Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-02 / 242. szám

Szimői szerény számítások „Ha kell, kivárunk" *___________________________Szabad ÚJSÁG Manapság földműves-szövetkezeteink, sót a legtöbb mezőgaz­dasági üzemünk - a fennmaradásért küzd. Sok helyütt bizonytalan a holnap, a vezetők nem tudják: lesz-e elegendő pénz a fizetési napon, a dolgozók pedig állandó bizonytalanságban élnek, nem tudják, meddig alkalmazottai még az üzemnek, vállalatnak. Sokan megkérdőjelezték a szövetkezeti különválások ésszerű­ségét, hatékonyságát is. Tény, hogy nem egy gazdaság esetében csakis jó pár év múlva lesz világos és egyértelmű a válasz. A Szimői Földműves-szövetkezet 1991. január 1-jétől szintén az önállóság útját járja. Borka Bélával, a szövetkezet elnökével azon­ban nem csupán arról beszélgettünk, mit hozott ez az év, de szóba kerültek a tervek a jövőre vonatkozó elképzelések is... • Egy üzem életében minden bi­zonnyal számos fontos évközi érté­kelés van. Az év végi zárás előtti első kilenc hónap adta kép azonban már sok mindent elárul(hat)... A szímöiek esetében vajon mit mu­tat a mérleg?- A járási és a saját értékelésünk szerint is akadtak hiányosságok. Ezek elsősorban abból adódtak, hogy volt még némi betakarítani való kukori­cánk, no meg persze, abból is, hogy rendezni kell még néhány árat, tisz­tázni és véglegesíteni jó néhány szer­ződést. Az is zavaró tényező, hogy az év elejétől nem tartották be az ún. garantált árakat. így aztán nem könnyű számolni, s még nehezebb tervezni! Az első kilenc hónap értékelésekor még az sem volt biztos, hogy mi lesz a cukorrépánkkal. A surányi cukor­gyárral kötött szerződés értelmében 16,5 százalékos cukortartalom esetén tonnánként 1100 korona nyereséghez jutottunk volna. Sajnos, a szárazság közbeszólt; az aszály következtében a tervezettnél kevesebb cukorrépa termett, s a cukortartalom is csak 15 százalékos volt, így a répa tonnájáért csak nyolcszázötven koronát kaptunk. A helyi termelési és talajviszonyo­kat figyelembe véve nincs mit szé­gyenkeznünk a gabona 64 mázsás átlagos hektárhozamávai. Az meg kü­lönösen fokozza elégedetlenségün­ket, hogy ezen a téren a közös gazdál­kodás éveiben sem voltak jobb ered­mények. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt évek folyamán alapos volt a talaj-előkészítés, így a talaj tartalékai mintegy 2-3 évre biztosítot­tak. A pótlásról azonban már ebben az évben gondoskodtunk, maximális mértékben istállótrágyáztunk, s amennyire csak tudtuk, mellőztük a műtrágyákat. Viszonylag nagy mennyiségben tudunk szerves trágyát előállítani, mivel úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi nehéz helyzet ellenére sem likvidáljuk szarvasmarha-állományun­kat. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy a kockának egyszer me­gint fordulnia kell. • Szövetkezeteink gyakran pa­naszkodnak, hogy igyekezetük fö­lösleges, mert nap mint nap meg keil küzdeniük az értékesítési gon­dokkal. Hogy van ez a szimői szö­vetkezetben?- Ugyan bennünket sem kerülnek el a hasonló problémák, de különö­sebb nehézségeink még nem voltak e téren. Ha nem kelendő valamilyen termék, nem kell mindjárt pánikhangu­latot kelteni. Mi kivárunk. Áron alul nem adjuk termékeinket. Vagy leg­alábbis addig nem, amíg nem vagyunk nagyon megszorulva. így voltunk pél­dául a tavalyi kukoricánkkal is, amely­nek mázsáját az idén 380—415 koro­náért értékesítettük. Az idén pedig ugyanígy vagyunk a szójával, amelyet 50 hektáron termesztünk. Az ára je­lenleg tonnánként 7-9-10 ezer koro­na. Meglátjuk hogyan alakul később. Azon a bizonyos pozsonyi nagy­gyűlésen Krsek mezőgazdasági mi­niszter úr csodálkozva kérdezett rá, hogy az egyes szövetkezetek miért adták olcsón, áron alul termékeiket. Én azonban azokat is meg tudom érteni, mert ha fizetőképtelenek vol­tak,. mi mást tehettek. • Milyenek a tapasztalataik a magángazdálkodást és a földvisz­szaigénylést illetően? ✓- A tulajdonosok általában csak ki­sebb területeket kérnek vissza. A leg­nagyobb visszaigényelt földterület őt hektár. A szövetkezet eddig mintegy 50 hektár területet mért ki. Nem állunk senkinek az útjában, aki egyedül sze­retne gazdálkodni, sőt a magángaz­dálkodókat bizonyos szolgáltatásokkal segítjük. Szántunk, vetünk, betakarít­juk a termést, sőt még vetőmagot is árusítunk. A vetőmagok árába termé­szetesen beszámítjuk a tárolási költ­ségeket is, s ezért az emberek néha bizalmatlanok velünk szemben. Azt gondolják, hogy mi rajtuk szeretnénk meggazdagodni. Árpából például volt saját vetőmagunk meg hozattunk is. Többen kérték, hogy biztosítsunk ne­kik vetőmagot. A sajátunkat természe­tesen drágábban kínáltuk, hiszen az­zal rengeteg a gond és a munka: tisztítani, csávázni, szárítani kellett. Amikor aztán megkértük az árát, so­kan nemtetszésüket fejezték ki. • Szövetkezeteink már a jövő évi tervek készítésén dolgoznak* Milye­nek az Önök elképzelései? Van ne­tán valamilyen specialitásuk is?- A hangsúlyt - mint már említet­tem - az állattenyésztésre fektetjük. Ezernyolcszáz darab szarvasmarhánk van, ebből 700 a tehén. Az állomány vegyes hasznosítású, hús- és tejtípu­sú. Jelenleg a tehenenkénti éves fejé­­si átlagunk 3800-4000 liter, amin min­denképpen javítani szeretnénk. Re­méljük, hogy 3-5 éven belül elérjük az 5000-5300 literes átlagot. Úgy véljük: ezen a környéken van jövője a tejter­melésnek. Érsekújváron például priva­tizálják a tejüzemet, és felkérték azo­kat a szövetkezeteket, amelyek főleg szarvasmarha-tenyésztéssel foglal­koznak, és napi tejtermelésük 5000 liter fölötti, hogy legyenek részvénye­sek. Mi is beszálltunk a játékba - 2,5 millió koronával. Azt hiszem, az elkép­zelés nem rossz, most már csak a megvalósításán van a sor. Ami a gépesítést illeti, szerződést kötöttünk a Claas céggel, jelenleg eH adók vagyunk, és a szervizt biztosítjuk a Nyugat-szlovákiai kerületben. Ne­künk is van két Claas-gépünk: egy Claas Jaguár és egy gabonakombájn. Igazán remek gépek, kevesebb üzem­anyagot fogyasztanak, nagyobb a tel­jesítményük - s természetesen kiseb­bek a veszteségek. Ami a terveinket illeti, csökkentjük a búza vetésterületét, mivel az őszi szárazságok ismét nagyon megvisel­ték ezt a növénykultúrát. A szója ter­mőterületét viszont mintegy 20 hektár­ral bővíteni szeretnénk, és szeretnénk borsót, valamint babot is termeszteni. Napraforgóból viszont kevesebbet ve­tünk. Úgy vélem, legnagyobb tartalé­kaink a speciális növénytermesztés területén vannak. Elsősorban a kony­hakerti növények termesztésére gon­dolok. Az idén nem valami jól sikerült a fűszerpaprikánk, a tavaszi szelek sajnos késleltették kipalántázását. A második szedést a korai fagyok miatt nem is tudtuk elvégezni. Ráfáz­tunk a szőlőre is, hiszen ha alaposan belegondolunk, 1 kilogrammot kb. 6 koronáért termelünk ki, és négyért veszik! Tovább korszerűsítjük viszont gyümölcsösünket, mindenekelőtt az őszibarack termesztésére összponto­sítva. Ezek tehát elképzeléseink, s majd elválik, hogy a helyes útra lépünk-e. Beszélgetett: SUSLA BÉLA Szalay Zoltán karikatúrája 1991. december 2. Panasz Ausztria ellen Hamarosan a GATT elé kerül az osztrák cementimport korlátozásának kérdése. Csehszlovákia már augusztusban panaszt nyújtott be az osztrák korlátozás ellen, most pedig Japán is követte. * Schüssel osztrák gazdasági miniszter még a nyáron évi 200 000 tonnára korlátozta az országba beszállítható cement mennyiségét, amivel magas árszín­vonalú piacot zárt el a csehszlovák cementipar elöl. Míg az osztrák cementgyá­rak terméküket tonnánként nagyjából 1000 schillingért adják, a csehszlovák áru ennek több mint egyharmadával olcsóbb. Az osztrák gazdasági minisztérium szerint a cementimport engedélyezésére 550 kérelmet nyújtottak be, és mintegy 330-at fogadtak el. Az összes kérelem teljesítése 1 millió tonna feletti importmennyiséget jelentett volna. A 200 000 tonnás korlátot tekintetbe véve a 330 kérelmező mindegyikének 631,89 tonna cementtel kell beérnie. Mivel ilyen kis mennyiség kezelése nem éppen kifizetődő, ezért Krems dunai kikötőben máris alakítottak egy céget, amely saját cementje mellett más kvótatulajdonosok adagjait is kezeli. Fogyókúra az energiaszektorban Az EK energiatanácsa elfogadta az energiaforrások hatékonyabb fel­­használását szolgáló, SAVE nevű programját. Ez azt a célt tűzi a tagorszá­gok elé, hogy a következő öt évben 20 százalékkal csökkenjen az energiafogyasztás. Az EK 35 millió ECU-t ad a program megvalósítására. Ebből a kővetkező két évben 14 millió ECU-t használnak fel négy különböző területen. Az egyes programok esetében a közösség által nyújtott támogatás a teljes költségek 30-100 százaléka lehet. A kiemelt programok közé tartozik a, hatékony energiatakarékossághoz szükséges új technológiák kifejlesztése. Ezeket a kutatásokat teljes egé­szében EK-pénzből fedezik. 30-50 százalékos támogatást adnak a tagállamok azon kezdeményezé­seihez, amelyek célja az energiaszolgáltatással összefüggő infrastruktúra korszerűsítése. Hasonló arányban járul hozzá az EK az energiatakarékos­ságot szolgáló információs rendszerek kialakításához és a villamos hálózat hatékonyabb kihasználásának megszervezéséhez, illetve az itt szükséges technikai átalakításokhoz. Románia szűk büdzséje A román pénzügyminiszter szerint az államkasszának jó, ha a fele pénze megvan ahhoz, hogy a jövő évre szükségessé váló kiadásokat fedezhesse. Danielescu elmondta, hogy 500 milliárd lej áll a rendelkezésükre a jövő évi költségvetéshez, pedig kétszer ennyi kellene. Emiatt teljesen biztos, hogy egy -erősen megszorító büdzsét kell letennie a törvényhozók elé. A miniszter szerint a szabad piac megteremtését célzó reformok segíthetnek, de ezek hatása csak hosszabb távon jelentkezik. Egyelőre még a termelés vészes visszaesése a gond; az ipar termelékeny­sége 20 százalékkal, kibocsátása pedig 10 százalékkal csökkent az elmúlt egy év alatt, a külkereskedelem hiánya 1,2 milliárd dollárra nőtt, ez több, mint az ország keményvaluta-tartaléka. Az üzemanyagok árát is a reformgjr, nevezetesen az állami támogatások leépítése érdekében emelték, közelítendő a világpiaci árszinthez, ugyanakkor az üzemanyagot nagyban fogyasztó állami szolgáltató szektor átlagban hatszoro­sára drágít (vasút, repülés), tovább gyorsítva az elmúlt 12 hónap alatt 250 százalékosra szökötf inflációt. Vietnami helyett kínai A Szovjetunióban ma több mint 100 ezer vendégmunkás dolgozik, ám jóval kevesebb, mint 1986-1988-ban, amikor számuk a 200 ezret is eléri. Annak idején a szovjet gazdaság extenziv fejlesztése indokolta a külföl­diek alkalmazását. A külföldi munkások zöme Vietnamból és Kínából érkezett. A szovjet-vietnami kormánymegállapodás értelmében körülbelül száz­ezer vietnami állampolgárt küldtek a Szovjetunióba. Napjainkban hatvane­zer vietnami él itt, elsősorban Oroszországban, Ukrajnában, Belorussziá­ban, Lettországban és Észtországban. 1990-ig folyamatosan nőtt a vietnamiak létszáma, azóta a kétoldalú egyezmény gyakorlatilag működésképtelenné vált. Ami a kínaiakat illeti, 1989-ben 18 647-en, 1990-ben 21 027-en, 1991 első felében 17 962-en érkeztek. Többségük a munkaerőhiánnyal küzdő orosz­­országi, kazahsztáni és ukrán vállalatoknál helyezkedett el, körülbelül 40 százalékuk az építőiparban, 10 százalékuk az ipari termelésben. 15 száza­lék a mezőgazdaságban, 8 százalék az erdőgazdaságban dolgozik. Visszaesett a szovjet idegenforgalom Számottevően romlott a Szovjetunió idegenforgalmi mérlege - derül ki a szovjet Interfax hírügynökség jelentéséből. Az idegenforgalmat korábban monopolhelyzetben irányító Inturiszt állami vállalat - amelynek jelenleg már csak 38 százalékos a piaci részesedése - az első hat hónapban 329 ezer külföldi turistát fogadott, ez a szám alig fele a megfelelő tavalyi forgalomnak. A legnagyobb visszaesést a kelet-európai országokból érkezők körében tapasztalták. Az Inturisztnak komoly versenyt jelent az újonnan alakult sok kis magánügynökség, amelyek száma jelenleg már meghaladja a 600-at. A most közzétett adatok szerint egyre több az olyan turista, aki az egyéni utazást választja a csoportos helyett. A látogatók többsége elkerüli a poltikailag ingatag kaukázusi és közép-ázsiai térséget, viszont szívesen tekinti meg a Volga, az Ural, Nyugat-Szibéria és Kamcsatka látványosságait. Nem segített az idegenforgalmon, hogy felére csökkent a turisták által nem látogatható városok száma. Az Interfax értesülése szerint januártól Vlagyivosz­tok is nyitva lesz az érdeklődök számára. A külföldiek előtt jelenleg a szovjet városoknak már csupán a 6,2 százalékát zárják le. (A Világgazdaság és az Üzlet nyomán) #

Next

/
Oldalképek
Tartalom