Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-09 / 223. szám

Szabad ÚJSÁG 1991. november 9. komoly, tőkebefektetési szándékkal nyitják ránk az ajtót. Akad persze, kivétel is. Egy roma asszonyság kizá­rólag arra volt kíváncsi, hogy miképp lesz ebből sok pénz, hogy lehet a könyv révén gyorsan meggazda­godni ... Sajnálatos, szögezte le az iroda vezetője, hogy egyes újságok rosszul vagy egyenesen félretájékoztatják a lakosságot ez ügyben. Sokan vala­miféle új állami sorsjátéknak hiszik a jegykönyves privatizációt. A félinfor­mációk pedig tudjuk, féligazságokat szülnek. Mindenkinek elmondjuk, mondta még Patai Attila, a vagyonjegyes pri­vatizáció lényege, hogy alaposan megfontolt döntéssel szinte jelképes összegért, jó befektetés esetén több­letpénzhez lehet jutni. Az iroda dolgozói több érdeklődőre számítottak. Ipolyságon és közvetlen környékén azonban sok a munkanél­küli, és az emberek - nagyon is érthe­tő módon - nem szívesen fektetik megtakarított koronáikat első látásra és hallásra kissé bizonytalannak tűnő papírokba. A vagyonjegyes privatizáció részlet­­kérdéseit taglaló információs folyóira­tot, tájékoztatott továbbá Richard Ost­­rolucky, negyedikén, hétfőn kapták meg, így a befektetési lehetőségek iránt érdeklődőket már nem kell elkül­deniük, pontos információkat tudnak nekik nyújtani. A legtöbben csehországi gyárak, üzemek, vállalatok iránt érdeklődnek. Az ügyintézést Richard Ostrolucky, Silvia Pisová és Patai Attila végzi (A szerző felvétele) A vagyonjegyes privatizáció első napjai... Beindul? Ipolyságon november első három munkanapján tizenegyen regisztráltat­ták vagyonjegykönyvüket. A regisztrá­ciós iroda egy lakótelepi fűtőház eme­letén kapott helyet. A központban há­romtagú, fiatalokból álló csapat fogad­ja az ügyfeleket. A hivatal, tudtam meg Richard Ost­rolucky irodavezetőtől, a pozsonyi lan környezetben, a gőzmosoda szomszédságában helyet kapott re­gisztrációs helységre könnyű rátalálni. Igaz, a postán és a városközpont legforgalmasabb pontjain falragaszok segítik a polgárok tájékozódását.- Mint megtudtuk - jelentette ki Patai Attila, Richard Ostrolucky mun­katársa - aránylag nagy az érdeklő-Számítástechnikai Vállalat nyitrai üze­mének fiókjaként valójában már szep­tember 15-én megnyílt.- A szakképzés után - tájékoztatott a fiatalember a hónap elsején hozzá­láthattunk a tényleges munkához is. A jegykönyvüket regisztráltatni óhajtó­kon kívül még vagy húsz érdeklődő is felkereste irodánkat... A jól felszerelt, ám kissé barátságta­dés a vagyonszerzés ilyen formája iránt. Ahogy hallottuk, a postán pél­dául 10 nap leforgása alatt több mint 200 vagyonjegykönyvet vásároltak a lakosok. Egyelőre azonban várnak, jobban mondva kivárnak az emberek.- Pénteken - szólalt meg Silvia Pisová, a trió harmadik tagja - keve­sen, leginkább információra vágyók kerestek fel bennünket. A legtöbben Kár, panaszolták az iroda dolgozói­nak jónéhányan, hogy az újságban közölt jegyzékben szereplő vállalatok­ról édeskeveset lehet megtudni. Az iroda köznapokon délelőtt 10 órától délután 5-ig tart nyitva. A társalgás nyelvét az ügyfél vá­laszthatja meg! ZOLCZER LÁSZLÓ Úri disznóság Államosított ál lomtalanítás Nem tetszik nekem ez a vagyonjegyes privatizáció, s ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Kissé furcsállom, hogy az állam az én pénzemet, a polgárok pénzét akarja felhasználni arra, hogy talpra állítsa a vállalatokat. Ha nem sikerül a műtét, az sem baj. Elvégre csak a polgárok pénze vész rajta. A korábbi szocialista gyakorlatban volt már valami ilyesmi, csak akkor békekölcsönnek, államkölcsön­­nek vagy valami ehhez hasonlónak hívták. Azzal hiteget­ték az embereket, hogy ha jegyeznek békekölcsönt, majd ha felépül az ország (a szocializmus) kamatostul kapják vissza pénzüket. Aki bedőlt a propagandának, és jegyezte rá a pénzét, rajta is vesztett. Nem tetszik nekem az sem, hogy megint visszatértünk a jól lejáratott egyenlősdihez. Mindenki egyformán kaphat vagyonjegyet. A becsületes munkás, aki éveket, évtizede­ket húzott le a gyárban éppúgy, mint a lógós vagy a visszaeső köztörvényes, aki a szocializmus dicstelen építésének java részét a rács mögött töltötte. Mindenki egyforma esélyt kap az esélytelenségben. De ez még mind semmi ahhoz képest, ami egy tévérek­lám nyomán felsejlett bennem. „Nem tud mit kezdeni a vagyonjegyeivel? Forduljon bizalommal a BESO állami vállalathoz. Az majd elintézi. Mindent elintéz ön helyett - így a hirdetés, és én most dilemmában vagyok, hogy hát akkor privatizálunk-e avagy sem. Mert hát mi abban a pláne, ha egy állami vállalat most azért teszi rá a kezét a pénzemre, hogy privatizálja az állami vállalatokat, hogy ő végül továbbra is állami vállalat maradjon. Ne is tessék rám haragudni, ha ebben valami úri disznóságot látok. Vagy egyszer jő még egy további, egy igazi privatizálás, amely során újabb állami vállalatok jönnek létre azért, hogy a polgárok pénzén privatizálják a BESO-hoz hasonló állami vállalatokat? PALÁGYI LAJOS A JOSK mezőgazdasági kisgépe­ket gyártó magáncég. Alapgépük a JP 2-099-es egytengelyű kistrak­­tor, amelyet 133 cm3-es benzinmo­(A szerző felvétele) tor hajt; teljesítménye, meglehe­tősen széles fordulatszám-tarto­­mányban (4800-54000 fordulat/ perc), 3,5 kW. A sebességfokozatok száma 3+ 1. A traktor súlya 170 kg, ára 17 800 korona. További géptípu­suk a JOSK primo, amelynek erőfor­rása egy 5 kW teljesítményű. 172 cm3-es benzinmotor. Ára 18 800 ko­rona. Az alapgéphez váltóeke (ára 1190 korona), töltógetőeke (470 ko­rona), burgonyakiszedő (280 koro­na), rotációs kultivátor (1270 koro­na), merevfogú kultivátor (970 koro­na), egyoldalú eke (430 korona) és egysoros töltögető (1065 korona) csatlakoztatható. A cég kínálata kö­zött szerepel továbbá motoros ka­sza (15 250 korona), egytengelyű pótkocsi (1,7 mx1,2 m - 5900 koro­na -, illetve 1,2 mx 0,8 m - 4500 korona), valamint 350 kg hasznos teherbírású utánfutó is. A felsorolt gépek, munkaeszkö­zök a következő címen rendelhetők meg: JOSK, 956 04 Nitrianska Blatnica, c. 455: tel.: 0815/98153. (vkm) Gépkiállításról Ha kínálják, kelendőbb Az Agrozet Vállalat rimaszombati kirendeltsége eddig több alkalommal rendezett gépkiállítást, de az első na­gyobb szabásúra - amelyen kis- és nagygépeket egyaránt felvonultatott - csak ez év tavaszán került sor, s ezt most ősszel egy újabb követte. A kiál­lítást Kis László üzemvezetővel tekin­tettük meg, aki az egyes gépek jellem­zésén kívül az eddigi kiállításokról al­kotott véleményét is elmondta.- Az előző években csak a vásárok alkalmával vittünk ki néhány gépet Rimaszombat főterére. Főleg azokat, amelyeket célszerűnek láttunk bemu­tatni a vállalkozóknak. A látogatottság­ból, a feltett kérdésekből és a konkrét igényekből arra következtettünk, hogy érdemes lenne egy nagyobb be­mutatóval egybekötött gépkiállítást rendeznünk, amit ez év tavaszán meg is valósítottunk. A jól sikerült rendez­vény szépséghibájaként csupán az időjárást hozhatnám fel, de a szakadó eső ellenére több mint ezer érdeklődő tekintette meg a kiállított gépeket, s nagy részüket meg is vásárolták. A kiállítást sajnos csak egynaposra terveztük, pedig még másnap is több száz érdeklődő tért be hozzánk. Mostani kiállításunkat a tavaszinál még körültekintőbben szerveztük meg. Hirdetéseket adtunk fel, a járás­ban működő magánvállalkozóknak pedig névre szóló meghívót küldtünk. Az első napon közel másfélezer ér­deklődő tért be hozzánk, és bizony gépeink nagy része már akkor gazdá­ra talált. Ennek ellenére az eladott művelőeszközök, traktorok itt marad­nak a kiállítás végéig, a további vásár­lókat nyilvántartásba vesszük, és rövid határidőn belül leszállítjuk az általuk kiválasztott gépet. A kiállításon felismeri a gyakorlattal rendelkező termelőt. Nemcsak szem­léli, de meg is tapogatja a portékát, a könnyebbeket kézbe veszi, vizsgál­­gatja, és közben elismerően bólogat. Fejét csak az árcédula szemrevétele után kezdi csóválni. Pedig az Agrozet igyekszik a lehető legolcsóbban be­szerezni a gépeket. Hallottam például, hogy öt magánvállalkozó közösen szeretne egy gabonabombájnt meg­vásárolni. A kirendeltség vezetője a legolcsóbbat - új gépet régi áron - egy magyarországi Agroker vállalat­tól szerezte be, a szállítási és egyéb költségekkel együtt is harminc száza­lékkal olcsóbban a hazai gép áránál. Rimaszombatban október végén bezárta kapuit a gépkiállítás, a legkö­zelebbi tavasszal nyílik. Amint az Kis László szavaiból kitűnik, az azt köve­tőre már nem kell őszig várni. FARKAS OTTÓ (A szerző felvétele) A túlélésért küzdenek a bortermelők Nickelsdorffi torlaszok ■* Meglepően keveset foglalkozott az osztrák tömegkommunikáció azzal a kínos ténnyel, hogy a burgenlandi parasztok rövid időn belül kétszer is eltorlaszolták a nickelsdorfi határátke­lőhelyet. A bortermelők adtak így han­got a bécsi agrárpolitika fölötti elége­detlenségüknek, s mert helyzetükben rövid távon nem várható jelentős javu­lás, számítani lehet arra, hogy traktor­jaikkal még néhányszor keresztbe tesznek a határkörzetben. A legutóbbi nickelsdorfi demonstrá­ció közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a hordós bor ára megint zuhant (a ter­melők 4 schillingért tudják a bor literjét eladni, miközben csak a termelési költségek elérik a 8 schillinget literen­ként), s így főleg a Fertő tó környéki szőlősgazdák helyzete vált teljesen bizonytalanná. A gondok nem újkeletűek, a burgen­landi parasztok hosszú évek óta ala­csony értékű asztali borral árasztják el a piacot. Csak éppen a kereslet szű­nőben van. Az átlagos osztrák borter­més évente 2,8 millió liter, ami rend­szeresen 150 ezer literrel haladja meg a belföldi igényeket. Csakhogy a nyolcvanas évek elején a fölösleget exportálni tudták, az emlékezetes bor­botrány viszont - amikor is kiderült, hogy glykollal „vizezték“ a bort - évekre tönkretette a külső értékesí­tési lehetőségeket: 1984-ben még 480 ezer hektoliter osztrák bort adtak el külföldön, 1986-ban viszont már csak 42 ezret. Ráadásul Bécsnek meg kel­lett és ma is meg kell engednie, hogy legalább 240 ezer hektoliter importbor érkezzék be az országba. A parasztoknak címzett felhívások, hogy termeljenek kevesebbet, de jobb minőséget, süket fülekre találtak. Mint ahogyan nem sok foganatja volt a ter­mőterületek csökkentését célzó ösz­tönzési rendszernek sem: 8000 hek­tárnyi földterületet akartak kivonni a megművelésből, de csak öt százalé­kát sikerült. Még azok is nehéz helyzetben van­nak, akik minőségi bort termelnek. Az új bortörvény ugyanis tiltja a tartályok­ban való exportszállításokat, csak üvegben engedi az értékesítést. De a borbotrány után a palackozókat be­zárták, s mivel a parasztok többsége nem tudja maga megoldani a palacko­zást, a minőségi terméket is kénytelen olcsó borként elkótyavetyélni. Ennek kivédésére legutóbb kétszáz pince­gazda termelőszövetkezetet létesített, s szigorúan ellenőrzött minőségű fi­nom borokat termel, közös márkané­ven („Pannonischer Reigen“). A mezőgazdasági miniszter nagy reményeket fűz az ősszel a parlament elé kerülő új bortörvényhez. Ebben ugyanis első ízben korlátozzák a hek­táronkénti terméshozamot, megaka­dályozandó az olcsó borok tömegter­melését. Nagymértékben javítják vi­szont a minőségi borok termelői szá­mára a hitelfeltételeket, támogatják korszerűsítő beruházásaikat. Az idei költségvetési keretet azonban még ar­ra fordítják, hogy az olcsó bort tar­tálykocsikon Csehszlovákiába és Len­gyelországba szállítsák, vagy ipari al­kohollá dolgozzák föl. (N. V.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom