Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-20 / 181. szám
1991. szeptember 20. 5 Szabad ÚJSÁG —{ szövetségi hírmondót A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség állásfoglalása Javaslat az agrár- és élelmezési politika módosítására ARoi’nícke noviny hasábjain 1991. augusztus 15-én közzétett, a Szlovák Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi politikája elveire tett javaslatot (a továbbiakban Javaslat) a szerzők nyílt okiratnak tekintették, amelyet nyilvános vitára bocsátottak azzal, hogy a feltételek változásával módosítják azt. A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség, mint a mezőgazdasági szövetkezetek képviseleti szerve kötelességének érzi, hogy észrevételeivel hozzájáruljon e fontos és régen várt okirat tökéletesítéséhez. Az állásfoglalás egyrészt független szakemberek, másrészt a szövetkezetek és a járási FSZSZ-ek képviselőinek véleményére támaszkodik. Már a mezőgazdasági program előkészítésekor felmerült a kérdés, hogy az új gazdasági feltételek között mi az értelme és a küldetése ennek a programnak. Véleményünk szerint mindenekelőtt stratégiai irányvonalat kell adnia a kormány gazdaságpolitikája, a mezőgazdasági komplexum egyes üzemei és a magángazdálkodók számára. Ebből az alapállásból kiindulva elvárjuk, hogy az említett okirat komplex módon tartalmazza a mezőgazdasági és élelmezésügyi politika főbb irányelveit. A Javaslat azonban némely alapvető kérdést illetően nem elég konkrét, sőt ellentmondásos. Az egyes célokat érthetőbben kellene megfogalmazni, és alternatív megoldásokat kellene felvázolni. „Biztonsági küszöb“ * A Javaslatot elsősorban a következő gazdaságpolitikai és stratégiai fontosságú kérdésekben kellene átdolgozni. 1. A mezőgazdasági program csak akkor lehet működőképes, ha a gazdasági és társadalmi fejlődés szerves részét képezi. Ezzel kapcsolatosan több kérdés vár megoldásra. A kiindulási alap a lakosság élelmezése, amely egészségügyi és szociális téren elsőbbséget élvez. Nem lehet az emberekbe olyan szubjektív elképzelést „programozni", miszerint csökkenteni kell az élelmiszer-mennyiséget és rontani minőségét csak azért, mivel az eddigi élelmiszer-fogyasztás társadalmilag költséges. Az „élelmiszer-ellátási biztonsági küszöböt“, amelyről a Javaslat említést tesz, nem csupán az energetikai érték, hanem az egészségügyi szempontok, a tápérték (pl. tej - kalcium) figyelembevételével kell megállapítani. Szlovákiában fennáll annak a veszélye, hogy a lakosság széles rétegei nem lehetnek tekintettel az élelmiszerek minőségére, mivel az éhezés veszélye fenyegeti őket. Ilyen körülmények között nem segít a helyes táplálkozással kapcsolatos felvilágosítás sem. A Szlovák Köztársaság kormánya nem rendelkezik sem a piacszabályozást, sem az élelmiszer-keresletet befolyásoló makroökonómiai eszközökkel. Az élelmiszer-fogyasztás jelentős csökkenése értékesítési és pénzügyi válságot teremtett a mezőgazdasági komplexumban, mivel a válság mértéke meghaladta a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét. Hiba történt akkor is, amikor a radikális reformok bevezetésekor az üzemeket nem tájékoztatták kellőképpen a kereslet várható alakulásáról. A termelésben és a piacon bekövetkezett zavaros helyzetet súlyosbítja; hogy időközben megváltozott az 1990/91 -es évre elfogadott pénzügyi és árpolitika. Tisztázzuk a hatásköröket Ezen tapasztalatok alapján - beleértve a felvásárlási árszint ún. szlovákiai variánsának bevezetésére tett kísérletet - kérjük, pontosítsák, hogy az agrárpolitika mely alapelvei tartoznak majd a szlovák kormány hatáskörébe, és melyek megvalósítása függ a szövetségi szervektől. Szükséges, hogy ezen a téren egyensúlyban legyenek a köztársasági és a szövetségi hatáskörök. További fontos kérdés, hogy milyen esélye lehet a hazai korszerűsített mezőgazdaságnak a külföldi piacokon. Mivel nyersanyag- és energiaforrásaink korlátozottak, nem tekinthetjük mellékes körülménynek, hogy a mezőgazdasági komplexum csak az ún. megújítható termelőeszközök bázisán fejlődhet. A mezőgazdaságilag ésszerűen kihasznált talaj kétségkívül az egyik legjelentősebb természeti forrás Szlovákia szociális és gazdasági fejlődése szempontjából. Kérjük, hogy világosan fogalmazzák meg a mezőgazdasági komplexum szerepét a lakosság foglalkoztatottsága, az infrastruktúra szempontjából, beleértve a szövetkezetek jelenlegi és jövőbeni hasznát, tekintettel a falvak gazdasági, szervezési, valamint értelmiségi fejlődésére. A szerkezetváltással - beleértve a mezőgazdasági termelés eloszlását és intenzitásának csökkentését - egyidejűleg fel kell térképezni az egyes vidékek népsűrűségét - figyelemé véve a turisztikai csomópontokat - és a szállítási lehetőségeket. A Javaslatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a vidék szociális-gazdasági szerepe a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés, valamint más termelői tevékenység és szolgáltatás szerves összefogása. A piacgazdasági viszonyok között is mezőgazdasági termelésre kell kihasználni a meglévő anyagi értékeket, a természeti adottságokat, figyelembe véve a vízforrások, a természet védelmét. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdaság hosszú távú, rendszeres támogatása. A mezőgazdaság nem termelő ágazatai, amelynek a Javaslat nagy jelentőséget tulajdonít, a talaj művelésének támogatása nélkül megvalósíthatatlanok. Egyenlő esélyeket! 2. A mezőgazdasági és élelmezésügyi politika gazdasági, szociális céljainak elérése a mezőgazdaság, valamint az élelmiszeripar reprodukciójától függ, amelynek bázisát a már meglévő termelési-műszaki alap, valamint a dolgozók szakképzettsége képezi. Ebből kiindulva kell megközelíteni a vállalkozói formákat is. Az élelmiszer-előállítás hatékonyságát nem lehet úgy növelni, hogy megsemmisítjük, vagy kihasználatlanul hagyjuk a jelenlegi termelésiműszaki alapot. Természetesen ezt a bázist korszerűsíteni, ésszerűsíteni kell, mégpedig világszintű, ökonómiailag és ökológiailag hatékony technológiák bevezetésével. A kistermeléshez való visszatérés, amely a mostani közép- és fiatal generációk feladata lenne, nemcsak hogy romantikus önámítás, hanem fejlődést fékező elgondolás is egyben. A földtulajdon rendezése hosszú éveket vesz igénybe, közben valószínűleg erősödik - elsősorban Közép- és Kelet-Szlovákiában - az önálló gazdaságok kialakítása érdekében gyakorolt nyomás, és nehéz elképzelni, hogy modern farmok jönnek létre. A magángazdálkodás a falvakban ugyan enyhítheti az élelmezési bizonytalanságot, de a városokban semmi esetre sem. Ezzel kapcsolatban kérjük, vizsgálják át, illetve hagyják ki a Javaslat azon részét, amely azt állítja, hogy a szövetkezeti forma (a részvényesi tulajdonosi elveken alapuló is) csak átmeneti - tehát a farmok létrejöttéig létező - gazdálkodási mód. Az ilyen elképzelés alkotmányellenes, és a szövetkezeti gazdálkodási mód elnyomását jelenti. A belső vagyoni privatizációjú és belső gazdasági-szervezési elrendezésű, újjáalakult szövetkezeteket a kormánynak egyértelműen a vállalkozás előremutató és haladó formájának kell tekinteni. Az olyan politika, amely a szövetkezetek tömeges szétesését eredményezné, a mezőgazdaság hanyatlását, és szociális elégedetlenséget is jelentene egyúttal. Kérjük ezért, hogy egyenlő módon támogassák a különböző vállalkozási formákat, ami a konkurenciaharc alapvető feltétele. A Javaslatba kérjük belefoglalni azt az elvet, miszerint a szövetkezeti vállalkozói formát a feldolgozóiparra, a kereskedelemre, a pénzintézetekre és a biztosítókra is ki kell terjeszteni. Ehhez legiszlativ módosításokra és gazdasági támogató intézkedésekre van szükség. Annál is inkább, mert úgy tűnik, a törvényhozó testületek és a kormányzat nem a szövetkezetek átalakítását akarja elérni, hanem legiszlativ, gazdaságpolitikai nyomással és jövőjük megkérdőjelezésével szót akarja rombolni azokat. A Javaslatból ki kell hagyni azt a részt, amely kimondja, hogy a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvény elfogadásáig szabályozza a kárpótlásra és a szövetkezetek felosztására szánt vagyon értékelési módját, mert ez törvénytelen beavatkozás lenne a szövetkezetek tulajdonjogaiba. Tekintettel az eddigi törvénymódosításokra, a Javaslatban leszűkíthető a vagyonviszonyok rendezésére vonatkozó fejezel, amely jobbára a már ismert általános kiáltványok, előrejelzések összefoglalása. Ezek hátráltatók, sőt egyes esetekben valótlanok, és az egész problémát politikai síkra, pártérdekek felé tereli. A gyakorlat viszont a privatizációs program konkrétabb szabályait várja. Az ezen a téren tapasztalható huzavona vállalkozói bizonytalanságot, tanácstalanságot eredményez. A mezőgazdaságban végbemenő privatizációs folyamat néhány sajátosságot hordoz magában. Nem lehet általánosítani, hiszen az egyes gazdaságok különböző szintet értek el. Ezért a privatizáció során figyelembe kell venni a különbségeket, és számolni kell a privatizációs eljárás sokféleségével. 3. A Javaslat a vállalkozói szféra számára tájékoztató szerepet tölt be, mégpedig a termelés és az értékesítés terén. Célszerű lenne a termelési programoknak a visszajelzések alapján történő koordinálása és az értékesítési politika gazdasági és jogi eszközeiről való rendszeres tájékoztatás. Óvatosan a korlátozásokkal Különösen fontos a szarvasmarha-tenyésztés átmeneti csökkentéséről született elképzelés pontosítása. Tekintettel arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés többéves reprodukciós folyamat, a pótolhatatlan fehérjék csaknem egyharmadát biztosítja a lakosság számára, több mint egyharmados arányban részesedik a mezőgazdasági üzemek áruforgalmából, és a szerves anyagok körforgásában sem helyettesíthető, nem lehet a marhaállományt az ún. restriktiv változat alapján csökkenteni. Helytelen a rétek, legelők 30-40 százalékos csökkentésére tett javaslat is. 4. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban megvalósítandó visszafejlesztó programot is szélesebb gazdasági összefüggésekben kell megvizsgálni - pl. milyen hatással lenne a termelés hatékonyságára, a jövedelemre, a foglalkoztatottságra stb. Nem alkalmazkodhatunk passzívan a piaci viszonyokhoz, amelyeket mellesleg nem a keresletkínálat alakított ki, hanem a megszorító, liberalizációs kormánypolitika. 5. Fontos figyelemmel kísérni a mezőgazdasági üzemek és az egyes élelmiszer-ipari vállalatok jövedelmének alakulását. Az ár-, az adó-, a hitel- és a dotációs politika csak akkor töltheti be regulációs szerepét, ha ismerjük a jövedelem alakulására gyakorolt hatását. Az eddigi és a várható fejlődés azt mutatja, hogy elkerülhetetlenül szükség lesz vagy a felvásárlási árak és az élelmiszerárak jelentős emelésére - ami inflációhoz vezethet -, vagy a felvásárlási árak bizonyos mértékű emelésének és a bemenők árának (elsősorban a gázolajnak), valamint az adók csökkentésének társítására. A kereslet és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének csökkenésével szöges ellentétben áll a változatlan föld-, valamint bértömegadó, amelyet még a talajok intenzív kihasználására való ösztönzés és a bérek növekedésének idejében vezettek be. A helyzet azonban azóta jelentős mértékben megváltozott. Jelenleg az üzemeknek az adók kifizetésére hiteleket kell felvenniük. Az állam szerepe 6. A Javaslat igen szűkszavúan szól az állam szerepéről. A szerzők elképzelése szerint az állam szerepe csupán a piacszabályozás (az is csak átmenetileg), az átalakítás meggyorsítása és a mezőgazdaság tágabb értelembe vett társadalmi funkciójának támogatása. A szabályozási rendszer a Javaslatban csak az interveniális felvásárlásra és eladásra korlátozódik. Ilyen rendszer azonban csak viszonylag kiegyensúlyozott piaci viszonyok között működhetne, a mostani helyzetben azonban nem. A regulációs rendszernek magába kellene foglalnia a meghatározó bemenők árának szabályozását és szavatolnia kellene az árakról szóló törvény betartását. Az ár-, az adó-, a dotációs és a hitelpolitikának alapvető vállalkozói biztonságot, jövedelmi egyenlőséget kellene nyújtania, viszonylag állandónak és hosszabb időre szólónak kellene lennie. Az az elképzelés, hogy mindezt a piac működése megoldja, naiv és alibisztikus, s nem lehet a modem, piacorientált állam politikai krédója. 7. A szövetségi kormány által, a gabona-, a vágómarha-, valamint a tejtermékfelesleg felszámolása érdekében bevezetett interveniális felvásárlás a gyakorlatban elhúzódik, „árháborút", üzérkedést eredményez. Mindennek káros következményeit az elsődleges termelés viseli. Az az elképzelés, amely szerint az exportra szánt fölösleget ún. csökkentett garantált árakon vásárolják fel, szintén illuzórikus. A gazdasági reform megvalósítása kezdetén a kormány által jóváhagyott garantált árak pedig időközben elfelejtődtek. Ezért sürgősen fel kell újítani a kiválasztott mezőgazdasági termékekre vonatkozó minimális felvásárlási árak koncepcióját. A minimális áraknak az átlagos és a jobb termelők számára bizonyos nyereséget kellene biztosítaniuk. Csökkenteni az adókat 8. A bemenők árának hirtelen növekedése, a magas kamatok, a felvásárlási árak stagnálása, illetve csökkenése, a kereslet és a jövedelem visszaesése következtében a mezőgazdasági üzemek nagy része veszteségessé vált. Mielőbb módosítani kell tehát a mezőgazdasági adókról szóló törvényt, és már az 1992-es évre felére kell csökkenteni a föld, valamint a bértömegadót. Ezzel egyidejűleg csökkenne a felvásárlási árak és az élelmiszerárak emelésére gyakorolt nyomás, s egyben inflációellenes hatása is lenne. 9 Pontosítani kell a dotációs politikát is. A dotációs politika irányvonalában elfogadhatatlannak tartjuk, hogy csak a termelés csökkentését támogatja. A termelés korszerűsítésére és stabilizálására fordított dotáció szintén irányulhat a termelés csökkentésére. Különösen érvényes ez a szarvasmarha- és a juhtenyésztésre. Továbbra is támogatni kell a nemesítói tenyészeteket. Ezen a téren Szlovákiában teljesen eltérőek a feltételek, mint Csehországban, a szlovák kormány tehát nem fogadhat el olyan dotációs politikát, amely nem felel meg az itteni viszonyoknak és szükségleteknek. A mezőgazdasági programmal kapcsolatosan kérjük, hogy a szlovák kormány még az 1992-es évre szóló állami költségvetés elfogadása előtt értékelje át a jövő évben várható értékesítési kilátásokat, az árak alakulását, az adópolitikát, valamint a hitel- és dotációs politikát. 10. A Javaslatot ki kell egészíteni a szociális területre vonatkozó kérdésekkel is. Elsősorban az egészségügyi ellátásra, a nyugdíjakra, a balesetbiztosításra, a gyógykezelésre és üdültetésre, valamint a szakmai átképzésre gondolunk. 11. A Javaslatban hangsúlyozni kell a piaci intézmények létrehozásának és a piaci gépezet működésének szükségességét. Sürgősen el kell fogadni a mezőgazdasági és élelmiszeripari kamaráról szóló törvényt. Új információs, tanácsadói és közvetítői szolgáltatóhálózatot kell kiépíteni. A CSSZSZK kormányának a mezőgazdasági és élelmezésügyi politikája elveire tett javaslat nyilvánosságrahozatalán kívül fontosnak tartjuk a makroökonómiai szabályozó intézkedések publikálását is. Az SZFSZSZ továbbra is segíti a szövetkezetek belső átalakulását és a piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodását. Pozsony, 1991 szeptembere Szlovákiai Földmúvesszövetkezeti Szövetség (Alcímek. Szabad Újság) A SZLOVÁKIAI FÖLDMŰVES-SZÖVETKEZETI SZÖVETSÉG OLDALA
