Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-18 / 256. szám

4 1991. december 18. Szabad ÚJSÁG A mezőgazdasági vagyon visszamenőleges elosztásáról A határidő: 1992. február 19. Az utóbbi időben több olvasónk érdeklődött szerkesztőségünkben a földvisszaigényléssel kapcsolatos ügyintézés menetét illetően. Lapunk több ízben foglalkozott már ezzel a kérdéssel, a hozzánk érkező levelek azonban egyre újabb és újabb problé­mákra hívják fel figyelmünket. A kéré­seknek eleget téve ezúttal a mezőgaz­dasági vagyonnak az örökösök közti visszamenőleges elosztásáról szólunk részletesebben. A válaszadásra dr. Pongrácz László jogászt kértük fel.- A 139/1947-es számú törvény ér­telmében a mezőgazdasági vagyont 8 hektáros kiterjedésig egy örökös örökölhette csupán. Általában arra az örökösre szállt a vacjyon, aki vagy folytatta a föld művelését, vagy szö­vetkezeti tag volt, vagy az adott köz­ségben telepedett le. A 8 hektáros határérték megállapításakor valószí­nűleg abból indultak ki, hogy ez volt az a minimális terület, amely biztosította egy család megélhetését. A gyakorlat­ban azonban úgy alakult, hogy a na­gyobb kiterjedésű földeket is csupán egy személyre írták. Az említett tör­vény tartalmazott egy olyan kitételt, hogy - ha például a tulajdonos értéke­sítette a földet - ennek a személynek a többi örököst arányos mértékben ki kellett elégítenie. Mindaddig, amíg a szövetkezet vagy egyéb szocialista szervezet használta ezeket a földeket, tulajdon­képpen nem volt különösebb jelentő­sége, hogy az örökösök közül kinek a nevén is van a föld. Mostanra azon­ban lényegesen megváltozott a hely­zet. A földet a jelenlegi használótól csak az igényelheti vissza, és a bérleti díjra is csak az jogosult, akinek a ne­vén szerepelnek ezek az ingatlanok. Sokan tehát úgy érezhetik, hogy jogos tulajdonuktól esnek el, illetve ez az 1947-ből származó törvény meggátol­ja őket abban, hogy őseik földjén gaz­dálkodhassanak. A 330/1991 -es számú, a földrende­zésről, a földhivatalokról, a földalapról és a földegyletekről szóló törvény 40. paragrafusa éppen ezen jogsérelmek orvoslásának lehetőségeit taglalja. E paragrafus kimondja, hogy abban az esetben, ha az örökösök utólag nem tudnak megegyezni, nem tudják békés úton rendezni a vagyonelosztást, ak­kor javaslattal fordulhatnak az állami jegyzöséghez, amelyben kérik a va­gyonnak az összes jogos örökös kö­zötti felosztását. Természetesen csa­tolni kell a szükséges okiratokat: a te­lekkönyvi kivonatot, a hagyatéki vég­zést, az azonosítást. Igényüket azon­ban legkésőbb 1992. február 19-éig, tehát a 330/1991-es számú törvény hatályba lépésének napjától - augusztus 19-étöl - számított hat hó­napon belül be kell nyújtaniuk. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a közjegyző csupán elméletileg osztja el a vagyont, a gyakorlati elosztás bizonyára a földhivatalok dolga lesz majd. Az eddig elmondottak tehát azokra az esetekre vonatkoznak, amelyek so­rán a mezőgazdasági vagyon öröklé­sekor a 139/1947-es számú törvény értelmében jártak el. Azon személyek között viszont, akik most örökölnek, már automatikusan felosztható a va-9y0n V. KRASZNICA MELITTA A szocializmus édes madara Járom a vidéket, az ,,élet sűrűjét“ és döbbenten tapasztalom, hogy mi valójában nem is tudatosítjuk, milyen (mérhetetlenül) gazdagok vagyunk. Kies ha­zánk az „elfekvő zsenik“ országa, nálunk ugyanis mindenki ért mindenhez. Ha hihetek a fülemnek, hamarosan ránk köszönt a tömény jólét, s dúskálni fogunk a földi javakban. Mindenhez játszi könnyedséggel hozzá juthatunk, mi szemnek s szájnak ingere. Sót, talán még a hónapok óta ,,nyakunkon száradó" üres fiaskókat is sikerül majd egytől egyig visszaváltanunk. Bizony, még az is előfordulhat! Persze, addig azért akad némi elintézni valónk. De, mint az adomabéli papagáj is mondta, nem kell... megijedni. Feltaláltuk a ,,Kánaán-teremtés“ receptjét. No, de elég a locsogásból, nézzük a holtbiztos megoldást: A legtöbb üzemvezetőnk, gyárigazgatónk, szövet­kezeti elnökünk, meg egyéb (már többnyire,,demokra­tikusan“ választott) gazdaságirányító szakemberünk ugye, üresfejú dilettáns, népnyúzó, meg pártellenség, csak fékezik a békés termelőmunkát, gáncsoskodnak, harácsolnak, a szegény munkások nyakán élősköd­­nek, hát természetes, hogy meg kell tőlük szabadulni! Oda se neki! Mindez egykönnyen megoldható. Meg­vonjuk tőlük a bizalmat, leváltjuk őket, és a helyükbe ültetünk a „tömegből" valakit. Mindegy kit, akárkit! Elvégre, mint már említettem, mifelénk mindenkinek a kisujjában van az irányítás. De hisz ilyesmit mi már végigcsináltunk egyszer! A második világégés után a mindent elsöprő nagy világmegváltó eszme véres győzelme után „dohányon vett kapitányok", némi túlzással szólva írni-olvasni meg számolni alig tudó, pártkönywel, géppisztollyal: terrorral hatalmat szerző új „ügyeletes hősök" kerültek a tulajdonosaiktól „rövid úton" megszabadított üze­mek, birtokok élére. A cipészlegényekből lett igazgatók aztán példás gyorsasággal hozzá láttak az ipar meg a mezőgazdaság tönkrenyomorításához. Jó néhány földműves-szövetkezetben és állami gazdaságban jártam az elmúlt hetek során. Egyre több vezető panaszolja, hogy képtelen, első látásra-hallásra talán könyörtelennek tűnő,,nadrágszíj összehúzó", ám hosszú távon mindenképpen a gaz­daság érdekeit segítő intézkedést hozni, mert a dolgo­zók burkoltan, vagy sok esetben nyíltan is, megfenye­getik.- Vigyázz elnök, vége a kommunista diktatúrának - acsarkodnak a helyzetlovagok ha nem fogadsz szót, leváltunk, aztán le is út, fel is út, veheted a kalapod! Ilyen légkörben nem igen lehet dolgozni! Megtapsoltuk, netán legjobb esetben ,,agyonhall­gattuk", hogy nem is olyan régen, a hirtelen ránk szakadt - egyelőre - fenemód kétes értékű demokráci­ánkban tizenéves diákok diplomás iskolaigazgatókat váltottak le, munkáskollektívák gyárigazgatókat, műve­zetőket zavartak el munkahelyükről, traktorosok, fejő­gulyások szövetkezeti elnököket menesztettek, közben pedig vadkommunista elvtársak hatalomra kerülésé­nek erkölcstelen voltát bizonygatták. Szellemi tőkénk szinte kiapadhatatlan forrásból táp­lálkozik! Csak, úgy tűnik nekem, nem tudjuk kellőkép­pen forgatni, kamatoztatni ezt a töménytelen értéket. Azt, hogy a futballhoz az éppen vezető posztokon lévőkön kívül mindenki kiválóan ért, ezt idáig is tudtuk. De, arra, hogy a potenciális klubvezetőkön, edzőkön, szövetségi kapitányokon kívül sok millió üzemvezető, gyárigazgató, szövetkezetirányító vesz körül bennün­ket, csak a napokban döbbentem rá. Kövessünk el továbbra is mindent, hogy tisztségek­be kerülhessenek. S akkor majd büszkén és elégedet­ten elmondhatjuk, eljött végre a Kánaán! No persze, csak ha mindezt megérjük! ZOLCZER LÁSZLÓ Ausztriának nem kell félnie Az EK Bizottság nemrégiben publi­kált jelentése megállapította, hogy nyugati szomszédunknak már most is szorosak a kapcsolatai a közösséggel, és csatlakozása az EK-nak várhatóan évente 125 millió ECU hasznot fog hozni. Ausztria és a közösség mező­gazdasági rendszere eléggé hasonló, ezért a közös agrárpolitikához való alkalmazkodása - ami a más tagjelölt országokkal folytatott tárgyalásokon a legfőbb problémát szokta okozni- valószínűleg simán fog lezajlani. Ausztria - ha elnyeri a tagságot- legfőbb feladata a mezőgazdasági árak támogatásának csökkentése lesz. Az ártámogatás közösségi szín­vonalra csökkentése a gabona, a ser­téshús és a baromfihús esetében a termelés mérséklődését, a marha­hús esetében annak növekedését fog­ja eredményezni. A legtöbb fontos mezőgazdasági termékből Ausztria önellátó, sőt nettó exportőr. A termelésnek az EK-hoz képest kis aránya miatt a Bizottság szerint ez mégsem jelent problémát a közösség piacán. Mivel Ausztria ag­rárimportjának 50-50 százalékát már most is a közösséggel bonyolítja, ezek részaránya az osztrák külkereskede­lemben növekedni fog. Ausztria mezőgazdaságában az át­lagos üzemméret 13,2 hektár, ami megközelíti az EK-átlagot, de az észak-európai országokétól jócskán elmarad. Az állattartó gazdaságok kü­lönösen kicsik, az állományt befolyá­soló adminisztratív előírások miatt. A közös agrárpolitikához való alkal­mazkodás nehézségei termékenként különbözőek. A gabonafélék tekinteté­ben Ausztria termelésikvóta-rendsze­rét és az import-export célkitűzéseit felül kell vizsgálni, míg az olajosmag­vak esetében alapvető változtatásokra lesz szükség. A cukorpiaci rendtartás tekintetében Ausztria nagyon közel áll az EK-hoz, ezért az osztrákok azonnal és minden nagyobb nehézség nélkül bekapcsolódhatnak az EK rendsze­rébe. Az állattenyésztésben a húsmarha kevés problémát fog jelenteni. A „túl­szabályozott“ osztrák tejgazdasági politikában viszont jelentős módosítá­sokra lesz szükség, hogy lehetővé váljon az Ausztria és a közösség többi része közötti szabad verseny. A ser­téshús, tojás és baromfi tekintetében átmeneti intézkedésekre - az EK-ke­­reskedelemben alkalmazott kompen­zációs összegek bevezetésére - lesz szükség, amíg az árszínvonalak össz­hangba nem kerülnek. (Üzlet) A 220-as modell működés közben Pedrotti szárító kicsiben és nagyban Sokoldalú, megbízható, energiatakarékos A minap gyakorlati bemutatóval összekötött szakmai napot rendezett a Vágfüzesi Mezőgazdasági Szövet­kezet, amelyen a F. LLI PEDROTTI cég univerzális szárítóival ismerked­hettek meg a résztvevők. A Pedrotti gabonaszárítók több évtizedes olasz­­országi tapasztalatok eredményeként születtek, és ma a legelterjedtebbek Európában. A bemutatóra a Nyugat- Szlovákiai kerületből csaknem százan voltak kiváncsiak, mezőgazdasági üzemek képviselői és magántermelők egyaránt. A Pedrotti szárítóknak a , .álunk is­mert és használt szárítókkal szemben több előnyük is van. Elsőként a bő választékot említenénk. A megrende­lő igénye szerint 20 tonnától 100 ton­náig terjedő napi teljesítményű beren­dezéseket kínál a cég. E szerint válto­zik az űrtartalom is, 5-tól egészen 30 tonnáig. Az összes típust mozgatható, illetve rögzített változatban is elké­szítik. A következő pozitívum a sokolda­lúság. A Pedrotti gyártmányok tökéle­tesen alkalmasak gabonafélék és olaj­növények (sepröcirok, szójabab, rep­ce, napraforgó stb.) szárítására. A szárított termék minősége kiváló, hála a gép beljesében történő folya­matos és egyenletes mozgásnak. A megbízhatóságra szintén nagy hangsúlyt fektetnek a gyártók. Az üze­meltetési hőmérséklet ellenőrzése fo­lyamatos és automatizált, amely növe­li a biztonságot. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezek a szárítók könnyen áthelyezhetők, üzemeltetésük igénytelen és igen kis helyen elfér­nek. Meg kell említeni továbbá az alacsony energia- és üzemanyag­szükségletüket. Ez egy konkrét példa segítségével könnyen bizonyítható. A kukoricamag 28 százalékról 14 szá­zalékos nedvességtartalomra történő szárításakor a költségek energiafo­gyasztásra átszámítva a következők: gázolaj­szükséglet elektromos 1,5 l/q 22,50 korona energia­felhasználás 0,93 kWó/q 2,16 korona összköltség az energiára 24,66 korona gázszükséglet elektromos 2 m3/q 6,70 korona energia­felhasználás 9,93 kWó/q 2,16 korona összköltség az energiára 8,86 korona Vásárlás esetén a cég komplex szolgáltatást nyújt: biztosítja a tanács­adást, közvetíti az adásvételt, a szállí­tást, elvégzi a szerelést és szükség esetén a javításokat. A szárítók kész­pénzért, vagy lízing formájában vásá­rolhatók meg. Azok számára, akik nem vehettek részt ezen a bemutatón elmondjuk, hogy bővebb információt a Vágfüzesi Mezőgazdasági Szövet­kezetben (tel.: 0819/92 247, 92 136), illetve a cég magyarországi képviselő­jétől, a Műszaki Tervező és Beruházó Kft-töl (tel./ fax.: 0036 34/82 764) kaphatnak. (Feldolgozta: vkm) 2. hideg levegő 4. elhasználódott levegő

Next

/
Oldalképek
Tartalom