Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-10 / 172. szám

1991. szeptember 10. 7 Szabad ÚJSÁG Csáky Pál Az első év néhány tanulsága I. Jó egy év telt el a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlamentek és az általuk jóváhagyott kormányok szolgálati idejéből. Ebből az alkalom­ból számos elemzés és értékelés látott napvilágot, ezek általában tüneti szin­ten foglalkoztak az elmúlt év történéseiveL Magam szükségesnek tartok „belülről” is megfogalmazni néhány tanulságot, s azokat, bevallottan a köz­megvitatás céljából is, a választókelé tárni. Hangsúlyozom, hogy ez a néhány gondolatsor, amelyet most közzéteszek, nem a magyar mozgalmak és képvi­selők munkájának értékelése akar lenni; arra — magam is képviselő lévén —, nem vagyok hivatott. Én néhány általánosan is levonható tanulságot szeretnék itt megfogalmazni, s mivel egyéb politikai vitaklubunk, mint a sajtó, nem létezik, ez úton tágabb átgondolásra, vitára bocsátani. Talán némi segítséget is nyújthat a jövő politikai döntéseihez. Az általános politikai helyzetről Először is meg kell állapítanunk, hogy a rendszer, amelyben élünk, bár kétség­kívül magán viseli a demokrácia némely csalhatatlan jelét, még nagyon távol van a fejlett demokráciáktól. Tipikus átme­neti társadalom, amelyen kimutatható az ilyen társadalmak minden tökéletlen­sége. Nincs kialakult értékrend, nincs stabil politikai rendszer, a felszín alatt csúnya harcok zajlanak és nagy feszült­ségek rejlenek (amellyel sokan ráadásul igyekeznek csúnyán visszaélni), s azt is el kell mondanunk, hogy a mai társadal­munk magán viseli a totalisztikus rend­szerek jónéhány ismertetőjelét is. Ilye­nek a többször is alkalmazott antide­mokratikus módszerek; ilyen a volt (?) államrendőrség volt (?) dolgozóinak be­avatkozása a napi politikába; ilyen a fé­lelem újbóli jelenléte mindennapjaink­ban, amelyről november után azt hittük, elég csak akarnunk, és megszabadulunk tőle... A régi félelmek mellett-helyett újak jelentek meg — félelem a munka­­nélküliségtől, a bizonytalan jövőtől, megjelentek a „szelektív demokrácia” — például ránk, magyarokra nehezedő újabb — félelmei is, elsősorban a nem­zeti türelmetlenség gyakorta tapasz­talható megnyilvánulásaitól. Azt is ki kell mondanunk, hogy ez az ország még távolról sem tekinthető jogállamnak, ahol — részben a kiépítetlen jogi rend­szerekből adódóan — a kormány és an­nak tagjai is élenjárhatnak a törvények, sőt, az alkotmány „sajátságos” értelme­zésében, természetesen taktikai céljaik elérése érdekében. Mivel az országban a nemzetközi jogi garanciák rendszere sem működik még, így sokszor a jog és hatalom „senki földjén” az erősebb való­ban azt csinál, amit akar. Tovább élnek a kommunista rend­szerből jól ismert egynémely praktikák is, amikor a fehérre szemrebbenés nél­kül szürkét vagy feketét mondanak, ami­kor az „új urak” is gyakran lehetetlenné teszik a probléma tárgyszerű felvetését és megtárgyalását azzal, hogy egyéb poli­tikai indíttatásokat magyaráznak belé (tipikus példaként lásd a bősi vízerőmű esetét). Napjainkra egyre nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy az események diktálta tempó­ban nem jutott idő műhelymunkára, s a magukat a tavalyi választások után a tár­sadalom új „vezető erőinek” kikiáltott mozgalmak ma is tanácstalanul állnak több komoly probléma megoldása előtt. Nem jutott kellő idő a műhelymunkára, s ez mindig megbosszulja magát. Egyre nyilvánvalóbbá válik a politikus-egyéni­ségek hiánya, s ez ideális teret biztosít a kalandorok számára. Az általános politi­kai kultúrálatlanság, sajnos, nagyban ki­hat a politika irányítóira is, deformálja, a szélsőségek felé sodorja őket. Emiatt ko­moly nézetkülönbségek adódtak, ez alatt a teher alatt mozgalmak szakadtak szét, s ilyen folyamatok után kerültünk olyan helyzetbe, hogy az SZNT például nagy­mértékben atomizálódott. A kormányok — itt mind a Meéiar-, mind a Őamo­­gursky-kormányra gondolok — az ilyen helyzetben sokszor sodródtak csajt az árral, a koncepciótlanság nagyban rá­nyomta bélyegét munkájukra. Azt is el kell mondanunk, hogy a kormányok sze­mélyi összetétele sem a legideálisabb, itt sem „futotta” minden poszton egyéni­ségre; több alkalommal a mozgalomhoz, párthoz való gyors csapódás volt a kine­vezés fő kritériuma. Újra és újra rá kell jönnünk tehát, hogy a demokrácia nem csupán egy álla­pot, úticél, de állandó sziszifuszi tevé­kenység is, nap nap utáni küzdés a visz­­szacsúszás állandó veszélyével. Végezetül el kell mondanom, hogy ebben a részben elsősorban a negatívu­mokról szóltam; a néhány pozitívumra majd máshol mutatok rá. Mindannyian érezzük azonban, sok minden nincs rendben társadalmunkban, ez az elsőd­leges kiváltó oka a fenti elemzésnek, amely elsősorban a szlovákiai viszonyok­ra jellemző. Csehország felfogásban is, politikai kultúrában is máshol tart. S amit még Szlovákiával kapcsolat­ban el akarok mondani: szembeötlő — kormányszinten is — a személyes fele­lősségvállalástól való idegenkedés, amely sokszor a régi beidegződések to­vábbéléséből, sokszor egyszerően ta­nácstalanságból fakad. Parlamentarizmus, ellenzékiség A tavalyi választásokat követően Cseh-Szlovákiában is többpárti parla­mentek alakultak. Itt ismét elsősorban a szlovák parlament és a szlovák politikai élet erővonalait próbálom megvilágítani. A Szlovák Nemzeti Tanács tehát, a választások után, szintén kormánypárti részre és ellenzékre tagolódott, ez azon­ban távolról sem azt jelentette, hogy a szlovák parlament a klaszikus parlamen­tekhez hasonlóan, azokhoz akár csak kö­zelítő hatásfokkal is tudott működni. Azt hiszem, erről a parlamentről sok min­dent elmondhatunk, csak azt nem, hogy bölcs, előrelátó lett volna. Furcsa össze­fonódások szabdalták szét (a tavaly júli­usi első kormányprogram előadása után Vladimír Meéiar akkori kormányfőnek, meglepetésre, az ellenzéki SZNP képvi­selői tapsoltak a leghangosabban), az időközben szinte elviselhetetlen szintre nőtt nemzeti emancipációs igény eltoló­dásokat eredményezett a pártok, moz­galmak programjaiban, mozgalmakat szakított szét, s eme növekvő nemzeti görcsnek „köszönhetően”, a szlovák par­lamentben számos olyan elem nyert lét­­jogosultságot, amely végeredményben nagyban hátráltatta-hátráltatja az ország valódi demokratizálódását, decentrali­zálását. Eme megállapítás részeként többször megjelentünk mi is, mint „déli veszély”, akik miatt többek közt — az előzetes ígéretektől eltérően — az ál­lamhatalmat nem decentralizálni, ha­nem épp ellenkezőleg, központosítani kell. Tavaly, a választások előtt, egyik gyorsan talpalt honi magyar politológu­sunk azt találta mondani, hogy a demok­rácia a többség diktatúrája (!). A köre­inkben is hangoztatott több téveszme kritikájára még visszatérek, itt azonban el kell mondanom, hogy ez a „szellemi­ség” nagyban meghatározta a szlovák parlament munkáját egészen ez év tava­száig (úgy látszik, többen is osztották azt a nézetet). Működött a „szavazógép”, a kormánypártok képviselői kisajátították maguknak az ésszerű javaslatok tételé­nek jogát, az ellenzéki javaslatokkal gyakran nem foglalkoztak érdemben — kicsiben azt tették tehát, amin az előző rendszer is megbukott. Ehhez társult a mozgalmakon belüli hatalmi harc, s ez a helyzet is hozzájárult, 4iogy a szlovák parlamentben tavaszra jókora válság állt elő. A válság megoldásában egyértelmű­en ki kell emelnem az MKDM-Együtt­­élés klub képviselőinek magatartását te­kintettel arra, hogy hónapokon keresztül ez a klub tartotta meg a parlament el­nökségét — és így a Camogursky-kor­­mányt is. Minden egyéb mese ellenére ugyanis az áprilisi-májusi-júniusi szava­zásokon egyetlen figyelemre méltó je­lenség adódott, s ezt a képviselők közül mindenki tudta: az, hogy a fent említett klub tagjai, ellenzéki létükre — s azt részben megtagadva — a kormánykoalí­ció hatalmon maradása mellett szavaz­tak. Hadd mondjam el, nem mindig jó szájízzel, s néhány szavazásnál, amelynél azt meg lehetett engedni, egyértelműen jelezve, hogy egyrészt a Mária-Teréziás „életünket és vérünket” ideje lejárt, másrészt, ez igazán nem az a kormány, amely a túlzott lelkesedést részünkről akár elvárhatná, akár megérdemelné. A bevezetőben elmondtam, nem aka­rom itt a magyar mozgalmak és képvise­lők munkáját értékelni. Ezen a ponton azonban szükségesnek tartom felemlíte­ni néhány olyan javaslatunkat, amelyet a parlament türelmetlenségében elvetett. Első megközelítésben talán úgy tűnhet, hogy sikertelen politizálást folytattunk ezen a síkon, hiszen néhány javaslatun­kat leszavazták. A kormánykoalíció azonban megfizetett ezért is, s több meg­látásunkról utólag nyíltan elismerték, hogy hiba volt nem figyelembe venni. Mára némiképp módosult a helyzet, bár a szlovákiai politikai életre még mindig a sajátságosán értelmezett machiavelliz­­mus nyomja rá a bélyegét, s a párbeszéd folytatása még korántsincs azon a szin­ten, ami kívánatos lenne. Meglátásaink: a parlament első ülésén mi is figyelmes­­tettünk az elnökség többségi elven való létrehozatalának veszélyeire; konstruk­tív, áthidaló megoldást javasoltunk. Egy éve (!!!) javasoltuk, hogy a bősi vízerő­mű kérdésében ne a szakmai lobbyk be­folyása alatt álló kormány, hanem a par­lament döntsön. Rámutattunk á helyha­tósági választási törvény több hiányossá­gára, ésszerű megoldást javasoltunk, amelynek előnyeit később Klepáé úr, a parlament egyik alelnöke nyilvánosan is elismerte. Támadtuk és nem szavaztuk meg a közigazgatási törvényeket, ame­lyek aránytalanul nagy bürokrácia kiépí­tését tették lehetővé, a hatásköröket pe­dig nem tisztázták stb. Most is, előre figyelmeztetünk az alkotmányok elfoga­dása körüli több veszélyes pontra, to­vábbra is szorgalmazzuk a Cseh-Szlová­­kiában élő magyarság háború utáni jog­­fosztottságát elítélő SZNT-nyilatkoza­­tot, korrekt nemzetiségi politikát ké­rünk... Ez utóbbival kapcsolatban egy megjegyzés: az ideális megoldás vélemé­nyem szerint az lenne, ha perspektiviku­san sikerülne függetlenítenünk a kisebb­ségi jogkezelést a kisebbségi politizálás­tól, erre azonban (nemcsak nálunk, de sehol az egész Kárpát-medencében) most nincs esély. Az egyik oldalon lenne az ország demokratikus igyekezetéből és jogrendjéből adódó igazságos kisebbségi jogkezelés, a másik oldalon pedig a ki­sebbség szuverén politizálása. Ehhez azonban a politikai klíma teljes megvál­tozása lenne szükséges, ami jelenleg nem reális. A kisebbségi mozgalmaknak így nagyrészt a kisebbségi jogok védelmező­iként is fel kell lépniük, ez viszont némi­képp korlátozza és behatárolja politizá­lásuk szuverén módját. (Az írás második részét csütörtöki számunkban közöljük.) Jöjjön velünk Isztambulba!!! Szerelné látni a KékMecsetet? Szeretne megismerkedni az isztambuli éjszakával? Szeretne a Boszporuszon átsétálni Ázsiába? Mindezt megkaphatja csupán 2350 koronáért. Az összegben benne van a szállás, reggeli + vacsora, vízum és biztosítás. Bő­vebb információt a következő cí­men és telefononszámon kaphat: Antal Károly, Bodza 140, tele­fon: 0819/96-387 Várja Önt is a Kelet varázsa, ha befi­zet az ötnapos törökországi útra SZÚP-276 V________________________y MAR MA ÖNÉ LEHET A HOLNAP!!! Ha a (vmia) korszerű termékeit vásárolja!! TF.RMfeZF.TFS AI.APANYAGOK — Tina üdítők; az idei nyitrai nemzetközi mezőgazdasági ki­állítások Aranysarló nívódíjjal kitüntetett termékcsalád KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ÁRUK — Építőelemes rendszerű üvegházak, különböző méretekben KIVÁLÓ MINŐSÉG — gépi és kézi vágószerszámok (Bosch, AEG, Metabo, Kango, Hilti és más típusokra, különböző kőfaragó és lakatosipari vágók) TECHNOLÓGIA FELSŐFOKON — homlokrakodó valamennyi típusú traktorra MUNKA UTÁN PIHF.NÉS KF.I.I.F.MF.S KÖRNYEZETBEN — Romantic kerti kandalló MEGRENDELÉSEK. INFORMÁCIÓK. KAPCSOLATTEREMTÉS: (V&R1A Kft. ÓSFR, 930 39 Zlaté Klasy 12 telefon: 0708 92 398 fax: 0708 92 283 (laHiA BIZTOS PONT AZ ÜZLETI ELET FORGATAGÁBAN! SZÚP—277 A Zemédélské potreby Praha Azonnali szállítással, 20 százalékos árengedménnyel eladásra kínál váltatott szmicsésmitoagya-szorót a francia NŐDET GOUGIS cégtől. Szórási szélessége 32 m. Részletesebb információk Mankóvá asszonynál a következő címen kaphatók: ZEMPO Praha Václavské nám. 48 113 77 Praha 1 telefon: 02/235 6565 SZÚP-278

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom