Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-13 / 226. szám
1991. november 13. 4 Agrárvilág Mezőgazdasági tárgyalásokba kezd Ausztria és az EK Ausztria és az Európai Közösségek (EK) ugyan csak 1993-ra tervezték a csatlakozás menetrendje szerint a mezőgazdasággal kapcsolatos hivatalos tárgyalások megindulását, informatív szinten azonban már a jövő évben elindulhat a párbeszéd. A felek ezzel kívánják biztosítani, hogy a majdani alapelveket gyorsan lefektethessék - jelentette ki Franz Fischler osztrák mezőgazdasági miniszter egy sajtótájékoztatón, melyen Peter Bukman, a közösség agrárminiszterei tanácsának elnöke is részt vett. Bukman egyébként elmondta: az EK és GATT-tárgyalások jelenlegi fordulóján nem tett további engedményeket az Egyesült Államok azon követelésének, hogy a közösség erősebben csökkentse az agrártámogatásokat. (A Közös Piac javaslata az volt, hogy a támogatásokat világszerte tíz év leforgása alatt - 1996-ig - 30 százalékkal mérsékeljék, míg az USA és számos más agrárexportőr ország 75-90 százalékos leépítést tartana szükségesnek.) Ausztria a korábbi genfi GATT-megbeszéléseken tíz éves időtartamra 20 százalékos csökkentést Ígért. Az osztrák mezőgazdaság számára - vélte Bukman - az EK-csatlakozással összefüggésben a legjobb jelszó a minőség, mivel olyan kontinensen élünk, ahol az átlagtermékekból felesleg mutatkozik. Bukman szerint a mezőgazdaságban különbséget kell tenni a piac és pénzpolitika között, s a célul kitűzött piaci áraknak megfelelő programokat kell kidolgozni a termelők számára. Emelkedik az argentin behozatali vám Argentína nulláról 5 százalékra emelte az élelmiszerek és nyersanyagok importvámját - közölte Ivan Schiaretti kereskedelmi és iparügyi államtitkár. A félkész termékekre kivetett importvámot 11 százalékról 13 százalékra növelték. 22 százalékos importadót kell ezenkívül fizetni a legtöbb késztermékre, míg az elektronikai cikkekre és a gépjárművekre 35 százalékos importvám van érvényben. A megadóztatandó élelmiszerimporton belül Schiaretti a marhahúsról, a csirkéről, a tészta-, gyümölcs- és zöldségfélékről tett külön említést, míg a félkész termékek közül az acélt, a petrokémiai és textilipari termékeket emelte ki. „Az Argentínában nem gyártott tőkejavakra nem kell importvámot fizetni, hasonlóan a könyvekhez ' és a művészeti alkotásokhoz“ - tette hozzá. Biokávé és -tea Hollandiában A holland Neuteboom Koffiebranders Almelo cég biológiai műveléssel termesztett és biológiai módszerekkel feldolgozott kávét és teát vezetett be a belföldi piacon. A termelés és a feldolgozás különféle szakaszait a Naturland ellenőrzi. A kávét egyelőre csak a szövetkezetek és a kistermelők forgalmazzák. Egy 250 grammos csomag kávé ára 4,49 gulden. Bankjegyekből komposzt? A volt NDK-bankjegyek még hasznosak lehetnek: valószínűleg komposztot készítenek belőlük. A Der Spiegel szerint ezt a megoldást Theo Waigel pénzügyminiszter szorgalmazza. A német légierő fedezékeiben napjainkban mintegy 2000 tonna keletnémet bankjegyet tárolnak. További sorsuk az angliai kísérletek eredményeitől függ, a Bank of England ugyanis arra kérte fel a komposztkészítöket, hogy a mezőgazdasági hulladék közé vékony csíkokra vágott öreg bankjegyeket keverjen. Most várják az eredményt, hogy miként is reagálnak a növények az ilyen módon „gazdagított“ komposztra. A német pénzügyminisztérium szívesen választaná a bankjegyek likvidációjának e formáját, mivel azok elégetése igen költséges, és ugyanakkor a környezetvédők tiltakozását is kiváltaná. Oroszország mezőgépeket importál Oroszország 100 millió dollár értékben mezőgépeket és szállítóeszközöket szándékozik importálni annak érdekében, hogy felülkerekedjenek a köztársaság agrárgazdaságát sújtó válságos helyzeten - jelentette be Borisz Jelcin. Megállapította, hogy a mezőgazdaság összeomlásában, a termelés további csökkenésében a kritikussá vált gép- és építöanyaghiány óriási szerepet jászott. Ha a jelenlegi irányzatok fennmaradnak - tette hozzá-, jövőre kétszer ennyit kell importra áldozniuk. A kormány azt tervezi, hogy a jövő évi költségvetésben 6,5 milliárd rubelt elkülönít a farmerek támogatására. Véleménye szerint 1992-ben 24 ezer traktort, 22 ezer tehergépkocsit, valamint számtalan egyéb gépet kell pótlólagosan a gazdák rendelkezésére bocsátani. Élelmiszert gázolajért Franciaország 1,6 milliárd frank értékben exportál élelmiszert a Szovjetunióba, ahonnan cserébe gázolajat kap. A megegyezés december derekán lép életbe és 21 hónapra szól. A szovjet piacokra így többek között 100 ezer tonna marhahús (Franciaország évi termelésének kb. 5. százaléka), 200-300 ezer tonna cukorrépa, 20 ezer tonna tejpor és más élelmiszer kerül. Az élelmiszerek össztömegét 5 millió tonnára becsülik. Csak a földet nem privatizálják Kazahsztánban Alma-Atában közzétették Kazahsztán privatizációs programját, amelynek első szakasza 1992 végén zárul. A közép-ázsiai köztársaságban az elkövetkező tizenöt hónap folyamán magánkézbe adják a kisebb állami üzleteket, a közétkeztetési vállalatokat és az éttermeket. A közepes méretű üzemek és a nagyvállalatok privatizálására a jövő év végétől kívánnak sort keríteni. A privatizálás lebonyolítására a lakosságot vásárlásra feljogosító szelvényekkel látják el. Ezek értékéről a magántulajdon kiterjesztéséről hírt adó TASZSZ nem közölt konkrét összegeket, de értesülése szerint egy-egy kazah polgár munkában eltöltött 21 év után annyi szelvényhez juthat, amennyi egy átlagos lakás megvételéhez elegendő. A privatizálási program nem terjed ki a földre, a tervezet csak a mezőgazdasági területek bérbeadásával számol. (A Napi Világgazdaság és a Hospodárské noviny nyomán) Szabad ÚJSÁG Ne hagyjuk elveszni őseink földjét 1992. december 31. Ez a dátum a földtulajdonosok, illetve a földjüktől megfosztott személyek számára összekapcsolódott a vagyonnevesítés és a kárpótlás fogalmával, ám nagyon sok félreértésre okot adó dátum is egyben. Mit kell tennünk, hová forduljunk, mi lesz, ha kicsúszunk a határidőből? - teszik fel egyre gyakrabban a kérdést az emberek. Mi is ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor felkerestük dr. Pongrácz Lászlót, a Dunaszerdahelyi Járási Földművesszövetkezeti Szövetség jogtanácsosát és dr. Forgács Krisztiánt, a Dunaszerdahelyi Járási Földhivatal elöljáróját. Megtudtuk, azokban az esetekben, amikor a tulajdonos személye telekkönyvileg, tehát tulajdonjogilag nem változott - a föld nem került az állam tulajdonába -, nem kell attól tartani, hogy a tulajdonviszony 1992. december 31 -ével megszűnik. Ezek a földek azonban legtöbbször még a szülök, nagyszülők stb. nevén szerepelnek. Ilyenkor az ügyintézés menete a következő: a telekkönyvi hivatalban ki kell kérni a telekkönyvi kivonatot, majd póthagyatéki tárgyalásra kerül sor (abban az esetben, ha már az igénylést benyújtó személy nevén szerepel a föld, természetesen ilyen tárgyalásra nincs szükség). A telekkönyvi kivonat és a hagyatéki végzés beszerzését követően a földmérő hivatalba (geodézia) vezet az út, ahol azonosítják a földet, és elkészítik a kataszteri térképet. Az utolsó állomás a földhivatal, ahol elvégzik a bonitációt, vagyis megállapítják a föld minőségét, s e szerint az értékét. Mindezen okmányok birtokában a tulajdonos a használóval szemben bérleti dijra jogosult. Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, a tulajdonjog ezekben az esetekben nem „veszhet el“, mint ahogyan nem „veszhetett el“ az elmúlt 40 év alatt sem. Az viszont már a tulajdonos érdeke, hogy minél előbb nevesítse vagyonát, hiszen minél később teszi azt, annál későbbi időponttól jogosult a bérleti dijra is. Sokkal bonyolultabb a helyzet akkor, ha konfiskációról van szó, vagyis ha az eredeti tulajdonost megfosztották tulajdonjogától, és földje az állam tulajdonába került. Ezeket az egykori tulajdonosokat, illetve jogosult személyeket valóban sürgeti az idő, mert nekik legkésőbb 1992. december 31 -éig be kell nyújtaniuk jogigényüket a kárpótlásra. De lássuk csak sorjában, mit is kell tenniük Ha az eredeti tulajdonos, akit megfosztottak vagyonától, már elhalálozott, a föld kiadását (vydanie veci), helyesebben a tulajdonjog visszaállítását a jogosult személynek kell kérnie. Nem szabad azonban összekeverni az örökös és a jogosult személy fogalmát. Ez utóbbi a személyek sokkal szélesebb körét jelenti, vonatkozik például a testvérekre, azok gyerekeire is. A jogosult személy jogigényét egyrészt a földet használó mezőgazdasági üzemnek, vagyis a köteles személynek, másrészt a földhivatalnak nyújtja be. A kérvénynek tartalmaznia kell, hogy ki volt az eredeti tulajdonos, mi módon került a föld az állam tulajdonába, mely ingatlanokról van szó, és azt, hogy ki igényli vissza. A jogosult személy és a köteles személy a kérvény benyújtásától számított 60 napon belül szerződést köt a föld kiadásáról. A kiadás fogalom szintén félreértésre adhat okot, ez alatt ugyanis a tulajonjog visszaállítását értjük, nem pedig a föld kimérését (vyclenenie). A megkötött szerződést a földhivatal érvényesíti. Igen ám, de mi alapján hagyja jóvá, illetve utasítja el ezt a szerződést a földhivatal? A 330/1991-es, a földrendezésről, a földhivatalokról, a földalapról és a földegyletekről szóló törvény 38. §-a értelmében, amely kimondja, mely esetekben lehet dekonfiskálni és mikor nem. Azon személyek, akiket 1948. február 25-e után fosztottak meg vagyonuktól - konfiskálták földjüket -, automatikusan visszakapják azt, az ilyen esetek száma azonban elenyésző. A dekonfiskáció nem vonatkozik viszont azokra, akiket a 104/1945-ös, a 64/1946-os és a 89/1947-es törvények c) pontja értelmében konfiskáltak. Az sem mindegy, hogy valakit a 104/1945-ös törvény c) pontja vagy a 64/1946-os törvény c) pontja alapján fosztottak meg vagyonától. Az első esetben ugyanis a c) pont azon magyar nemzetiségű személyekre vonatkozik, akiknek több mint 50 hektár földjük volt. A hazaárulókról, a szlovák nép és a haza ellenségeiről, bármilyen nemzetiségűek voltak azok, a d) pont rendelkezik. Nem úgy a 64/1946-os és az ezt követő törvények esetében, amelyek c) pontja a hazaárulókat, a szlovák, a cseh nép és a Csehszlovák Köztársaság ellenségeit bélyegzi meg, legyenek azok bármilyen nemzetiségűek. Akinek konfiskációs papírján ez utóbbi „c“ szerepel, annak szerződését a törvény értelmében a földhivatal nem írja alá. Mit tehet ilyenkor a jogosult személy? Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a háborút követő években milyen könnyen ráfogták az emberre, pláne a magyar nemzetiségűre, hogy hazaáruló, a szlovák és a cseh nép ellensége, pedig a vád az esetek többségében nem fedte a valóságot. A jogosult személynek bírósághoz kell fordulnia, és ott bizonyítania az egykori tulajdonos ártatlanságát. A pozitív bírósági végzéssel a kezében aztán ismét a földhivatalt kell felkeresnie, ahol ezen okmány birtokában megtörténhet a szerződés érvényesítése. Még egy-két apróság, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Ha valaki tudja, hogy elődjét megfosztották vagyonától, konfiskálták a földjét, de nincs róla hiteles okmánya, a legközelebbi levéltárban kérheti ki azt. Ugyanúgy a levéltár őrzi, már lezajlott dekonfiskációról szóló iratokat is. Mert ne feledjük, létezik egy 26/1948-as számú kormányrendelet is, amely alapján már azokban az években is dekonfiskáltak. Egy további tudnivaló: a földtulajdonnak a konfiskáció eltörlése útján történő visszaállítása esetében nincs szükség póthagyatéki tárgyalásra. Nagyon fontosnak tartjuk megemlíteni azt is, hogy a jogosult személyek 1992. december 31 -éig akkor is nyújtsák be jogigényüket, ha még nincs a birtokukban az összes szükséges irat. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy csak a telekkönyvi hivatalokban milyen hosszú a várakozási idő. Az ügyintézést azonban mindenképpen el kell kezdeni, hogy mind a köteles személy, mind a földhivatal időben, még a határidő lejárta előtt értesüljön arról, hogy az adott földterületre a jogosult személy igényt tart Lehet, hogy a bonyolult, hosszadalmas ügyintézéstől sokan visszariadnak, esetleg lemondóan legyintenek, hogy kár belefogni az egészbe Ez azonban felelőtlen és igen elítélendő magatartás, hiszen itt a talán soha vissza nem térő alkalom, hogy visszaszerezzük őseink földjét, vagyonát A föld mindig érték marad, amiről semmi áron nem szabad lemondanunk. Tudatosítsa ezt mindenki, amíg nem késő! V. KRASZNICA MELITTA Az importfüggőség az oka? Bajban az osztrák borászat Szomorú bizonyítványt állított ki az osztrák borgazdaságról a bécsi gazdaságkutató intézet (Wifo), megállapítva, hogy nem versenyképes, drágán termel és értékesítési problémái vannak. A hivatalos szövetségi borbizottságnak - amely évente 80 millió schillinget áldoz beruházások céljaira - nem sikerült a piacot tehermentesítenie. A borfelesleg felszámolása érdekében 1992-tól a szőlőtermesztés szűkítésére irányuló akcióba kezdenek a termőterület bizonyos hányadán. Ennek értelmében a borgazdák évente és hektáronként 15 ezer schillinget kapnak, ha hat éven keresztül szőlejük 20 százalékát nem művelik. Ezzel az elkövetkező három évben akár 6 ezer hektárt is kivonhatnak a művelésből. A tervezett mennyiségű korlátozások - ellentétben az agrártárca korábbi elképzeléseivel - csak a minőségi borokra és egy újonnan meghatározott középkategóriára vonatkoznak, az asztali borok termelését nem érinti az intézkedés. Az osztrák borgazdaság finanszírozásába - amelyre Bécs jövőre 160 millió schillinget kíván fordítani - a korábbinál nagyobb mértékben kell bevonni magukat a termelőket, a kereskedőket, valamint a tartományokat. Fischler a kereskedelemtől azt várja, hogy egy offenzíva eredményeként évente 25-30 millió schillinget hozzon a borgazdaság konyhájára. Ennek az összegnek nagy részét az importengedélyek árverésre bocsátásával kell előteremteni. A borászati költségvetés számára pedig az eddigi éves helyett több évre szóló pénzügyi tervet dolgoznak ki. A borfelesleg problémája alapvetően az iparág masszív importfüggőségéből ered. Az export az 1985-ös glikolbotrány után csak lassan talál magára. Míg 1990-ben például a 3 millió 166 ezer hektoliteres termésből mindössze 125 ezret exportáltak - ennek a fele is támogatott áruként került Jugoszláviába -, ugyanakkor mintegy 238 ezer hektolitert hoztak be. A belföldi felhasználás pedig évek óta 2,8 millió hektoliter körül stagnál. Kevés piaci befolyással rendelkeznek Ausztriában a borgazda-szövetkezetek, amelyeknek pedig az eladásban és a piac stabilizálásában nagyobb szerepük is lehetne. Jelenleg az osztrák szövetkezetek piaci részesedése a teljes forgalomnak mindöszsze az egyhatoda, míg ez az arány Németországban 40, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban pedig több mint 50 százalék. N. V.
