Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-23 / 260. szám
8 1991. december 23. Szabad ÚJSÁG ZOLCZER LÁSZLÓ: „ Rézike,kis szentem!“ fakó szőrű, csontsovány ló fáradtan vonszolta maga után a kátyúkkal telehintett úton az ütött-kopott. minden eresztékében recsegő-ropogó szekeret. A kimustrált kocsi nagyokat zökkent a mélyedésekben. Ladoséknál, az ismerős porta előtt megállt a gebe. Kíváncsian tekintett vissza gazdája felé. A bakon, nyútt szőrpokrócba bugyolált zsirosképú, harcsabajszú cigányember bóbiskolt. Hirtelen felriadt szendergéséból. Kopott kalapját leemelte a fejéről, jobb ökle fejével kitörölte az álmot a szeméből és körbepillantott.- Úgy látom - csillant fel a szeme -, meg is érkeztünk! A ló megrázta gyér sörényét és élesen felnyeritett. A hangra az udvar hátsó traktusából tíz év körüli csenevész leányka futott elő.- Jaj, Elemér bácsi - ugrott a kocsiról nehézkesen lekászálódó kerek arcú cigány nyakába -, de régen láttalak... De miért csak egyedül jöttél? Ilonka nénit hol hagytad?- Rézike, kis szentem! - ölelte magához az öreg ember a hitvány göncökbe öltözött gyermeket -, nem jöhettem előbb. Ilonkám meghalt, öt hete temettem el szegényt, most már én is teljesen magamra maradtam. És beteg is vagyok. Félek, utoljára látlak, gyöngyvirágom!- Ne mondj ilyet, drága Elemér bácsi - maszatolta szét a leánygyermek csöpp kis kezével a megtört cigány arcáról az alácsordogáló könnypatakot hisz tudod, nincs rajtad kívül senkim e világon. Mári mama örökösen csak szekál, üldöz. Utál, gyűlöl, nincs előtte maradásom, még jó, hogy az istállóban, a Bori tehén 'mellett megtűr a vackomon. Enni is alig ad valamit... . Rézike hétéves múlt, amikor elvesztette az édesanyját. A leányka rajongva szerette mamuskáját. Szú-' kösen, szegényen éltek, ám boldogok voltak. A hosszú téli estéken szorosan egymás mellé bújtak az agyonfoltozott dunyha alatt, testükkel melengették egymást, és közben királyi udvarokban zajló fényes lakomákról 'meséltek egymásnak kiagyalt történeteket. Ilyenkor éjszakánként Rézike mindenféle finomságokkal dúsan, gazdagon megrakott asztalok között járt álmában. Édesanyját, állították a szomszédaik, valami száraznyavalya vitte el az élők sorából. A temetése után Rézike odalépett a szertartást végző pap elé:- Hazudtál nekem - toppantott apró lábával -, becsaptál engem. Azt mondtad, a jó emberek sokáig élnek, s csak a rosszak halnak meg hamar. És attól a naptól nem ment templomba sem. Otthon persze, amikor nem látta, nem hallotta senki, sokszor imádkozott.- Édes jó Istenkém - kezdte összekulcsolt kézzel a fohászkodást nap mint nap -, ne hagyd éhezni édes mamát, meg szép, tiszta ruhákba öltöztesd, hisz életében sokat szenvedett, megérdemli, hogy legalább a mennyországban jó sora legyen... Arra gondolni sem mert, hogy édesanyja nem az angyalok közé került... Édesapja újra nősülni kényszerült: módos, gazdag, tenyeres-talpas aszszonyt vett feleségül.- Tudod, kincsem - emelte egy este ölébe a filigrán emberke Rézikét -, mi nagyon szegények vagyunk, munka után kell járnom, nem hagyhatlak napokra egyedül. Mári. mama pedig megígérte, hogy jó lesz hozzád, szeretni fog. Apja hajnalonta kelt és napnyugtáig újdonsült felesége birtokán robotolt. A néhány esztendeje úgyszintén megözvegyült Mári mama új férjében béketúró, dolgos ingyencselédhez jutott. .. Pár hét múltán a gőgös asszony ráunt az urára, és a leánykával együtt mindkettőjüket a tehénistállóba zsuppolta.- Így legalább - vigasztalta emberét - még éjszaka is a jószágon tarthatod a szemed. Rézikét még télvíz idején sem engedte be a lakásba.- Kifelé, te girhes - rivallt rá azonnal, ha a didergő, vacogó gyermek akárcsak a konyhába merészkedett.- Az istállóban a helyed! A kislány apja jól tudta, mert látta, hallotta, miképp bánik a felesége az ő egyetlen gyermekével, ám szólni nem mert. Félt, hogy az asszony még a portáról is kiűzi mind a kettőjüket. S mivel félt, hallgatott... Egy februári zimankós hajnalon hiába hívták őt egyre követelőzőbb bőgőssel az éhes állatok: a megfáradt ember nem kelt fel a megszokott időben a vackáról.- Meghalt - állapította meg a kihívott Forgács doktor -, a szive mondta fel a szolgálatot... Rézikének attól a naptól igazán pokollá vált az élete. Mostoháját kerülte... Szélesre tárta a bejárati léckaput és egyetlen barátját fogatostól az udvarba tessékelte. A vén cigány a rongyos, csupa lyuk pokróccal letakarta gebéjét, aztán a leánykával az istállóba ment. A helyiségben látni is alig lehetett a párától. Rézike a kopott szalmazsákra kuporodott, Elemér pedig gondosan betakargatta féltve őrzött, majd földig érő birkabór kabátjával. Kisvártatva, régi szokásához híven, mesélni kezdett. Lelki útkeresés a Vízöntő korában Tünödések a karácsonyfa fényénél Azt mondják, aki imádkozik, az Istennel beszélget, aki meditál, az Istenre hallgat Carl Jung, a tudatalatti világ legnagyobb kutatója arra a kérdésre, hisz-e Isten létezésében, mindig így válaszolt: „Én nem hiszem. Én tudom!“ 1. Régmúlt karácsonyokból, gyermekkorom megilletődött ünnepléseiből, mintegy örökségként szegődött mellém az ünnepvárás gyönyörűsége és a hívogató harangszó tiszta csengése. Az én karácsonyfám alá, ma estére azonban a sors odacsempészte a félelmet is. Féltem magamban az ünnepvárást, az örömet, a karácsonyi harangszó tisztaságát a szócsonkítóktól, a trágároktól. Féltem gyermekeim apadó szomját a szépre, a jóra Félek, hogy esténkénti, alkalmi tudakozódásaim szűkös ideje alatt hovatovább képtelen leszek lesikálni róluk az utca naponta rájuk testált embertelenségét. Félek, a kiárusítások zsibvásárén vívódás nélkül túladunk a lélek értékein is: elárverezzük mindennapi örömeinket. 2. Az ember-titok megértése engem is alázatossá tett. Immár meggyőződtem arról, hogy ami múlandó, az nem igazi; de van bennünk valami, ami örök. S az is meggyőződésem, hogy valamennyien a végtelenből végtelenbe tartó zarándokok vagyunk. Goethe írja valahol: „Bizonyos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a Földön, és még ezerszer visszatérek. Az ember a természet és Isten dialógusa... Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret. Ha ez megvan, a többi magától is megvalósul." Beléptünk a Vízöntő korába. E kor 1964- ben, a fiatalok világméretű mozgalmával kezdődött, vagy pedig 1969-ben, azaz a földlakók első földön kívüli lépésével. E kor tele lesz változásokkal. Sót, már tele is van, nézzünk csak körül. 3. Észak-Kaliforniában működik Dr. Edgar Mitchellnek, az Apollo 14-es Hold-expedició egyik pilótájának „Új Tudományokkal" foglalkozó intézete. E. M. űrutazása során olyan élmények részese volt, amelyek egész világképét megváltoztatták. Visszatérése után lemondott NASA-beli állásáról, alapítványt létesített, és élő bizonyságává vált annak, hogy aki egyszer meditáló emberré válik, örökre elbúcsúzik régi önmagától. Megnő a csendre, magányra való igénye, megváltozik viszonya közvetlen családi és baráti köréhez, vonzani kezdi a szabad természet. Életében először lép olyan területekre, ahol tökéletes szabadság és soha meg nem élt harmónia várja, ehhez a perspektívához képest minden külső behatás csak irritáló lehet, önként fordít hátat a zajos világnak, megtanul másokra figyelni, egy oldottabb, szelídebb perspektívából szemléli élete szereplőtársait. Lassan, magának is kinyomozhatatlan módon több lesz benne a türelem, kívánatosabb a megbocsátás és elkerülhetetlen a teljes nyíltság A meditáció eredményeként úgy vetjük le magunkról a szerzési vágyat, a gyüjtéshalmozás, a birtoklás kényszerét mint a kígyó a régi, kinőtt bőrét. Azt mondják, aki imádkozik, az Istennel beszélget aki meditál, az Istenre hallgat. Mindkettő alapvető lelki tevékenység, mindkettő hatalmas lelki erőket mozgósít. Haladéktalanul lássunk hát „munkához": ismerjük meg az igazságot, hogy szabadokká válhassunk KORCSMÁROS LÁSZLÓ NYITVATARTÁSI JÁTÉK RAKTÁRÁRU Dukelská 11, BRNO-HUSOVICE tel.: 67 45 09 telefax: 67 44 31 ÜZLETE KARÁCSONYI KÍNÁLATÁT SZEREZZE BE INTRA RAKTÁRÁRUHÁZUNKBÓL • külföldi játékok széles választékban, azonnali átvétellel • áraink meglepően olcsóak % • már 5000 koronától árkedvezmény • INTRA = kellemes környezet, raktárárusítás új módon hétfő, kedd, csütörtök: 10.00-től 18.00 óráig, szerda: 10.00-től 20.00 óráig péntek: 8.00-tól 14.00 óráig, szombat: 8.00-tól 11.00 óráig SZÚP-447- Soká voltam távol - kezdett a még idefelé jövet kiagyalt történetébe, - ugyanis Meseországban jártam.. . A jó tündérek, képzeld csalrél, a subámat csodáiévá kabáttá varázsolták. ,,Az igaz szívű, becsületes embernek - állították - gondtalan életet biztosít... “ Tudd meg, a foltok alatt vagyonnyi kincs lapul! Rézike azonban ekkorra már elszenderedett, a suba alatt békésen aludt. Nem hallotta, hogy Elemér minden, élete során összekuporgatott pénzüket a gondosan felerősített foltok alá rejtette... A leányka éktelen lármára, kiabálásra ébredt. A barátjának már csak a hűlt helyét találta. Először azt hitte, álmodta csupán a látogatást, ám amikor meglátta a szalmára csúszott zsírfoltos kabátot, mosolyrózsa gyúlt sápadt orcáján.- Mégis itt járt hát - szorította magához az agyonhasznált ruhát -, akkor viszont hol lehet? Ekkor Mári mama rontott be a helyiségbe.- Nem megmondtam már számtalanszor - ordította magából kikelve —, hogy azt a büdös cigányt látni sem akarom a portámon?! Megrontja a jószágot, elapasztja a tehenek tejét... Elzavartam, kidobtam! Ne is keresd, már messze jár! Karon ragadta a megrémült gyereket és az udvarra penderítette.- Takarodj te is utána - üvöltötte -, tűnj el a szemem elől! Rézikének eleredtek a könnyei. Csak állt a hidegben, és zokogott.- Az örökségedet is vidd magaddal - lódította utánna gúnyosan kacagva az istállóban maradt subát -, és pusztulj a portáról! A didergő leány vézna karjára terítette a nehéz kabátot és kibotorkált a kapun. Nem is igen nézte, merre megy... A második falu széléhez érve már jártányi ereje sem maradt. Lerogyott az árokpartra, magára terítette a ruhadarabot, imára kulcsolta a kezét és az ég felé emelte a tekintetét.- Drága jó Istenkém - rebegte elhaló hangon -, engem, láthatod, nem szeret itt a földön senki. Szólj hát az édes mamámnak, hogy jöjjön értem, vigyen, vegyen magához... Törékeny teste gyorsan kihűlt. Vágya, óhaja hamarosan teljesült: lelke találkozott az édesanyjáéval... Nem is sejtette, hogy az öl fedő kabátban rejtőző aranypénzekből a fél falut megvásárolhatta volna magának. A házaknál a Mennyből az angyalt kántálták a gyermekcsapatok. Karácsony volt... Tálcák Kaitonalétttck csemegeboltok, cukrászdák, büfék részére Qyártía: a MAFROCOOP Bratislava Kopőlanskal7, tel: 352-193 SZÜP440 I DEKOR $ART | művirágnagykereskedés további eladásra KÍNÁL • művirágokat • selyemvirágokat • zöldnövónyeket széles választékban, : a legjobb minőségben • vállalatok • üzletek • éttermek kültéri és belső berendezését, díszítését vállalja I DEKOR % ART | — árumintabolt: Pezinok, Holubyho 21, tel.: 0704/2688 — kiskereskedelmi bolt: B. Bystrica, Horná strieborná 21 I___________________________SZÚP-460 I * a Bioflóra Kft. játékkereskedéseiben Nagyraktár: 931 01 Somorja, Skolská 2 tel.: 0708 - 40 28 fax: 0709 - 259 96 Lerakatok: Judr. Stanislav KrSiak, Nová Dubnlca, tel.: 01841-241 29 Németh György, Veiké Ludnice 426, tel.: 0811-948 S6 Jaroslav Klement, íarnovlca, Mlerovó nám. Kiskereskedéseink: , Bősön, Nagymegyeren, Somorján a szolgáltatások házában SZÚP-454
