Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-11 / 173. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. szeptember 11. Sokat átkozott, szinte mindannyiunk által ismert divatos betegség. Nemcsak az emberek, az állatok is jócskán kiveszik részüket az allergiás elváltozások okozta, gyakorta kínzó tünetekkel járó betegségekből. Az allergia görög eredetű, orvosi szakkifejezés, és túlérzékenységet jelent. Tulajdonképpen a szervezetnek a szokásostól eltérő válasza valamilyen külső behatásra. Az allergia - figyelembe véve a kórélettani szempontkat - nem más, mint a szervezet egyfajta kóros válszreakciója olyan antigén hatására, amellyel az előzőekben már találkozhatott. Tehát, ha mondjuk egy vírusos betegséggel szemben vakcínázott egyedet figyelünk - esetleg bizonyos körülmények közt megismételt immunizálását követően -, nemcsak az állat ellenálló képeségének növekedésével, hanem kóros szövetreakcióval is számolhatunk. Jobb esetben helyi reakcióval találkozunk, amely a bőrön az injikálás helyén pirosas, vérbő, duzzadt, viszketéssel, esetleg fájdalommal járó tünetek kíséretében jelentkezik. A reakció azonban nem minden esetben korlátozódik kis területre, gyakran az egész szervezet védekezik. Ilyenkor már az állat élete is veszélyben van, hiszen a duzzadt nyálkahártya nemritkán az állat fulladását okozza, de az erős reakció nyomán a szervezet oldatkoncentrációjának egyensúlya is felbomolhat. Ennek hatására bizonyos létfontosságú biokémiai folyamatok ellenirányúvá válnak. Ez pedig szintén az állat pusztulását okozhatja. Az igazi veszélyt azonban az ennél lényegesen „finomabb“ immunreakciókért felelős retikulo-endoteliális rendszernek a valós veszélynek nem megfelelő mértékű válasza jelenti. Az allergiát kiváltó anyagok (a teljesség igénye nélkül): a por, a baktériumok, a virágpor, a különböző szerves hulladékok (pl. a toll, a szőr, a bőr), de ide sorolhatjuk a takarmányokban vagy pl. a tehéntejben, a húsban, a tojásban, a gabonában, a rizsben, a paréjban, a.paradicsomban és a burgonyában előforduló különböző kémiai anyagokat is. Az immunrendszer túlérzékenységgel összefüggő reakcióit, kórélettani összefüggéseit elsősorban a humán megbetegedésekkel kapcsolatban kutatták, derítették fel. A továbbiakban azonban kiderült, hogy az állatok esetében hasonló gyakorisággal fordul elő az allergia, csupán ritkábban jegyzik, esetleg elkerüli az állatorvos és a gondozó figyelmét. Pedig egyáltalán nem ritka. Vegyük csak számításba, hány esetben „megmagyarázhatatlan“ a kór oka. Ilyenkor görcsökről, rendszeres hányásról, változó konzisztenciájú ürülékről, többé kevésbé rendszeresen előforduló csalánkiütésről, duzzadt nyálkahártyáról, csillapíthatatlan viszketésről, helyi vagy egész testet elbontó bőrgyulladásról és még rengeteg egyéb tünetről beszélünk. Ma már nem meglepő, ha valaki allergiás a penicillinre. Ugyanez érvényes az állatokra is, csupán az a különbség, hogy ezek az esetek, főleg a nagyüzemi termelési körülmények közt, elkerülik a figyelmet. Tehát, ha ismereteinket összegezzük, a túlérzékenység kiváltható, ha a szervezetbe ismételten allergén kerül, akár érintés, belégzés vagy táplálékfelvétel, esetleg gyógykezelés során is! Az allergén (antigén) szerepe elsősorban abban rejlik, hogy a szervezetben bizonyos anyagok termelését (túltermelését) váltja ki - hisztamin, proteolitikus enzimek, szerotonin -, melyek hatására megjelennek az allergiára tipikus tünetek. Az allergiás megbetegedések időszakos előfordulása arra enged következtetni, hogy egyes allergizáló anyag vagy kémiai vegyület bizonyos évszakhoz kötött. Ezek lehetnek a virágporok, s különböző növényi eredetű vegyületek, amelyek a növény fejlődési stádiumához szorosan kapcsolódnak. Előfordulhatnak pl. a csirában, de megjelenhetnek a virágzó növényben is. A pontos meghatározást ráadásul az a tény is nehezíti, hogy ugyanaz az anyag egyedenként eltérő reakciót válthat ki, sőt más-más anyag ugyanazon egyed esetében különböző tünetkomplexus kiváltója lehet. A diagnózis sem egyértelmű, hiszen hasonló tünetekkel járhat pl. az allergiás bőrgyulladás, a bélférgesség, esetleg a végbélmirigy gyulladása, de a belső elválasztásé mirigyek működészavara, esetleg a bőr primáris vagy szekundáris fertőződése stb. A klinikai tünetek meghatározásán kívül jó, ha elvégezzük az allergiás teszteket is. A különböző allergiát okozó anyagokat bőrbe fecskendezve vizsgáljuk a szervezet reakcióit. A test alapján meghatározhatjuk az allergiát kiváltó anyagokat. A gyógykezelést végezhetjük antihisztaminok adagolásával, ezenkívül eredméynes lehet a kortizonoidok alkalmazása is. Amennyiben az állatgyógyászati klinika rendelkezik a szükséges anyagokkal, a legeredményesebb beavatkozás az állat deszenzibilizációja, a túlérzékenység csökkentése, illetve megszüntetése. Az antihisztaminok és a kortizonoidok adagolása nem lehet hosszantartó, mivel mellékhatásaik akár az állat életét is veszélyeztethetik. Kihatnak a mellékvesekéreg működésére is. A túlérzékenységet a teszttel megállapított allergén vizesoldatának az állat szevezetébe juttatásával küszöbölhetjük ki. Amennyiben szezonális előfordulással számolhatunk, megelőző intézkedésként ezt korábban megtehetjük. Fontos, hogy tudatosítsuk: minden eset individuális, tehát egyedi elbírálást követel. Nem lehet általános érvényű szabályokhoz igazodni, sőt az eredmény is különböző lehet. Az állategészségügyi klinikák azonban ily módon meglehetősen jó hatásfokkal dolgoznak, a páciensek 70-80 százalékát védik meg az allergia kellemetlen tüneteitől. Háztartásaink és a gazdasági reform Meddig nyújtózkodhatunk? A születőfélben lévő piac láttán olykor megkönnyebbülten lélegzik fel a vásárló, hisz korábbi „pult alatti“ vagy eddig soha nem látott árut kínálnak neki. De sokszor kerül olyan helyzetbe is, hogy inkább nézője, passzív szemlélője a változásoknak, merthogy az árak láttán szigorúan meg kell fontolnia, mit engedhet meg magának, vagy számtalan esetben kimondottan korlátoznia kell családjaháztartása fogyasztását. Az igazat megvallva, ez a gyakoribb eset nálunk, és ritka kivételnek számit még, amikor a fogyasztót igazi rangjának megfelelően kezelik, versengenek kegyéért a kereskedők és a gyártóktermelők. Négyszintes piramis Júniusban reprezentatív felmérést készített fogyasztói magatartásunkról és vásárlóerőnkről a prágai AISA független közvélemény-kutató intézet. 1952 háztartás adatait dolgozta fel Csehország és Szlovákia területéről, s a Marek Boguszak által készített elemzés szerint háztartásaink négy típusra oszthatók fel felszereltségük és fogyasztói szokásaik szerint. Az eredmények alapján egy piramis rajzolódik ki így, melynek csúcsán azok állnak, akik anyagilag nagyon jól szituáltak, fogyasztásuk nemcsak nagyobb volumenű, hanem sokrétűbb és minőségileg is igényesebb. Ezzel szemben a piramis „földszintjén“ álló háztartások - s ezekből van a legtöbb- anyagi helyzete viszonylag rossz, felszereltségük színvonala alacsony, és döntő többségében csak az alapvető és legolcsóbb áruféleségekre telik nekik. A megkérdezettek zöme további romlást vár anyagi helyzetében, pénztartalékai is korlátozottak. E háztartásaink pénzügyi stratégiája passzív és deffenzív. Legtöbbjük a hagyományos módón igyekszik helyzetén javítani, vagyis mezőgazdasági termékek termesztésével, a fizetett szolgáltatásokat saját munkájával pótolja, önellátásra törekszik, barkácsol, maga javit mindent... A produktív stratégia, például a második munkahely továbbra is elenyésző mértékű. A csehszlovák háztartások tartós fogyasztási cikkekkel viszonylag magas szinten felszereltek, csakhogy ezeknek túlnyomó része már elöregedett, elavult, pl. a személygépkocsik több mint a fele tíz évesnél öregebb, az automata mosógépek átlagos életkora 7,5 év. Az árliberalizációra adott válasz is egyértelmű: minden területen csökkentették a fogyasztást háztartásaink, kivéve a lakásköltségeket. Meglepő, milyen kis különbségek vannak csak a cseh és a szlovák háztartások közt. A közvéleménykutatások egyébként lényeges különbségeket mutatnak a cseh és a szlovák népesség alapállásában, de a gazdasági gyakorlatban a magatartásban semmiféle eltérés nem mutatható ki. Egy szint — egy jövöstratégia Az alaptendenciák mellett kimutathatók háztartásaink gazdasági mikroközegeiben olyan stratégiák is, melyek nemcsak a jelen helyzetet tükrözik, hanem következtetni lehet belőlük a leendő fogyasztói érdekekre, életmódra és gazdasági aktivitásra. Az I. tipus - mely a csehszlovák fogyasztási piramis alapszintjét képezi- az ún. szegény háztartás. E háztartások havi tiszta bevétele átlagosan 3980 korona, az egy főre jutó tiszta jövedelem 1510 korona. Országosan e típushoz sorolható a háztartások 44 százaléka; Szlovákiában 49, Csehországban 42 százaléka. E háztartások telszereltsége alacsony szintű, csak a legolcsóbb árukat vásárolják. E típusba tartoznak főleg a gyermektelen családok és a nyugdíjasok. E háztartások kétharmadában a családfő műveltsége alapfokú, vagy szakmunkásképzői, és az összes érintett fele munkáskategóriában dolgozik. Kétharmaduk számít arra, hogy anyagi helyzete tovább romlik. Csaknem fele semmilyen anyagi tartalékkal nem rendelkezik; tartós fogyasztási cikkeik elöregedettek, szinte nincs is köztük nyugati eredetű. Személygépkocsit e háztartások 38 százaléka birtokol, automata mosógépet 41 százalékuk. További jövedelemszerzésre való törekvésük alacsony fokú. E háztartások több mint fele most kevesebbet költ élelemre, mint korábban, egyharmada véli úgy, hogy a jövőben e kiadásait még inkább vissza kell fognia. Csupán öt százalékuk vásárol néhanap próbaképpen valami újfajta árut. Az olyan vásárlások, amelyekre reklámok, hirdetések ösztönözték őket, e csoportban ritkák. Több mint a felük nem volt üdülni, és nem is tervez magának üdülést a jövőben sem. E csoport stratégiája deffenzív, változást sorsában külső, önmagától független változásoktól vár. A II. tipus az ún. átlagos vagy konzervatív háztartás. Ezek tiszta átlagos havi bevétele 5830 korona, az egy főre jutó jövedelem 1770 korona. Or(Könözsi István felvétele) szágosan a háztartások 35 százaléka sorolható e csoportba: Szlovákiában 33, Csehországban 36 százalékuk. Ez a típus a fogyasztói piramis középszintjei közül a nagyobb. A csehszlovák háztartások egyharmadát teszik ki, életszínvonaluk átlagos vagy enyhén átlagon felüli. Jellemzőjük, hogy ezekben a háztartásokban gyermekek is élnek, létszámban tehát ezek számottevőbbek, és bár összbevételük olykor átlagon felüli, az egy főre jutó jövedelem tekintetében csak átlagosak. Egynegyedük vélekedik úgy, hogy anyagi tartalékai több mint egy évre elegendők, de javulást helyzetében csak 11 százalékuk vár. 31 százalékuk nem számít lényeges változásra, a maradék azonban helyzete rosszabbodásától tart. Gépkocsival e típus 60, színes televízióval 77, automata mosógéppel 64 százaléka rendelkezik. Tartós fogyasztási cikkeik életkora átlagos és csak átlagos szinten találhatók birtokukban nyugati termékek. Érdekes viszont, hogy csupán 29 százalékuk vásárolja a legolcsóbb árukat, míg országos átlagban ez jellemzi a háztartások 56 százalékát. A konzervatív vásárlási szokás aránya nagyon magas: 89 százalékuk csak olyan terméket vesz, amit már jól ismer s amelyben megbízik. A reklámoknál-hirdetéseknél sokkal nagyobb mértékben hallgatnak barátaik, ismerőseik szavára, ha valami újfajta dolgot akarnak megvenni. Csupán öt százalékuk vesz meg valamit azért, mert a reklámban megtetszett neki. Alapvető stratégiájuk a biztonság, a tartalékképzés és a tapasztalatok. A fogyasztási piramis középszintjéhez tartozó III. típusú háztartások átlagosak ugyan, de ambiciózusak. Havi tiszta átlagbevételük 5440 korona, az egy főre jutó átlagjövedelem 1810 koronát tesz ki. Országosan a háztartások 13 százaléka tartozik e kategóriába, Szlovákiában 11, Csehországban 15 százalékuk. Fogyasztói igényük viszonylag magas, arra törekszenek, hogy a piramis csúcsára jussanak. Ennek felel meg átlagon felüli fogyasztói aktivitásuk és stratégiájuk is. E háztartások bevételei alig valamivel átlagon felüliek, de zömük a jövőt tekintve bizakodó, optimista. Felszereltség szempontjából több nyugati termék található a birtokukban. Az alacsonyabb átlagéletkorral és magasabb szintű műveltséggel összefüggően e típusban több a kulturális jellegű és a személyiségfejlesztő tevékenység. Épp ezen szemléltethető, hogy a háztartások felszereltsége Csehszlovákiában erősen motivált a kulturáltság által; sok esetben a kulturális determináció meghatározóbb a jövedelemnél. Alacsony szintű e csoportban a konzervatív vásárlási szokás: 31 százalék állítja, hogy újfajta terméket látván legalább próbaképp vásárol egyet-egyet, még ha drága is. A reklámhatásra történt vásárlások aránya 70 százalékos. Pénzügyi stratégiájuk kiegészítő kereseti források találására, de a „csináld magad“-ra is épül. A fogyasztási piramis csúcsán álló IV. típusú háztartások a gazdag háztartások. Havi átlagos tiszta bevételük 8460 korona, az egy főre jutó tiszta jövedelem 2570 korona. Országosan a há.-tartások 7, Szlovákiában 6, Csehországban 7 százalékuk tartozik ezek közé. A csehszlovák átlaghoz mérten ezek gazdagok, legtöbbször többgenerációs gyermekes családok, a családfő felsőfokú képzettségű vagy kiemelten elismert szakember a szakmájában. Az országos 18 százalékkal szemben itt kétharmaduk tartja saját helyzetét jónak, és zömük további javulást vár. A jó anyagi helyzet nem készteti őket fogyasztásuk visszafogására, így jó minőségű, márkás, drága - és nyugati - termékeket is vásárolhatnak. Csaknem felük időnként külföldön is vásárol. Személygépkocsija 82 százalékuknak van, automata mosógépe 85, videója 23, sífelszerelése 48 százalékuknak van. 43 százalékuk nívójához hozzátartozik a nyugati nyaralás. Jellemzőjük egyfelől, hogy kiegészítő jövedelmi forrásokat keresnek maguknak, ugyanakkor alacsony szintű náluk „csináld magad" szemlélet. Inkább arra törekednek, hogy képességeiket minél jobban kamatoztassák, munkaerejüket minél drágábban adják el. Hasonlóan, mint az előző csoportban, itt is a családtagok kulturáltsági háttere hat vissza az aktív pénzügyi és fogyasztási tevékenységre. Esély a vásárlóerő növekedésére A fogyasztói tipológia nem áll túl rózsásan országunkban. A korlátozott fogyasztás, az olcsó áruk vásárlása, a konzervatív vásárlási szokások nem vezethetnek gyors ütemben teljesértékű fogyasztói piachoz. A felmérés a csehszlovák háztartások állapotát a gazdasági transzformáció első szakaszában rögzítette, amikor az árliberalizáció már teljes volt és erre restriktiv magatartással reagáltak a háztartások. Arra törekednek, hogy életszínvonaluk ne csökkenjen, fontosabb számukra az első sokk kivédése, mint a teljesítmény és a hatékonyság. Ezek a stratégiák bizonyára hatni fognak még egy ideig. Mindennek ellenére vannak a mai helyzetnek olyan jellegzetességei is, amelyek alapján várható a fogyasztói piac megélénkülése. Ilyen tényező a nagyfokú érdeklődés a jó minőségű áru és műszakilag tökéletes termékek iránt, mégha megvásárlásuknak határi szabnak is az anyagi lehetőségek. És persze az, hogy a mi polgáraink is szeretnék azt a fogyasztási átlagot elérni, amely a nyugati országokban természetesnek számít. A szélsőségesen nehéz feltételek ellenére gyorsan fejlődő magánszektor is azt mutatja, hogy a népességben van olyan erő, mely nemcsak megtartani, hanem emelni is tudja életszínvonalát. Ha pedig elérkezünk majd ahhoz a ponthoz, amikor lehetővé válik a nagyobb bér- és jövedelemdifferenciálás a képességek, a rátermettség és a teljesítmény alapján, éppen azoknak a háztartásoknak a pénzügyi helyzete szilárdul majd meg általa, amelyek a jobb minőségű árut-terméket igényelik és képesek változtatni a konzervatív sztereotípiákon gazdasági viselkedésükben. MAREK BOGUSZAK (A HN nyomán) Az allergia
