Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-05 / 194. szám

I. rész Sinkó Ferenc tanulmánya az első csehszlovák államban működő magyar főiskolás mozgalmak történetéről lé­nyegében az 1937/38-as tanév téli sze­meszterével zárul. A következő tanév­ben a magyar főiskolás diákélet Prágá­ban és Brünnben megszűnt, mert a poli­tikai változások folytán a magyar hallga­tók eltávoztak, csak az a néhány diák maradt ott, aki az utolsó vizsgáira ké­szült. Pozsonyban 1938 tavaszán termé­szettudományi kar nélkül működött a Komensky Egyetem, ősszel azonban ez a kar is megnyílt. Pozsonyban az evan­gélikus teológiai intézet mellett 1940- ben megnyílt a kereskedelmi főiskola, valamint a műszaki főiskola. A Pozsonyban tanuló magyar diák­ság érdekvédelmi és kulturális szerveze­te, a Magyar Akadémikusok Keresz­tény Köre 1925-ben alakult. Tagjai közé magyar anyanyelvű, zsidó vallású egye­temi hallgatókat is fölvett. Az utóbbiak azonban zömmel vallási alapon szervez­kedtek. A Magyar Akadémikusok Ke­resztény Köre — közhasználatú néven a MAKK — otthona a harmincas évek második felében az egyetem épületével szemben, a Safárik tér 4. számú ház II. emeletén volt. Az otthont a Magyar Mensa Academica Egyesület tartotta fenn, ez fizette a lakbért és a takarítónőt is, akinek egyszoba-konyhás lakást is biztosított. A szegénysorsú diákokat rendszeresen segélyezte. Az egyesület két fiú- és egy leányinternátust tartott fenn közép- és főiskolások részére, ezek közül egyet 1940-ben a református egy­háztól vett át. A Mensa Academica Egyesület vezetésében szerepet játszott Esterházy János, Csáky Mihály és Slelczer Lajos is. A pozsonyi Prohászka Ottokár Kör a MAKK-ka! megközelítőleg egy időben alakult, mint a katolikus magyar főisko­lások kulturális egyesülete. Tagjai a MAKK-nak is tagjai voltak, gyűléseiket is annak a helyiségeiben tartották és azokat protestáns vallásúak is szívesen látogatták. A Prohászka Kör lapja, a jól szerkesztett Új Élet Kassán a bécsi dön­tés után is megjelent, és egyike volt azon csekély folyóiratoknak, amelyek a II. vi­lágháború alatt Magyarországról Szlo­vákiába behozhatók voltak. Sinkó Ferenc tanulmányában éppen csak említi az Eötvös Kört. Ez az eredeti elgondolás szerint a katolikus Prohászka Körrel párhuzamos protestáns diákszer­vezet lett volna, azonban 1937. március 11-én végül is „politikamentes” magyar diákegyesületként alakult meg. A magyar ellenzéki körök nem tudták, hogy mit kezdjenek vele. Szvatkó Pál az Új Szel­lem c. folyóiratában megtámadta őket, a Prágai Magyar Hírlap nem volt hajlandó közölni írásaikat, azonban kész volt rá az aktivista Magyar Újság, amely az agrár­pártnak és a szociáldemokráciának volt a szócsöve. Az Eötvös Körben számos híve volt a népfrontos gondolkodásnak, a kommunista Magyar Napba azonban nem írtak. Gyűléseiket a Masaryk Akadé­mia Káptalan utca 13. sz. alatti épületé­ben tartották, Forrás címmel folyóiratot is kiadtak, ennek azonban csak két száma jelent meg. A pozsonyi MAKK-ban Re­formcsoport néven léptek fel, amely 1938 tavaszán a tisztújító közgyűlésen külön je­lölőlistát adott be. Heves vita után, a sza­vazás megkezdése előtt a listát visszavon­ták és kivonultak a teremből. A közgyűlés azonban határozatképes maradt és meg­választotta a másik lista jelöltjeit, élén Bartos Zoltán elnökkel, aki orvostanhall­gató volt. 1938 őszén a politikai sorsforduló miatt későn kezdődött az egyetemi ta­név. Kiderült, hogy a márciusi közgyűlé­sen megválasztott vezetőségi tagok ket­tő kivételével határon túlra kerültek és magyarországi egyetemre iratkoztak be. Gyülekezési tilalom volt, így nem lehe­tett novemberben rendkívüli tisztújító közgyűlést összehívni. Sikerült azonban megvalósítani egy határozatképes vá­lasztmányi gyűlést, amely kinevezett egy háromtagú direktóriumot azzal, hogy nevében és helyette intézze az admi­nisztratív teendőket és 'a tilalom meg­szűntével a közgyűlést hívja össze. Ez 1939. január 15-én történt. Az új elnök Simboch Béla orvostanhallgató lett. 1940-ben Hazay Pál orvostanhallgató váltotta fel őt az elnökségben, akinek politikai magatartása nem találkozott a Magyar Párt vezetőségének helyeslésé­vel. 1941-ben Király Tibor joghallgatót választották a MAKK elnökévé, aki funkciójában maradt a következő köz­gyűlés után is. Az ő pályafutása volt a legsikeresebb: Budapesten egyetemi dé­kán majd helyettes rektor lett, és bünte­tőjogi szakértőként vált ismertté. 1943- ban és 1944-ben Mittermayer Ferenc kapta meg az elnöki funkciót, aki a ke­reskedelmi főiskola hallgatója volt. 1939. február 22-én, amikor a Cseh­szlovákiai Magyar Akadémikusok Szö­vetsége (CSMASZ) utolsó közgyűlését tartotta, azon már csak a pozsonyi MAKK és a brünni Corvinla küldöttei vettek részt. A többi tagegyesület már nem létezett. Három hét múlva azonban a Szlovák Állam és a Cseh-Morva Pro­tektorátus megalakulásával mind a CSMASZ, mind pedig a brünni Corvi­nja megszűnt. Utóbbi azonban feloszlá­sa előtt átmentette könyvtárát a pozso­nyi MAKK-nak. Dr. Földes József, aki egy időben a pozsonyi MAKK alelnöke volt, a máso­dik világháborús időszakról így nyilat­kozik: „A szlovák állam alatt az itteni ma­gyarság és főiskolásság nem bontott új ideológiai zászlókat A »megmaradni« elv és cél különböző Ideológiai beállí­tottságú egyéneket sodort egy karám­ba. A modus vivendi kedvéért napról napra újabb kompromisszumot kellett kötnL..De nemcsak kifelé kellett ügye­sen táncolni, befelé az egység kedvéért is, az ideológiai ellentéteket el kellett csitífani és mindenütt az érdekvédelem került előtérbe. Kétségtelen, hogy az if­júságban mindig megvolt a hajlam for­radalmi újításra és az idősebbek gene­rációja ezt nem nézte jó szemmel Ha meg is csillant néha kis reménye újabb frissebb áramlásnak, inkább csak helyi jellegű kisebb epigonokról volt szó, aki­ket nem lehetett összehasonlítani a sarlós és prohászkás nemzedékkel” Tény az, hogy a Magyar Párt vezető­ségének konzervatívabb szárnya (dr. Ai­­xinger László, dr. Tomaschek László) bizalmatlansággal figyelte a Király Ti­bor által erőteljesebben intonált népi irányzatot és hogy számos főiskolás ér­deklődéssel forgatta a népi írókat, Ve­res Pétert, Illyés Gyulát, Féja Gézát, Kodolányi Jánost, Kovács Imrét, Ma­­tolcsy Mátyást. A magyar főiskolások si­keres szepességi szavalókörútjukon Jó­zsef Attila verseit is propagálták. A MAKK-ban a tagság közt titkos kom­munistáktól nyílt nyilasokig különböző szemléletű emberek akadtak, zömük azonban felsorakozott Esterházy János szemlélete mögé. A MAKK mindenkori elnöke tagja volt a Magyar Párt elnöki tanácsának is. A párt bizalmi emberé­nek Niederhauser Emil bölcsészhallga­tót tekintették, miután kultúrreferens­­ként bekerült a MAKK vezetőségébe. (Évek múltán Debrecenben, majd Bu­dapesten tekintélyes történész, egyete­mi tanár lett belőle.) Az akkori rendőrállam légkörében történt meg, hogy a szlovák főiskoláso­kat szervező Hlinka Akadémikus Gár­dát feloszlatták, mert ott illegális szer­vezkedés folyt, amit a rendőrség bizalmi emberei természetesen azonnal jelen­tettek. 1940-ben a MAKK a Paulíny-Tóth (Krisztina) utca egyik házának ötszobás lakásába költözött, mert előbbi ottho­nát az új háztulajdonos — egy birodalmi német cég — az összes többi lakóéval együtt felmondta. Két év múlva innen is költözni kellett, mert a háztulajdonos­nak éppen a MAKK otthona kellett la­kásul. Ekkor a Zöldszoba utca 1. szám alá került az otthon. Mind a két alka­lommal az egyesülettel és saját bútorai­val együtt hurcolkodott a diákotthon hűséges őrzője és takarítónője is, a diá­kok által csak „MAKK néninek” becé­zett Nagy Jolán, akire zsémbes volta da­cára ma is szeretettel emlékeznek az egykori tagok. A Paulíny-Tóth utcában a könyvtár szép, tágas szobában volt, a Zöldszoba utcában azonban egy nem fűthető, ter­mészetes világítással nem bíró előszoba­helyiségbe zsúfolták. Ezt a MAKK ak­kori háznagya és barátai követték el, mert nekik külön helyiség kellett a billi­­árdasztal részére... A pozsonyi MAKK könyvtára a felosz­lott prágai és brünni testvéregyüttesektől örökölt könyvekkel együtt több mint né­gyezer kötettel rendelkezett. A hirtelen szaporulatot az egymást évenként váltó könyvtárosok, akiknek az idejét elsősor­ban az előadások látogatása és a tanulás kötötte le, képtelenek voltak feldolgozni. Az egész anyagot újonnan kellett leltároz­ni és katalogizálni, ezért ezt a feladatot Brogyányi Kálmán városi könyvtáros, egykori sarlós irányítása alatt hivatáscs, fizetett könyvtárosok végezték el. Ezek költségeit a Magyar Mensa Academica Egyesület fizette. DR. FOGARASSY LÁSZLÓ (A befejez? részt lapunk jövő szombati számában közöljük.) Léleknyomorító iskolarendszerünkről A „rút kiskacsa” története... Születésétől fogva nagyon sokat foglal­kozott vele a mamája. Kétéves korára tö­kéletesen beszélt, hároméves korára több száz verset és népdalt tudott, a környeze­tében lévő összes növényt és állatot ismer­te. A saját nagyanyja megijedt attól, ami­kor Gaiántán a ház előtt, iskolás gyerekek körében a „nagy Brehmet” nézegették, s tudásban túltett a nagyobbakon, mert az egzotikus állatokat is mind ismerte. Szóvá is tette, nem túlzás-e ez, nem lesz-e ebből baj... Iskolás koráig a mamája több száz könyvet elolvasott neki, rengeteg verses­­kötetet, a magyar s a környező népek me­séit, a Bölcs Bagoly-könyveket Iskolába menetele előtt a rádiósok riportot készí­tettek vele, s az egész országban felfigyel­tek rá az emberek. A „szegény kiskacsa” bekerült az is­kolába, s össze se lehetett hasonlítani a többiekkel, termetre is sokkal kisebb volt náluk. Mindenképpen kirítt közü­lük. S ahogy ez már lenni szokott — a természet szigorú törvénye ez—, a többi kiskacsa egyként szorította ki maga kö­zül az oda nem illőt. • • • Ettől kezdve nem mese többé a tör­ténet, hanem döbbenetes valóság, itt kezdődik a léleknyomorítás története. A pedagógusok nem tudtak a helyzet urai lenni. Nem tudták az osztályt kézben tartani, s a tudatlan kiskacsákat felvilá­gosítani arról, hogy ha az a másik má­­sabb mint ők, akkor tisztelni kell a más­ságát és nem elnyomni. Pedig ez a peda­gógusok kutya kötelessége lett volna. Engedjék meg, hogy Karácsony Sán­dor pedagógusóriásunk szavaival pró­báljak nyomatékot adni a téma súlyossá­gának: „Kétségkívül sok baj és szenvedés származott abból, hogy a véleménykettős­ség éppen a legfontosabb történelmi pilla­natokban gátjául szolgált az egységnek. De volt egy nagy ajándéka is: a másik ember képiete saját Én-em mellett. Isten hatalmas leckét adott fel számunkra, mi­kor arra szorított bennünket pedagógiájá­val: tanuljuk megismerni, számba venni, tisztelni és osztályostársnak életünkbe be­lekalkulálni Én-ünkön túl a másik felet Mai napig sem tanultuk meg jól ezt a lec­két, újra meg újra felkapjuk éppen azért új meg új korszakokban ismétlésre, de az bi­zonyos, hogy ma már mi vagyunk Euró­pában a legtárgyilagosabb, a legalkotmá­nyosabb, a legmegértőbb, a leglovagia­­sabb nép. Megint csak azt kell kérdeznünk azon túl, hogy már ez bizony így van: szükséges-e, jó-e, hogy így legyen ? Itt élünk a germán, latin és szláv tenger közepén, germán, latin és szláv kisnépek között egyes-egyedül urál-altájiak; ortodoxia, iszlám találkozásában, a keresztyénség minden fajára iskolázotton, az ázsiai po­gányság életstílusát pedig formáiban máig megőrizve. Feladatunk kettős: tanulni a Nyugattól, továbbadni Keletnek a tartal­mat; tanulni a Kelettől, továbbadni Nyu­gatnak a formát Nekünk szükségünk van arra, hogy megtanuljunk a másik emberre nézve élni Nekünk nem elég kritika nél­kül jutnunk egységre, ki kell veszekednünk és egymáshoz képest megteremtenünk az egységet Ez a magyar »széthúzás« Isten szerint való értelme. (...) ” Minden szülőhöz és pedagógushoz szólok most. Csipkerózsika-álmunkból sürgősen ébredjünk fel, s legsürgősebb tennivalónkként az oktatásügy háza tá­ján tartsunk nagytakarítást! Egyként, valamennyien!!! Minden szülő lépjen fel bátran a pedagógusok önkénykedései ellen. Lássuk be végre, hogy a rossz pe­dagógus önként, magától nem fogja be­ismerni, hogy nem odavaló ember. Ne­künk kell ellene fellépnünk, s megtisztí­tanunk tőlük iskoláinkat! A tanító je­lentse a tudományt, a népet pedig is­merje jól, s ne a tantárgy, a tananyag legyen számára a legfontosabb, hanem az emberanyag, akivel dolgozik, akiket neki kell erre-arra megtanítania, s tuda­tosítania kell, hogy az osztályzattal, amit a tanulónak adott, önmagát osztályozza elsősorban, mert ő volt az, aki csak ennyire vagy annyira tudta megértetni, megtanítani az anyagot a tanulóval. • • • Hadd mutassam most be „rút kiska­csánkat” dolgozatán keresztül, aki má­sodikos gimnazista. Félévi magyar dol­gozatát ítéljék meg Önök is, mert úgy érzem, iskolarendszerünk üszkös rákfe­néje nem lehet magánügy többé. Min­­dőnknek okulnunk kell belőle, s meg­mozdulnunk valahára. A tanára összevissza firkálta, áthúz­ta, és átírta még a Széchenyi-idézeteket is, s azt írta a dolgozat alá, hogy „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”, s elégtelenre értékelte, mert szerinte nem találta el a témát. A dolgozat így szól: Jelszavaink valónak: Haza és haladás (Országgyűlési tudósítás) „ Nyelvében él a nemzet" (Széchenyi István) A Szent Szövetség megalakulása óta tizenhárom éven keresztül nem ült össze az országgyűlés. Ez alatt az idő alatt sem­milyen hivatalban nem használhatták a magyar nyelvet A középkori latin nyelv­­használat után Magyarországon a német nyelv vált egyeduralkodóvá. Az ország nagyjai ezt tűrhetetlennek tartották, elha­tározták, hogy ismét saját kezükbe veszik az ország irányítását Elhatározásukat tett követte. 1825- ben, Pozsonyban összehívták az első or­szággyűlést, ahol úgy döntöttek, hogy ezentúl szabályos időközönként, minden három évben egybehívják a rendeket A kor kiemelkedő személyisége, Széchenyi István g-óf Naplójából élethű képet kap­hatunk a tanácskozásokról. Szavaiból ki­tűnik, hogy az akkori képviselőtestület semmivel sem volt különb a mainál Sok­szor napokon keresztül hiábavaló ostoba­ságokkal rabolták a tisztelt ház idejét ,A legfőbb ember, ha azt amit gondol, kimondta — mór megelégedett Némelyek meg is ismétlik — de a legkevesebben tarta­nak Id bátran és megfontoltan amellett — amit akarnak. Az ember ne bízza magát könnyen a véletlen sodrására, — hanem áll­jon ellen!” Azért a sok ékesszóló semmit­mondó között akad néhány, akikre oda kell figyelni. Széchenyi szavaival élve: „Az egész kerületi ülés filozófiája: ”Sok elmélet, kevés gyakorlat" — Vágy a csillo­gásra, semmi erény. Bezerédj az egyetlen gyakoriad koponya. — Nagy Pál orator genie (szónoki zseni) Dessewffi költő. — Deák a legerényesebb." Ezek az emberek meghatározó személyiségek voltak, s közös gondolataiknak összegzése képpen az or­szággyűlés főbb követelései a következők voltak: A hivatalos ügyek intézése magyarul történjen. Minden három évben rendszeresen or­szággyűlést tartani, hogy a rendek hoz­zászokjanak A helyiséget kijavítani, mert ez fonto­sabb, mint gondolják Fiume valóban Magyarországnak egy kikötője kelj hogy legyen. Váltóbíróság Az úrbért szabályozni Közvélemény. A só árát leszállítani A pénzt fixálni Hogy olyan beavatkozásokra, mint 23- ban, ne kerüljön sor. Hogy a megyék egymással levelezhesse­nek A belső közigazgatást megjavítani Az 1790-beli deputáció. A későbbiekben Széchenyi javaslatot tett a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, amire felajánlotta egy évi jövedelmét. Indítványozta a Lánchíd megépítését, amit a parlament csak két éves vita után fogadott el, s a híd csak halála után készült eí Elengedhetetlenül fontosnak tartotta a hajózás és a vasút kiépítését, a mezőgazdaság és az állatte­nyésztés lendületes fejlődését a versenylo­vak tenyésztésévei és lóversenyek rendezé­sével szorgalmazta. Bármennyire is korszerűek és bölcsek voltak ezek a törekvések, nagy részük még­sem valósult meg S ami különösen tragi­kus pontjává lett a magyar történelemnek hogy a békés átmenetet céljaik kivívásához nem sikerült elérniük Az osztrákok szítot­ta nemzetiségi ellentéteknek és az osztrák hatalmi törekvéseknek a felerősödése 1848 márciusában Európát megfázó sza­badságharccá lett. „ Szemünk bekötve, fogva szellemünk, Az égbe száUnánk s nem röpülhetünk, A szellem rab, s a ronda légbe fid, Mely dögvészes már önnön átkaitól A szellem rab; mint a hitvány kutyát, A ház végébe lánczba szőrit áh S lánczát harapva tördeli fogát, A melytyel védni tudná a hazát.. A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat, S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat! Szolgák vagyunfi rabszolgánál szolgábbak Megvetésére a kerek világnakr (Petőfi: Az országgyűléshez) • • • A tanár nevét azért nem hozom nyil­vánosságra, mert nem őt tartom hibás­nak, hanem a rendszert, amelyben ilyen és ehhez hasonló dolgok napirenden megtörténhetnek. Karácsony Sándor szavával: „Elgépiesedett az iskolai munka, appa­rátus lett a középiskolai nevelésből Taní­tása puszta és egyre lélektelenebb ismeret­­közléssé fajulL Ennek következtében jelest szerezhettek be nem igazán érdeklődő és csöppet sem önálló féltehetségeh sőt egé­szen tehetségtelenek is, ha elég ravaszok hazugok vagy törtetők voltak hozzá." Karácsony Sándor A magyar észjárás című munkáját nemcsak minden szülő­nek, pedagógusnak ajánlom, hanem mindazoknak nagy hasznára válna, akik emberekkel foglalkoznak, orvosoknak, jogászoknak, falusi és városi elöljárók­nak egyaránt. Jobb sorsra csak úgy le­szünk érdemesek, ha szabad, értelmes utódokat tudunk nevelni Ez nemcsak természet adta jogunk, hanem köteles­ségünk is. Sose feledjük, hogy csak „A megnövekedett feladat nőtteti az embe­reit!” SZAMÁKNÉ BERTA MARGIT Magyar diákélet Pozsonyban 1938—1945

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom