvűek is részt vehetnek. TÉMAKÖR A művek témája a következő lehet: A kedvenc állatom és én. (Önábrázolás kedvenc állatával, mely lehet bármi, kutya, macska, aranyhal vagy fantázia szülte csodalény.) Az én otthonom. (Lakásbelső vagy tájkép, lehetőleg családdal, önábrázolással.) Hogyan képzelem el Ausztráliát? (Városkép, erdő, hegyek, sivatag, állatok.) A benevezed anyag tárlat formájában kerül bemutatásra Magyarországon és Ausztráliában. Milyen hatással van ránk a környezetszennyezés? (Kormos házak, döglött halak a folyóban stb.) Milyennek képzelem a XXI. századot? (Tájkép, városkép, derűs zöld vagy szennyezett, fekete, sivár?) DÍJAZÁS A műveket a résztvevők kora szerint nyolc kategóriába osztjuk. Minden kategóriában első, második és harmadik díj kerül odaítélésre. A díjak kategóriától és helyezéstől függően játékok, művészkellékek, könyvek és pénzjutalmak, összesen háromezer ausztrál dollár értékben. Az abszolút győztest aranyéremmel, díszoklevéllel és fődijjal jutalmazzuk. A tárlat látogatói által különösen elismert művek alkotói különdíjat kapnak. Minden pályázónak elismerő bizonyítványt küldünk, mellyel a vetélkedőn való részvételt bizonyíthatja. A KIÁLLÍTÁSOK Az összegyűjtött műveket előzetes válogatás után Ausztráliában majd Magyarországon állítjuk ki és zsűrizzük. A kiállítások után az anyag a PRO HUMANA HUNGÁRIA alapítvány archívumába kerül. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1992. március 15.A késve beküldött anyag a következő kiállításon vesz részt. Eredményhirdetés: 1992. október 23.
