Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-21 / 207. szám
1931. október 21. 5 Szabad ÚJSÁG Az első magyar—szlovák vállalkozói találkozó Hogyan tovább a rubelelszámolás után? A visegrádi hármas találkozó feladataiból kiindulva valósult meg október elején Salgótarjánban négyszáz szlovák és magyar vállalkozó részvételével az első olyan találkozó, amelyre gazdasági szervezetek, kis-, közép- és magánvállalkozók jöttek el, főleg a határmenti régiókból. A találkozó célja lényegében nem volt más, mint hogy kölcsönösen előnyös üzletek jöjjenek létre, találkozzon a kínálat és a kereslet, találkozzanak a partnerek, valamint mérjék fel maguk a vállalkozók a kölcsönös együttműködés lehetőségeit. Az eddigi kapcsolatok- ha csupán a számokat tekintjük- kielégítőnek mondhatók. Tavaly a szlovák -magyar áruforgalom 14 százalékkal növekedett ugyan, de ez megtévesztő lehet, ha nem tudjuk, hogy a forgalom zömét a határmenti szövetkezetek és néhány ipari partner bonyolította le. Visszatekintve az elmúlt két-három esztendőre, a szlovák-magyar áruforgalom összesen 6-700 millió rubelt tett ki. 1991 január 1-jétől áttértünk a konvertibilis elszámolásra. Pontos számadataink még nincsenek, de tudjuk, hogy az elmúlt évekhez képest az áruforgalom mindkét fél részéről nagymértékben csökkent. Ezért magyar részről Berényi Lajos, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának helyettes államtitkárt felszólalásban figyelmeztetett arra, hogy a két országnak minisztériumi szinten kell megtenni a szükséges lépéseket, csökkenteni a vámot és bővíteni az árucserével kapcsolatos kedvezményeket.- Magyar részről vámrendszerünket az európai normákhoz közelítettük- mondta a helyettes államtitkár.- Úgy érzem, szlovák részről is lenne mit tenni. Tudomásom szerint ott még ma is vannak olyan importpótlékok, amelyek hatást gyakorolnak a magyar kivitel alakulására. A másik probléma a külkereskedelmi forgalom finanszírozása. Elvi álláspontunk az, hogy az elszámolás konvertibilis valutában történjen. Úgy érezzük, hogy a magyar, szlovák és cseh bankok ma még nem eléggé kezdeményezőek a kereskedelem finanszírozásának megoldásában; csupán egyetlen ilyen esetről tudunk. Mi a magunk részéről felkértük a kereskedelmi bankokat, hogy számlavezetéssel segítsék elő az üzletek lebonyolítását, a fizetési nehézségek áthidalását. Emellett kormányszintű szervezéssel is segítjük a fizetőképes kereslet feltárását, a partnerkapcsolatok létrehozását Magyarországon' jelenleg mintegy 9 ezer vegyes vállalat működik. A külföldiek magyarországi befektetése érdekében korszerűsítettük szabályainkat, ami annyit jelent, hogy nem hozzuk őket eleve hátrányos helyzetbe; gyakorlatilag" a hazaiakkal azonos feltételeket biztosítunk a számukra. A kprmány továbbá ösztönzi a magyarországi vállalkozókat, hogy hozzanak létre vegyes vállalatokat Szlovákiában. Erre azért van szükség, mert úgy látjuk, hogy a klasszikus külkereskedelem útján a magyarszlovák kereskedelmi kapcsolatok fellendülése rövid távon nem várható. Nagy érdeklődés előzte meg dr. Józef Dravecky felszólalását, aki Szlovákia nemzetközi gazdasági kapcsolatainak miniszterhelyettese. A hazánkból Salgótarjánba érkezett vállalkozók - de a magyarok is - főleg az új vámtörvényekkel, vámkedvezményekkel kapcsolatosan vártak tőle új információkat. Ő viszont konkrét eredményekkel egyelőre nem tudott szolgálni; mint elmondta, éppen a találkozó napján fejeződött be egy kormányszintű találkozó Budapesten, ahol többek között ezek a kérdések is megvitatásra kerültek. A vállalkozók délután a József Attila Művelődési Ház üvegcsarnokában találkoztak egymással, ahol az üzletkötést, kapcsolatteremtést tolmácsok is segítették, ha szükség volt rájuk. Jómagam személy szerint többet váriam a gondosan, minden részletre kiterjedően megszervezett találkozó előadóitól, ehelyett felszólalásaikból semmi újat nem tudtam meg. De halljuk, hogyan vélekednek a vállalkozók? Fábián László salgótarjáni kereskedő: - Nekünk nem használt a konvertibilis elszámolásra való áttérés, sőt úgy is mondhatnám, hogy a mostani feltételek mellett nehéz kereskedni Szlovákiával. Az egyes adók hozzászámolása után nálunk már olyan magas a szlovák áruk ára, hogy gyakorlatilag lehetetlenség eladni azokat. Mi még az év elején vásároltunk elektrotechnikai cikkeket Szlovákiában, ám a mai napig a raktárainkban fekszenek. Pedig nyereséget már egyáltalán nem számolunk rá, csak azt szeretnénk, ha költségeink megtérülnének. így sem veszi senki, mert a hazai piacon ezek jóval olcsóbbak. Molnár Zoltán rimaszombati vállalkozó: - Bővebb tájékoztatást váriam, főleg a bennünket még a mai napig érzékenyen érintő kérdésekben, mint például a vámadó. Ehelyett általános információkat hallottunk: csupa olyasmit, amit már eddig is tudtunk. Sarló Béla, a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója: - Mivel ez az első ilyen találkozó, nyilvánvaló, hogy nem lehetett olyan eredményt várni, amitől azonnal beindul a kereskedelmi tevékenység a két ország vállalkozói között. Szerintem az a fontos, hogy megismerjük egymást, hogy személyes kapcsolatok alakuljanak ki, és ehhez az első lépések már megtörténtek, éppen ma. Fontosnak tartanám, hogy itt, a határ mentén ne csak a kereskedelmi tevékenység induljon be, hanem a közös vállalkozási forma is, mert szerintem csak ez alapozza meg a jövőnket. De sajnos a vegyes vállalatok alapításához még nagyon sok mindent meg kell oldani, gondolok itt főleg .a vámok vagy a banktevékenység jelenlegi formáira, amelyek még nemigen segítik elő a konkrét vállalkozói struktúra kialakítását. Pusztán azért nem köt senki üzletet, hogy valami történjen. Vagy minőségben, vagy árban, de valamiben mindenki keresni fogja a hasznát. Dudás Pál salgótarjáni ügyvezető igazgató, aki egyben a Salgótarjáni Ipari Testület elnöke, vélemény helyett felkérte lapunkat az alábbiak tolmácsolására:- A Salgótarjáni Ipari Testület szívesen felvenné a kapcsolatot bármelyik Szlovákiában tevékenykedő ipari testülettel. Az érdeklődők a következő számra telefonáljanak: 12 832, 32-es körzetszám. Postacím: Salgótarján, Klapka György tér 3. A földbe roskadt, néhány éve árván maradt családi házak helyét ma hivalkodó butikok foglalják el. Az utca újdonsült magánboltjainak tulajdonosai reggelente azzal a reménnyel húzzák fel redőnyeiket, hogy a kirakataik előtt bámészkodó kósza arrajárók között végre állandó, hűséges vásárlókra találnak. A pávamódra tetszelgő virágszalonok és a divat hóbortjaira támaszkodó kisüzletek mellett törvényszerűen megnyílnak a jóval kevésbé attraktív bizományi bol-Már ilyen is van... tok. Ez a jelenség kis- és nagyvárosainkban egyaránt megfigyelhető. Hiszen ha egy leendő magánvállalkozó számba veszi a még kiaknázatlan lehetőségeket, előbb-utóbb rájön arra, hogy valami mást kell nyújtania, mint a konkurensek többsége. Az érsekújvári „butiksor“ a múlt héten egy zálogházzal és régiségbolttal lett gazdagabb. A rézkilincses ajtó Szegény Károly birodalmába vezet. A magánvállalkozó a fehérre meszelt nagyteremben reneszánsz és barokk bútorokban évszázadokat vonultat fel a szemünk előtt. Rajtuk kívül régi porcelántárgyakat, fából készült faragott szobrokat, órákat, csillárokat kínál műértőknek, gyűjtőknek, alkalmi vásárlóknak egyaránt. Károly közel öt éve foglalkozik a régiséggyűjtéssel. Úgy vélte, hogy ha hobbiként tudta művelni a hozzáértést és pénzt igénylő tevékenységet, miért ne sikerülne ezt folytatnia úgy, hogy másoknak is örömük és hasznuk származzon belőle? Amikor néhány hónappal ezelőtt bekopogtatott az Érsekújvári Városi Hivatalba, már a kezében tartotta az engedélyt, Eszméletlenül hosszú, századoknak tűnő évtizedeken át a világot mindenáron egyesíteni kívánó kommunizmus uralkodott felettünk. Egy embertelen (tév)eszme kiváltságokat élvező, valóságos kasztot alkotó kiszolgálói tartottak hatalmukban egész országokat. A népet, az állampolgárt alázatra kényszerítő lelki béklyókba szorító „újkori arisztokraták“ közül sokan aztán az ezerkilencszáznyolcvankilenc novemberében lezajlott vértelen forradalom után pánikszerűen szabadultak meg a sokáig kiváltságokat biztosító pártigazolványuktól. Sót, akadtak, akik úgy érezték, hogy még ez sem elég: áldozati báránynak igyekeztek feltüntetni magukat. ,,Mi, párttagok - írta például valaki egy vidéki lapban - úgy ültünk a gyűléseinken, mint a vágóhídra hajtott birkák. “ Gyönyörű, nem? Vagy legalábbis elgondolkodtató. Csakhogy én úgy tudom -, s azt hiszem, jól tudom -, hogy a kommunista párt nem lasszóval fogta s nem erőszakkal toborozta soraiba híveit. Bárki, bármikor önként lemondhatott párttagságáról. Ki „kényszerítette“ hát ezeket a szegény, sajnálatra sem méltó „birkákat“ arra, hogy olyan önkéntes szervezet néma fejbólintó Jánosai legyenek, amelynek célkitűzéseivel, munkamódszereivel, elveivel, tevékenységével nem értenek egyet? De menjünk tovább. „Ezt a mostani válságot - tudhatjuk meg az ominózus szöveg következő magyarázkodó mondatából - nem mi, egyszerű párttagok idéztük elő." Nos, kérem tisztelettel, ez így nem igaz! Az „egyszerű párttagok", a nagyobb konc reményében mindent eltűrő „vágóhídra hajtott birkák“ százezmiszerint régiségekkel, ékszerekkel kereskedhet. A fiatalembernek ezen kívül viszont másfajta tervei is voltak. Ezért gondoskodott engedélyről egy zálogház megnyitására is. A városi hivatalban figyelemre méltónak találták az effajta kezdeményezést, aminek köszönhetően öt évre bérbe kapta egy régi családi ház helyiségét az említett „butiksoron“. A mi leendő régiségkereskedőnk úgy vélte, nagyon egyszerű lesz összevonni a két egymástól oly távolinak tetsző foglalkozást. Arra számított ugyanis, hogy ügyfelei kizárólag ékszereket, órákat és bútorokat helyeznek majd el nála letétbe. A helyzet azonban nem egészen így alakult. Jöttek, akik pl. régi ruhákat kínáltak fel, ami nem igazán egyezett Károly elképzeléseivel. Amikor pedig egy újvári lakos háztartási gépeket és televíziót is hozni akart, kezdte mégis fontolóra venni a dolgot: neki nem csak a saját érdekeit kell szem előtt tartania. A zálogház fogalma alatt ugyanis sokan éppen a segítséget és a kiutat látják anyagi helyzetük útvesztőjéből. Fiatal ember lévén viszont ma még nem rendelkezik olyan alaptőkével, amelynek birtokában bizony kicsit „engedékenyebb“ is lehetne. Jelenleg az ügyfeleinek tizenhét-tizennyolc százalékot fizet készpénzben a behozott áru értékéből, három héttől egy hónapig terjedő időtartamra. A magánkereskedőknek szokás azt kívánni, hogy minél több vásárlójuk, ügyfelük legyen. Egy zálogház esetében viszont ez akár rosszmájúság is lehet. Félő ugyanis, hogy idővel valóban beteljesedik... -százreinek szolgai behódolása nélkül ugyanis nem kerülhettek volna hatalomra a basáskodó kiskirályok, s nem jöhettek volna létre a szinte minden hatalmat bitorló pártmaffiák. „Nem akartuk észrevenni és feszegetni az égető problémákat. Vajon miért nem? Haszonlesésből? Vagy egyszerűen gyávaságból? De hiszen a kommunista párt alapszabálya is szigorúan elítéli az ilyesmit! A cikk igazi ,,csattanója“ azonban csak ezután következik: „Sajnos, példát nemigen volt kiről venni, mert az igazi kommunisták már nincsenek az élők sorában. “ Mostanáig, hónapokon át vártam, hogy (legalább) ezt a mondatot - sok ma is élő párttag nevében - valaki kikérje magának. De sajnos, senki sem jelentkezett... Ez volt a közelmúlt, a jelen már más képet mutat. Jó ideje döbbenten figyelem, hogy nem is egy, eleddig ,,kemény vonalas“, vállalat, intézmény élén álló frontharcos sárba tiporja eddigi elveit, hogy (esetleg egy másik munkahelyen) továbbra is vezető állásban maradhasson. Törvényhozó testületeinkben, de a különféle hivatalokban, mezőgazdasági üzemekben, kutatóintézetekben, szerkesztőségekben stb. továbbra is jól fizetett tisztségekben ülnek, s mások, a régi érában ,,másként gondolkodók" sorsáról, munkájáról döntenek az állampárt köpönyeget fordított hű kiszolgálói és jellemtelen csatlósaik a titkosrendőrség egykori aktív tagjai vagy a besúgói. S úgy tűnik, mindezt büntetlenül tehetik. Hamarosan talán azt is megérjük, hogy az évtizedeken át üldözöttek lusztrálását is ők végzik majd ZOLCZER LÁSZLÓ FARKAS OTTÓ A vállalkozók egy csoportja Zálogház a „butiksoron“ Kétperces Itt a piros, hol a piros... (A szerző felvételei)
