Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-28 / 188. szám
4 1991. szeptember 28. A leendő részvénytulajdonosok figyelmébe Szabad ÚJSÁG Idejében tájékozódjunk A vagyonjegyes privatizálás küszöbén állunk, s az érdeklődők egyre részletesebb tájékoztatást várnak az illetékes állami és hírközlő szervektől. Ezt az igényt elsősorban a szövetségi pénzügyminisztérium célkiadványa, a 15 koronáért beszerezhető Információs kézikönyv (Informacná prírucka) elégíti ki. Ez a kézikönyv megmagyarázza a vagyonjegyes privatizálással kapcsolatos fogalmakat, ismerteti az eljárás módszereit, s konkrét példákkal elősegíti a tájékozódást a vagyonjegyes füzet (Kupónová knííka) kitöltésével és kezelésével, valamint a befektetési vagyonjegyek (investicné kupóny) felhasználásával kapcsolatos kérdésekben. A szükséges ismeretek ilyen tömör összefoglalása azonban nem terjedhet ki minden részletkérdésre, ezért a vagyonjegyes privatizálással összefüggő ismeretterjesztő munkában a tömegtájékoztató eszközökre is jelentős feladat hárul. Ebből a Szabad Újság is kiveszi részét, szeptember 12-i számában például már közölt egy terjedelmesebb tájékoztató írást, a következő napon pedig a vagyonjegyes privatizálásra vonatkozó kormányrendelet teljes szövegét ismertette. Az érdeklődők a tájékozódásban leginkább a Hospodárske noviny hasábjain megjelenő hivatalos közleményekre, cikkekre, elemzésekre támaszkodhatnak. A lap szeptember 24-i, keddi számában például külön melléklet jelent meg „Vagyonjegyes privatizálás A-tól Z-ig“ (Kupónová privatizace od A do Z) címen, amely e nagy horderejű akció számos összefüggését ismerteti, beleértve a kínálatban fennálló helyzet elemzését, a kereslet összegezésének, kimutatásának és érvényesítésének technikai módszereit, a befektetési privatizációs alapok szerepét, továbbá a vagyonjegyes privatizálásba bekapcsolódó személyek, a leendő részvénytulajdonosok tennivalóit is. A melléklet ismerteti továbbá a regisztrációs helyek jegyzékét az egész ország területén. Lapunk természetesen ilyen terjedelemben nem foglalkozhat a vagyonjegyes privatizálás körülményeinek ismertetésével, ezért csak a legfontosabb tudnivalók közlésére szorítkozhatunk. Ezúttal a leendő részvénytulajdonosok közvetlen tennivalóit foglaljuk össze, elsősorban a köztudatba fokozatosan beépülő új fogalmak, kifejezések, rövidítések, illetve ezek magyar nyelvű megfelelőinek ismertetése szempontjából. Az alapfogalmak tisztázása A vagyonjegyes privatizálás összefüggéseinek magyar nyelvű tolmácsolása nem kis gondot okoz a fordítóknak, a szerkesztőknek, hiszen döntő mértékben új fogalmakról, kifejezésekről van szó, amelyek bevezetése, alkalmazása egyéni ízléstől és szakmai hozzáértéstől egyaránt függ. így aztán könnyen előfordulhat, hogy a privatizációs folyamatok magyar nyelvű tolmácsolásában kialakul az „ahány ház, annyi szokás" gyakorlat s a fogalmak eltérő megnevezése nem tájékoztatást nyújt, hanem inkább zűrzavart okoz. Induljunk ki mindjárt az alapfogalmak, a „kupónová privatizácia“, a „kupónová knizka" és az „investiőny kupón" fogalmak magyar nyelvű megfelelőinek kereséséből és meghatározásából. Ezek az idegen szavak a magyar nyelvben még „idegenebből" hatnak, ezért érthető az a törekvés, amely az említett kifejezések magyarítására irányul. Ami a privatizációt illeti, ez eléggé elterjedt már a köztudatban, ezért nem sok értelme lenne magyarítását erőltetni. Hasonló a helyzet a kuponnal, főleg a beszélt nyelvben, bár a választékosabb köznyelv elfogadhatóbb kifejezést is igényelhet. Alkalmasnak mutatkozik a „vagyonjegy", amely egy újabb kiadású magyarországi minilexikon megfogalmazásában „a vagyonérdekeltség megteremtésének jelenleg kialakítás alatt álló egyik eszköze“. Ilyen értelemben tehát a vagyonjegy megfelel a kupon jelentésének, bár meg kell jegyezni, hogy a magyarországi gazdaságpolitikában eltérő tartalmat tükröz. A mi viszonyaink között egy olyan „utalványt" jelent, amely még nem értékpapír, nem részvény, csupán ezek megszerzésének eszköze. Maradhatunk tehát a vagyonjegy használata mellett, de ha valaki kupont emleget, az sem követ el hibát. A fentiek alapján a „kupónová knííka" is nevezhető vagyonjegyfüzetnek vagy vagyonjegykönyvecskének, ez már tetszés kérdése, az érthetőséget nem zavarja. Sokkal bonyolultabb a helyzet az „investiőny kupón" esetében amit egyesek beruházási kuponnak, illetve beruházási vagyonjegynek neveztek el, s ez így terjed egyes kiadványokban, valamint a hazai rádió magyar adásában. Ez a téves elnevezés abból adódik, hogy az invesztíciónak, mint idegen szónak két jelentése van: az egyik a beruházás, a másik a befektetés. Az 1988-ban kiadott Slovník cudzlch slov pre skolu a prax például így fogalmaz: investovaf = 1. uskutoőöovaf őinnost' spojenú s budovanim, obstarávaním novych budov, strojov, náradia, zariadenia a pod. 2. vkladat', vlozif peniaze do dajakého podniku, do dajakej őinnosti.“ Világos tehát, hogy az „investiőny kupón" esetében nem az első, hanem a második jelentésről, tehát nem beruházásról, hanem befektetésről van szó. Egyébként a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótára is két jelentést különböztet meg: invesztál = befektet, beruház. Lapozzuk fel még a Közgazdasági kislexikon ide vonatkozó magyarázatait: „beruházás = gazdasági tevékenység, amelynek célja és eredménye állóeszközök létesítése, termelőkapacitások és nem termelő létesítmények létrehozása: befektetés = pénzmennyiség tartósabb időre jövedelmet hozó vállalkozásra történő felhasználása. A befektetés tárgya lehet... értékpapírok vásárlása, érdekeltségek vállalása... A befektetés tehát tágabb fogalom, mint a beruházás.“ Indokoltan hozzátehetjük tehát, hogy aki az „investiőny kupón" esetében „beruházási kupont“ emleget, az vagy tájékozatlanságból, vagy hanyagságból követ el nyelvhelyességi és zavart keltő hibát. Sokak számára bizonyára nagyon fontos intézmény lesz a „befektetési privatizációs alap" (investiőny privatizaőny fond). Ez az elnevezés eredetijében sem mondható szerencsésnek, talán a sietség okozta, hogy nem találtak rá jobb kifejezést. Ennek ellenére a magyar elnevezés sem térhet el nagyobb mértékben az eredetitől, mert ez is zavart okozhat. Helytelen például ezt az intézményt kereskedelmi és beruházási társaságnak nevezni, amint azt nemrégiben a Vállalkozók fórumában olvashattuk, elsősorban azért, mert ezek nem folytatnak beruházási tevékenységet. Egyébként a „kereskedelmi" elnevezés is sántít, mert ezek a szervezetek elsősorban „gazdálkodni" fognak a reájuk bízott befektetési pontokkal, s amennyiben egy későbbi szakaszban részvényeiket eladásra kínálják fel, vagy részvényeket akarnak vásárolni, ezt az előzetes elképzelések szerint csak bankok vagy tőzsdeügynökök közvetítésével tehetik. De ha már mindenképpen változtatni akarunk a „befektetési privatizációs alap“ elnevezésen, esetleg a „befektetési privatizációs ügynökség“ lehetne a megfelelőbb, ami pontosabban körülhatárolja e szervezet rendeltetését. Ilyen ügynökséget a tervek szerint csak olyan jogi személy alapíthat, amely ebben legalább 1 millió koronás alaptőkével vesz részt. Az így kialakított BPA (befektetési privatizációs alap) részvénytársaságként működik, és szerződéses viszonyban marad az alapító szervezettel. A BPA mozaikszó használata azért is célszerű, mert a cseh és a szlovák nyevlhasználatban is az IPF (investiőny privatizaőny fond) betűszó elterjedése várható. Lépésről lépésre A modern nyelvhasználhat a tömörségre törekszik, ami különböző rövidétésekben is megnyilvánul. A fogalmat alkotó szavak kezdőbetűinek egybeírásával olyan betűszók alkothatók, amelyek a kommunikációt jelentősen meggyorsíthatják. Ennek egyik példáját a BPA esetében tapasztalhattuk. A vagyonjegyes privatizáció főleg két további betűszó elterjedésével járhat: az egyik a DIK (drzitef investiőného kupónu) a másik pedig az ICO (identifikaőné őíslo organizácie). Amennyiben a magyar nyelvű sajtótermékek lépést akarnak tartani ezekkel a folyamatokkal, meg kell találniuk a köztudatba kerülő új betűszavak magyar megfelelőit. A „drzitef investiőného kupónu" magyar megfelelője a „befektetési vagyonjegy-tulajdonos", a DIK magyarul tehát BVT. Ahhoz, hogy valaki befektetési vagyonjegy-tulajdonossá váljon, bizonyos lépéseket kell tennie, és bizonyos anyagi áldozatokat is kell hoznia, mert bármennyire is „szimbolikus" az 1000 koronás vagyonjegyes bélyeg ára a kilátásba helyezett részvényértékkel szemben, a mai árviszonyok és az apadó takarékbetétek mellett még ennek az összegnek az összekuporgatása is több családban nagy gondot jelent. Ma még csak találgatni lehet, hogy a 18. életévüket betöltött állampolgárok mekkora hányada lép be a vagyonjegyes privatizálás első hullámába, vagyis hány százalékuk válik DIK-ké, illetbe BVT- vé. Ezek mindenesetre mint potenciális részvénytulajdonosok, külön társadalmi kategóriát képeznek majd, ami elsősorban a gazdaságpolitika és a vállalati gazdálkodás iránti fokozottabb érdeklődésben nyilvánulhat meg. A BVT-ből így válik majd homo oeconomicus, vagyis a gazdasági kérdések iránt fogékony embertípus. Aki úgy dönt, hogy belép a BVT-sek széles táborába, annak meg kell tennie az ehhez szükséges lépéseket. első lépésként október elseje után megvásárolhatja bármely postahivatalban a vagyonjegyfüzetet, az 1000 koronás vagyonjegyfüzetet, valamint az információs könyvecskét, amely az illetékesek bejelentése szerint magyarul is megjelenik. Mindezért 1050 koronát kell kifizetnie. A vagyonjegyfüzetet lehetőleg fekete színű íróeszközzel nyomtatott betűkkel kell kitölteni, mert az adatok központi feldolgozása számítógépekkel történik. A vagyonjegyfüzethez ezért a postán megfelelő íróeszközt is mellékelnek. A második lépést, a vagyonjegyfüzet regisztráltatását november elseje után lehet megtenni. Ehhez olyan regisztrációs helyet célszerű kiválasztani, amely a lakó- vagy a munkahelyhez legközelebb esik, mert itt lehet majd érdeklődni a leadott vagyonjegyek sorsa felől. Ha ugyanis a központ egyes szervezetek esetében a vagyonjegyeket a túlkínálat miatt nem fogadja el, akkor ezek a következő fordulóban újra felhasználhatók. A vagyonjegyfüzet kitöltésének és regisztrálásának módját az információs könyvecske részletesen ismerteti. A regisztrálások végső határideje december vége. A regisztráltatás által befektetési vagyonjegy-tulajdonosokká vált állampolgárok a privatizálásra kijelölt szervezetek szükséges adatainak közzététele után megtehetik a harmadik lépést: kiválaszthatják azt a szervezetet vagy azokat a szervezeteket, amelyek sikeres fejlődésében leginkább bíznak, s a vagyonjegyek kiválasztott pontértékének megfelelően megrendelhetik ezek részvényeit. Ezt a lépést a postahivatalok iktatóiban kell megtenni. Ehhez ismerni kell a kiválasztott szervezet azonosítási számát (identifikacné őíslo organizácie - lőO), mert ezt kell beírni az információs könyvecskében ismertetett módon a vagyonjegyfüzet kiválasztott lapján, vagyis a befektetési vagyonjegyen az elónyomtatott keretekbe. Minden vagyonjegytulajdonos csak ezer pontot meríthet ki a megrendelésre, habár a vagyonjegyfüzet, tizenegyezer pontot tartalmaz, 100200 és 500 pontos tételekben. Kimeríthető tehát vagy két 500 pontos, vagy öt 200 pontos, esetleg tíz 100 pontos tétel, illetve ezek különböző kombinációi, maximálisan 1000 pontig terjedő mértékben. Ez azért van így, hogy a megrendelő különböző összegekben vásárolhassa meg a kiválasztott szervezetek részvényeit. Szélsőséges esetben tehát akár tíz szervezet részvényeit is megrendelheti, esetenként 100 pontért, de egy szervezet mellett is dönthet, mondjuk a két 500 pontos tétel felhasználásával. Jobb ma egy veréb Az említett módon történő részvénymegrendelés azonban jelentős kockázattal jár, előfordulhat, hogy a tulajdonba vett részvények értéke és az értük járó osztalék az évek folyamán többszörösére növekszik, de az is megeshet, hogy a részvény értéktelen papírrá válik. Ez attól függ, hogy a kiválasztott részvénytársaság fejlődése milyen mértékben lesz sikeres. Ez a kockázat az egyéni megrendelés során csak úgy mérsékelhető, hogy a vagyonjegy-tulajdonos több szervezettől vásárol részvényeket. A ,,bátraké a szerencse" jelszó jegyében bizonyára sokan a nagyobb kockázatot fogják vállalni, különösen azok, akiknek némi betekintésük van az egyes vállalatok gazdasági helyzetébe, s a hazai gazdasági körülmények, valamint a külgazdasági kapcsolatok várható fejlődése alapján mérlegelni tudják a kiválasztott részvénytársaságok távlati fejlődésének esélyeit. Csakhát egyelőre kevés még az ilyen „bennfentes" ember, s ha akadnak is ilyenek, azokra főleg a befektetési privatizációs alapok tevékenységében lesz szükség. Mert éppen ezek a befektetési privatizációs alapok nyújthatnak a vagyonjegy-tulajdonosok számára mérsékeltebb haszonnal kecsegtető, nagyobb biztonságot.' Mondjuk meg őszintén azt is, hogy a haszon mértéke, vagyis az osztalék nagysága e befektetési privatizációs alapok esetében elsősorban az igazgatásukban résztvevő szakemberek hozzáértésétől, tájékozottságától, az összefüggések ismeretétől kiinduló helyzetfelmérő képességétől függ. Ók határozzák meg ugyanis, hogy a vagyonjegy-tulajdonosok felajánlott pontjait milyen részvények vásárlására használják fel. Közülük válhatnak ki majd a jövőben a legrutinosabb csehszlovák tőzsdeügynökök. Aki tehát befektetési pontjainak felhasználásakor kisebb kockázatot akar vállalni, s nagyobb biztonságra törekszik, az befektetési pontjait valamelyik privatizációs alapba fektetheti. Ezt azonban még a privatizációs hullám első fordulója előtt meg kell tennie, a január folyamán kitűzött határidőn belül. Az eljárás ugyanis, mint az egyéni megrendelés esetében, a kiválasztott befektetési privatizációs alap azonosítási számát kell beírni az előírt módon a vagyonjegyfüzet megfelelő oldalán. A BPA a felajánlott pontok mennyiségének megfelelően saját részvényeit adja át a megrendelőnek. Ez a választás azonban nem kizárólagos, a befektető a rendelkezésére álló 1000 befektetési pontnak bizonyos hányadát is befektetheti a privatizációs alapba, a többivel pedig egyéni megrendelés útján vállalhatja a nagyobb kockázatot. Esetleg több befektetési privatizációs alapba is elküldheti megrendelését, tehát a rendelkezésére álló 1000 befektetési ponttal a vagyonjegyfüzet formai keretei között (100, 200 és 500 pontos tételek) különböző kombinációkban gazdálkodhat. A megrendelőt az első privatizációs forduló után csalódás is érheti, olyan értelemben, hogy megrendelését a központ az adott szervezet iránt mutatkozó túlkereslet miatt nem fogadja el. Erről az eredmények kihirdetése után a regisztrációs helyen vagy más sajtóforrásokból győződhet meg. Ez tulajdonképpen „megnyugtató“ csalódásnak is tekinthető, mert azt jelenti, hogy az illető jól tippelt, hiszen mások is hasonlóan választottak. A második fordulóban az Így visszamaradt pontok újból felhasználhatók, bár az adott szervezet ezer koronás részvényeiért már több pontot kell „kifizetni“. Előfordulhat, hogy több ilyen fordulóra lesz szükség, amíg a kereslet és a kínálat egy bizonyos árfolyamszinten kiegyenlítődik. Ebben rejlik tehát a vagyonjegyes privatizálás üzleti, piaci jellege. MAKRAI MIKLÓS
