Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-31 / 215. szám

/ iSAG Gazdasági és érdekvédelmi napilap Reális érdekeknek megfelelő pénzügyi politikát Uj oktatásügyi minlszíerfiehettes Csütörtök, 1991. október 31. I. évfolyam 215. szám Ára 2,30 korona Ma iktatják be tisztségébe az ok­tatásügyi miniszter új gazdasági he­lyettesét, Tóth Jánost, akit az FMK ajánlott ebbe a funkcióba. A minisz­terhelyettes tegnap az FMK pozso­nyi székházában talákozott a sajtó képviselőivel, akiknek elmondta, hogy noha nagy vonalakban már megismerkedett a rá váró felada­tokkal, korainak tartja még konkrét kérdésekben állást foglalni, ezekről érdemben nyilatkozni. „Objektivi­­zált kritériumrendszer kidolgozásá­ra van szükség, amely tükrözni ké­pes a valós helyzetet, a valós igénye­ket. Csak így lehet reális érdekeknek Megkezdődött a közel-keleti békekonferencia Ellenségek egy asztalnál Bush és Gorbacsov beszéde • Történelmi esemény • Készültség a Közel-Keleten A madridi királyi palotában teg­nap délelőtt szigorú biztonsági in­tézkedések mellett megkezdődött a közel-keleti békekonferencia, amelynek védnökei az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió. A küldötteket Felipe Gonzalez spanyol kormányfő üdvözölte. Jelen voltak Izrael, Szíria, Libanon, Egyiptom és a közös jordániai-pa­­lesztin küldöttég tagjai. Gonzalez hangsúlyozta a konferencia törté­nelmi jelentőségét, rámutatott gyö­kereire és hangoztatta: e konferen­ciának köszönhetően ma valós re­mény nyílt a két nemzet békés egy­más mellett élésére. Bush és Gorba­csov jelenlétét a konferencián nagy jelentőségű tényként jellemezte. A közel-keleti béke feltétele annak, hogy fennmaradjon a világbéke — mondta a spanyol kormányfő. George Bush, az Egyesült Álla­mok elnöke beszédében hangoztat­ta: reméljük, hogy ez a konferencia a közel-keleti történelem új fejeze­tét nyitja meg. Felhívta rá a figyel­met, hogy a cél nemcsak a háború befejezése, hanem egy igazi béke létrehozása, ami békeszerződések megkötésében nyilvánul meg Izrael és az arab államok között. A béke e térségben nem álom, hanem lehető­ség, mondta az amerikai elnök. Ez USA-vízumot Szlovákiában Tegnap Pozsonyban 41 éves szünet után megkezdte, illetve felújította tevé­kenységét az Amerikai Egyesült Álla­mok konzulátusának vízumosztálya. Paul Hacker, az USA pozsonyi kon­­zula elsőként Frantiáek MikloSkónak, a szlovák parlament elnökének és Ján Éar­­nogursky miniszterelnöknek adta át az 1-es, illetve 2-es sorszámú amerikai vízu­mot. A vízumok Szlovákia legfőbb politi­kai vezetőinek való átadását Paul Hacker szimbólumnak nevezte, amellyel tisztele­tét fejezi ki az Amerikában élő többszá­zezer szlovák kivándoroltnak, akik tudá­sukkal és munkájukkal hozzájárultak az ország felvirágoztatásához. Frantiáek Mikloáko nagyra értékelte e szolgálat bevezetését, amellyel az USA konzulátusa néhány hónappal megnyitá­sa után tovább erősíti a két ország kap­csolatát. Ján Őamogursky megemléke­zett az amerikai konzulátusnak a totalitá­rius rendszer alatti hányattatásairól, ami­kor is az épület — amely amerikai tulaj­don — puszta létével is emlékeztetett ar­ra, hogy az Egyesült Államok nem feled­kezett meg rólunk. Tegnap a konzulátuson az állampol­gárok részére is megkezdték az ameri­kai vízumok kiadását. . 5^ -*\ sí Mikloéko átveszi a vízumot CSTK - felvétel Ülésezett az SZNT költségvetési bizottsága Két és fél milliós deficit Az első félév pénzügyi és költségvetési politikája erősen inflációellenes és rest­riktiv jellegű volt. Ezt az SZNT nemzet­­gazdasági és költségvetési bizottságának tegnapi ülésén állapították meg. Az első félévben az állami költségve­tésben folyamatos nyereséget könyvel­hettünk el, annak ellenére, hogy a szlovák kormány az eredetinél 6,5 müliárd koro­nával magasabb költségvetési kiadást sza­vazott meg. Ezzel szemben a második fél­évben a kiadások dinamikus növekedése volt tapasztalható, miközben csökkentek a bevételek. Jelenleg, ahogy azt Jozef Danéo pénzügyminiszter elmondta, Szlo­vákia költségvetésében 2,5 müliárdos de­ficit tapasztalható. A képviselőkkel is­megfelelő pénzügyi politikát folytat­ni. Rendkívül fontosnak tartom az iskolaügy finanszírozásának de­centralizációját, mivel a túlzott központosítás mindig deformáci­ókhoz vezet. Ehhez azonban bizo­nyos törvénymódosításokra van szükség. A minisztériumnak meg­van erre a lehetősége, javasolhatja a reális szükségleteknek és érde­keknek megfelelő törvények mó­dosítását. Mindent megteszek ezért, hogy az oktatásügyi minisz-. térium éljen is ezzel a lehetőség­gel” — hangsúlyozta az új oktatás­ügyi miniszterhelyettes. azonban csak közvetlen tárgyalások és konpromisszumok útján érhető el, ami természetesen hosszabb időt követel. A madridi konferenciának olyan légkört kellene teremtenie, amelyben a sokéves problémákat rendezni lehet. Olyan helyzethez kellene eljutni, amely elfogadható mind a palesztinok, mind Izrael szá­mára. A békefolyamatnak biztosí­tania kell a palesztinok értelmes el­lenőrzését saját létük fölött és Izra­elnek biztonságot kell nyújtania. Az új lehetőségek karnyújtásnyira van­nak, de akaratra van szükség, hogy kihasználják őket, mondta Bush. (Folytatás a 3. oldalon) Turístailleték Pozsonyban A pozsonyi városi elöljáróság teg­napi ülésén elfogadott határozata szerint a Pozsonyba látogató turis­ták ezentúl kötelesek illetéket fizet­ni a városnak. A csehszlovák állam­polgároktól behajtandó „fejadag" 10, a külföldiektől 15 korona szemé­lyenként naponta. Az illeték behaj­tásáért a szállásadó felelős, aki a be­szedett összeget a városi magisztrá­tusnak köteles átadni. A határozat mindazokra vonatkozik, akik átme­netileg turizmus céljából Pozsony­ban tartózkodnak és itt az elszálláso­lásért fizetnek. Nem kötelesek ille­téket fizetni a vakok, az egészségileg károsultak és kísérői, a nyugdíjasok és azok a 35 évnél fiatalabb turisták, akik július és augusztus hónapokban kollégiumokban kapnak szállást. Jobb a tojás, mint a bicska Politikai jelenlét: Nesze semmi, fogd meg jól Előre bocsátom: Tóth János — mától — szlovák oktatásügyi mi­niszterhelyettes személye ellen semmi kifogásom. Egyelőre nem tu­dom, ki ő. Annyit tudok róla, hogy 1933-ban született és közgazdász. A szlovák oktatási minisztériumban Balogh Géza helyére lép, aki miniszterhelyettesként elég hosszú ideig foglalkozott a tárca gazdasá­gi ügyeivel. A múlt rendszerben is, egészen máig ő volt az egyik mindig felmutatható magyar nemzetiségű, vezető beosztásban lévő egyén, akivel javítani lehetett a statisztikát. Bajom most is az elvvel van. Azzal a régi statisztika-javítóval. Mert a „kegy”, a jelenlét kegye most sem azon a poszton osztatott ki a kisebb­ségnek, ahol ő akarta, ahol számára létkérdést jelent a jelenlét, a beleszó­lás a döntésbe. Nem a kisebbségi oktatásügy gondjainak intézésével és irányításával bíztak meg magyar embert, nem. Kapott egy bársonyszék­­félét, ahonnan a legégetőbb dolgokhoz hozzá sem szólhat, mert a felada­ta nem az lesz. Tegnap az FMK elnöke és főtitkára mutatta be pártja miniszterhe­lyettesét, hangsúlyozva, milyen fontos a kisebbség számára e poszt, ez a politikai jelenlét. Tegnapelőtti és az elmúlt két esztendőben szerzett tapasztalataink alapján azonban ez a poszt amolyan „nesze semmi, fogd meg jól”. Kiszúrták a szemünket vele, s illene jó pofát vágni hozzá. De hát vághat-e jó pofát az ember, ha riasztó híreket hall arról például, hogy a nyitrai tanítóképző készülő alapokmányában már szó sincs magyar karról vagy tagozatról, sőt, éppenhogy a jelenlegi tago­zat szétszórására készülnek...? (Holott 1990 tavaszán azzal utasítot­ták vissza törvényhozóink az önálló magyar felsőoktatási intézmény megalapítására beterjesztett törvényjavaslatot, hogy Nyitrán majd ki­építik, bővítik a magyar tagozatot az igényeinknek megfelelően!) Vághatunk-e jó pofát, örülhetünk-e, hangoztathatjuk-e, mekkora si­ker egy minisztériumi poszt elnyerése, ha kisebbségi oktatásunk nem nyer vele semmit, mert nem lesz általa nagyobb beleszólása saját dolgainak alakításába, intézésébe, csak az egyik kisebbségi politikai mozgalom írhat be újabb piros pontot magának, miközben úgy általá­ban a kisebbség osztályzókönyvében a fekete pontok szaporodnak?! S adott esetben éppen erre a kinevezésre hivatkozva tagadják meg tő­lünk azt, amit a magyar pedagógusszövetség régóta és hiába követel; nevezetesen: hogy a 22. minisztériumi osztály az legyen, aminek len­nie kell, a nemzetiségi iskolák ügyeinek osztálya, olyan emberekkel, akiket a kisebbségiek javasolnak az adott posztokra, s akik autonóm módon, hozzáértéssel képesek a kisebbségi iskolaügyekkel foglalkoz­ni, nem egyetlen szempontot tartanak szem előtt — hogy mielőbb jó szlovákok legyünk mind —, persze álruhába bújtatva... A mai nap a kisebbségi magyarság számára nem siker, nem ünnep­nap, csupán egy látszat-demokrácia látszat-gesztusa; hogy a totalista időkből ránk maradt statisztikai adatok ne romoljanak tovább, de azért labdába se rúghassunk. —gyurkovits— Fuss, ha kedves az életed! mertette a költségvetési tervezet két módozatát, melyek közül a pesszimis­tább 3 milliárdos deficittel számol. A pénzügyminiszter szólt a jövő évi költségvetési politika terveiről is. Fi­gyelmeztetett arra, hogy a tervezet elké­szítésének jelenlegi fázisában az egyes reszortok követelései 110 milliárd koro­nával lépik túl a költségvetési lehetősé­geket. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy szükséges a tervezet átdolgozása az egyes reszortok prioritásának figye­lembe vételével. Az egyes nemzeti és a szövetségi költségvetésekkel kapcsolat­ban Danéo elmondta, hogy Szlovákia jelenlegi bevételei mellett nem lesz ké­pes összes kiadását egyedül fedezni. Azt hiszem, most már legbéketű­­rőbb képviselőink, politikusaink is tudják: egyre erőteljesebben fasizá­­lódik Szlovákia! Félő, maholnap fegyveres bandák garázdálkodnak majd tereinken, s fényes nappal is veszélyes lesz, legalábbis a Duna­­parti fővárosban az utcára menni. Sőt, a lakásban sem érezheti majd biztonságban magát az ember. A legközelebbi pozsonyi nagygyűlésen meg már akár vér is folyhat... Hétfőn — a televízió helyszíni közvetítése révén százezrek láthat­ták — Pozsonyban, a Szlovák nem­zeti felkelés terén jónéhányszor füttykoncerttel, otromba szitokö­­zönnel és tojásdobálással „köszön­tötték” a Csehszlovákia megalaku­lásának 73. évfordulója tiszteletére rendezett összejövetelre érkező ál­lamfőnket és kíséretét. Václav Havel köztársasági elnök még jól járt, némi habozás után el­hagyhatja a helyszínt, jómagam vi­szont csak nehezen szabadultam meg egy ordibáló csoport gyűrűjé­ből, s majdnem meglincselt néhány, Szlovákia önállóságáért háborúzó „vadhazafi”. Jóvoltukból megismertem a ha­lálfélelmet! Elmesélem a történetet... Honi újságírói igazolvánnyal a tö­meget az alkalmi dísztribüntől elvá­lasztó kordonon nem lehetett túljut­ni. Külön engedélyem nem volt, hát — hogy minél közelebbről láthas­sam és hallhassam az eseményeket, és fényképeket is készíthessek — igazolványomat a kezemben tartva a térelválasztó korlátig fúrakodtam. Szerencsétlenségemre a vadul lármázó csőcselék kellős közepén rekedtem meg. A hangadók nacio­­(Folytatás a 2. oldalon) A tömegből „vért kívántak "jónéhányán (A szerző illusztrációs felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom