Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-10 / 172. szám
1991. szeptember 10. 5 Szabad ÚJSÁG —1 SZÖVETSÉGI HÍRMONDÓ V__________________________________________:_________________________J Quo vadis, mezőgazdaság? Süketek párbeszéde A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség kezdeményezésére a Szlovák Televízió Kassai Stúdiója szeptember másodikán beszélgetést sugárzott, amelynek témája a mezőgazdaság jelene és jövője volt. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből. A SZFSZSZ-et Cyril Moravcfk, a szövetség elnöke, Pavol Koncos, a Klenóci MSZ elnöke, a Nagymihályi Járási FSZSZ elnöke és Jozef Juhás, a Butkai Mezőgazdasági Kombinát elnöke képviselték. A beszélgetésen továbbá részt vett Miroslav Adamec, szövetségi gazdasági miniszterhelyettes, Jozef Krsek, Szlovákia mezőgazdasági minisztere, Árpád Bodnár, a Szlovákiai Tejipari Dolgozók Szövetségének elnöke, Tibor Doboly, a Húsipari Szövetség elnöke, Viliam Kompas, a Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Vállalkozók Egyesületének elnöke, valamint Stanislav Sika, a Mezőgazdasági és Munkáltatói Szövetség elnöke. A műsorvezető a bevezetőben összefoglalta a nézőktől beérkezett legfontosabb kérdéseket, amelyek elsősorban az értékesítésre, az árak alakulására, a mezőgazdasági üzemek, vállalatok fizetőképességére, illetve fizetésképtelenségére vonatkoztak. Igen helytálló volt az a kérdés is, miért nem árusítják ki olcsón a felhalmozódott élelmiszerkészletet? M. Adamec — A felelet igen egyszerű. Ezzel a kérdéssel az egyes köztársaságok mezőgazdasági minisztériumaiban az év első felében elég sokat foglalkoztak. Az említett minisztériumok a piacszabályozási alapot részben kivitelre fordították. Annak ellenére, hogy a szubvencióknak köszönhetően csökkentek az árak, a piac nem élénkült fel. A marhahúseladás 1990 júniusához képest országos méretben 119 800 tonnával, ebből Szlovákiában 41 ezer tonnával csökkent. A tej esetében Csehszlovákiában 600 millió, Szlovákiában 189 millió liter a visszaesés. A fenti tapasztalatok és a felesleges mennyiség felmérése után a szövetségi kormány úgy határozott, hogy a problémát kivitellel oldja meg. J. Krsek: — Mi Szlovákiában azt szerettük volna elérni, ha legalábbb a hátrányos helyzetű személyek, iskolák, kórházak részére csökkent^ hettük volna az élelmiszerek árát. Sajnos, a szövetségi pénzügyminisztérium ezt nem engedélyezte, mondván, az első féléves eredményeket látva nem lehet tovább támogatni a belső piacot. Műsorvezető: — A mezőgazdasági üzemek a vágóállatok felvásárlási árát arra a szintre szeretnék emelni, amelyet a szövetségi kormány csak az interveniális felvásárlásra hagyott jóvá. Ez az élelmiszerárak további növekedéséhez és a kereslet csökkenéséhez vezetne. Nem kellene a mezőgazdasági üzemeknek inkább a költségek csökkentését fontolóra venni? C. Moravcfk: — Szeretném kissé messzebbről megközelíteni a problémát. Mi már többször figyelmeztettünk arra, hogy sok az eltérés a mezőgazdasági komplexumban eredetileg jóváhagyott gazdasági reformtól. Nyíltan meg kell mondanom, hogy figyelmeztetéseinket nem vették komolyan. Az árakkal kapcsolatban: amikor megkezdődött nálunk a gazdasági átalakulás, a kormány irányárakat és garantált árakat hagyott jóvá. Az élelmiszer-ipari búza estiében tonnánként 4200 koronát ígért, egy liter tejért pedig 6,40-et, illetve 5,40-et. A piaci árak azonban fokozatosan olyannyira lecsökkentek, hogy a tejet jóval 5 korona alatt tudják csak eladni a termelők. A kormány legutóbbi határozata alapján módosultak a garantált árak — az élelmiszer-ipari búza esetében például 3000 koronára. Ezzel azt akarta elérni, hogy a garantált árak a piaci árakhoz közelítsenek. A másik oldalról viszont azt látjuk, hogy ezek az árak távolról sem fedezik a termelési költségeket. A gazdasági reformtól való eltérés okozza azt is, hogy a termelés az első félévben 9 milliárd koronával csökkent, és az elsődleges termelők vesztesége, beleértve az állami gazdaságokat is, a tavalyi év első féléve óta 1 milliárd koronára nőtt. A mezőgazdaság a csőd szélén áll. P. Koncos: — Minket, mezőgazdászokat azzal vádolnak, hogy semmi mást nem akarunk, csak magasabb árakat és szubvenciókat, miközben nem teszünk semmit a termelés olcsóbbá tételéért. Moravőfk úr említette a termelés és a nyereség csökkenését. Én ehhez hozzátenném, hogy csökkentek a költségek is, méghozzá 3 milliárd koronával. Hogy konkrét legyek, saját szövetkezetünkből vennék egy példát. A tavalyi évhez képest hét hónap alatt 10 százalékkal csökkentettük a költségeket, ami 3 millió 800 ezer koronának felel meg. Csökkentek az átlagbérek is, ami a mezőgazdaságban általános jelenség. Ez semmilyen más ágazatban nem fordult elő. Szeretnék még visszatérni a miniszterhelyettes úrnak a belső piac támogatáscsökkentésére tett megjegyzéseire. Nehéz lenne megmondani, hogy a fogyasztó több vagy kevesebb élelmiszert vásárol-e. Ezt a gyakorlat mutatná meg. Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy a felesleg nem a túltermelés folytán jött létre, hanem a vásárlóerő jelentős csökkenése okozta. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni a probléma megoldásakor. J. Krsek:'— Nem teljesen fedi a valóságot, ami itt elhangzott, mivel tartalékok mindenütt vannak, és ez alól a mezőgazdaság' sem kivétel. A jelenlegi viszonyok között a legnagyobb haszna a kereskedelemnek van. A tej esetében például az árak emeléséből származó haszonból egy és fél százalékkal részesedik a mezőgazdaság, 18 és fél százalékkal a feldolgozóipar és 20 százalékkal a kereskedelem. Magától értetődik, hogy egyedüli megoldás az elsődleges termelés, a feldolgozóipar és a kereskedelem összekapcsolása lenne. így a nyereségen is egyenlő arányban osztozhatnának. Eddig a mezőgazdasági üzemekben kerestük csupán a tartalékokat, pedig azok a kereskedelemben is vannak. Műsorvezető: — Mennyire tudnak a szövetkezeti elnökök a jelenlegi helyzetben a piaci elvárásoknak megfelelően gondolkodni és cselekedni? J. Juhás: — Szeretnék még néhány mondattal visszatérni az üzemek fizetésképtelenségéhez. Mi is okozza ezt tulajdonképpen? A bemenő árak néhányszorosára emelkedtek. Ezzel ugyan számoltunk a gazdasági reform jóváhagyásakor, de az nem az akkori elképzelések szerint valósul meg. Nekünk a kormány garantált árakat ígért azért, hogy ne menjen tönkre egyetlen földműves sem. Se a magángazdálkodó, se a szövetkezetek. A tavaly év végén jóváhagyott garantált árakat nem tudom ki és mikor törölte el. Ha a kormány tette azt, nem tudom miért? Akkor a garantált árakat 24 koronás dollárárfolyam figyelembevételével határozták meg. A kormány képviselői azt ígérték, ha leértékelődik a korona, megfelelő arányban módosítják a garantált árakat is. Ha ezt betartanák, sokkal jobb helyzetben lennének a mezőgazdasági üzemek. Az üzemek fizetésképtelenségét nagymértékben befolyásolják a szubvenciók is. Jelenleg a külföldi piacot támogatjuk. Fogyasztóink bizonyára nem tudják, hogy külföldön 8—12 koronáért tudjuk csak értékesíteni a marhahúst. Ezt az összeget az állam egészíti ki 18 koronára. Mindebből csak a külföldi kereskedők-nyerészkedők húznak hasznot. Ha már a szubvencióknál tartunk: világviszonylatban tehát hazánkban támogatják legkevésbé a mezőgazdaságot. Az idén a mezőgazdasági termékekből eredő bevételt 10—16 százalékkal támogatták. Japánban ez 72, Kanadában 35, Ausztriában 44, Svájcban 75 százalék. M. Adamec: — Hadd fűzzek néhány szót az elnök úr által elmondottakhoz. Hibát követtünk el akkor, amikor a garantált árakat az EGK- országok mintájára állapítottuk meg. Ott ugyanis körülbelül 10 százalékkal alacsonyabbak a piaci áraktól. Nem téveszthetjük össze azonban a garantált árakat a piaci árakkal. A garantált árakat nem lenne szabad alapul venni, azoknak csupán a felesleg felvásárlására kellene szolgálniuk. A piacot viszont egyensúlyba kell hoznunk. P. Koncos: — Azt gondolom, hogy a piacszabályozási alap és a garantált árak fogalmát a gazdasági reform elfogadásakor másként magyarázták. Sajnálatosnak tartjuk, hogy azóta ez megváltozott. Nagyon örülnénk, ha a piacszabályozási alap valóban az lenne, amit a neve is jelent, nem pedig olyan alap, amely a külföldi kereskedelmet támogatja. A piaci viselkedéssel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani: nem lehet addig piachoz igazodni, amíg a másik fél — az, aki vásárol — hiányzik. C. Moravcfk: — Ne féljünk kimondani: a lakosság vásárlóereje sokkal alacsonyabb, mint azt a reformok kidolgozásakor feltételeztük. A piacszabályozási alap nem elég arra, hogy a keletkezett űrt betöltse. Műsorvezető: — Önök szerint milyen körülmények szükségesek ahhoz, hogy fennmaradjon a mezőgazdaság? P. Koncos: — Bizonyos mértékben irányítani kell a piacot, ez a fejlett gazdaságú államokban is így van. Vegyük például a tejet. A farmer egy évre előre megkapja a megrendelést, és tudja a tej árát is. J. Juhás: — Úgy gondolom, hogy mind a három gazdálkodási forma, tehát a magán-, az állami és a szövetkezeti gazdálkodás számára egyenlő esélyeket kell teremteni. A mezőgazdaságot kompetens személyeknek kell irányítani. Fontos, hogy a szövetkezetek transzformációjáról kizárólag a tagság döntsön. Figyelembe kell venni Szlovákia természeti adottságait. C. Moravcfk: — A mezőgazdaság olyan ütemben fog fejlődni, amilyen makroökonómiai feltételeket biztosítunk számára az adópolitika, a restriktiv intézkedések és az árak terén. A piacgazdálkodás keretét azonban a kormánynak kell meghatároznia. M. Adamec: — Egységes mezőgazdasági politikát kell kialakítani, elfogadni és magvalósítani. J. Krsek: — össze kell hangolni a mezőgazdaságot, a feldolgozóipart és a népgazdaság többi ágazatát. c fi SZLOVÁKIAI FŐLDMŰUES-SZÖUETKEZETI SZÖVETSÉG ROVATA c Agrárvilág . i ■ ■ ■ ■ ■ ...................................... ■ ■. Szabadalom humuszra J A pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia szabadalma alapján előállított Ekofert szubsztrátum a nitrogén jobb kihasználását s egyben a műtrágyakiszórás csökkentését segíti elő. Ezenkívül növeli a talaj humusztartalmát is, tápanyagokkal gazdagítja azt. Az sem elhanyagolható, hogy aktív szénben is gazdag. Az Ekofert valamennyi növény esetében kitűnő eredményeket garantál. Adagolása a talajtípus szerint változó — 2,5—4,5 t/ha. Nagy mennyiségű szerves anyagot, vasat, kalciumot, magnéziumot, és más tápanyagot tartalmaz, melyek aránya a talajelemzés eredménye alapján változtatható. A szubsztrátum ára is elfogadható. A gyártó vállalat a vevő igényeit szem előtt tartva vállalja a termék szállítását és csomagolását is. Gyümölcsáradat Kelet-Európából A Közös Piac gyümölcstermesztőit aggodalommal töltik el a Kelet- Európából, különösen Lengyelországból és Jugoszláviából egyre nagyobb mennyiségben importált bogyósgyümülcsűek, ugyanis a hazai termesztők lassan kiszorulnak a piacról. A COPA és COGECA farmerszervezetek ezért a minimalizált importrendszer bevezetését követelik. 1990-ben ugyan megszabták az eper, málna a fekete ribiszke kedvezőnek tekinthető árát, ez azonban nem vonatkozott az élelmiszer-ipari feldolgozásra szánt friss és fagyasztott gyümölcsre, ezért a várt hatás elmaradt. Az újabb árszabályozás kérdését ezekben a hetekben fokozott érdeklődés kíséri, mivel a tavalyi rendelkezések július végén veszítik érvényüket. A nyugati termesztők szinte tehetetlenek a kelet-európai alacsony árakkal szemben. Keleten sokkal olcsóbb a munkaerő, így a gyümölcs is lényegesen olcsóbban adható el. Az utóbbi öt évben ráadásul jelentősen megnövekedett az importgyümölcs mennyisége: a bogyósgyümölcsűekből készült lengyel és jugoszláv félkésztermékek súlya 1987-hez viszonyítva 54 ezer tonnáról 100 ezer tonnára növekedett, friss és fagyasztott gyümölcsből pedig 1988-ban 34 ezer tonnát, 1989-ben viszont már 43 ezer tonnát importált a Közös Piac. A farmerszervezetek ezért követelik a keleti gyümölcsbehozatal csökkentését. Nem csoda, hiszen sok termesztő profit nélkül volt kénytelen eladni az epret, málnát, sőt a megtérülő összeget sokan arra sem tartották érdemesnek, hogy leszedjék érte a termést. Milyen kávét iszunk? Csehszlovákiában egy lakos évente két kilogramm kávét fogyaszt. Ennek 83,5 százaléka a Standard pörköltkávéra esik. A prágai Fogyasztási Cikkek Minőségvizsgáló Intézete nemrég alapos ellenőrzésnek vetette alá ezt a kelendő kávéféleséget. Minden csehszlovákiai terméket vegyi-fizikai elemzésnek és biokémiai vizsgálatnak vetettek alá. Az ellenőrzött kávékészftmények esetében nem találtak hiányosságot. Kifogástalannak bizonyult az alapanyag összetétele s tiszta tömege, fizikális értékei, valamint kémiai tulajdonságai is megfeleltek a követelményeknek. így a sorrend megállapításakor végül csak a kávé külalakja és az ize a mérvadó. Az első helyen a Prágában, a másodikon pedig a Vala&ké Mezifiőíben gyártott pörköltkávé végzett. Ezután következett a pozsonyi, a poprádi, a roudnicei és a jihlavai Standard kávé. Az utolsó helyre a vamsdorfi ARKO termék került. Hanyatló baromfitenyésztés A Magyar Mezőgazdasági Minisztérium előrejelzése szerint az idén a baromfitenyésztés a tavalyi 600 000 tonnához képest 500 000—530 000 tonnára csökken. A tojáskitermelés sem haladja meg az elmúlt évi 4500 millió tonnát. Magyarország 35 százalékos állami támogatással 10 000 t csirkét exportál a Szovjetunióba. Tavaly a baromfiexport a keményvalutáért eladott termékek esetében átlagosan 40 százalékos ártámogatásban részesült, a szocialista piacon eladott áru pedig 180 százalékos támogatást kapott. Ebben az évben ugyan már mindenütt bevezették a dollárelszámolást, az eladási lehetőségek viszont korlátozottak. Az idén- 30 százalákos támogatásban részesült a csirkeexport, a pulyka és a kacsa csak 20 százalékban. A libaexportot a magyar állam nem támogatja. Pilzeni sör olcsón Az állami kereskedelmi hálózat és a gyártók közti háború a pilzeni sörgyárat is térdre kényszerítette: saját sörétől saját maga kénytelen „megszabadulni”. A helyi téli stadion lelátója alatt egy üveg tizes Gabrinust 4 koronáért, a tizenkettes Prazdrojt 7 koronáért árusítja. Csoda, hogy itt viszik, mintha ingyen osztogatnák? Krumpliinvázió A keleti burgonya potenciális veszélyt jelent Nyugat-Európa számára. Most még csak „lehetséges veszélyt”... Az óriási méreteket öltő burgonyatermesztés ellenére (Lengyelország egymaga többet termelt, mint a Közös Piac együttvéve), a kelet-európai országoknak mindeddig nem sikerült betörniük a nyugati piacra, bár néhány keményítőgyártásra szánt áruminta minőségi vizsgálata már megkeződött. Keleten főleg takarmányozás céljából termesztik a burgonyát, és még nem olyan minőségű, hogy a nyugati fogyasztóknak el lehessen adni. A Közös Piac mindenesetre különféle védelmi mechanizmusok kiépítését tervezi a leghamarabb jövőre várható keleti burgonyainvázió ellen... (A Ceskoslovensky Profit és az Agra Europe nyomán) J V
