Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-10 / 146. szám
1991. augusztus 10. Szabad ÚJSÁG •c Ku I tú r a DIstván, a király -Dunaszerdahelyen, s csak egyszer! Az „István, a király“ azon ritka alkotások közé tartozik, mely megszületésének pillanatától kezdve klasszikus darabnak számít. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb zenei- és közönségsikerét e rockopera monumentális szabadtéri színházi előadása aratta. Az 1983-as budapesti városligeti bemutató után 1984-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon is előadták; film, hanglemez, színházi szövegkönyv készült belőle, óriási tömegek szerették meg, érezték sajátjuknak ezt a müvet. A darab érzékeny, nyílt szívű fogadtatásának természetesen több oka is volt: azon túl, hogy mind zeneileg, mind pedig rendezésben bravúros teljesítményt nyújtottak a szerzők - Szörényi Levente, Bródy János, Koltay Gábor, Novák Ferenc -, a bemutatót is kitűnően időzítették. A negyven éven át elaltatott nemzettudat ébredezésének idején az országalapító István, valamint a régi hit és szokások megtartásáért harcoló Koppány alakjának színrevitelével a közönség többségének lelkében szunnyadó gondolatok öltöttek formát: Mi a szabadság ára, hogyan érhető el a szabadság? „Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget / Mondd, te kit választanál?“ Választ a nézők ugyan nem kaphattak, csupán eljátszhattak a történelmietlen kérdésfelvetéssel: mi lett volna, ha ... E kérdések azonban bennünk is élnek... * * * A darab ősbemutatójának idején, 1983-ban a gondolatot, hogy mi lenne, ha tájainkon mutatnák be ezt a rockoperát, még csak véletlenül sem vethettük fel. Az István, a király Csehszlovákiában a tiltott szellemi termékek listájára került, a pozsonyi rádió magyar adása szerkesztőinek például azt is megtiltották, hogy közkedvelt dallamait az egyes műsorokban lejátsszák. Ám ami csak álom sem lehetett, az az idén valósággá válik! A rockopera szerzői és előadói vállalkoztak az első, királydombi-városligeti bemutató egyszeri felújítására, s az eredeti díszletekkel és eredeti szereposztásban 1991. szeptember 7-én Dunaszerdahelyen a DAC-stadionban 20 órai kezdettel bemutatják az István, a királyt! A Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ igazgatójától, Jarábik Imrétől néhány háttérinformációt is sikerült megtudnom. Elmondta, hogy bármennyire is kockázatos ez a vállalkozás, úgy érezte, nem szabad elszalasztania az Interkoncert által felkínált egyszeri lehetőséget. Reméli, hozzá hasonlóan mások is úgy ítélik meg, ez az előadás nemcsak Dunaszerdahelynek, hanem egész Dél-Szlovákiának szól, s távolabbi vidékekről is sokan jönnek majd, hogy láthassák ezt a produkciót. Maga a DAC-stadion 30 ezer ember befogadására alkalmas, s a stadion közepére fedett pódiumot építenek, aminek köszönhetően az előadás esős idő esetén sem marad el. Látványos, óriási koncert ígérete van előttünk, a királydombi bemutatóhoz hasonlóan 120 szereplő tölti majd meg a színpadot, s az élőzene ténye, a tűzijáték is erős közönségcsalogató. Mert más a lemezhallgatás, és más egy rockkoncert nyújtotta élmény! Sokunk bánatára az eredeti szereposztásban ugyan bekövetkezett egy változás: Koppány szerepében nem Vikidéi Gyulát, hanem Vértes Attilát hallhatjuk majd, Vikidéi Gyula ugyanis nem vállalta a szabadtéri előadást. Kár, mert a pogány vezér szerepét aligha tudják nálánál jobban eljátszani- az ősbemutató óta Koppány és Vikidéi alakja sokunk tudatában egybeforrt. Előlegezzünk azonban bizalmat Vértes Attilának, s reméljük, hogy e szerepátvállalás semmit sem von majd le az eredeti produkció értékéből.(?!> Végezetül Jarábik Imrét e rendezvény anyagi hátteréről faggatom.- Nem titok - mondja -, hogy ennek az előadásnak az önköltsége meghaladja a hárommillió koronát, így a belépőjegyek ára is ehhez méretezett. Egy-egy jegy 200 koronába kerül- Fortuna istenasszonnyal egyetemben! A belépőjegy árában ugyanis benne foglaltatik egy 20 korona értékű tombolajegy is, amit az előadás végén kisorsolunk, s a legszerencsésebb néző egy Skoda Favoritot nyerhet! Aki úgy érzi, részese szeretne lenni az István, a király dél-szlovákiai bemutatójának, az jegyét már most megvásárolhatja a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ szervezési osztályán, illetve ugyanitt megrendelheti a 0709/ 257-51, 257-52-es telefonszámon, arait a megrendelő címére utánvéttel elküldünk. CSANAKY ELEONÓRA A XVII. Honismereti Kerékpártúra után Bányavárosokban - nagyjaink nyomában Ezúttal 1991. július 19. és 28. között zajlott le az immár hagyományos kerékpártúra. Ez alkalommal a bányavárosok megismerése volt a cél. A túrázók Pincén gyülekeztek, majd két nap alatt megismerkedtek Losonc tágabb környezetével és nevezetességeivel. Losonc, majd a darab; templom és a véglesi vár megtekintése után jól esett énekelni este a tűz mellett a zólyomi kempingben. Az igazi meglepetést az útvonal módosítása okozta: Zólyomból a túra július 23-án Besztercebányára vezetett, de a középkori úton indultak Besztercére. Ezen az úton a középkori festészet remekeivel ismerkedhettek meg a résztvevők, Zsolnán, Csérényben és Pónikon. Ez utóbbi két helyen már a teljesen helyreállított falfestményeket csodálhatták meg. Alsó Micsinyén a XVII. századi Beniczky-kúriát látogatták meg, ahol megemlékeztek a méltatlanul elfeledett, tragikus sorsú Beniczky Lajos, '"'honvéd alezredesről. A négy sarokbástyával ellátott kastély felújítását már elkezdték. Besztercebányán a város története, ismert szülöttei és nevezetességei felidézése után a túrázók egyperces néma csönddel adóztak Petrogalli Oszkár, a két háború közötti neves kisebbségi politikus, valamint a 80 évvel ezelőtt elhunyt legnagyobb magyar filozófus, Böhm Károly, a kolozsvári egyetem professzorának sírjánál, akit szülővárosában helyeztek örök nyugalomra. Szakszerű előadást hallgattak meg a résztvevők a garamszögi artikuláris evangélikus templom történetéről, mely 1725-26-ban épült, és 1100 személy befogadására méretezett. A templom nevezetessége, hogy teljes egészében fából készült, még a szegek is fából vannak. Zólyomból az út Körmöcbányára vezetett. Itt elszomorító látvány fogadta a túrázókat, mivel az épületek zöme tatarozás alatt áll. A Bányász Múzeum megtekintése után a résztvevők Saskő várát „ostromolták“ meg. A vár omladozó falai között hallgatták meg a vár történetét. A HKT résztvevői Szklenófürdőn vertek tábort. Jól esett az út porát a kellemes vizű patakban lemosni. Néhányan reggel kettőig ropták a táncot diszkóritmusban. A reggeli eső késleltette az indulást, de Selmecbánya panorámája kárpótolt a dimbes-dombos út nehézségeiért. A város panorámája még mindig sok hasonlóságot mutat Csontváry Kosztka Tivadar híres festményével. A műemlék állaga itt volt a leglehangolóbb. Pedig Selmecbánya megélhetne a turizmusból, hiszen környéke a téli és nyári sporttevékenységnek egyaránt kedvez, történelme és hangulata sok értéket rejt. A túrázók képviselőit fogadta a város polgármestere. A magyarországi résztvevők felajánlották a polgármesternek, hogy segítséget nyújtanak Selmecnek, kerüljön föl az Unesco jegyzékére, mint páratlan műemlékegyüttes. Este a szélaknai tábortűznél az érdeklődők megismerkedhettek a város történelmével, diákéletével, anekdotakincsével. A városban létesített bányamúzeum földalatti járatai és aknái lehetővé tették a bányaművelés embert próbáló körülményeinek megismertetését. A közeli Szitnya hegyének megmászása ugyan fáradságos volt, de a kilátás és a sziklák szélmarta szépsége itt is kárpótolt a fáradalmakért. A csúcson berendezett múzeum is tanulságokkal szolgált. A szentantali kastély, Korpona és Bozók már az utolsó táborverés felé vezető utat jelezte. Ipolynyéken fejeződött be a túra, melynek 120 résztvevője között nemcsak magyarországi, hanem erdélyi és vajdasági résztvevők is voltak. így bizonyára haszonnal járt az az elmélyült esti beszélgetés, melyet a szlovákiai, magyarországi, romániai és jugoszláviai helyzetnek szenteltek a tábortűznél. Az európai mérce, a népek közötti gyümölcsöző párbeszéd igénye fénylett a túzvilágította arcokon. Annak ellenére, hogy a túra ez alkalommal főleg szlovákok lakta területen zajlott, inkább a megértés és segítőkészség volt tapasztalható. A résztvevőket az is jó érzéssel tölthette el, hogy itt, ezen a tájon is otthon vagyunk; itt nyugszanak nagyjaink, akikről az utóbbi évtizedekben megfeledkeztünk, de emlékük, eszméik ápolása és fölvállalása nélkül felelőtlenül élnénk szlovákok és magyarok közös szülőföldjén. BALASSA ZOLTÁN A Klinika együttes - tetőről fotózva... Napfény, széna, rock A II. Rockmisszió után A Magyar Ifjúsági Szövetség idén megint meghirdette az amatőr rockzenekarok Rockmisszió nevű tehetségkutató pályázatát. A kazettán beküldött felvételek alapján szakmai zsűri döntötte el, ki indulhat Pozsonyeperjesen az Alba Regia kempingben nyúni hangszerét meg a hangját, hogy okoskodjék a foglalkozásokon és a végén reflektorfénybe állhasson a dunaszerdahelyi művelődési ház világot jelentő deszkáin. Végre valami! - sóhajt az eseményeket régebbről, az I. Rockmisszió óta követő tollforgató, hiszen az amatőr rockmozgalom szervezés híján nem bír szárnyra kapni; az egyik csapat alig tud valamit a másik tevékenységéről. Érdekes és izgalmas a jelenlegi mezőny. A színvonal pedig Balázs Fecó, a legendás csak huszonegy éves; ígéretes jövő áll előttük. A dunaszerdahelyi RAF II arról énekel egyik dalában, hogy élni csak így érdemes: Hard rockot játszani, dallamos elemekkel meg úgy, ahogy ók csinálják. A kürti Temetkezési Vállalat együttes engem azért lepett meg, mert annak ellenére, hogy idén áprilisban alakult meglepően jól szól Melecsky Tibi és Korega Marian gitárja pedig a gálán szinte „megtáltosodott". A komáromi Delirium Tremens az egykori Ramzesz kemény heavy métáit mutatott, dallamos refrénekkel. Ha techno-thrash, akkor Arrival! A négy pereszlényi srác zenéjéből sugárzik az eró; szerintem az idei Rockmisszió legjobb teljesítményét ők nyújtották. Lorean - a Szabad Újság hölgyolvasói kedvéért sorakoztak fel a fiúk Szabó Miklós felvételei Korái együttes ismét koncertező egykori frontembere véleménye szerint a hasonló magyarországi szemlék színvonalával összevetve magasabb... A nagymegyeri Total Chaos szövegcentrikus, alternativ elemekkel teli zenéjétől kezdve a rozsnyói Mr. Alfréd remek metálmuzsikájáig volt miből válogatnia Berki Tamásnak, F. F. Mikinek, Baló Istvánnak meg Balázs Fecónak, a zsűrinek. Kilógott a sorból, a farmeres, tornacipős rockerek közül a mindössze tízesztendős leleszi Pandi (majdnem Szandi) Ivett, akit az EX’90 kísért. A csapat átlagéletkora tizennégy év, s meghallgatható saját számaik vannak. Menedzserük, Binó Péter is Igazuk volt az otthonmaradottaknak A Vág partja ideális találkahely. A fák és bokrok között kanyargó ösvények és az őket kényelmesen követő folyó csupán az álmos képzelőerőt nem hozza lázba egy Vág menti találkozó gondolatára. Az egyik hétvégén Szímön rendeztek ilyen Vág-parti találkozót, ahol az Érsekújvári és Galántai járás ismert hagyományőrző-, éneklő- és tánccsoportjai, valamint citerazenekarai léptek fel. Nagy meglepetésemre több énekes és táncos érkezett, mint néző. Természetesen felháborodtam. A későbbiekben tapasztaltak miatt viszont változtattam véleményemen és lassanként kezdtem elismerést érezni azok iránt, akik nem tisztelték meg részvételükkel az említett rendezvényt. A hangtechnikának köszönhetően amúgy sem vették volna észre, hogy mikor - csaknem egyórás késéssel - kezdődött meg az előadás. A Színpadra felzavart fülbevalós kamasz fiúk el-elvétve a tánclépéseket ugyan biztatóan kacsingattak a nézőtéren ülő lányokra, s fiú híján a lánypárosok is becsülettel eltáncolták a betanult műsort, de miközben a zenekíséret is itt-ott teljesen elnémult kezdtem megszeretni azokat, akiket feledékenységük, kényelemszeretetük nem hozott el e vasárnap délutáni rendezvényre. A későbbiekben a színpadról ropogós, vérkeringést felgyorsító dallamos népdalok helyett édeskésen csorogni kezdett nyakunk közé a „nóta“. Hálám az otthonmaradottak iránt az idő múlásával egyre nőtt, s ehhez a vásári árusok is hozzájárultak. Lengyel és osztrák portékát kínáltak a lapterjesztők szomszédságában, akik bizony a menő regénysorozatokon kívül nem sok értékkel hálálták meg a nézelődő figyelmét. Ami még inkább elkeserítette kedélyemet az az, hogy nem láttam a Vágpartot. Pedig ott talán sikerült volna rátalálnom arra, amit a szímői Vágmenti találkozón egész délután hiába kerestem: a természetes szépséget, a tiszta hangokat és színeket.-száz-A légi Metal Sector évek óta azzal küzd, hogy zenéjüket az Edda Művekhez hasonlítják. Hadd mondjam el: tévedés! Tessék csak meghallgatni Csiba Ricsit, a csapat énekesét, és minden kiderül! Az együttes a II. Rockmisszió közönségdíját kapta - gondolom - nem véletlenül. Nagydíjat idén két együttes vihetett haza. A dunaszerdahelyi Klinika már tavaly a nagydíj közelében érezhette magát és Czibula Csabának, az együttes vezetőjének volt igaza, hogy ezt az utat folytatták. Olyan alternatív zenét játszanak, hogy észrevétlenül mozogni kezd az ember lába, keze, azután repülne is, hivja a ritmus. A másik nagydíjas, a zselizi Lorean zenéje először a régi dallamos rockot játszó bandák utáni nosztalgiának tűnt, ám minél többször hallgattam az öt srác játékát, beláttam, kilencvenegyben is eladhatók szerzeményeik Mészáros Róbert jó hangú énekes, Duba Gábor gitárjátéka élményszámba megy. Tizenkét együttest vártak all. Rockmiszszióra. A rozsnyói Hennessy nem érkezett meg. Szegényebb volt nélkülük meg a Total Chaos nélkül a gála, melyen a zsűri is fellépett. Igazi szenzáöó volt a profivá lett tavalyi nagydíjas, a rozsnyói Sexit együttes koncertje. Első nagylemezük még az idén megjelenik, s ott lesznek augusztusban az I. Zselizi Rockfesztiválon. Valamit tenni kell a hazai magyar rockért! Egyre több a tehetséges zenekar, akik menedzselés híján évente egyszer-kétszer jutnak csak fellépési lehetőséghez, és ez nagyon kevés. Állandóan kéne velük foglalkoznunk! A II. Rockmisszió után: a kocka el van vetve. BÁRÁNY JÁNOS
