Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-07 / 170. szám

1991. szeptember 7. Szabad ÚJSÁG 5 Er ( i d m é n yek és kudarcok Beszélgetés Pukkai Lászlóval, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) másfél évvel ezelőtt érdekvédelmi céllal jött létre, hogy pedagógusaink közös erővel elérjék nemzetiségi oktatásügyünk autonómiáját, hogy beleszólásuk legyen a honi oktatásügy kérdéseibe, s hogy részt vállaljanak azoknak a hiányosságoknak a felszámolásából, amelyekkel iskolarendszerünk mind a mai napig küzd. Ennek érdekében el kellett ismertessék a szövetséget az oktatásügyi minisztériummal, hogy az valóban kérje ki az SZMPSZ véleményét a dél-szlovákiai magyar oktatásüggyel kapcsolatos kérdésekben. Most, a tanévkezdéskor különösen sok pedagógus, szülő, sőt diák is kíváncsi arra, mit sikerült mindebből elérniük. Eredményeikről és kudarcaikról faggatom Pukkai Lászlót, a szövetség elnökét. • Az SZMPSZ feladatainak meghatározásakor valószínűleg fel­állítottak egy fontossági sorrendet Melyek azok a kérdések, amit rö­vid, illetve hosszú távon kell megol­daniuk? — Fő feladataink közé tartozott a kisiskolák felújítása, mert mindenütt azt tapasztaltuk: ahol felszámolták az iskolát és nincs pap sem, ott a mesterséges asszimiláció felgyorsult. Ugyanilyen fontos volt a közös igaz­gatású iskolák szétválasztása. Az el­múlt szeptemberben 18 kisiskolát si­került ismét beindítani. A közös igazgatású iskolák esetében kevésbé voltunk eredményesek—mindössze két iskolában jártunk sikerrel —, mert ez a törekvésünk ellentétben áll az oktatásügyi tárca irányvonalá­val, hiszen, mint tudjuk, még az ex­­miniszter, Kováé úr kiadta a rende­letet, hogy semmiféle iskolaszétvá­lasztást nem engedélyez. Szakmai, érdekvédelmi szövetség vagyunk — nem elhanyagolható fel­adatunk a pedagógusok szakmai szín­vonalának, s ezáltal a dél-szlovákiai magyar oktatás színvonalának emelé­se. Ennek érdekében — távlatilag 3-4- 5 éven belül — szeretnénk kiépíteni a szakmai szekciókat. Pedagógusaink többsége eléggé apatikus, s nehéz ki­emelni őket ebből az állapotból. Talán ezért is örülök szerfelett a matematiku­sok szervezkedésének, akik az elsők között ismerték fel a szekciók fontossá­gát. Ők, ezenkívül a zeneszakosok és az óvónők is szekciót alapítottak. Szükségesnek érezzük továbbá, hogy a tanügyi igazgatóságok vezetői olyan emberek legyenek, akik meg­felelnek a magyar oktatásügy köve­telményeinek is. Az új iskolatörvény megjelenésekor írásban kértük, hogy a központi tanfelügyelőségi és módszertani testületekben mi is képviseletet kapjunk.Ezt az elvárá­sunkat teljesítették, a mi hibánk, ha ezekre a posztokra nem tudunk megfelelő létszámú szakembert állí­­tani.Az apátiára tehát most sem időnk, sem okunk nincs — mert nagy árat fizethetünk érte. Bízom azonban abban, hogy 5—10 éven belül egy szakmailag is megalapo­zott, jól tájékozódott, átütő erejű szövetségünk működik majd. • Milyen a kapcsolatuk az okta­tásügyi minisztériummal? — Míg nincs szó konkrét döntésről, addig jó... Piáút miniszter úrral minde­nesetre ritkábban kerülünk konfliktus­helyzetbe, mint azelőtt Kováé úrral. Legutóbbi augusztusi találkozónkon 5 témakörről tárgyaltunk: A nemzetiségi főosztály megszervezé­séről, mert 89 novembere előtt csak egy nemzetiségi alosztály működött, a változások után pedig Kováé miniszter úr nagyon sietett egy általunk nem sze­retett osztály, a „Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területei főosztályának”, azaz a 22-es főosztálynak a kiépítésé­vel, ahová jelenleg a nemzetiségi okta­tásügy is tartozik. Piáút miniszter úr nyitottabb mint az elődje volt, s meg­ígérte, hogy ha kidolgozunk egy konk­rét tervezetet — gondolkodik a főosz­tály engedélyezésén. Válaszát a napok­ban vátjuk. A szlovák nyelv tanítását illetően szintén szót kellett értenünk. Véle­ményünk szerint a szlovák nyelv a magyar iskolákban idegen nyelv — s ezzel a miniszter úr is egyetértett — így a tantervet ennek megfelelően kell kidolgozni, viszont a szlovákórák számát nem szabad más tantárgyak rovására emelni. Harmadik témánk a szakmunkás­­képzés volt. A kis- és nagyprivatizá­ció hatására sok szakmunkásképző megszűnt. Az oktatásügyi tárca rész­ben fel kell vállalja ezt a problémát a gazdasági minisztériumtól. A szak­munkásképzés terén eddig is hátrá­nyos helyzetben voltunk, s ez a hát­térbe szorulás most még inkább fel­erősödött, így átmeneti megoldás­ként azt javasoltuk a miniszter úr­nak, hogy legalább azokban a szak­munkásképzőkben, ahol egy-egy év­folyamban a magyar tanulók száma eléri a 13—15 főt, ott az általános tantárgyakat ezeknek a diákoknak az anyanyelvükön oktassák. Persze, megoldás lenne az is, ha országszer­te követnék a hidaskürti szakmun­kásképző magániskola példáját... Foglalkoztunk továbbá a magyar ki­segítőiskola-hálózat kérdésével, mert az ott tanuló gyerekek elhelyezkedési lehetősége nagyon korlátozott. Nem feledkeztünk meg a pedagógu­sok szociális helyzetéről sem, mivel a tanítók átlagfizetése a hazai átlag alatt van, s ezt a 6 százalékos valorizáció sem szüntette meg. Ősztől e téren viszony­lagos, bár nem kielégítő javulás lesz. A munkanélküliségre kényszerült óvó­nők, illetve napköziben tanító pedagó­gusok helyzetén úgy szeretnénk könnyíteni, hogy akik hűek kívánnak maradni a szakmához, azoknak levele­ző tanfolyamon lehetőségük legyen va­lamely keresett szakra átképezni ma­gukat, s ezalatt teljes fizetést kapjanak. Piáút miniszter úr kedvezően vi­szonyult az általunk előterjesztett ja­vaslatokhoz és támogatásáról bizto­sított bennünket. Nagyon vátjuk hát a konkrét, írásba adott válaszukat. • Szeptemberben ismét megsza­porodtak a problémák, mit kell a leggyorsabban megoldaniuk? — Az 1990 januárjától napjainkig lezajló két igazgatóválasztás nagyon felbolygatta a tantestületeket. A pe­dagógusszövetség úgy próbálja olda­ni ezeket a feszültségeket, hogy hét nagy akciót szervez szeptember vé­gén és október elején. Galántára, Losoncra és Királyhelmecre meghív­juk az alap- és középiskolák igazga­tóit és a szülői munkaközösségek el­nökeit, Érsekújvárra, Dunaszerda­­helyre, Rimaszombatba és Kassára pedig az óvónőket és az óvodák szü­lői munkaközösségeinek elnökeit, hogy ezeken a találkozókon megvi­tassuk a személyiségfejlesztés és a modern iskolairányítás lehetőségeit, módozatait. Ezzel is szeretnénk el­ősegíteni az iskolákban az elmúlt év­tizedek folyamán eluralkodott kö­zépszerűség felszámolását. • A tantestületek szellemének felfrissítéséhez szükség lenne fia­tal, energikus pedagógusokra. Ele­gendő-e az utánpótlás? — Egy nagyméretű felmérést sze­retnénk készíteni arról, hogy melyik iskolából mikor mennek nyugdíjba a pedagógusok, hol milyen szakos ta­nerő hiányzik, hogy ennek tükrében tudjuk megszervezni a nagyobb lé­lekszámú csoportokat az egyete­mekre és főiskolákra. A felmérése­ket szeptembertől László Bélának, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola dékán­helyettesének az irányításával vég­zik. Az eredmények eljuttatását minden iskolába szövetségünk vál­lalta. Annyit eddig is tudtunk, hogy szükség van pedagógusokra, ezért is szerettük volna, ha már az idén kellő számú diákot küldhettünk volna Magyarországra, az ottani egyete­mekre. Sajnos, e téren nem volt elég tapasztalatunk s a politikai mozgal­makkal egyetemben elég sok hibát elkövettünk. A magyarországi to­vábbtanulásra jelentkezett, de kü­lönböző okok miatt be nem került diákok ügyében még mindig próbá­lunk lépni, sorsuk alakulásáról a kö­zeljövőben beszámolunk. Szlovákiában tavaly évvégi adatok szerint 386 magyar tanítási nyelvű óvo­da, 140 1—4 osztályos és 121 1—8 osztályos alapiskola, 41 középiskola (ebből 18 a gimnázium, 3 az önálló a többi pedig vegyes igazgatású szakkö­zépiskola), 8 szakmunkásképző és 2 magán-szakmunkásképző működik A diákok, szülők, pedagógusok szá­mát egybevetve számszerűleg is kimutat­ható, hogy tízezrek érdeke kívánja- az oktatásügy kérdésével rendszeresen fog lalkozzunk Ugyanakkor nem elhanya­golható az a tény sem, hogy a kiművelt emberfők határozzák meg jövőbeni élet­­színvonalunkat, a társadalomban elfog lak helyünket S ha egy időre eluralko­dik is a káosz országunkban, a pedagó­gusok akkor sem tehetik hogy a jelenleg tapasztalható tantestületi marakodások az oktatásügyben is jelentkezett feszült­­ség a tanítás színvonalán érződjékMin­­den elsikkasztott tehetség által szegé­nyebbek leszünk valamennyien. CSANAKY ELEONÓRA 4 gazdaság függvénye Meddig lesz ingyenes oktatás Jó hír: —-------­Újabb magániskola 1991. szeptember 2-án jelentős eseménynek lehettek tanúi Guta város lakosai Ezen a napon nyi­tották meg a város első szakmun­kásképző iskoláját, amely magán­iskola. A szakmunkásképző ma­gyar tanítási nyelvű és szerves része a hidaskürti magán-szaktanintézet­­nek. 104 diák kezdte meg itt tanul­mányait Gutáról és a környékbeli falvakból, de soraikban találunk komáromiakat, párkányiakat és dunaszerdahelyieket is. Az iskola feladata: szakmailag kitűnően képzett autószerelőket, fodrásznőket, kozmetikusokat, varrónőket, pincéreket és pincér­nőket képezni. A kozmetikus szakmát a növendékek 4 eszten­deig tanulják majd, s tanul­mányaikat érettségi vizsgával zár­ják. Az iskola igazgatója Fördös Gyula. Szokol Dezső mérnök, az isko­lalétesítés legfőbb szorgalmazója elmondta, hogy a megüresedett Gorkij utcai óvoda épületét alakí­tották át erre a célra Kollégium nincs, így a szervezők nagyon sok családot látogattak és győztek meg hogy a más faluból vagy városból jött diákok elszállásolását vállal­ják Az oktatást öt állandó szakpe­dagógus, valamint a város legjobb pedagógusai külső munkatársként biztosítják Az utóbbiak tanítják az általános tantárgyakat, a szaktaná­rok pedig az egyes szakmák titkai­ba vezetik be a növendékeket. A szülők a magániskolái oktatá­­sértfizetnek Az iskolától viszontel­­várjákhogy kiválóan felkészített­­szakembereket neveljenek gyer­mekeikből KOLOZSI ERNŐ A szeptemberi tanévkezdés számos kérdés felvetésére ösztönzi a szülőt, a tanítót, a gyerekeket... Szóval szinte mindenkit, mert bár titkol­juk, azért jó ideje tudjuk: amilyen a ma iskolája, olyan lesz a jövőnk Ha pedig rózsásnak egyáltalán nem nevezhető gazdasági helyze­tünk és a politikai hullámverés függvényében próbáljuk végiggon­dolni, milyen jövőt remélhetünk, akár el is fanyalodhatunk. Nem könnyű ma pedagógusnak, diák­nak lenni. Szülőnek sem. Hisz az összes válaszra váró kérdést talán még feltenni sem vagyunk képesek. Balogh Gézával, a Szlovák Köz­társaság oktatási miniszterhelyet­tesével is csak néhány alapvető kérdésre kerestük a választ villá­minterjúnkban. • Kissé elcsodálkoztam, amikor a privatizálásra váró vállalatok névsorában megláttam a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó nevét Mi­ért volt ez olyan sürgős? — A Szlovák Pedagógiai Könyv­kiadó nem a mi tárcánk, hanem a Kulturális Minisztérium irányítása alatt áll, tehát teljesen az ő ügye, hogy milyen gyorsan kívánja privati­zálni azt. Tudomásom van azonban arról, hogy ez a privatizáció bizonyos problémákkal jár. A kiadóvállalat igazgatója már megkeresett ben­nünket azzal az ajánlattal, hogy a privatizálásra felajánlott tőke 51 szá­zalékát vásárolja meg az oktatásügyi minisztérium. Nemmel kellett felel­nünk, mivel erre egyszerűen nincs pénzünk. Ha a pedagógiai könyvki­adó a jövőben nem tudna olyan mér­tékben szolgálatokat tenni az okta­tásügynek, mint eddig, akkor sem történik nagyobb baj, mivel már je­lentkeztek más kiadóvállalatok, elő­nyösebb feltételekkel. Tehát a jövőt úgy képzelem el, hogy pályázatot írunk ki, és az a kiadó gyÓi, amely a legelőnyösebb feltételek mellett haj­landó vállalni az állami megrende­lést. A tárca keretén belül is műkö­dik két kiadóvállalat, a Sport és a Smena, s az utóbbi már jelezte, hogy hajlandó elfogadni megrendelésein­ket. • Ha már a tankönyveknél tar­tunk: a szülők attól tartanak, már nem sokáig lesznek ingyenesek. — Ahhoz, hogy így legyen, egész sor legiszlatív változásra van szük­ség. Elsősorban meg kellene változ­tatni az alkotmányt és ebből kifolyó­lag egy egész sor előírást, amely a jelenlegi helyzetet létrehozta. Annak ellenére, hogy nagyon sok szó esik a tankönyvek ingyenességének meg­szüntetéséről és a kötelező tandíjak­ról is, ezen a téren belátható időn belül nem lesz változás. A jövőben azonban nem kizárt. • A közeljövőben? — Ezt nagyon nehéz megmonda­ni; minden attól függ, milyen irány­ban és milyen ütemben fejlődik majd a szlovák gazdaság. Tehát ha javulnak a gazdasági eredmények, szerintem a jövőben is megtarthatók a jelenlegi előnyös feltételek. • Az oktatásügyi minisztérium nemrég tartott sajtótájékoztatóján az újságírók csalódottan vették tu­domásul, hogy Pisút miniszter úr a pedagógusok bérrendezésével kap­csolatban korainak tartotta konk­rét összegekről beszélni. Azt minde­nesetre megígérte, hogy novembe­rig rendeződik az ügy. Reális ez az időpont? — A dolog nem olyan egyszerű, ahogy első látásra tűnik, hisz tapasz­talhattuk például az ezzel kapcsola­tos cseh megnyilvánulásokat. Egye­lőre még tárgyalások folynak arról, hogy a kormány által e célra jóváha­gyott 190 millióból mennyit jutta­tunk a pedagógusoknak és mennyit az ágazat többi dolgozójának. Ha nem változik meg a dotációt jóváha­gyó kormányrendelet — s bízom ab­ban, hogy nem —, már a közeli na­pokban szétosztjuk ezt a pénzössze­get. • A központosítás során nagyon sok kisközségben felszámolták az iskolát Kérelmezik új iskolák lét­rehozását az érintett helyeken? — Amennyiben ilyen igény felme­rül, az önkormányzatnak a járási tanigazgatóságon kell kérelmeznie az új iskola létrehozását. Konkrét példát nem tudok mondani, de tu­dom, hogy szeptember 1-jén több ilyen iskola nyílt. • Több helyen a közegészségügyi szolgálat használhatatlannak, egészségre károsnak minősítette az iskolaépületet, az építésükhöz használt fomaldehid miatt Tudok olyan faluról, ahol most más meg­oldás híján a helyi művelődési ház­ban folyik az oktatás. — Szerencsére nincs sok ilyen is­kola, s noha a tárca anyagi helyzete nem a legjobb, annyira mégsem rossz, hogy ilyen esetekben ne tud­nánk segíteni. • A sajtótájékoztatón a minisz­ter úr többször hangsúlyozta a de­centralizáció fontosságát — Ez már huzamosabb ideje fo­lyik az oktatásügy minden szférájá­ban. Meggyőződésem, hogy helyes irányba indult meg a decentralizáci­ós folyamat, de sikere attól függ, va­lóban akarják-e azok, akiket érint. Sajnos, az alacsonyabb szintű veze­tők sok esetben nem is tudják, hogy mennyi mindent meg tudnának ol­dani saját hatáskörükben. Hozzám is gyakran fordulnak olyan kérések­kel, amelyeket maguk a kérelmezők könnyen megoldhatnának, mivel az ő hatáskörükbe tartozó dologról van szó. • Nemrég kezembe került egy tanulmány a francia oktatás válsá­gáról. A felsorolt, súlyosnak ítélt problémák nekünk, nem nyugatiak­nak, mondvacsináltaknak tűnnek. Azt hiszem, a mi oktatásügyünknek még jó ideig nem kell ilyesféle vál­ságtól tartania, mert egészen más gondjai vannak. — őszintén megvallva, én, aki a tárca gazdasági ügyeiért vagyok fele­lős, szívesen vállalnám a francia ok­tatásügy gondjait. Elég jól ismerem az ottani körülményeket, s tudom, hogy az iskolák ellátása nagyon ma­gas szintű. Azt a szintet szeretnénk mi is elérni. • Ez mikorra várható? — Jóslásokba nem bocsátkozom, ez rengeteg körülménytől függ: a gazdasági eredményektől, a jövőbeli kormányok hozzáállásától. Én min­denesetre optimista vagyok. VOJTEK KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom