Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-23 / 209. szám
4 1991. október 23. Szabarf ÚJSÁG A magyar forradalom Ausztráliából nézve Ötvenhat kötelez! Az elmúlt két évben kialakult magyarországi helyzet megdöntötte azt a várakozást, hogy a pártdiktatúra megszűnése és a megszálló csapatok elvonulása azonnal meghozza a problémamentes politikai légkört és a gazdasági helyzet megszilárdulását. Ez nem következett be, de ez még nem menti fel a pártdiktatúrát és a megszállást azon vád alól, hogy a bajok alapvető forrásai voltak. E két tényezó közel fél évszázados rombolása eléggé megrongálta az újrakezdés alapjait ahhoz, hogy a rendbetétel lehetőségei késlekedjenek. Van azonban egy másik késleltető tényező is, amit most, a forradalom évfordulóján úgy fejezünk ki, hogy Ötvenhat elvárásainak egy része még nem teljesedett be. Az, amit céljaiként a szabadságharc maga elé tűzött, beteljesedett az idegen megszálló csapatok elhagyták Magyarországot. Az, amit a forradalom maga elé tűzött, csak részben valósult meg. Ez az a téma, ami körül ádáz vita lesz ezen az évfordulón. Azok, akik feltétlenül hisznek a parlamenti demokráciában és érdekeltek a jelenlegi pártszisztémában, azt fogják mondani, hogy a forradalom politikai törekvései is valóra váltak, választott képviselők intézik az ország sorsát, mit akarhatunk még. Ami a gazdasági nehézségeket illeti, no, azt majd rendbehozza a privatizáció és a gazdasági liberalizmus. Akik ezt vallják, nemcsak abban tévednek, hogy '56-ban éhségforradalom volt, hanem abban is, hogy ötvenhat megállt egy látszatdemokrácia követelésénél. Az egykamarás törvényhozó testület, amiben nem a nép, hanem a párt (pártok) jelöltjei ülnek és nem alattuk, sem mellettük, sem fölöttük nincs ellenőrző hatalom, a kormányt is, a köztársasági elnököt is ez a néhány száz pártember nevezi ki; nos, ez az intézmény még parlamenti demokráciának is gyenge. Mi itt, Nyugaton, a sokkal szélesebb alapokon nyugvó parlamenti demokráciában is naponta tapasztaljuk, hogy különböző érdekeltségek milyen eredményesen manipulálják a törvényhozást, a végrehajtást, de még a felső bíráskodást is. Menynyire esendőbb egy olyan országvezetés, ahol nemcsak az ellenőrző intézmények hiányoznak, de ahol a polgári önszerveződésnek nyoma sincs már 45 év óta. Magyarországon ma mindenért a politikai pártok felelősek, mert a hatalom birtokában olyan politikát folytatnak, ami nem kedvez a társadalmi demokrácia kifejlődésének. Nemcsak a sebtében hozott, elsietett törvényekért felelősek, hanem a demokratikus intézmények létrejöttének megakadályozásáért is. Bűnösek abban, hogy elfogadták a látszatdemokrácia intézményeit, amit még a régi rend politikusai tettek elébük, és azon nem jut eszükbe változtatni. Ha már a forradalomra hivatkozás járja, megemlítem a munkástanácsokat. Idézem Kocsis Gábor egyik tanulmányából HANNAH ARENDT TÖRTÉNÉSZT: „Lincsbíráskodás és a csőcselék rémuralma helyett - ami pedig várható lett volna - már szinte az első fegyveres tüntetésekkel egyidóben megalakultak azok a forradalmi tanácsok - munkás- és katonatanácsok amelyek mintegy száz éve bámulatos szabályszerűséggel mindig és mindenütt megjelennek a történelem színpadán, ahol és amikor a népnek módjában áll néhány napig, hétig vagy hónapig a politikai pártok vagy a kormány póráza nélkül a maga józan emberi értelmét követni... A tanácsrendszert természetesen csak akkor érthetjük meg teljes egészében, ha tudjuk, hogy egyidős a pártrendszerrel, azzal együtt született meg, s hogy mindig a pártrendszer ellenállásán vérzett el. A tanácsrendszer az egyetlen, a pártrendszerrel szembeállítható, modern értelemben véve demokratikus alternatíva. Tévedés lenne azt hinni, hogy a tanácsok parlamentellenesek, de minden esetre pártellenesek, a népképviselet egy másik formáját jelenti, amely mentes egyrészt az osztályérdek, másrészt az ideológiák vagy világnézetek befolyásától. Míg a pártrendszer történelmi eredete a parlament, addig a tanácsok a közvetlen gyakorlati együttműködés során kialakult követeléseit képviselik. A tanácsok mögött tehát nem áll ideológia, sem bármiféle politikai elmélet, ami a lehető legjobb államformát keresi. Ez a magyarázata annak, hogy a tanácsrendszer- mindegy hogyan, hol és mikor jelent meg - mindig beleütközött a párt bürokraták elszánt ellenségeskedésébe, a szélső jobbtól a szélső balig, az államtudományok és politikai teóriák bajnokai pedig bámulatos egyöntetűséggel agyonhallgatták... A magyar forradalom nagy érdeme, hogy a hosszú tizenkét nap alatt nemcsak újra megjelentette a tanácsrendszert a színpadon, hanem- és ez bámulatos újdonság- gyakorlati megvalósításának lehetőségeit és konkrétan, részletekbe menően felmutatta, s ezzel megszabta lehetséges fejlődésének irányát is. Alighogy létrejöttek az első tanácsok közvetlen választások útján, máris keresték egymással a kapcsolatot, s megválasztották soraikból a következő lépcső képviselőit, fel a legfelsőbb nemzeti tanácsig...“ A felszabadulás folyamatában lévő Magyarországon nem találkoztam még olyan tanulmánnyal vagy törekvéssel, ami a forradalmi munkástanácsokra felhívná a figyelmet. Ha a mai parlament törvényhozóiban volna törekvés demokratikus intézmények létrehozására, csak szabad utat kellene adni a tanácsok működésének. Ezzel csak megerősítené a rendszer demokratikus alapjait olyan intézménnyel, amit a nép magáénak érez, amihez ragaszkodna, és amin keresztül gyakorolná önkormányzati jogait. Hogy a pártrendszer és tanácsrendszer között mekkora a különbség a demokrácia mérlegén, az megmutatkozott akkor, amikor a magyar szabadságharc elbukott. A politikai pártok a szovjet támadás napján megszűntek, ugyanakkor a munkástanácsok felvették a harcot Kádár-féle bábkormány ellen olyan eredményesen, hogy egy álló hónapig a hazaárulók képtelenek voltak az országot kormányozni. Ezt követően még hat hónapig állták a harcot az üzemekben, csak az elhurcolások terrorja - amit a nyugati hatalmak megszemlélni sem voltak hajlandók - vetett véget végső küzdelmüknek. Vezetőik mind áldozatul estek, börtön és halál várt rájuk. A világ elfelejtette őket és a felszabaduló magyar társadalom első kormányzata még nem fordított rájuk figyelmet. A munkástanácsok hőse 56-57-ben Rácz Sándor volt, akit hívei két évvel ezelőtt a köztársasági elnöki tisztségre jelölték. A szép szándék célját tévesztette. Rácz Sándor nimbusza alkalmas lett volna a munkástanácsok elnöklete alatti újjászervezésével arra, hogy a munkásosztált számereje, gazdasági és történelmi jelentőségek szintjére emelje az új rendszer. Ezzel az új rendszer - a demokrácia eszménye szolgálatára tett történelmi és elvi jelentőségű cselekedet mellett - jóvátételt nyújthatott volna a munkásosztály részére azután, hogy a munkások nevétől hangos bolsevista pártdiktatúrában éppen a munkásosztály volt a legkifosztottabb, legelnyomottabb. Téves és szégyenletes parlamenti pezsgös partival ünnepelni október 23-át, és így mellőzni ötvenhat forradalmának legfőbb hősét, a magyar munkást, aki akkor is helytállt, amikor már reménytelen volt. A kivégzettek kilenctizedé munkás volt. Olyan ünneplés, ami őket mellőzi, nemzeti érzésünket sérti, mert a magyar forradalom nemzeti volt és nem nemzetközi. És még egyet: nagyon veszélyes utat jár az új kormányzat, ha nem törődik a munkássággal. Újabb katasztrófa borult a nemzetre, ha megint liberálisok szervezik be a magyar munkást nemzetközi, vagyis nemzetellenes, magyarellenes szervezeteikbe. Célját tévesztő gazdaságpolitika lesz az, amelyik az olcsó magyar munkabéren igyekszik megszerezni a külpiacot, amelyik a külföldi tőke áhítozásában megfeledkezik a mi legnagyobb tőkénkről, a munkások szorgalmáról. A munkásosztály a magyar nemzet része, és a nagyobbik része. A magyar népet úgy ismerik, hogy szabadság szerető nép. De ez csak azért nemzeti sajátosságunk, mert sorsunknak történelmi hagyománya: a sokszor veszélyeztetett szabadság védelme önmaga is cél tud lenni, és mert a veszély - mert mindig túlerőben volt - mindig az egész nemzetet fenyegette, a védekezés egzisztenciális politikai alapösztönünkké vált. Védekezésünk iránya a külső támadással szemben álló. Először esett meg történelmünkben, hogy külső ellenségünknek erős belső szövetségese sikeresen kiépített olyan országos méretű erőszakszervezeteket, amik alkalmasak elnyomni az egész nemzetet. Ez a kollektív elnyomás késztette létrejönni a forradalomban a kollektív védekező szerveket. Ezt csodálta a világ, mert napok alatt létre jött az új forradalmi rend, szerte az országban forradalmi bizottságok, munkástanácsok, szabadságharcos csoportok formájában. Szabadságharcosaink kétfrontos háborút viseltek: a bolsevista belső ellenség ellen és a támadó szovjet haderő ellen. November 4-én a támadó szovjet haderő megakadályozta a nemzetet abban a szándékában, hogy felszámolja a hazai bolsevisták hatalmát. Ez a hatalom Magyar Népköztársaság néven fennmaradt 1989-ig. Ez a bolsevista kurzus véresen megtorolta, majd propagandájával kimosta az agyakból a forradalmat. A békés átmenetnek áldozatává vált a nemzeti forradalom számos követelése; hogy csak a legfontosabbat említjük, elvetette a kommunizmust, de nem akart kapitalizmust sem. A kapitalizmus restaurációját most a szocialisták végzik el, és ha ez a szép, békés, kerekasztalos változás megint elsikkasztja a forradalom követeléseit, akkor a magyar demokráciát eltemethetjük, mielőtt megszületett volna. CSAPÓ ENDRE (Magyar Élet; ausztráliai magyar hetilap) Agrárvilág A gazdákat támogatják Svájcban az agrártermékek áremelései helyett a közvetlen támogatásokat növelik. Ennek szellemében a Svájci Parasztszövetsóg által szorgalmazott tejáremelést a szövetségi tanács elutasította. így a tej ára nem növekszik, sót a vaj ára még csökken is. Ezek ellensúlyozására az állattartási hozzájárulások mértékét több mint kétszeresére növelik és a pénztámogatásban részesítettek körét is jelentősen bővítik, aminek nyomán ilyen 5 százalékos jövedelemkiegészítésben a parasztok 90 százaléka részesül. Az állam 200 millió svájci frankot kitevő hozzájárulással kívánja a mezőgazdasági jövedelmek javulását elősegíteni. 1991-ben a svájci agrárköltségvetés 2,3 milliárd frankot tesz ki. Az állattartó üzemenkénti eddigi legmagasabb 2000 franknyi hozzájárulás mértékét üzemenként évente 4500 frankra emelték. A közvetlen támogatások az ökológiai és extenzív gazdálkodási célok megvalósítását is szorgalmazni kívánják. Több kár, mint haszon A növényvédő szerek többet ártanak, mint használnak. Az USA-ban elkészítették az ezzel kapcsolatos költség-haszon elemzést. A 40-es évek elején még a rovarölő szerek mellőzésével, vetésforgóban termesztették a kukoricát az amerikai farmerek. A rovarok kártétele miatt akkor a termés 3,5 százaléka ment veszendőbe. 1990-ben 14 ezer tonna rovarölő szert permeteztek ki a repülőgépek az amerikai kukoricaföldekre. E vegyiháború mérlege azonban igencsak groteszk: a permetezések ellenére a kártevők a termés 12 százalékát pusztították el, tehát három- és félszer annyit, mint a vegyszermentes negyvenes években. Az amerikai farmerek összesen évente 320 ezer tonna mérget fecskendeznek ki a szántóföldi és kertészeti kultúrák felett. Ugyanakkor ők még viszonylag környezetkímélőén bánnak a vegyszerekkel. A nyugat-európai gazdák sokkal gátlástalanabbul nyúlnak a vegyszerekhez: Hollandiában például háromszor több növényvédő szert juttatnak ki hektáronként, az NSZK régi tartományaiban pedig másfélszer annyit. (A Magyar Gazda nyomán) r SLOVENSKÁ polnohospodArska BANKA. Ú. •. BRATISLAVA A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság KÖZLEMÉNYE az alaptőke emeléséről A pozsonyi székhelyű Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság első közgyűlése, melyet 1991. április 25-én tartottak, határozatot fogadott el az alaptőke 450 millió koronára emeléséről. Az alapszabály eme, az alaptőke összegére vonatkozó megváltoztatását 1991. július 4-én bejegyezték a pozsonyi I. kerületi bíróság vállalati regiszterébe, Sa 53. számmal. A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság alaptőkéjének emelése részvénykibocsátással — névre szóló jegyzéssel történik. A részvények névértéke 100 ezer és 10 ezer korona. Az eddigi részvényesek előnyben részesülnek az új részvények vásárlásakor. A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság, a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság részvényeinek jegyzése — a magántőke bevonásával — 1991. szeptember 2- án kezdődik a bank székházában Pozsonyban, a Miletié utca 21. szám alatt (tel.: 2008/316, 215-785) és az SZMB fiókjainál: Pozsonyban (Kríina 50-52, tel: 666-31, Nagyszombatban (Trojiőné námestie 48, tel.: 220-36), Érsekújváron (Jána Gondu 1, teL: 216-22), Nyitján (Vystavná 4, tel.: 336-25), Zsolnán (Masarykova 12, teL: 204-10), Túrócszentmártonban (Osloboditeíov 1, tel.: 356-31), Zólyomban (nám. SNP 50, teL: 236-95), Losoncon (Podjavorinskej 19, teL: 249-38), Privigyén (Marianská 6, tel.: 263-80), Poprádon (Karpatská 3056/15, tel.: 227- 70), Iglón (Dukelská 2, tel.: 257-88), Liptőszentmiklóson (Kollárova 2, V tel.: 246-28), Eperjesen (Kúpeíná 6, tel.: 341-10), Kassán (Trieda SNP 48/A tel.: 424-230), Dunaszerdahelyen (Obchodná 3, tel.: 248-51). A jegyzés utolsó napja 1992 július 4. A jegyzés részvényjegyzési ív aláírásával történik személyesen, illetve statutáris vagy meghatalmazott képviselő által a jogi személyek esetében, a fizikai személyek esetében pedig a részvényjegyző aláírásával. A részvényjegyző jegyzéskor köteles befizetni a részvény névértékének 30 százalékát (bemutatni a befizetést igazoló nyugtát), továbbá benyújtani a vállalati regiszteri kivonatot és felmutatni személyi igazolványát. A fennmaradó 70 százalékot a jegyzés napjától számított hat hónapon belül kell átutalni a Szlovák Állami Takarékpénztár pozsonyi fiókintézetében vezetett folyószámlára (SáTSP OZ Bratislava, é. 555 444 — 019, VS — 3105, KS — 0008; a pénzintézet számkódja: 0900). A részvényjegyzők — részvényesek a' részvények névértéke 30 százalékának befizetése után 14 napon belül részvénypótló jegyet kapnak, mely értékpapírnak számít, és biztosítja a részvényesnek az alapszabályban lefektetett jogokat. Ezeket aztán a névérték teljes összegének lefizetése után részvényekre cserélik. A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság közli, hogy már most reális lehetőségük van a magánrészvényessé válásra azon vállalatoknak is, amelyeket az első fordulóban fognak privatizálni. ________________________SZÚP-293,
