Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-26 / 186. szám
,szep,emter26-_____________________ ÚJSÁG Gyermekszanatórium a vegyüzem szomszédságában A vágsellyei Duslo vegyüzem és a szeredi Nikkelkohó által mérgezett katlanban a Galántai járás több mint százötvenezer lakója éli minden napjait. Vágsellye a legszennyezettebb szlovákiai városok közé lépett elő; éppen ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet az az intézmény, amely da-Veronika ma már tudja: azért kell egy kis időre elmennie otthonról, hogy meggyógyulhasson colni próbál a város ökológiai körülményeivel. A Galántai Járási Egészségügyi Intézet Vágsellyén nyitotta meg gyermekszanatóriumát. Azokon a gyermekeken szeretnének itt segíteni, akik születésük óta kis testükben hordják a különböző légúti megbetegedések csiráit. Az éjszakáikat sokszor zavarják meg rohamok, és ilyenkor reggel az óvoda helyett az orvosi rendelőbe vezet az útjuk. Megjött a doktor néni Hétfő reggel van, a szanatórium ismét megtelik a kis páciensekkel. A búcsúpuszi után futnak társaik közé, és néhány perc múlva már el is felejtik, hogy a mama csak egy hét múlva jön újra értük. Az előttük álló újabb öt napot egyetlen hosszú délelöttként élik majd át. MUDr. Hedviga Kopácková már akkor megismeri a gyermekeit, mielőtt belépne az ajtón. Az egyiket a sírásáról, a másikat arról, hogy már megint rossz fát tett a tűzre, amit társai sivalkodása megbízhatóan jelez. Miután végez kis páciensei aprólékos kivizsgálásával, dióhéjban összefoglalja a szanatórium eddigi történetét.- A vágsellyei kórház és rendelőintézet egykori igazgatója, MUDr. Karol Bitter szorgalmazta ennek az intézménynek a létrejöttét. Az első gyermeket 1989-ben fogadtuk; a kezelések időtartama általában 2-3 hónap. Természetesen nem csupán a légúti megbetegedésekben szenvedők kapnak nálunk helyet, hanem a gyenge ellenállóképességű, valamint a műtét utáni rehabilitációra szoruló gyermekek is. Jelenleg huszonkét páciensünk van, kettőtől hat éves korig. A gyermekek komoly kezelések sorozatán mennek át, de mindez játékos foglalkozások formájában történik. Nyáron például csaknem az egész napot kinn töltöttük velük. A kertben ebédeltek, fürödtek, játszottak. A légzógyakorlatokat ugyanennek a célnak az érdekében váltottuk fel zeneórákkal: furulyákat vásároltunk, s így a gyerekek, amellett, hogy zenélni is tanulnak közben, örömmel is csinálják. Reggel addig alszanak, ameddig csak a kedvük tartja. Már ez is eltér a korukbeli óvodás gyermekek napirendjétől, hiszen így őket senki nem rángatja ki az ágyból, hogy el ne késsenek az óvodából. Az inhalálás és az egyéb kezelések csak néhány napig szokatlanok számukra. Hetente egyszer szaunáznak; szinte hihetetlen, mennyire természetessé válik a számukra már a második-harmadik alkalommal! Ki sem akaródzik jönniük a medencéből. Egyáltalán; alig néhány hetes itttartózkodás után élénk, pajkos gyermekekké válnak pácienseink, kortól függetlenül valamennyi. A második hónapban már magabiztosan „uralják“ a termeket, a játékokat - sót még a személyzetet is, hiszen igazán nem nehéz őket megszeretni... A mama, a szemüveg és a „csipet-csapat“ Rövid szemlére indulunk az intézetben. Huszonkét kíváncsi szempár szegezödik ránk, amikor belépünk a játszóterembe. A szemközti tornateremben a gyógytornász vezetésével komoly munka folyik. Csak egy pillanatra torpannak meg, majd folytatják a gyakorlatot. A szélső matracon nagy buzgalommal tornászik Jankó is. Már messziről látjuk azonban, hogy az arcán közben hatalmas könnycseppek gördülnek végig. Hosszas nógatásunkra elárulja: azért itatja az egereket, mert reggel az édesanyja elfelejtette odaadni a szemüvegét... Őszinte bánatát látva úgy döntöttünk: elmegyünk érte. A Schiffter házaspár meglepetten áll az ajtóban, majd miután megtudják, mi járatban vagyunk, betessékelnek. Odaadják a szemüveget; nagyhirtelen egy képeslapot is előkeresnek, a híres „csipet-csapat“ rajzfiguráival: „Ezt is vigyék el. Jankó biztosan megörül majd neki.“ Elmondják még, hogy a fiúcskának elég komoly hangszálgyulladása van. Betegsége hathónapos korában jelentkezett először, majd kétévesen erős tüdőgyulladást kapott. Hároméves volt, amikor a Magas-Tátrában gyógykezeltették, de nem segített rajta. Kopácková doktornő tanácsára próbálkoztak meg a sellyei szanatóriummal. Az itteni kezelést követően a fiú állapota érezhetően javult. „Nem értem, miért sírt a szemüvegért“ - mondja az édesanyja -, hiszen itthon mindig úgy kell ráerőszakolnom. A gyerekek csúfolták öt miatta; talán ott, Vágsellyén megértőbb pajtásai vannak_“ Veronika már nyugodtan alszik „A kislányunk kétéves korától légcsögyulladásban szenved. Eleinte hetente injekciókat kapott, később havonta ellenőrzésekre járt. A sok gyógyszer ellenére sem javult az állapota, allergiás maractt a porra, az időváltozásra. Az év elején a Tátrában volt gyógykezelésen. A levegőváltozás nem sokat segített: hazatérése után többször kapott asztmatikus rohamot, és általában romlott az állapota,hiszen a nagymácsédi levegő mégsem a tátrai“ - tudom meg Lancz Edittől, Veronika huszonnégy éves édesanyjától. Veronika közel három hónapja van a vágsellyei szanatóriumban, és- édesanyja bevallása szerint- már azt is tudja: azért kell neki otthonról egy kis időre elmennie, hogy meggyógyuljon. „Dédelgetett, kicsit elkényeztetett kislány volt, ám a gyakori távollétek során kicsit megkomolyodott és önálló lett“ - meséli a lányáról a fiatalasszony, és mintha a karján ülő Tomika is helyeselne. Ö szólni még nem tud, de ha tudna, biztosan elmondaná, hogy néha hiányzik neki a nővérkéje'. De most az a legfontosabb, hogy a kislány állapota a szanatóriumi kezelésnek köszönhetően szemmel láthatólag javult. Már az egész éjszakát nyugodtan végigalussza, ami az ő esetében komoly eredménynek számít. A levegőt nem lehet kicserélni Egy tátrai gyógykezelés valóban nagyon hasznos a légúti megbetegedésekben szenvedők számára. Ám aki utána' ebbe a környezetbe tér vissza, nagyon nehezen tudja újra megszokni a nehéz, poros levegőt. Nem egy környékbeli lakostól lehetett már hallani a felháborodott szavakat. „Miért éppen Vágsellyén, egy ilyen mocskos városban nyitottak gyermekszanatóriumot?!“ A levegőt azonban nem lehet kicserélni, a gyárak tisztább üzemeltetése is az igen-igen távoli jövő zenéje, éppen ezért egyelőre sajnos csak az a megoldás, hogy minél több intézmény szolgálja az itt élők Jankónak reggelente az óvoda helyett gyakran az orvosi rendelőbe kellett mennie egészségét. A jövőben a sellyei szanatóriumban kap majd helyet a légúti megbetegedésekben szenvedő gyermekek központi rendelőintézete is. Ehhez az eddiginél hatékonyabb együttműködésre lesz szükség a körzeti orvosokkal, hogy a közös munka eredményeképpen valamennyi rászoruló gyermek szakszerű kezelésben részesülhessen. Abban az esetben, ha ezzel a szülök is egyetértenek és szükségesnek tartják, a kis pácienst a lehető legrövidebb időn belül felveszik. És a kezdeti néhány könnycsepp után talán ö is megérti, hogy mindez érte történik... SZÁZ ILDIKÓ 5 Itt áll majd három év múlva... (A szerző felvétele) Nem a kormánytól kértek rá Templom - közadakozásból Hunyák József, Ajnácskő polgármestere hosszasan tárcsáz, majd szívélyesen üdvözli a vonal túlsó végén Novák Istvánt. A Szegeden élő Ybl-díjas építész ugyanis az ajnácsköi templom tervezője; a telefonbeszélgetés egyben meghívás is a szeptember 29-ére, a templom ünnepélyes alapkő-szentelésére. Novák István áprilisban járt először Ajnácskön. Azóta elkészítette a templom tervrajzait és az épület makettjét, mégpedig - amint azt az első személyes találkozáskor megígérte a falu lakosságának - díjtalanul. Ismerőssel és barátai köréből azóta többen követték példáját: szobrászok és festőművészek ajánlották fel szolgálataikat, sót nemrégiben, egy alföldi kőművesmester is jelentkezett azzal, hogy bármikor kész segíteni építócsoportjával. Külföldről is érkeztek levelek, amelyekben vallási és egyéb közösségek, valamint magukat megnevezni nem kívánó magánszemélyek ajánlanak fel pénzt a templom építésére.- Voltunk Prágában is, Pozsonyban is - mondja a polgármester, miután befejezte a telefonbeszélgetést. - Nem kérni mentünk, hanem meghívót adtunk át szeptember 29-ére Václav Havel köztársasági elnöknek és Ján Őarnogursky szlovák kormányfőnek. Megmutattuk nekik a templom makettjét és a tervrajzokat is; mindkettőjüknek nagyon tetszett. Sajnos azonban az a napjuk már foglalt, így Prágából Kari Schwarzenberg, Pozsonyból pedig a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Frantiéek Mikloéko ígérte meg részvételét az ünnepségen. Itt lesz továbbá Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi fökonzulja, a hazai magyar politikai mozgalmak vezetői, valamint a Magyarok Világszövetségének küldöttsége. A szabadtéri szentmisét Eduard Kojnok rozsnyói püspök celebrálja, délelőtt 11 órakor; szívesen látunk midenkit. Befejezésül mégegyszer szeretném hangsúlyozni: bár több alkalommal jártunk a templom ügyében a szlovák kormánynál, mindig csak felvilágosításért és erkölcsi támogatásért. Pénzt soha nem kértünk. A templomot a közada- - kozásból összegyűlt pénzből kezdjük el építeni; úgy tervezzük, hogy három éven belül elkészül. Létrehoztunk egy alapítványt is, amelyre - itthon és a határainkon túlról - bárki befizethet. FARKAS OTTÓ Ö, elvetemült ifjúság! Hallatlan, mit engednek meg maguknak manapság a fiatalok! Tessék elképzelni, nyilvánosan szembe merészeltek szállni a nagy Múitésszel. a Tévedhetetlennel! És mindezt csupán azért, mert nekik tetszett az ,,István, a király “ dunaszerdahelyi előadása, amelyet Müítész oly megfellebbezhetetlen szigorral ledorongolt Micsoda impertinencia! De meg is kapták a magukét azok a tejfölösszájú sihederek! István, a csehszlovákiai magyar múítészét királya, több korona (Kős) birtokosa, tömören és világosan elmagyarázta nekik, hogy nem lehet ám csak úgy, ukmukfukk holmi ellenvéleményeknek hangot adni, pláne egy olyan komoly lapban, mint az övé. Ezért méltó büntetés jár. Az ilyen felelőtlen elemek megérdemlik, hogy lelepleződjenek. Ország-világ tudja meg, hogy ezek a gyerkőcök, írjanak bár mégoly kedves és üde hangon, tulajdonképpen aljas, sötét lelkű feljelentők. És ezt Múitész a szemükbe is vágja, irigylésre méltó bátorsággal, imigyen: ,,Akár sértésnek is vehetném, hogy véleményüket nem az érintettnek, hanem a lap főszerkesztőjének címezték. Szerencsére már elmúlt az az idő, amikor az efféle gesztusok a tudatos feljelentéssel voltak egyenlóek." Bizony, ezer szerencse, hogy már elmúlt az az idő, mert különben eme hebehurgya süvölvények miatt Múitész most hivatása töviskoszorús mártírja lenne! Belegondolni is iszonyat, mi történhetett volna vele a somorjai gimnázium IV. A osztályának ocsmány feljelentése következtében! Akár börtönbe is kerülhetett volna, ahol a magánzárka észveszejtő borzalmaitól csupán az menti meg, hogy homályos utalásokba burkolva helytelenítette a magyar himnusz eljátszását. Bizony, ha nem lett volna bársonyos forradalom, most marcona pribékek izzó vassal sütögetnék, hogy vonja vissza... mit is? Mindegy, az eldurvult lelkületű martalócoknak bőven elegendő lenne a IV. A feljelentés számba menő levele is, ők úgy megvasszüzeznék, spanyolcsizmáznák Múítészt, hogy a mamája sem ismerne rá! De Múitész ezt is kibírná, mert ö aztán nem ijed meg senkitől. Még Novák Ferenctöt sem, akinek bátran a szemébe vágja az igazságot: csak azért állt ki a dunaszerdahelyi előadás koreográfusai mellett, mert azok az ö tanítványai. Ilyen karakán ember ez a Múitész. Mert ó aztán jól ismeri a múvészbrancsot, tudja, hogy az mindig hajlandó ,,ez is a mi kutyánk kölyke" alapon dicsérni valakit. Régi trükk ez, Így dicsérgette már Verochchio is Leonardót, Gounod Bizet-t, Flaubert Maupassant-t és sorolhatnánk a végtelenségig. Persze, az utóbbiak egytől egyig tehetségtelen fráterek voltak, csak éppenséggel az előbbieknek tanítványai, így aztán érthető a sok dicséret, kilóg a lóláb, világos. Hát ilyenek ezek a művészek! A somorjai gimnazistákról már nem is szólva, akik botor fejjel azt gondolják, hogy más véleményük is lehet, mint Mű- Ítésznek és ezt büntetlenül dobra is verhetik. Hát nem! S ha netán nem lenne Ínyükre, hogy ország-világ előtt potenciális feljelentgetóknek lettek bélyegezve, mehetnek reklamálni a sóhivatalba. A lap ugyanis, miután olimposzi mennydörgések közepette kiosztotta a megfelelő címkéket és billogokat, az ,,István, a király" bírálata kiváltotta vitát egyszer s mindenkorra lezártnak tekinti. VOJTEK KATALIN
