Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-27 / 238. szám
4 1991. november 27. Szabad ÚJSÁG Lehetőség túlélésre? Kakukktörténet Mezőgazdasági szakemberek előadás-sorozata Hollandiában sem könnyű Elmondok egy mai „kakukktörténetet“. ... A kakukk, mint tudjuk, rendkívül leleményes madár! A tojó, hogy ne kelljen heteken át etetnie fiókáit, idegen madarakkal tölteti ki, s nevelteti fel - a fészektársak élete árán is - utódait. Persze, valójában ezért kakukk igazán a kakukk. Ne ítéljük el azonban elhamarkodottan a fennmaradásáért küzdő szegény madarat sem... A tönk szélén táncoló, fizetésképte-Hudec Pál elnök lenné váló palásti mezőgazdasági szövetkezet november elsejével közel kétszáz dolgozójának felmondott. Érdekes módon azonban cseppet sem idegesek, szomorúak a kárvallottak, az emberek. Tavaszra ugyanis, amikor majd újfent tud érdemleges munkát adni nekik a gazdaság, annak rendje és módja - s a jó előre megkötött szerződések - szerint szépen visszakerülhetnek a közös védőszárnyai alá. Addig pedig, a téli hónapokban, munkanélküli segélyen lesznek. S még jól is járnak, hisz több pénzhez jutnak, mintha a gazdaság alkalmazásában állnának, s órabérben gépjárműveket bütykölnének, vagy más tilitoli munkát végeznének. Ugye milyen nagyszerű ötlet? Nem is értem, miért nem jutott már másoknak is az eszébe? Minél előbb szabadalmaztatni kellene az elképzelést. Sietni kell, nehogy „lekoppintsák" más haldokló mezőgazdasági üzemek is a „találmányt.“ A válás a házassággal kezdődött Nézzük az előzményeket: a Palástot és Ipolyfödémest egyesitó palásti szövetkezet 1976. január elsején lépett frigyre a valójában három ősrégi település földjeit birtokló túri mezőgazdasági üzemmel. Az „esküvőt“ valójában egyik gazdaság sem akarta, az állami szervek „boronálták össze“ a házasságtól ódzkódó „jegyeseket“. A (párt)határozat ellen azonban nem lehetett apelláta... Egy ideig úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben megy: 1986-ban például a közös 6,5 millió korona nyereséggel zárta az évet. A Béke Földműves-szövetkezet valójában sohasem békéit meg teljes mértékben az erőszakos egyesítéssel. Az emberek továbbra is „kisszövetkezetekben" gondolkodtak. Ha mondjuk Paláston istálló épült, Nagytúron is tető alá kellett hozni hasonló értékben valamilyen épületet. Ha Túrra új traktor került, a palásti részlegre is kellett egyet vásárolni... A hanyatlás, állítják ma már többen, elsősorban a túlontúl is állami támogatásra épülő, újítani képtelen irányítótestület számlájára írandó. Meglehet, utólag könnyű okosnak lenni. Summa-summárum: a két, egykoron aránylag jól működött közösből született „nagygazdaság" a szocialista „vasdemokrácia" elsöprése után 1991. január elsejével ismét kettévált. A vagyonelosztás közel egy esztendeig tartott. Az osztozkodás sok ember figyelmét szinte teljesen lekötötte, s a gazdálkodásra már kevés energiájuk maradt. Mindenki saját szövetkezete számára szeretett volna a legtöbbet kihasítani a nagy, közös „tortából“. Talán ezzel is magyarázható, hogy a mezőgazdasági üzem tavaly rendkívül rossz gazdasági évet zárt: mintegy 5 millió korona lett a veszteség. Az újraalakult régi, ismét két falura tagosodó palásti székhelyű mezőgazdasági szövetkezet immár alig 400 főre apadt tagsága, az 1991. július 12-én megtartott közgyűlésen Hudec Pált választotta elnökké. Közös lónak túrós a háta A csőd elkerülése érdekében, a hiány pótlására magas, 18-21 százalékos kamatlábbal, 5 millió korona hitelt vettek fel. A hitelek bizonyos részét az esztendő végéig könyörtelenül törleszteni kell, ezért vészhelyzetben az elnök az állítólag egyetlen lehetséges megoldáshoz folyamodott. Hudec Pál már a választó közgyűlésen előterjesztette nem mindennapi javaslatait. A taglétszám időközben 310 főre csökkent, a. kutyaszorítóba került szövetkezet azonban ennyi embert sem tud eltartani. Az augusztus végén jóváhagyott határozat értelmében a gazdaság 1991. november elsejétől - Hudec Pál adatai szerint - mintegy kétszáz dolgozótól - kénytelen volt megválni.- Azokat a dolgozókat, akiknek a téli hónapokban képtelenek vagyunk folyamatos munkát biztosítani - érvelt az elnök -, megegyezéssel (?) elbocsájtottuk. A parcelláikat továbbra is szövetkezeti művelésre bízó földtulajdonosok munkaviszony nélküli tagok maradhattak. Az emberek elfogadták a kényszermegoldást. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy Koncz Gábor (A szerző felvételei) nem igen volt más választásuk. Attól félek, az emberek nem igen fogták fel, miről is van szó tulajdonképpen. Ha jól értelmeztem ugyanis, az elnök úr szavait, a gazdaság gyakorlatilag húbéruradalommá alakul, amely kénye-kedve szerint diktál(hat)ná a feltételeket a szövetkezeti tagokból „kényszervállalkozó bérmunkásokká“ degradált férfiaknak, asszonyoknak. „Feltalálták“ a kapitalizmust? Ez idáig csupán 4 személy kérte vissza a szövetkezetből a földjeit. Magángazdálkodásra jószerével senki sem gondol. Méregdrága lenne az indulás, a földek aligha biztosítanák a megélhetést.- Éveken át legelőnek való parcellákon termeltünk - mondta az elnök, s most, hogy megszűnt a dotáció, rá kell eszmélnünk, hogy „hiba van a kréta körül." A kormánynak nincs átfogó gazdaságpolitikája, terményszerkezet-váltásról nem is álmodhatunk. Hudec Pál már székfoglaló beszédében kijelentette: munkát talán tudna decemberben, januárban is biztosítani mindenkinek, ám az érte járó fizetést már korántsem tudná egykönnyen előteremteni. Váljanak hát az emberek munkanélkülivé és igényeljenek segélyt. A szövetkezet talpraállitására kidolgozott javaslatait sem rejtette véka alá. A képlet egyszerű: tavasszal minden elbocsájtott dolgozó váltson iparengedélyt, és az egyes munkafolyamatokat bérmunkában végezzék el a gazdaság számára. A közös aztán majd válogat a jelentkezők között, s a számukra legelőnyösebb feltételekkel munkát vállaló személyekkel köt a talajmúvelésre, a növényápolásra vagy éppenséggel a betakarításra szerződést. Mindenki bérbe vehet vagy akár meg is vásárolhat valamilyen gépet, munkaeszközt, amivel dolgozhat. Amikor a szövetkezet nem tart igényt a munkájára, a géppel akár maszekolhat is.- Azt szeretnénk az új módszerrel elérni - bizonygatta Hudec Pál -, hogy az emberek ne tekintsék a gazdaságot továbbra is fejőstehénnek, s meggyőződésem, hogy jobban fogják tisztelni kenyérkeresó eszközeiket... Megnövekedik a konkurencia, s ezzel egyetemben emelkedik majd a munka hatékonysága is, megszűnnek a méregdrága üzemanyagot pocsékoló fekete fuvarok, a vállalkozó tudni fogja, milyen munkáért mennyi pénzre számíthat, ugyanis a munkafolyamatok árában mindenkivel mindig előre megegyeznénk... Eddig, ha le is állt egy munkagép, vezetőjét, kezelőjét fizetnünk kellett. Most ez is megszűnik. Az elnöknek is igaza van Más kereseti lehetőség helyben, meg a környéken nem adódik, hát természetes, hogy jószerével mindenki megszavazta az elnök „gazdaságmegváltó“ javaslatcsomagját. Az egész szépséghibája az, hogy kényszerhelyzetben határoztak így az emberek. Egyszerűen nem volt más választásuk. Megtudtam még, hogy jelenleg 2400 korona az átlagkereset, s az elnöknek példának okáért 1100 koronával kevesebb a fizetése, mint a pár hónappal ezelőtt leköszönt elődjéé volt. Hudec Pál egyébként a szövetkezetben az egyetlen földtulajdonnal nem rendelkező alkalmazott. Ha egy családból többen is dolgoztak a közösben, említette, nem mondtunk fel mindegyiküknek. Antal Lajos, volt dolgozó viszont mást mondott. Az idős ember 4 év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt, 31 esztendőn át dolgozott a szövetkezetben. Vele együtt felesége és a fia is munkanélkülivé vált. Ó már idős ember, jelentette ki, kevéssel beéri, de a fiának három apró gyermekről kell gondoskodnia. Nem csoda, ha Antal Lajos haragban áll a világgal.- A semmiből indultam - panaszolta -, soha nem húztam el magamat a munkától, s most mégis a semmibe jutottam. Állítólag tavasszal visszavesz minden elbocsájtott személyt a gazdaság. Addig talán sikerül a nevemre íratnom a szülök megörökölt földjeit is. Koncz Gábor mindössze 30 éves. Szintén az utcára került. Teherautósofőr volt. A felesége ugyancsak munkanélküli. Kiszámították, hogy 2117 Antal Lajos korona segélyt fog kapni. „Ennyit a szövetkezetben sem kerestem volna - bizonygatta - ráadásul ezenkívül miden hónapban még 800 koronát a közösben is megkereshetek." A munkások egyik szeme sír, a másik meg nevet(het). A szövetkezet a jelen pillanatban fölöslegessé, terhessé vált munkaerőt „átpasszolta“ az államnak, ám tavasszal - s ebben vakon bízik mindenki -, amikor beindulnak a munkálatok, ismét visszavesz mindenkit. Az átmeneti időben jó „fizetésük“ lesz, hát túlságosan miért is zúgolódnának. Persze, a félelem azért mindenkiben ott bújkál... A huszárcsel sikerült? ZOLCZER LÁSZLÓ A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség meghívására a napokban háromtagú holland küldöttség járt hazánkban. Jaap H. Post, Drs. K. J. Poppe és J. J. de Vlieger, H. a hollandiai Mezőgazdasági Közgazdaságtani Kutatóintézet munkatársai. Itt-tartózkodásuk során megtekintettek több szlovákiai mezőgazdasági üzemet, és színvonalas előadásokat tartottak Hollandia, valamint az Európai Gazdasági Közösségek mezőgazdasági politikájáról. Látogatásuk egyik célja tehát a tájékoztatás volt, de ugyanakkor lehetőség nyílott a kapcsolatfelvételre is. Az alábbiakban néhány gondolatot, hasznos információt közlünk az elhangzott előadásokból. Az EGK országaiban, mintegy 8-9 millió farm található, amelyeken csaknem 9,5 millióan dolgoznak. A megművelt terület nagysága 130 millió hektár, egy farm tehát átlagosan 15 hektár kiterjedésű. A mezőgazdasági termelés a bruttó nemzeti jövedelem 3 százalékát teszi ki, de ez az érték egyre csökken. Az EGK országok közös mezőgazdasági politikájának célja az 50-es években a termelékenység növelése, a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának emelése, a piac megszilárdítása, a megfelelő élelmiszer-ellátás biztosítása, valamint reális árak elérése volt. A kitűzött célokat egyrészt strukturális, másrészt piaci pénzügyi politikával érték el. Az első fogalom alatt a célirányos dotációkat, a második alatt pedig a behozatali vámok «zabályozását, a kivitel támogatását, interveniális felvásárlást, kvóták kiszabását és a műveletlenül hagyott földek nagyságának meghatározását értjük. Túltermelés esetén a felvásárlási ár csökken, de csak egy bizonyos küszöbértékig, mivel további csökkenés esetében az interveniális hivatal interveniális felvásárlási árakat állapít meg. így a világpiacra az áru egy része dotációs áron kerül. Mivel az utóbbi években némely termékből, pl. tejből jelentős felesleg mutatkozik, ezek előállítására szigorú szabályzat vonatkozik. Minden gazdálkodó tudja, mennyi tejet kell kitermelnie, és ezért a mennyiségért legalább az interveniális árat megkapja. Ha túllépi a keretet, büntetést fizet, mégpedig nem csekély összeget, Így ez természetesen nem kifizetődő a számára. Ugyanez vonatkozik az egyes szemes terményekre is. A parlagon hagyott földekért bizonyos pénzösszeget kap a farmer. Az Európai Tizenkettek keretén belül a szántóföld 3 százaléka nincs megművelve. És hogy konkrétan Hollandiában mi a helyzet? A megművelt terület nagysága 2 millió hektár. Egy farmergazdaságra átlagosan 16 hektár jut. A tejtermelésre szakosodott farmokon 40 tehenet nevelnek (15 évvel ezelőtt még csak 26-ot). Ezerkilencszázkilencvenben mintegy 125 ezer gazdaság volt Hollandiában, a 80-as évek elején viszont még 20 ezerrel több. Ez azt mutatja, hogy a kisebb farmok megszűnnek, összeolvadnak. A „gazdaságossági értéket" csupán a gazdaságok fele éri el, tehát további fúzió várható. Ahhoz, hogy a cukorrépa-, illetve burgonyatermesztö farmok nyereségesek legyenek, legkevesebb 60 hektárra van szükség. A 70-es években a nyereségességhez 20-30 hektár is elegendő volt. Ezért a gazdálkodók számára nagyon fontos, hogy terjeszkedni tudjanak. Mivel Hollandiában elég kis kiterjedésüek a gazdaságok, és a föld ára magas, az intenzív termelési módot helyezik előtérbe. A gazdaságok olyan termékekre szakosodnak, amelyek kifizetődőek: a farmerek 50 százaléka burgonyát és cukorrépát termeszt. Igen szűk vetésforgót alkalmaznak és a munkaerőt, amely aránylag drága, részben vegyszerekkel pótolják A holland kormányt nyugtalanítja a magas vegyszer- és műtrágya-felhasználás (egy hektárra 780 kg NPK jut), ezért az elkövetkező tíz évben felére szeretné csökkenteni azt. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a műtrágyák 40 százalékos csökkentése esetében a termés mindössze 10 százalékkal kevesebb. A sertéstenyésztésre szakosodott gazdaságok számára súlyos gondot jelent az ürülék tárolása. Az állam különböző bírságokkal terheli azokat a farmereket, akik nem megfelelő módon tárolják, illetve likvidálják az ürüléket. Az előadásokon elhangzottakból kiderült, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók helyzete Hollandiában sem a legkönnyebb. Ott azonban ésszerű mezőgazdasági politikával, támogatásokkal és kvótációval segíti őket az állam. Ennyit talán a hazai mezőgazdaság is megérdemelne... V. KRASZNICA MELITTA A PRIVAT 330-as eke középszántásra, tarlóhántásra egyaránt alkalmas, munkaszélessége 3 eketesttel 90 cm, 2 eketesttel 60 cm. Szükség szerint alakítható kettes, illetve hármas ekévé. Ára 13 010 korona. (Kép és szöveg: Farkas Ottó)
