Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-25 / 185. szám

1991. szeptember 25.

Szabad ÚJSÁG

5

sén, november 3-án, birtokainak egyévi jövedelmét ajánlja föl egy alapítandó Magyar Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia javára. Széchenyi dunántúli birtokai évi hatvanezer forintot jövedelmeztek, s a nagyvonalú önkéntes megajánlás a jóra kész magyar mágnások és nemesek lelkes adakozó mozgalmát buzogtatta föl. Széchenyi ezzel a gesztusával egyértelműen atyja, gr. Széchenyi Ferenc

Széchenyi és Pozsony

Pozsony, a Habsburg-házból lett magyar királyok és királynék koronázóvárosa egy gyönge negyedszázadig fontos szerepet játszott a reformer gróf, Széchenyi István (Bécs, 1791. szept. 21. - Döbling, 1860, ápr. 7-8.) életében és munkásságában. Igaz, hogy különböző céllal korábban is megfordult a Bécshez is, cenki birtokaihoz is közeli Duna-parti magyar fővárosban, de sorsszerűén az 1825. szeptember 11-re összehívott magyar országgyűlés láncolja őt a helyhez és az országos politikához. Végül Pozsony azzal is fontos lesz számára, hogy tartósan majdani hitvese, a Bécsben megismert Seilern Crescense (ejtsd: Kröszansz) grófnő, gróf Zichy Károly felsége közelében tartja. A Seilern és a Zichy család mind a birodalom, mind az ország fővárosában vesz házat, Széchenyi ott a szülői palotában, itt az országgyűlések idején a többi küldötthöz hasonlóan egy-egy polgárház egy-két szobás albérletében ver átmeneti tanyát. Átmenetit, mert a pozsonyi országgyűlések hónapjaiban is minduntalan útra kél, a többnyelvű polgárvárosból, mely sem kiterjedésében, sem központjának mai, szétvert állapotában nem hasonlít, legfeljebb nyomokban, az akkorihoz. Hol Bécs, hol Pest-Buda, hol más magyar és európai tájak felé veszi az útját, hogy az általa Pozsonyban, az 1825/27-es országgyűlésen megkezdett reformpolitikát sikerre vezényelje és sarkantyúzza, s lerakja egy modern Magyarország törvényes, infrastrukturális és művelődési alapjait.

Széchenyi sokat tapasztalt, harmincnégy esztendős független férfi, amikor az országgyűlésre jön, s mintegy önkéntelenül, nem szónoklatokkal, hanem egyetlen kurta, ám cselekedet értékű bejelentésével berobban a politikába: az alsótábla kerületi ülényomdokaiba lépett; ő tudvalevőleg 1802- ben hatalmas könyv-, kézirat-, térkép- és éremgyűjteményét ajándékozta nemzetének, megvetvén ezzel legnagyobb nemzeti gyűjteményünk, a Magyar Nemzeti Múzeum s a későbbi belőle kivált Országos Széchenyi Könyvtár alapjait.

István gróf egy nyugat- és dél-eruópai (itáliai) útjáról visszatérőben, Bécsen át érkezett, Naplója tanúsága szerint szeptember 12-én este Pozsonyba. 13-án látogatóban járt, majd este 5-kor részt vett az alsótábla kerületi ülésén, a vármegyeházán, ahol pillanatnyilag a szlovák parlament székel. Másnap is az alsótábla munkáját figyelte, majd a felsótábla egyik székében foglalt helyet. ítélete róla: „Deputációk. Idópazadás. Szertartásosság. Kényszeredettség etc. A felsőtáblán többnyire olyan emberek ülnek, akik magyarul sem, latinul sem tudnak, ezért ott a papság túlsúlyra fog szert tenni." (Itt később azzal töri meg a többszázados hagyományt, hogy magyarul szólal föl.) Délután visszatér az alsótábla kerületi ülésére, s barátja, Felsóbüki Nagy Pál népszerűségét és „szórakoztató beszédstílusát“ élvezi; nem csoda, hisz grófunk írónak készült. Citálja is a Sopron megyei követ, Nagy „Pali“ elkapott mondatát: „Már régen beszéltünk arrul, hogy hogy kellene jegyezni, már talán arrul is kellene valamit mondani, hogy mit jegyezzünk." A „hogyan“ a jegyzőkönyvírás módjára, a „mit" természetesen a viták tartalmára céloz. Az utóbbiról hamarosan éppen ez a két remek férfiú, a két jóbarát, Nagy és Széchenyi gondoskodott, s az lökte föl őket a fényesen kiérdemelt országos népszerűség csúcsára.

Egyelőre azonban szó sincs Széchenyi népszerűségéről. Hiába, hogy mágnás és

magát a napóleoni háborúkban számos alkalommal kitüntetett huszártiszt, osztályos társai elég kurtán-furcsán bánnak el vele. Másnap, szeptember 15-én ezt jegyzi Naplójába: „Engem az öreg Zichy kidobott a házból." A következő napon átrándul Köpcsénybe, a rákövetkezőn végignézi a császár pozsonyi bevonulását, majd másnap reggel részt vesz a Dóm ünnepi szentmiséjén, s a Prímáspalotában a magyarul szónokló Koháry Antal Hont megyei főispánt, főkancellárt, majd a latinul válaszoló

I. Ferenc császárt hallgatja. 19-én Uzovich János, Nyitra megye alispánja és követe fölszólítja Széchenyit, hogy távozzék az ülésteremből. „Patria!“ - kiált föl sebzetten grófunk, s nyilván dühét csillapítandó átúszik a Duna ligeti partjára. (Mennyi jól ismert helyszín, mennyi esemény, érzés, indulat!) Ráadásul még aznap este valamelyik Hardegg tábornok, vagy a haditanács elnöke (Ignatz), vagy a monarchia méneseinek felügyelője (Heinrich) minden ok nélkül úgy lehordja, „mint valami nebulót". Széchenyi reflexiója: „Megértem, hogy némely ember hosszas bántalmazások és megalázások után, melyek ellen védekezni nem tud, végül önérzetét, s minden hajlamát a becsületességre és erényességre elveszti, és a legaljasabb vétkekbe bűnökbe sülylyed. “

Széchenyi azonban nem a vétkek és bűnök, hanem a nemzetemelő munka és férfiméltóság útját választotta. November

3-án, a sorsdöntő napon, az alsótábla kerületi ülésén Felsőbüki Nagy Pál, minekutána az előtte szólt megyei követek a magyar szellemű nevelés, illetve a magyar nyelv jogainak törvénybe iktatásáról folyó vitában többször is említették egy nyugati típusú tudós társaság, egy akadémia alapításának sürgető szükségét, a következőket mondta: „Szükség van magyar tudós társaságra. De ehhez nem szavakra van szükség. E szép eszme megvalósításhoz az kell, ami Montecuccoli szerint a háborúhoz: pénz, pénz, és megint csak pénz!" Ekkor lépett elő az arisztokraták fal mellett ácsorgó és figyelmező csoportjából, Wesselényi Miklós báró mellől a huszárszázadosi egyenruhát viselő Széchenyi István, s a gyorsírásos jegyzőkönyv tanúsága szerint így szólt: „Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egyévi jövedelmét feláldozom rá.“A lelkesedés óriási, az akadémia alapítása törvényjavaslatba kerül, s a király jóváhagyó aláírásával az 1825/27-es országgyűlés XI. törvénycikkeként végrehajtandó kormányzati feladat lesz belőle. Elnökségébe a nagyszerű gróf mellé még Kazinczy is bekerülhet, az a Kazinczy, aki nyelvünk és prozódiánk megújításával a még mindig ájult nemzet öntudatra ébresztését és modernizálását megkezdte, s aki joggal vallotta magát ezek után Széchenyi elődjének. Maga Széchenyi egyébként ezt jegyezte sorsdöntő, korszaknyitó föllépéséről a Naplóba: „A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem. “ Jó példája ez Széchenyi termékeny borúlátásának.

Ez a pár kiragadott villanás is éles fényben mutatja meg nekünk Széchenyit, az embert, az ítéletalkotót, s a kezdeményezőt, azt a grófot, akinek politikai és közéleti karrierje az akkori, a maihoz képest kicsi polgárváros, Pozsony kulisszái közt íveli fölfelé, hat országgyűlés politikai harcain át az 1848-as magyar forradalmi kormányközlekedési tárcájának birtokáig. A gróf az első napokat is Pozsonyban élte meg, de minisztersége már Pestre, a felelős kormány székhelyére, az ország új fővárosába ragadta. 1848. március 13-án egy főrangú hölgy társaságában hallja meg az aznapi „bécsi kravál" hírét. „Bécsben megkezdődött", jegyzi naplójába, s rögzíti, amit a pozsonyi Duna-part gőzhajókikötőjében látott és hallott: „Gőzhajó-kormányos izgató beszédeket tart. 300-400 fiatalember. - Le a kormánnyal, a judex, tárnok etc. mind gaz emberek - (én egészen kimaradok). Le az arisztokratákkal, le minden mágnással." Másnap, 14-én István főhercegnél jár, aztán Kossuthot pillantja meg, „ki elegáns hölgyekkel körülvéve - ünnepeltetik a Zöldfa (a mai Carlton szálló) erkélyén. Német polgárok köszöntik odafenn Kossuthot németül, aki németül válaszol. - Vegyesen jurátusok és polgárok. “ Kossuth, hallja valakitől a reform nagy szelleme, Batthányi Lajost akarja miniszterelnöknek, ez így igaz, valóban ő lesz a felelős magyar kabinet feje, amelyben mind Kossuth, mind Széchenyi helyet foglal. Majd váltás a Naplóban: „Tichy Félixhez megyek, hol... sokan gyülekeznek össze s nagy a szomorúság... Felderítem őket, (mintha én derűs volnék) és whistezem. “

Ilyen dolgok estek meg Széchenyivel első és utolsó pozsonyi napjaiban, s magyar sorsforduló és a magyar végzet első napjain, s köztük huszonhárom esztendő, egy negyedszázad minden herkulesi erőfeszítése, hogy a társadalmat kimozdítsa holtpontjából, s egy új, modem, nyugat-európai típusú Magyarországot teremtsen. Földrajzi értelemben Pozsony volt az az archimedesi pont, ahol kimozdította helyéből a magyar földet Persze nem Pozsony, hanem London, Párizs és New York felé.

KONCSOL LÁSZIÓ

A 4. forduló kérdései:

1. Milyen hivatala volt abban a kormányban, melyben Kossuth vezető szerepet játszott?

2. Sokat foglalkozott két város egyesítésével. Melyek azok?

3. Milyen épület található a kép bal oldalán?

Kényelmesen akar utazni? Forduljon a RENAULT autószalonhoz!

A RENAULT WIEN a legnagyobb osztrák Renault Kft. Az autószalon alapterülete 13 500 m2,120 alkalmazottat foglalkoztat Új és használt gépkocsikat, valamint alkatrészeket kínál, autójavító-, karosszérialakatos- és festőműhelyt működtet Évente kb. 2500 új és 1500 használt gépkocsit ad el.

Nyitvatartási idő: hétfő — péntek 8.00 —18.00

szombat 8.00 —12.00

Az 1991-es év slágere a RENAULT CLIO, a RENAULT 19, a RENAULT 21 és a RENAULT ESPACE.

A csehszlovákiai és a magyarországi vevőkkel az év eleje óta CSIZMAZIA Andrea mérnöknő foglalkozik (a felvételen). Az érdeklődőket magyar, szlovák vagy német nyelven informálja.

A vásárlók a következő címen és telefonszámon kapnak tájékoztatást:

1100 Wien, Laaer Bergstraße 66 Tel: 00431/6815-665

Új személygépkocsi -kínálatunk:

RENAULT CLIO — az 1991-es év autója, amely kis külső térfogatával, ám tágas belső terével azonnal hódít Kiválóan alkalmas városi közlekedésre.

RENAULT 19 — szintén a gyár egyik közkedvelt típusa. Nem nagy autó, kitűnő formatervezésével mégis elegánsan, sportosan hat.

RENAULT 21 és RENAULT 25 — a nagyobb kategóriájú autók közé tartoznak. A karosszéria kiképzése nemcsak esztétikus, hanem funkcionális is.

RENAULT ESPACE — családi álomkocsi kirándulásra, szabadságra nagy családok részére is. Tetszés szerint alakítható két-, öt-, illetve hétszemélyessé, s hasonlóan variálható a csomagtér nagysága is.

Az említett személygépkocsik katalizátoros benzinmotorral vagy dízelmotorral egyaránt kaphatók. Ezenkívül különféle extra kellékeket — pl.

automata sebességváltó, sztereorádió, villamos ablaknyitó berendezés, tetőablak — kínálunk, és meghosszabbított garanciát nyújtunk. Széles színskálából, többféle anyagú és kiképzésű üléshuzatból lehet választani.

Külön ajánlatunk van a kiskereskedők számára:

RENAULT TRAFIC; RENAULT EXPRESS — választani lehet ablakos vagy zárt hátsó térmegoldás között;

RENAULT MASTER — ez már nagyobb szállítókocsi, sokféle kihasználási lehetőséggel, zárt, illetve nyitott rakodótérrel, kívánság szerint.

Az új gépkocsikra 1 év garanc'dt adunk, amely a vevő kéíésére meghosszabbítható, ezt természetesen már meg kell fizetni.

Használt gépkocsi esetében a garancia féléves, és nemcsak Renault gépkocsikat, hanem más márkájú autókat is kínálunk. yy