Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-10 / 146. szám

1991. augusztus 10. Szabad ÚJSÁG •c Ku I tú r a D­István, a király -Dunaszerdahelyen, s csak egyszer! Az „István, a király“ azon ritka alkotások közé tartozik, mely megszü­letésének pillanatától kezdve klasszi­kus darabnak számít. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb zenei- és közönségsike­rét e rockopera monumentális sza­badtéri színházi előadása aratta. Az 1983-as budapesti városligeti bemu­tató után 1984-ben a Szegedi Sza­badtéri Játékokon is előadták; film, hanglemez, színházi szövegkönyv ké­szült belőle, óriási tömegek szerették meg, érezték sajátjuknak ezt a müvet. A darab érzékeny, nyílt szívű fogadta­tásának természetesen több oka is volt: azon túl, hogy mind zeneileg, mind pedig rendezésben bravúros tel­jesítményt nyújtottak a szerzők - Szö­rényi Levente, Bródy János, Koltay Gábor, Novák Ferenc -, a bemutatót is kitűnően időzítették. A negyven éven át elaltatott nemzettudat ébrede­­zésének idején az országalapító Ist­ván, valamint a régi hit és szokások megtartásáért harcoló Koppány alak­jának színrevitelével a közönség több­ségének lelkében szunnyadó gondo­latok öltöttek formát: Mi a szabadság ára, hogyan érhető el a szabadság? „Valakinek holnap le kell győzni a sö­tétséget / Mondd, te kit választanál?“ Választ a nézők ugyan nem kap­hattak, csupán eljátszhattak a törté­nelmietlen kérdésfelvetéssel: mi lett volna, ha ... E kérdések azonban bennünk is élnek... * * * A darab ősbemutatójának idején, 1983-ban a gondolatot, hogy mi lenne, ha tájainkon mutatnák be ezt a rock­operát, még csak véletlenül sem vet­hettük fel. Az István, a király Cseh­szlovákiában a tiltott szellemi termé­kek listájára került, a pozsonyi rádió magyar adása szerkesztőinek például azt is megtiltották, hogy közkedvelt dallamait az egyes műsorokban le­játsszák. Ám ami csak álom sem lehe­tett, az az idén valósággá válik! A rockopera szerzői és előadói vál­lalkoztak az első, királydombi-városli­­geti bemutató egyszeri felújítására, s az eredeti díszletekkel és eredeti szereposztásban 1991. szeptember 7-én Dunaszerdahelyen a DAC-stadionban 20 órai kezdettel bemutatják az István, a királyt! A Dunaszerdahelyi Városi Művelő­dési Központ igazgatójától, Jarábik Imrétől néhány háttérinformációt is si­került megtudnom. Elmondta, hogy bármennyire is kockázatos ez a vállal­kozás, úgy érezte, nem szabad elsza­lasztania az Interkoncert által felkínált egyszeri lehetőséget. Reméli, hozzá hasonlóan mások is úgy ítélik meg, ez az előadás nemcsak Dunaszerdahely­­nek, hanem egész Dél-Szlovákiának szól, s távolabbi vidékekről is sokan jönnek majd, hogy láthassák ezt a pro­dukciót. Maga a DAC-stadion 30 ezer ember befogadására alkalmas, s a stadion közepére fedett pódiumot építenek, aminek köszönhetően az előadás esős idő esetén sem marad el. Látványos, óriási koncert ígérete van előttünk, a királydombi bemutató­hoz hasonlóan 120 szereplő tölti majd meg a színpadot, s az élőzene ténye, a tűzijáték is erős közönségcsalogató. Mert más a lemezhallgatás, és más egy rockkoncert nyújtotta élmény! So­kunk bánatára az eredeti szereposz­tásban ugyan bekövetkezett egy vál­tozás: Koppány szerepében nem Viki­déi Gyulát, hanem Vértes Attilát hall­hatjuk majd, Vikidéi Gyula ugyanis nem vállalta a szabadtéri előadást. Kár, mert a pogány vezér szerepét aligha tudják nálánál jobban eljátszani- az ősbemutató óta Koppány és Viki­déi alakja sokunk tudatában egybe­forrt. Előlegezzünk azonban bizalmat Vértes Attilának, s reméljük, hogy e szerepátvállalás semmit sem von majd le az eredeti produkció érté­­kéből.(?!> Végezetül Jarábik Imrét e rendez­vény anyagi hátteréről faggatom.- Nem titok - mondja -, hogy ennek az előadásnak az önköltsége megha­ladja a hárommillió koronát, így a be­lépőjegyek ára is ehhez méretezett. Egy-egy jegy 200 koronába kerül- Fortuna istenasszonnyal egyetem­ben! A belépőjegy árában ugyanis benne foglaltatik egy 20 korona értékű tombolajegy is, amit az előadás végén kisorsolunk, s a legszerencsésebb né­ző egy Skoda Favoritot nyerhet! Aki úgy érzi, részese szeretne lenni az István, a király dél-szlovákiai be­mutatójának, az jegyét már most meg­vásárolhatja a Dunaszerdahelyi Váro­si Művelődési Központ szervezési osztályán, illetve ugyanitt megrendel­heti a 0709/ 257-51, 257-52-es tele­fonszámon, arait a megrendelő címére utánvéttel elküldünk. CSANAKY ELEONÓRA A XVII. Honismereti Kerékpártúra után Bányavárosokban - nagyjaink nyomában Ezúttal 1991. július 19. és 28. között zajlott le az immár hagyományos ke­rékpártúra. Ez alkalommal a bányavá­rosok megismerése volt a cél. A túrázók Pincén gyülekeztek, majd két nap alatt megismerkedtek Losonc tágabb környezetével és ne­vezetességeivel. Losonc, majd a da­rab; templom és a véglesi vár megte­kintése után jól esett énekelni este a tűz mellett a zólyomi kempingben. Az igazi meglepetést az útvonal módosítása okozta: Zólyomból a túra július 23-án Besztercebányára veze­tett, de a középkori úton indultak Besztercére. Ezen az úton a középkori festészet remekeivel ismerkedhettek meg a résztvevők, Zsolnán, Csérény­­ben és Pónikon. Ez utóbbi két helyen már a teljesen helyreállított falfestmé­nyeket csodálhatták meg. Alsó Micsinyén a XVII. századi Be­­niczky-kúriát látogatták meg, ahol megemlékeztek a méltatlanul elfele­dett, tragikus sorsú Beniczky Lajos, '"'honvéd alezredesről. A négy sarok­bástyával ellátott kastély felújítását már elkezdték. Besztercebányán a város története, ismert szülöttei és nevezetességei fel­idézése után a túrázók egyperces né­ma csönddel adóztak Petrogalli Osz­kár, a két háború közötti neves kisebb­ségi politikus, valamint a 80 évvel ezelőtt elhunyt legnagyobb magyar fi­lozófus, Böhm Károly, a kolozsvári egyetem professzorának sírjánál, akit szülővárosában helyeztek örök nyu­galomra. Szakszerű előadást hallgattak meg a résztvevők a garamszögi artikuláris evangélikus templom történetéről, mely 1725-26-ban épült, és 1100 sze­mély befogadására méretezett. A templom nevezetessége, hogy tel­jes egészében fából készült, még a szegek is fából vannak. Zólyomból az út Körmöcbányára vezetett. Itt elszomorító látvány fogad­ta a túrázókat, mivel az épületek zöme tatarozás alatt áll. A Bányász Múzeum megtekintése után a résztvevők Sas­kő várát „ostromolták“ meg. A vár omladozó falai között hallgatták meg a vár történetét. A HKT résztvevői Szklenófürdőn vertek tábort. Jól esett az út porát a kellemes vizű patakban lemosni. Néhányan reggel kettőig ropták a tán­cot diszkóritmusban. A reggeli eső késleltette az indu­lást, de Selmecbánya panorámája kárpótolt a dimbes-dombos út nehéz­ségeiért. A város panorámája még mindig sok hasonlóságot mutat Csont­­váry Kosztka Tivadar híres festmé­nyével. A műemlék állaga itt volt a legle­­hangolóbb. Pedig Selmecbánya meg­élhetne a turizmusból, hiszen környé­ke a téli és nyári sporttevékenységnek egyaránt kedvez, történelme és han­gulata sok értéket rejt. A túrázók képviselőit fogadta a vá­ros polgármestere. A magyarországi résztvevők felajánlották a polgármes­ternek, hogy segítséget nyújtanak Sel­­mecnek, kerüljön föl az Unesco jegy­zékére, mint páratlan műemlék­­együttes. Este a szélaknai tábortűznél az ér­deklődők megismerkedhettek a város történelmével, diákéletével, anekdota­­kincsével. A városban létesített bányamúze­um földalatti járatai és aknái lehetővé tették a bányaművelés embert próbáló körülményeinek megismertetését. A közeli Szitnya hegyének megmá­szása ugyan fáradságos volt, de a ki­látás és a sziklák szélmarta szépsége itt is kárpótolt a fáradalmakért. A csú­cson berendezett múzeum is tanulsá­gokkal szolgált. A szentantali kastély, Korpona és Bozók már az utolsó táborverés felé vezető utat jelezte. Ipolynyéken feje­ződött be a túra, melynek 120 résztve­vője között nemcsak magyarországi, hanem erdélyi és vajdasági résztve­vők is voltak. így bizonyára haszonnal járt az az elmélyült esti beszélgetés, melyet a szlovákiai, magyarországi, romániai és jugoszláviai helyzetnek szenteltek a tábortűznél. Az európai mérce, a né­pek közötti gyümölcsöző párbeszéd igénye fénylett a túzvilágította ar­cokon. Annak ellenére, hogy a túra ez alkalommal főleg szlovákok lakta terü­leten zajlott, inkább a megértés és segítőkészség volt tapasztalható. A résztvevőket az is jó érzéssel tölthette el, hogy itt, ezen a tájon is otthon vagyunk; itt nyugszanak nagy­jaink, akikről az utóbbi évtizedekben megfeledkeztünk, de emlékük, esz­méik ápolása és fölvállalása nélkül felelőtlenül élnénk szlovákok és ma­gyarok közös szülőföldjén. BALASSA ZOLTÁN A Klinika együttes - tetőről fotózva... Napfény, széna, rock A II. Rockmisszió után A Magyar Ifjúsági Szövetség idén megint meghirdette az amatőr rockzenekarok Rockmisszió nevű tehetségkutató pályáza­tát. A kazettán beküldött felvételek alapján szakmai zsűri döntötte el, ki indulhat Pozsonyeperjesen az Alba Regia kemping­ben nyúni hangszerét meg a hangját, hogy okoskodjék a foglalkozásokon és a végén reflektorfénybe állhasson a dunaszerdahe­lyi művelődési ház világot jelentő deszkáin. Végre valami! - sóhajt az eseményeket régebbről, az I. Rockmisszió óta követő tollforgató, hiszen az amatőr rockmozgalom szervezés híján nem bír szárnyra kapni; az egyik csapat alig tud valamit a másik tevé­kenységéről. Érdekes és izgalmas a jelenlegi mezőny. A színvonal pedig Balázs Fecó, a legendás csak huszonegy éves; ígéretes jövő áll előttük. A dunaszerdahelyi RAF II arról énekel egyik dalában, hogy élni csak így érdemes: Hard rockot játszani, dallamos elemekkel meg úgy, ahogy ók csinálják. A kürti Temet­kezési Vállalat együttes engem azért lepett meg, mert annak ellenére, hogy idén április­ban alakult meglepően jól szól Melecsky Tibi és Korega Marian gitárja pedig a gálán szinte „megtáltosodott". A komáromi Deli­rium Tremens az egykori Ramzesz ke­mény heavy métáit mutatott, dallamos ref­rénekkel. Ha techno-thrash, akkor Arrival! A négy pereszlényi srác zenéjéből sugárzik az eró; szerintem az idei Rockmisszió legjobb telje­sítményét ők nyújtották. Lorean - a Szabad Újság hölgyolvasói kedvéért sorakoztak fel a fiúk Szabó Miklós felvételei Korái együttes ismét koncertező egykori frontembere véleménye szerint a hasonló magyarországi szemlék színvonalával összevetve magasabb... A nagymegyeri Total Chaos szöveg­centrikus, alternativ elemekkel teli zenéjétől kezdve a rozsnyói Mr. Alfréd remek metál­­muzsikájáig volt miből válogatnia Berki Ta­másnak, F. F. Mikinek, Baló Istvánnak meg Balázs Fecónak, a zsűrinek. Kilógott a sorból, a farmeres, tornacipős rockerek közül a mindössze tízesztendős leleszi Pandi (majdnem Szandi) Ivett, akit az EX’90 kísért. A csapat átlagéletkora tizennégy év, s meghallgatható saját szá­maik vannak. Menedzserük, Binó Péter is Igazuk volt az otthonmaradottaknak A Vág partja ideális találkahely. A fák és bokrok között kanyargó ösvé­nyek és az őket kényelmesen követő folyó csupán az álmos képzelőerőt nem hozza lázba egy Vág menti talál­kozó gondolatára. Az egyik hétvégén Szímön rendez­tek ilyen Vág-parti találkozót, ahol az Érsekújvári és Galántai járás ismert hagyományőrző-, éneklő- és tánccso­portjai, valamint citerazenekarai léptek fel. Nagy meglepetésemre több éne­kes és táncos érkezett, mint néző. Természetesen felháborodtam. A ké­sőbbiekben tapasztaltak miatt viszont változtattam véleményemen és las­sanként kezdtem elismerést érezni azok iránt, akik nem tisztelték meg részvételükkel az említett rendez­vényt. A hangtechnikának köszönhe­tően amúgy sem vették volna észre, hogy mikor - csaknem egyórás késés­sel - kezdődött meg az előadás. A Színpadra felzavart fülbevalós ka­masz fiúk el-elvétve a tánclépéseket ugyan biztatóan kacsingattak a néző­téren ülő lányokra, s fiú híján a lánypá­rosok is becsülettel eltáncolták a beta­nult műsort, de miközben a zenekísé­ret is itt-ott teljesen elnémult kezdtem megszeretni azokat, akiket feledé­­kenységük, kényelemszeretetük nem hozott el e vasárnap délutáni rendez­vényre. A későbbiekben a színpadról ropogós, vérkeringést felgyorsító dal­lamos népdalok helyett édeskésen csorogni kezdett nyakunk közé a „nó­ta“. Hálám az otthonmaradottak iránt az idő múlásával egyre nőtt, s ehhez a vásári árusok is hozzájárultak. Len­gyel és osztrák portékát kínáltak a lap­­terjesztők szomszédságában, akik bi­zony a menő regénysorozatokon kívül nem sok értékkel hálálták meg a néze­lődő figyelmét. Ami még inkább elkeserítette kedé­lyemet az az, hogy nem láttam a Vág­­partot. Pedig ott talán sikerült volna rátalálnom arra, amit a szímői Vág­­menti találkozón egész délután hiába kerestem: a természetes szépséget, a tiszta hangokat és színeket.-száz-A légi Metal Sector évek óta azzal küzd, hogy zenéjüket az Edda Művekhez hason­lítják. Hadd mondjam el: tévedés! Tessék csak meghallgatni Csiba Ricsit, a csapat énekesét, és minden kiderül! Az együttes a II. Rockmisszió közönségdíját kapta - gondolom - nem véletlenül. Nagydíjat idén két együttes vihetett ha­za. A dunaszerdahelyi Klinika már tavaly a nagydíj közelében érezhette magát és Czibula Csabának, az együttes vezetőjé­nek volt igaza, hogy ezt az utat folytatták. Olyan alternatív zenét játszanak, hogy ész­revétlenül mozogni kezd az ember lába, keze, azután repülne is, hivja a ritmus. A másik nagydíjas, a zselizi Lorean zenéje először a régi dallamos rockot játszó bandák utáni nosztalgiának tűnt, ám minél többször hallgattam az öt srác játékát, be­láttam, kilencvenegyben is eladhatók szer­zeményeik Mészáros Róbert jó hangú énekes, Duba Gábor gitárjátéka élmény­számba megy. Tizenkét együttest vártak all. Rockmisz­­szióra. A rozsnyói Hennessy nem érkezett meg. Szegényebb volt nélkülük meg a Total Chaos nélkül a gála, melyen a zsűri is fellépett. Igazi szenzáöó volt a profivá lett tavalyi nagydíjas, a rozsnyói Sexit együttes koncertje. Első nagylemezük még az idén megjelenik, s ott lesznek augusztusban az I. Zselizi Rockfesztiválon. Valamit tenni kell a hazai magyar ro­ckért! Egyre több a tehetséges zenekar, akik menedzselés híján évente egyszer-kétszer jutnak csak fellépési lehetőséghez, és ez nagyon kevés. Állandóan kéne velük foglal­koznunk! A II. Rockmisszió után: a kocka el van vetve. BÁRÁNY JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom