Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-07 / 170. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 7. ( Kultúra 3 r A bölcsesség nem avul el Az István, a király rockopera dunaszerdahelyi bemutatója, s az országunkban tapasztalható „államalapító törekvések” egyaránt időszerűvé teszik Szent István Intelmeinek újraolvasását. Az Imre herceg számára írásba foglalt intelmek több kódexben fennmaradt latin szövegének köszönhetően képet alkothatunk majd 1000 évvel ezelőtt uralkodott királyunk mai mércével mérve is európai szemléletéről, példamutató uralkodói elveiről. Vannak örökérvényű igazságok, amit az évszázadok csak megerősítenek — ellentétben a hazugságok előbb vagy utóbb összeomló légváraival. ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI (részletek) A mi urunk Jézus Krisztus nevében. Kezdődik Szent István király törvénye. Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybeßggö földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat js más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, vamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik osztják fel és egyesítik s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek nemcsak kíséretüknek híveiknek szolgáiknak parancsolnak tanácsolnak javasolnak hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz (...) V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: „Isten, a te ítéleteidet add a királynak ” Es ugyanő másutt: királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet.” A, türelemről így beszél Pál apostol: „Türelmesek legyetek mindenki iránt.” Es az Úr az evangéliumban: ,^4 ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. ” Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. (...) VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönti el az ország sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék (...) Szent István monogramja egy kiváltságlevélről Aki a mozdulatokat színpadra álmodta... Novák Ferenc koreográfus Az István, a király zenéjét, dalszövegeit sokan ismerjük és szeretjük, s a rockoperát hallgatva mindig felmerül a szerzőpáros: Szörényi Levente és Bródy János neve. Joggal Akik azonban látták a ’83-as városligeti vagy a ’84-es szegedi előadásokat tudják, hogy az országra szóló sikerben mekkora szerepe volt a rendezésnek, ami Koltay Gábor érdeme, s a több száz táncos teljesítményének, akiknek mozdulatait Novák Ferenc érdemes művész álmodta színpadra. Élő előadásban — mint a mai dunaszerdahelyi is lesz — a zene és látvány egyforma jelentőségű. Ezért is ragadtuk meg az alkalmat, hogy elbeszélgessünk Novák Ferenc koreográfussal az István, a király apropóján, de nem a rockoperáról hanem az elmúlt időszakban végzett művészi munkájáról együttesével a Honvéd Együttessel elért sikereiről • Az elmúlt időszakban több klasszikus görög drámát mondott el a magyar tánc nyelvén, nem kis sikerrel. Az Antigonéval, az Elektrával az egész Nyugatot meghódította. Volt valami különösebb oka annak, hogy táncművei témájául épp antik görög drámákat választott? — Nekem az ógörög irodalom mindig egy kicsit olyan volt, mint az Ótestamentum. Olyan elképesztően emberi alaphelyzeteket határoz meg, amihez képest nem lehet semmi újat kitalálni. A különös szituáció, a tragédiától a komédiáig, ami előfordulhat az emberrel, a Bibliában és a görög irodalomban mind fellelhető. Elképesztő, hogy a görög irodalom mennyire kötődik ahhoz az ősi kultúrához, aminek a városállamok kialakulása utáni civilizációhoz már semmi köze nincs, de létezik, mert az utcán még éneklik, s a családi kapcsolatok, a közösségi élet szabályozása az avatási szertartásoktól egészen a felnőtté válásig és halálig még mindig meghatározza az emberek életvitelét. Miután én néprajzos voltam, ezzel a témával rendkívül sokat foglalkoztam. Később, mikor koreugráfus lettem és nem maradtam ott a tudományos pályán, valahogy természetes lett, hogy ha már néhány évet eltöltöttem az ógörög irodalom vonzásában, akkor ezt el kell mondanom a mozgás nyelvén, kiegészítve az én gondolataimmal, a magam és népem sorshelyzetével. Tfz évvel ezelőtt — amikor már látszott, hogy lerázzuk azokat a kötelékeket, amelyeket ez a nép soha nem tűrt jól — természetes volt, hogy színpadra viszem az Elektrát. .Nekem az Elektra a személyes lázadást jelenti, imádom addig, amíg a szabadságát védi, de nem szeretem, amikor már bosszúálló és gyilkolni akar. Arra voltam kíváncsi, hogy meddig tarthat a bosszú. Az én Elektrám végül beleőrül abba, hogy nem folytathatja a megtorlást, mert erre már Oresztész nem hajlandó. Az én felfogásomban Antigoné sem a temetetlen holtakról, hanem a hagyományok megőrzéséről szól. Arról, hogy ha egy nép nem tartja meg — vagy nem engedik, hogy megtartsa — a hagyományait, akkor elpusztul.Ezért hagyományaiért pusztulás, önpusztítás, sőt a halál árán is küzdenie kell, mert ha ezt nem teszi, akkor eltűnik a nép. Ha egy népcsoport elveszti a kultúráját, akkor tulajdonképpen élhet bárhol a világon, mert csupán nyelvében nem maradhat fent. • Okozott-e Önnek valamiféle dilemmát, hogy a görög drámákat a magyar tánc nyelvén mondja el, illetve hogy az autentikus néptáncot színházi eszközként alkalmazza, vagy éppen ellenkezőleg: ezáltal is a kultúrák azonos gyökerűségét kívánta hangsúlyozni? — Nekem ez nagyon egyszerű evidencia: én táncfró vagyok. Ezt a nyelvet tanultam, ezt a közép-európai mozgás- és szokásrendet, ezt a gesztusnyelvet. Én tudom, hogy milyen egy szerelmi rítus a folklórban, milyen a bosszú és a temetés rítusa, de ebben a folklórban tudom, nem másban. így természetes volt, hogyha valamit meg akarok csinálni, akkor ebből az anyanyelvből kell táplálkoznom. Ugyanakkor érzékelem azt is, hogy ahol járunk a világban, a kritikusok mindenütt felordítanak: Jé, hát ilyen is létezik? Milyen fantasztikus!” Legutóbb Svédországban járván egy ottani kritikus írta le, hogy az Elektrát és a forrószegieket, ezt a széki Rómeó és Júliát látván ő megtanult magyarul. Értette a párbeszédeket, értette a monológokat, amiket mi táncban mondtunk el. Nincs más út: vagy ezt csinálom, vagy kizárom magam a színházból és elfogadom, hogy csak reprodukálnom kell; megtanulom a tiszta forrást, megtanítom a táncanyanyelvet és ezt különböző műformákbba öntve felviszem a színpadra — de akkor nem mondhatom el magamról, hogy beleavatkozom a világ dolgaiba, pedig sokkal izgágább voltam egész életemben, semhogy ezt eltűrném. Ha valaki bele akar szólni a világ dolgaiba, szóljon bele! Csak jól! Amit csinál, az műérték, alkotás legyen! • Ön évtizedek óta a Honvéd Együttes koreugráfusa. Nevüket, bemutatóikat nálunk is jól ismerik, az Elektra, az Antigoné, a Magyar Menyegző, az A helység kalapácsa, a Kocsonya Mihály házassága sikerének híre természetesen hozzánk is eljutott, sőt a Magyar Menyegzőn kívül valamennyit itthon is megnézhettük. Készülnek-e új bemutatóval, mik azok a dolgok, melyeket úgy érzi: okvetlenül el kell mondania „táncanyanyelvén”? — Okvetlenül, ha lesz idő rá... Mert ez borzasztóan véges. Egy együttesben nem lehet évente öt műsort csinálni. Legfeljebb egyet. A Honvéd Együttes még így is rendkívül termékeny. A következő bemutatót november végére tervezzük, a Ludas Matyit. Ennek ötlete épp itt, a felvidéki turnén született, most ebben a munkában vagyunk benne. Ez egy táncmusical lesz, de azt akarom, hogy nagyon mai legyen. Utána szeretném táncba foglalni a József és magyar testvéreit.Álmaink megöléséről szólna a darab, mint a Bibliában. „Imhol jő az ember, kinek álmai vannak, fogjuk meg, öljük meg, s akkor megtudjuk, hogy igazak voltak-e az álmai.” Ez a lényeg. Mert mi, magyarok mindig megfogtuk és megöltük azt, akinek álmai voltak. A másik ötletem, hogy csinálok egy Magyar Tartuffe-öt — fantasztikus székelyben adnám elő, és szívesen átírnám táncra Az özvegy Karnyónét. De ezek csak tervek, közben színházzal is foglalkozom: Tamási Ördögölő Ézsaiását rendezem Nagyváradon, musicalesítve, sok mozgással, s ha a Nemzeti Színházban színre kerül a Kőműves Kelemen, akkor úgy néz ki, hogy azt is én rendezem és én csinálom a koreográfiát. Ami azonban nagyon foglalkoztat és bízom benne, hogyha nem járok tolószékben meg tudom még csinálni, az a XX. századi magyar műzene feldolgozása. Szeretnék még elmondani néhány dolgot, elképzeléseimet a tudomány mikroprecizitásával megvalósítani. CSANAKY ELEONÓRA Itt most nem arról van szó, hogy István király szent alakja karizmatikus fényével bevilágítja történelmünk sötét útvesztőit, hanem, hogy miért épp István a király. Lehetett volna más is? Vagy az egész ügy már eleve eldöntött volt a történelmi kényszerpályán? Tehetett arról István, hogy S lett a király? SZÖRÉNYI LEVENTE Az István, a király nagy térre elképzelt produkciónak született, bár már a kezdet kezdetén gondoltunk rá: nem elég, ha ez a mű egy olyan „vászon”, amire csak színes foltokat rakunk föl Az aprólékos kidolgozás lehetőségét is akartuk, s így írtuk meg.
