Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-08 / 144. szám
5 1991. augusztus 8. Szabad ÍJJSÁG Lírai múlt, prózai jelen „KENYÉR meg TEJ...“ Ismét meghatározó jelentőségűvé vált a mindennapi kenyér, tej. Nem egy családban ugyanis, a létminimum alatt élőknek még e két legfontosabb alapélelmiszer biztosítása is gondot jelent. Ennek tragikumát csak azok képesek megérteni, akik eleve rendelkeznek ilyen „életmintákkal". Gyermekkoromban, környezetemben sok más családhoz hasonlóan minket is megcsapott a szegénység szele. Tehenünk és kemencénk lévén azonban sikerült átvészelni a nehéz időszakot. Fő eledelem lett a nagyanyám sütötte foszlós kenyér és az ivóedénybe csurrantott, frissen habzó tej Közben elvonult felettünk néhány „virágzó“ évtized, és egyszerre csak - sokadmagammal - rádöbbentünk, hogy gyermekeinknek még a kenyér és tejóhajtásait sem tudjuk teljesen kielégíteni. Hiszen a hirtelen kevésnek bizonyuló fizetésből sok más egyébre is kell, hogy fussa. „Halljátok? Álmom: kenyér meg tej kopog az ablakomon" - jut eszembe ilyenkor Szabó Béla egyik verssora. Ez visszhangzott a fejemben akkor is, amikor a királyhelmeci kenyérnyárba és tejüzembe igyekeztem. Kerek ez a zsemlye Hol van már a nótabeli zsemle, amelyet kétfelé kell vágni, hogy a zsebünkbe férjen? Az elavult műszaki berendezésekkel bajlódó helmed pékek újfajta (hamburger) zsemlye és egyéb pékáru „kifejlesztésén", illetve a másutt már bevált gyártási receptek átvételén fáradoznak. Ami a kenyeret illeti, a Bodrogközben is a „fehér“ a kedveltebb, hiába az orvosi intelem a rostszegény táplálkozás miatt. „A sütőiparnak a vevő igényeit kell kielégítenie“ - mondja Leczo György üzemvezető. Nem tartozik tehát a sikeres termékek közé a barna kenyér. A sokáig friss és jó aromájú rozskenyér sem kelendő: a naponta sütött 80-90 mázsának mindössze 10 százalékát teszi ki. Régebben ugyan.ebból is többet vásároltak, mígnem a környéken is olcsóbb sertéseledel lett a búza. A kenyérfogyasztás mintegy tíz százalékkal csökkent. A kenyérgyárnak még mindig nincs számottevő korlkurense. Ebben szerepet játszik az is, hogy termékeikkel minőség dolgában is felzárkóztak a maszekokhoz. Árkínálatuk pedig továbbra is a legkedvezőbb. A kenyérsütésben új eljárást készülnek bevezetni. Nagyon hosszadalmas ugyanis a tészta értékelése. A „babusgatás" helyett a külföldön már bevált citopan technológiát alkalmazva - a kenyér aroma- és savanyagait koncentráltan tartalmazó lisztszerú adalékkal - két óra alatt elkészíthető a búzakenyér. Ez a gyors eljárás nagy biztonságot ad majd a gyártónak. A minőséget pedig nem rontja a természetes anyagból fermentálással készülő adalék. A napokban kezdték meg a hajdani „Dubcek-kiflikre" emlékeztető péksütemények gyártását, amelyek darabjáért - a maszek pék 6 koronás árajánlatával szemben - mindössze 3 koronát kérnek a vásárlótól. Sajnos, a kereskedelem a kenyér és a pékáru forgalmazásáért is tisztességtelenül nagy hasznot vág zsebre. Például a gyártó által 4 korona 50 filléres áron kínált 15 dekás kerek piskótát 8 korona 20 fillérért adja tovább a fogyasztónak... Tejbe ffúlt ábrándok A város tejüzemében tetőfokára hágott az elkeseredettség, miután a Kelet-szlovákiai Tejipari Vállalat a főszezon kellős közepén önálló üzemekké „robbantotta“ magát A helyzet igazi tragikumát jól érzékeltetik az alábbi adatok is. Az eidámi sajt gyártására specializálódott üzemet sokkhatásként érte a jugoszláv megrendelők döntése, miszerint júliustól (egyoldalú szerződésszegésként!) nem tartanak igényt a sajtszállitmányokra. Az általuk elszállított mennyiség 34 tonnát tett ki hetente. A helyzetet súlyosbítja, hogy a belföldi piacon is minimálisra csökkent az eidámi iránti érdeklődés. A környező mezőgazdasági üzemektől naponta felvásárolt 53 ezer liter tejből (a kínálat 75 százaléka) mintegy 30 ezret éppen a sajtgyártással hasznosítottak. A felvevő piacok összeomlása utáni napokban közel 100 tonna eladatlan sajt halmozódott fel a raktárakban, amely mindössze 3 hónapig tárolható! Ezért le kellett állítani a gyártást. Július közepétől, a felvásárolt tej közel 60 százalékát - lefölözés után, 1 korona 70 filléres áron „továbbadják“. (Bár már a tejföl értékesítésével is gondok vannak, nem akarja tőlük átvenni az egykori anyavállalat.) Alacsony árajánlataikkal a „tejporgyárak“ is rövidre zárják a fölöslegessé vált élelmiszer-alapanyag értékesítési lehetőségének körét. A fogyasztók közben továbbra is csak a „befagyasztott" magas árakon juthatnak hozzá a tejhez. Az eredmény: a Bodrogközben 9 ezer liter alá csökkent a napi tejfogyasztás ... Horcreiter Máriától, az „önálló" üzem igazgatójától azt is megtudtam, hogy a különválás után 0 (nulla) koronás tökével indultak, de még egyáltalán nem biztosak abban, hogy nem „utalnak-e át" részükre valamennyit a vállalat adósságterheiböl. Költségeik fedezésére (a felvásárolt tej kifizetésére és a bérekre) máris hitelt kellett felvenniük az állami banktól. Ilyen kilátások mellett kilátástatan a jövőjük. Egyedül a szovjet piacok „megnyílásában" bíznak. Addig is, amíg a helyzet alakul (persze, helyzet mindig van!), a raktárban „érő" finom - és drága - eidámi sajt árának fokozatos csökkentésére szánták el magukat. Kilónkénti árát 58 koronáról máris 49-re szállították le. Kenyér meg tej... Mint látjuk, nem is olyan egyszerű ma az asztalunkra kerülniük! KORCSMÁROS LÁSZLÓ Farkas Ottó illusztrációs felvétele \y7ggSgS2gDDC3j[jDgl Magyar Néppárt.. Pro vagy kontra Július 11-én a Szabad Újságban megjelent egy felhívás és programnyilatkozat, amely a Magyar Néppárt megalakítása mellett tört lándzsát. Mindannyiunkban felmerül a kérdés, szükség van-e Magyar Néppártra, segít-e ez hatékonyabbá tenni a magyar nemzeti kisebbség politikai szereplését és nem elég-e a már meglévő három politikai mozgalom valamelyikében tevékenykedni? Vegyük röviden szemügyre a politikai erővonalaink kialakulásának néhány mozzanatát, így talán megtaláljuk a választ ezekre a kérdésekre. A 89-es év végén és a 90-es elején gyorsan egymás után létrejött a három magyar politikai mozgalom: az FMK, az EPM és az MKDM. Az MKDM kialakulását alkalmam volt közelről megfigyelni. A kereszténydemokrata klubmozgalom a szlovák vidékeken kezdődött, majd elterjedt a magyar lakosság körében is. Ez a mozgalom az új lehetőségekkel élve a szabadabb, demokratikusabb, toleránsabb viszonyok között kívánta fellendíteni az elsorvadt hitéletet. A katolikus egyház, de részben a protestáns egyházak is támogatták ezeket a kezdeményezéseket. Gomba módra szaporodtak a kereszténydemokrata klubok. A vegyes lakosságú területeken a szlovák katolikusok voltak aktívabbak, és igyekeztek a magyarokat is bekapcsolni a mozgalomba. A problémák akkor kezdődtek, amikor a hangsúly a politika, a nemzetiségi kérdés felé tolódott. Ehhez már másképpen közeledett a szlovák és másképpen a magyar hívó. Voltak, akik észrevették a polarizálódásban rejlő veszélyt és igyekeztek azt feloldani. Hangsúlyozták, hogy közös világnézetünk alapján igyekezzünk egy jobb társadalmat létrehozni. Szabaduljunk meg előbb a régi ateista struktúráktól és majd aztán a nemzetiségi sérelmek orvoslására is sor kerülhet. Az eltolódás a politika irányába azonban felgyorsult. Előkerültek a régi poros, a Szlovák Állam alatt elcsépelt nézetek, frázisok, amelyek számunkra idegenek, gyakran felháborítóak voltak. Kialakult a bizalmatlanság, a félelem reflexe mindkét oldalon. Ebben a képlékeny állapotban került ser a választások kiírására. A kereszténydemokrata klubok politikai tevékenységre kényszerültek. Húzódoztak a napi politikától, szerették volna folytatni a templomon kívüli laikus munkát és a népművelés új formáit, lehetőségeit keresték. A felgyorsult politikai események viszont kérlelhetetlenül a napi politika irányába sodorták a kereszténydemokrata klubok vezetőit, szlovákot, magyart egyaránt. A teológiai, szociológiai jellegű előadásokat, politikai töltetű beszédek váltották föl. Joggal hangsúlyozták, hogy nekünk keresztényeknek, kötelességünk bekapcsolódni a politikai életbe, ne hagyjuk tehát, hogy továbbra is más világnézetű emberek intézzék sorsunkat. Ez pedig rendben is lett volna, csak az volt a bökkenő, hogy a virágzásnak indult kereszténydemokrata klubmozgalom felkészületlen a politikai párt szerepébe kényszerült. Megmaradt a laza struktúra, amely a népművelésre alkalmas, de hatékony, céltudatos politikai vonalvezetésre már kevésbé. Míg a világnézeti problémák közösek voltak, a politikai célkitűzések már nagy eltéréseket mutattak a szlovák éS' magyar klubokban. Sok magyar klubban rájöttek arra, hogy a szlovák kereszténydemokraták kisebbségi programjai számunkra nem kielégítőek, sőt elfogadhatatlanok. Ezért az MKDM 1990. március 17-i pozsonyi közgyűlésén a résztvevők többsége az önálló MKDM mellett döntött. Utána nem sok idő maradt soraink rendezésére. Minden erőt'a választások előkészítésére kellett fordítanunk. Azok az emberek, akik eddig a politikától viszolyogtak, most belekerültek a politikai jégzajlás sűrűjébe. Derekasan megállták a helyüket, de többségük továbbra is a klubmozgalom célkitüzé-MKDM? seit szerette volna megvalósítani. A választások után nem törekedtek a szorosabb pártjellegú szervezetek kiépítésére. Hiába ismételgettük néhányan a gyűléseinken a szervezeti hálózat kiépítésének szükségességét. Tagságunk nagy része nem értette, mit akarnak azok az „elégedetlenkedők", hiszen a többség úgy látta, minden rendben van, a választásokon jól szerepeltünk. Pedig voltak hiányosságok. Nem volt központi irodánk, pénzügyeink enyhén szólva áttekinthetetlenek, ziláltak voltak (sajnos, még ma is azok), értelmiségünk java mindmáig elkerüli alapszervezeteinket. Természetesen, a másik két magyar politikai mozgalom sem mentesült azoktól a nehézségektől, amelyek a laza struktúrából adódtak Ezért többen is úgy érezzük, szükségünk van egy politikai pártra, amely összefogja nemzeti kisebbségünk politikai erőit abból a célból, hogy hatékonyabban képviselhesse mindannyiunk létfontosságú érdekeit. A szerveződő Magyar Néppárt a következő négy alappillérre akar építeni: a keresztény erkölcsi értékek, a nemzeti megbékélés eszméje, a környezetkímélő szociális piacgazdaság, a demokrácia, ahogy azt dr. Popély Gyula a szervezőbizottság nevében már részletesen kifejtette. Ezért természetesen szövetségesének tekinti az MKDM-et, amely Így visszatérhet eredeti céljai megvalósításához, segíthetné gyógyítani a négy évtized okozta mély sebeket. Tudjuk, NÉPÜNKNEK nem csak politikai reprezentációra van szüksége, hanem belső erkölcsi, szellemi megújulásra is. Csak így, felkészülten, egységben védheti meg elemi nemzeti, gazdasági, kulturális és emberjogi érdekeit, és csakis Így lesz képes megőrizni politikai önazonosságát. Dr. SZŐCS FERENC, a Szövetségi Gyűlés elnökségének tagja Néhány észrevétel Egy interpelláció Nagy figyelemmel olvastam a Szabad Újságban a Szövetségi Gyűlés MKDM-Együttélés képviselői klubjának interpellációját, amelyet a lap „Orvosolni a kisebbség jogi sérelmeit“ címmel közölt. Ez az orvoslás azonban - úgy hiszem - a tárgyilagos megítélés szempontjából néhány kiegészítést igényel, amelyeket az alábbiakban ismertetek: A földtörvény 6-os paragrafusának második bekezdése értelmében „Hasonló az eljárás azon esetekben, amikor fizikai személyeknek jogigényük keletkezett a mezőgazdasági vagyon kivonására a konfiskáció alól különleges előírás alapján". Az idézett mondatból is nyilvánvaló, hogy a restitúció, vagyis az eljárás a 229-es törvény' feltételei szerint zajlik. Tehát vonatkozik rá a jogosult személyek és köteles személyek köre a föld kiadatásának módja stb. A törvény e rendelkezésével a magyar nemzetiségű állampolgárokat vagy jogutódaik azon részét is besorolta a jogosult személyek közé, amelyek esetében a CSSZK elnökének dekrétumai szellemében, valamint az SZNT 4/1945-ös, 104/45-ös számú és más törvényerejű rendelete értelmében elkobozták a mezőgazdasági tulajdont. Említést érdemel, hogy a magyar lakosság körében specifikus volt a helyzet, mivel a vagyonelkobzás esetükben teljes vagyonelkobzást jelentett és nem állt meg 50 ha-rtál. továbbá esetükben - egypár kivételtől eltekintve - a konfiskáció 1948-ig befejeződött, így hát kiestek volna a törvény által meghatározott időből is. Nézetem szerint - ellentétben az interpellálok nézetével - a kárpótlást nem hathatja át a Megbízottak Testületének 26/1948 Tt. számú rendelete, hanem csak meghatározó a jogosult személyek körére. Nem azonosulok azzal a nézettel sem, hogy ezen személyek csak akkor kaphatják meg földjüket, ha azt a konfiskációs előírások alapján nem adták át más személyeknek. Először is: az ilyen eljárás ellentétben lenne a földtörvény szellemével, másodszor megnyugtatásképp el kell mondanom, hogy az SZNT július 12-én elfogadott telekrendezési törvényének 39-es paragrafusa 1. bekezdése kimondja, hogy a konfiskáció alól különleges előírás által kivont ingatlanok kiadatnak, ha az igény nem volt kielégítve ezen előírások szerint, és abban az esetben is, ha azok 1948. február 29-a után ki lettek utalva másnak. A törvény a kiadatik szónál egyértelműen a 229- es törvényre utal. Összevetve a földtörvény 6-os paragrafusának 2-es bekezdését az SZNT telekrendeiési törvényének 39- es §-a első bekezdésével, nyilvánvaló, hogy ha a jogigény eddig nem volt kielégítve és érvényesítve, a konfiskáció alól kivont ingatlanok a földtörvény értelmében rendeződnek még akkor is, ha netán 1948 februárja után ki lettek utalva. Továbbá nem értek egyet azzal-az értelmezéssel sem, hogy a jogosult személy a gondos gazda módján való megmunkálás feltételt nem teljesiti abban az esetben, ha áttelepítés vagy deportálás miatt lehetetlenné vált a földjének megművelése, vagy ha azt odaítélték más személynek. Maga a Megbízottak Testületének idevonatkozó intézkedése is a 2-es paragrafus b) betűje alatt gondol erre, mégpedig úgy, hogy kivételt képez e feltétel alól, ha akaratán kívül nem dolgozhatott a földjén. A törvény példaként felsorol egynéhány esetet, mely felsorolás demonstratív, de jelentősebb a megfogalmazás tartalma. Meg kell azonban jegyezni, hogy a feltételt a földtörvény szabja meg, nem pedig az MT rendelete. A föld terjedelmével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a törvény csak egy esetben határozza meg a felső határt 150 ha mezőgazdasági (termő)területben és 250 ha összföldterületben, mégpedig a 6-os § 1-es bekezdésének b) pontjában foglalt jogtitulus alapján elvett földterületek esetében. A többi jogcím alapján elvett földek esetében nincs felső és alsó határ. így nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetiségű lakosság vagyonelkobzásának esetében sem. Dr. PIROVITS LÁSZLÓ az SZNT képviselője * A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: Lapunkban nem óhajtunk vitát indítani a különböző hazai törvényhozó testületek magyar képviselői köz arról, melyikük hogyan értelmez egy-egy törvényt. Dr. PIROVITS LÁSZLÓ véleményének kivételesen helyt adunk ugyan, de a jövőben nem óhajtunk ilyen gyakorlatot bevezetni. A Szövetségi Gyűlés Együttélés-MKDM klubjának interpellációjára pedig azért várjuk a választ az interpelláltaktól, Dlouhy és Dienstbier uraktól, hogy megtudjuk: hogyan értelmezik ók a törvényt, hogyan kell szerintük eljárni az olyan, egyáltalán nem egyszerű esetekben, amikor-egy parcellának akár két jogos visszaigénylője is lehet. Hogy ez a kérdés igenis egyszer s mindenkorra eldöntendő, és a törvényértelmezés illetve a törvénymagyarázat is lefektetendő - méghozzá ugyanazon a fórumon, ahol a törvény megszületett -, mi sem bizonyítja jobban, mint a lapunkban közölt - most már kétféle - törvénymagyarázat. Pirovits képviselő úr értelmezése fent olvasható, de mi arra vagyunk kíváncsiak, hogyan magyarázza a törvényt és a végrehajtási módokat a kormány, amelynek szava meghatározó.
