Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-31 / 164. szám

1991. augusztus 31. 12 Szabad ÚJSÁG Hírkosár <­­­­Es megint változtatni A birkózósportban szabálymódosításokra készülnek. Ismét. Hosszú évek óta tart már a nemzetközi szövetség harca a sportág reformjáért, a közönség számára látványosabbá, színesebbé, izgalmasabbá tételéért. Számon tartani is nehéz, hány módosítás született és vált rövid idő alatt életképtelenné. Nem hozta meg a remélt eredményt. Nem elsősorban azért, mert újra és újra kiderült: a megálmodott és elméletileg ragyogóan kidolgozott módosítások a gyakorlatban elképzelhetetlenek, hanem mert az edzők és a versenyzők mindig megtalálták a „kiskapukat”. Fontosabb volt, hogy az egymást követő gyors változásokkal nem tudnak lépést tartani az edzéstervekben. Ez persze természetes és érthető. A sportágban a nemzeti szövetségek javaslatai ezekben a hónapokban vizsgáznak a gyakorlatban a külföldi versenyeken. A javaslatok közt szerepelt, hogy a döntetlenül végződött mérkőzéseket követő kétszer egy perces „békaállás” kétszer harminc másodpercre szűküljön, hogy a pon­tozók értékeljék jobban a nagy ívű dobásokat, satöbbi, satöbbi. A kérel­mekből könyvet lehetne összeállítani... A különböző szövetségektől érkező módosítások összegzését, elemzé­sét a szeptember végi, október eleji várnai világbajnokságon végzik el a szakemberek. Nyilván lesznek javaslatok, amelyeket elvetnek, s helyettük ajánlanak újakat. A lényeg azonban az lenne, ha a sportág a barcelonai olimpia idején esedékes kongresszusán pontot tenne végre az ügyre. Bubka szenved Szergej Bubka, a háromszoros rúdugró világbajnok megállta a helyét Tokióban. Óriási összpontosításra volt szüksége, hogy elvonja figyelmét fájdalmairól, melyek egyre gyakrabban jelentkeztek. „Már két hónapja szenvedek emiatt. Ezek a fájások a bokámban néha őrjítőek. Először az edzéseken vettem észre, hogy valami nincs rendben velem. Kezdetben úgy éreztem, mintha meghúzódott volna egy ín, vagy egy izom. Aztán egyre több gyakorlásra volt szükségem, hogy alaposan felkészülhessek a bajnokságra. Ekkor már tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. De azt gondoltam, majd csak elmúlnak ezek a fájdalmak.” Ennek ellenére Tokióban Bubka hősiesen viselkedett. Egyetlen sajtó­tájékoztatóról sem hiányzott, minden újságíró kérdésére felelt, állta a kamerák „ostromát”. Semmi jelét nem mutatta, hogy kedvetlen, hogy nincs jól, pedig nyugodtan megtehette volna. „Miért beszéltem volna a sérülésemről bárkinek is? Hiszen mindenki tudta, hogy a fájdalmak gyakran rámtörnek. Azonkívül a selejtezőn még nem volt annyira komoly a dolog. Aztán később már éreztem, hogy baj van. Nem volt elég a régi sérülés, most egy egészen új helyen újabb szúrásokat éreztem. Az 590 centiméteres ugrás első kísérletekor úgy éreztem, megszakadt az izmom. Nem tudtam, mit csináljak, ugorha­­tom-e egyáltalán. Ugyanis én Tokióban nemcsak nyerni szerettem volna, hanem világcsúcsot ugrani is. Most már jobban érzem magam. Különben nem lettem volna képes folytatni a versenyt. Azonkívül nagyon össze kellett szednem magam, hiszen mindenki újabb sikert várt tőlem. S én kötelességemnek tartottam megfelelni az elvárásoknak. Senki nem tudja elképzelni, hogy Bubka második, vagy harmadik legyen. Néha már szinte zavaró, hogy a vetélytársaim azzal a tudattal jönnek a versenyekre, hogy ott már csak a dobogó második , illetve harmadik helye üres... Akit sosem hagy el a humorérzéke A sztárhelyettes Amikor a rúdugrásnak vége lett, siettem az atléták lelátója felé. Bagyula István edzőjét, Gagyi Endrét kerestem. Látni akartam, mint örül a nagy sikernek. Mikor rátaláltam, lelkendezve gratuláltam, de azonmód meg is lepődtem. Mert „fapofával” csak annyit mondott: „Miért van úgy oda? Csak teljesült a papírforma...” Aztán kitört belőle a nevetés. — Örülök. Úr Isten, persze, hogy örülök!-. Számítottam erre a siker­re, de most, hogy megvalósult- Még­is szinte lehetetlen. — Öt évet vett el ez a verseny az életemből — mondtam. — Nekem hozzátett. Tudtam, hogy Pista jó formában van, és azt is tudtam, hogy Bubka legyőzhetet­len— Illetve, hogy legfeljebb ő veszít­heti el a versenyt Visszafelé, útban a szálloda felé, mindenki gratulált, s Bagyula nevétől volt hangos a busz. Az emberek ölel­gették, tanulgatták a nevének kiejté­sét: „Isztván Bátyulá” — mondogat­ták. Pedig eddig is tudtak róla, hiszen egyéni csúcsa, az 592 cm, önmagáért beszélt, de mégiscsak meglepő volt, hogy ráijesztett Szergej Bubkára. — No, azért oka volt annak, hogy Bubka bizonytalanul ugrott — mondta István a vacsoraasztal mel­lett — A versenyen végig fagyasztot­ták a bokáját, s az 590-es és a máso­dik 595-ös ugrás előtt injekciót ka­pott bele. Ezért nem is ugrott tovább. Egyszerűen nem tudott Közben az asztalhoz egyre csak jöt­tek, csak jöttek köszönteni a nap egyik — nyugodtan mondhatom — sztárját. Illetve sztárhelyettesét, ahogy a többiek mondták. Mert a kis Búb (Bubka) a sztár. Pista meg a helyette­se. Nos, az emelkedett hangulatban ilyen, és ehhez hasonló elmés meg­jegyzések röpködtek, s bizony nehéz volt a felszabadultan ünneplő társa­ságban „komoly” interjút készíteni. — Kezdjük azzal— próbálkoztam —, hogy 6 métert ígértél nekem erre az évre. — No, ez nem egészen így volt Azt mondtam, ha a versenyeken minden feltétel tökéletes lesz, akkor a tizedik alkalommal ugróm meg a 6 métert — válaszolta Pista. — Hármasug­rásban egyébként akkor teljesítem, amikor akarod. — Azért az 550-es kísérletednél alaposan ránk ijesztettél — mondom. — A, én tudtam, hogy nem lehet baj, csak azon a magasságon a kelle­ténél gyengébb rudat használtam. De akkor azt mondtam magamnak: „Gézám, ez a rúd gyenge, cserélni kell.” — És úgy lett Azzal a szegény ember átbucskázott a fején, és ször­nyű hétfejű sárkánnyá változott. Meghökkent arcomat látva hozzá­tette: — no, megyek, hozok még egy kis ennivalót... Majd visszatérve... — Gyerekek, Japánban este li­kőr nincs rizs— Próbálkozzunk tovább! — De azért csak féltél? — Meglepődtem azon, hogy Gata­ullin jó volt Ezért is kellett 585-re ugranom. Mert ő is arra ment Ila kihagyom, előfordulhatott volna, hogy lecsúszom a dobogóról. Én vi­szont a bronzéremnek sem örültem volna igazán. — Ennyire biztos voltál magad­ban? — Egy héttel azelőtt, az edzésen nagyon jól ugrottam. Aztán néhány III. atlétikai világbajnokság, Tokió Powell-ugrás a XXI. századba... (?) (Különtudósúónk, Máíay Andrea jelenti a japán fővárosból) — Amikor az atlétikai világbajnokság tegnapi versenynapja döntőinek műsorát a szakem­berek „kóstolgatták”, nyugodt versenynapot jósoltak. Igaz, Carl Lewis világ­csúcsot is ígért, de ezt lényegében senki sem vette komolyan. Ugyanis 1968-ban a mexikói olimpián Bob Beamon 890 cm-es világcsúcsáról eleve elkönyvelték, hogy „ugrás a XXI. századba”. Ráadásul az a világcsúcs magaslati körülmények között, lényegesen kisebb légellenállás mellett, szin­te ideális körülmények között született Tokióban messze nem voltak ilyen feltételek. Ekkor jött Lewis egy hitelesíthetetlen világcsúccsal fűszerezett fantasztikus sorozattal, majd Mike Powell az új szenzációs világcsúccsal— Amint említettem, öt döntő volt műsoron, és az öt aranyéremből kettő jutott az USA-nak, míg egyet-egyet szovjet, brit és német versenyzők könyvelhettek el ma­guknak. A már említett fantaszti­kus gálát követően a tízpróbában is amerikai arany született, még­pedig O’Brien révén, aki magabiz­tosan utasította maga mögé a me­zőnyt. A szovjet csapat aranymér­legét Ludmila Narozsilenko javí-Powell Az új világcsúcstartó novem­ber 10-éin lesz 28 éves. Kalifor­niai, két évig a Los Angeles-i UCLA Egyetem hallgatója volt, gyakorlatilag öt év óta profi atlé­ta. Edzője az a Randy Hunt Ing­­ton, aki a hármasugró Willie Banks trénere is volt. Magasug­­rókéot kezdte, de Szöulban már ezüstérmes volt ebben a szám­ban. 1983-ban 214 cm-ig jutott magasugrásban, de még abban az évben véglegesen a távolugrás mellett döntött Magassága 190 cm, súlya 79 kg. Győzelme után nyilatkozta: „Tudtam, ha nyerni akarok, világcsúcsot kell ugra­nom. Amikor Lewis 891 cm-t ug­rott ’’bepörögtem". A csúccsal legalább nyolcéves álmom telje­sült Ha Beamonnal találkoz­nék, szeretnék vele kezetrázni, mert ha 23 évvel ezelőtt nem ug­rik akkorát, nem lennék ma ennyire híres..." v____________________J nappal később már nem ment úgy, s ebből tudtam, hogy nagyon oda kell figyelnem, ha nem akarok bajt. Egyébként életem eddigi legerőisebb rúdjával ugrottam az 590-et — Nyár elején azt mondtad, hogy van egy olyan technikai hibád, ame­lyet ha nem javítasz ki, nem ugrasz 6 méter fölött. — Igen. Futás közben nem állnak „párhuzamosan” a vállaim. Bubká­­ról készült filmek sorozatát néztem meg, és akkor döbbentem rá, hogy az ő törzse nem fordul el futás közben. Hogy tudatos-e nála, nem tudom, de rajta kívül mindenkinek a törzse fo­rog. Úgyhogy most visszamegyek Amerikába az egyetemre, s azonnal elkezdem változtatni a technikámat Gagyi Endre biztosan örül, hogy nem ugrottál 6 métert — tréfálkozott valaki —, mert akkor magáznia kelle­ne. — Az a helyzet — magyarázza István, hogy megmondtam Bandi­nak, nem vagyok hajlandó őt tegezni. Hétéves koromban kezdett el velem foglalkozni, és így szoktam meg. De ha 6 métert ugróm, akkor elvárom, hogy ő is magázzon majd! Külön­ben? Különben.- Nos, majd még va­lami büntetést kitalálok. Na! Mit csinálsz? Ezt is leírod? — Mondtam, hogy interjú lesz, nem? — De mi köze mindennek az atlé­tikához? — Az embereket nem csak a szak­mai kérdések érdeklik. — Na ez nem úgy van! Most, hogy sztárhelyettes lettem, az interjúért majd pénzt kérek. Es mennyit, ha szabad kérdez­nem? — Egy ezresért megmondom. M.A tóttá a 100 m-es női gátfutásban elért győzelmével, míg a 200 m-es női síkfutásban Katrin Krabbe Né­metországnak szerzett győzelmet, ami újabb meglepetés a női vágta­számokban, hiszen Marlene Ottey győzelmére voksolt a legtöbb szakember. Igaz, ez már a 100 mé­teren is így volt. Nem akármilyen versenyt ho­zott a női 10 000 m-es síkfutás. Ingrid Kristiansen, a norvégek vi­lágcsúcstartója túlságosan is sie­tette visszatérését szülése után, de csak a hetedik helyen sikerült be­futnia, a győzelmet egy másik „kis­mama”, a brit McColgan szerezte meg, aki az elviselhetetlen pára­tartalmú levegőben az élen halad­va minden pillanatban azt várta, hogy valaki megelőzi. Ha a tokiói világbajnokság valami miatt „történelmi” jelzővel vonul be a sporttörténetbe, akkor az minden­képpen a férfi távolugrás. A mintegy félszázezer néző minden idők legna­gyobb távolugróversenyének lehe­tett tanúja. Carl Lewis életének leg­kiemelkedőbb formájában verseny­zett. Ezt már bevezető 868 cm-es ugrásával jelezte. Powellról senki sem hitte, hogy legyőzi, hiszen eddi­gi, egymás elleni mérlegük 15:0 volt a nagy Carl javára. Azonban miután néhány cm-rel kilenc méter fölött ugrott — igaz közben belépett —, Lewist fölpaprikázta és 891 cm-ig szállt. A minden idők legnagyobb ugrása azonban nem lehetett hitele­síthető, mert +2,9 m/s-os hátszéllel érte el. Azonban tokiói idő szerint 19 óra 5 perckor Bob Beamont 23 évi uralkodás után végérvényesen kitö­rölték a világcsúcslista éléről. Powell Vasárnap rajtol az A-liga Szinte hihetetlen, de Olaszország­ban csak szeptember elsején kezdő­dik a labdarúgó-bajnokság. Azok­ban az országokban, melyek valamit is számítanak az európai fociéletben, már régóta folynak a küzdelmek a bajnoki pontokért. Az olaszok azon­ban a saját útjukat járják, számukra valóban ősszel kezdődik a futballősz. Sokak szerint a világ legerősebb bajnoksága az A-liga, és az már nemcsak néhány ember véleménye, hogy a leggazdagabb. Az idén húsz klub száll küzdelembe. A nevezési listából kitűnik, hogy közel hatvan idegenlégiós fut majd ki a pályára — természetesen, ha az edzők bizalmat szavaznak nekik — szeptember else­jén. A legnépesebb képviselete Bra­zíliának van, tizenhármán költöztek át a tengerentúlról a csizmaország­ba. őket követik a németek (10 fő), majd az uruguayiak (6) következnek a sorban. Mivel LuboS Kubík a nyá­ron a franciaországi Metzbe tette át székhelyét, TomáS Skuhravy egyedül képviseli a csehszlovák színeket. Egyelőre azonban sérüléssel bajló­dik, s nem valószínű, hogy a nyitá­nyon vállalja a játékot. Visszavágásra készül a Juventus Torino és az AC Milan. Hosszú idő után egyikük sem indulhat az euró­pai kupákban, így teljes erejükkel a bajnokságra összpontosíthatnak. S ez döntő lehet ebben a kiegyensúlyo­zott mezőnyben. Thomas Hássler a nyáron átigazolt az AS Romához, ám helyére két honfitársa érkezett a Juventushoz: Reuter és Kohler. Az Inter Milano edzője, Giovanni Tra­pattoni öt év után tért vissza a „zeb­rákhoz”, s nem titkolja, hogy a baj­új világrekordja 895 cm. Ezt az ada­tot érdemes megjegyezni, mert alig­hanem hosszú ideig ez marad a világ legjobb eredménye. Igaz, merészség lenne azt jósolni, hogy újabb 23 év­re... Eredmények — FÉRFIAK, tá­volugrás: világbajnok — Mike Po­well 895 cm — világcsúcs, 2. Lewis 891,3. Myricks (mind amerikai) 842, 4. Haaf (német) 822, 5. Tudor (ro­mán) 806,6. Culbert (ausztrál) 802. Tízpróba: világbajnok — O’Brien (amerikai) 8812, 2. Smith (kanadai) 8549, 3. Schenk (német) 8394, 4. Zmélík (csehszlovák) 8379,4. Keski­­talo (finn) 8318, 6. Poelman (új-zé­­landi) 8267. NÓK, 200 m: világbajnok — Kat­rin Krabbe (német) 22,09, 2. Tor­­renc (amerikai) 22,16, 3. Ottey (ja­maicai) 22,21, 4. Privalova (szovjet) Csúcslista Az atlétika leglassabban „fej­lődő” világcsúcslistája: 831 cm Igor Ter-Ovanesjan (szovjet) 1962. június 10. Jere­ván 834 cm Ralph Boston (ameri­kai) 1964. szeptember 12. Los Angeles 835 cm Ralph Boston 1965, május 29. Modesto 890 cm Bob Beamon (ameri­kai) 1968. október 18. Mexiko 895 cm Mike Powell (ameri­kai) 1991. augusztus 30. Tokio V__________________ 22.28.5. Malcsugina (szovjet) 22,66, 6. Young (amerikai) 22,87. 10 000 m: világbajnok — McCol­gan (brit) 31:14,31, 2. Csüng Huan Tyi 31:35,08, 3. Vang Siou Ting (kí­naiak) 31:35,99, 4. Ullrich (német) 31:38,96, 5. Jennings (amerikai) 31:54,44, 6. Pippig (német) 31:55,68. 100 m gát: világbajnok — Naro­zsilenko (szovjet) 12,59, 2. Devers- Roberts (amerikai) 12,63,3. Grigor­­jeva (szovjet) 12,69, 4. Ewan-Jepee (francia) 12,84, 5. Baumann (svájci) 12.88.6. Colle (francia) 13,01. noki cím megszerzését tűzte ki csa­pata elé célul. Szerződése értelmé­ben évente 1 millió dollárt kap, s így a világ legjobban fizetett edzőjévé vált. Lényegében ugyanazzal a játé­koskerettel kezdi el a bajnokságot a két milánói csapat. Csupán a váloga­tott csatár, Serena átlépése az Inter­­ből a Milánhoz keltett némi feltű­nést. Az Interben továbbra is a né­met trió játssza a főszerepet, míg az AC-nál a holland hármas. Nehéz dolga lesz a címvédő Sampdoria Genoának. Óriási megle­petésre nyáron a klub vezetői elad­ták a tavalyi idényben remekül játszó szovjet Mihajlicsenkót (Glasgow Rangers), s helyére a brazil Silast igazolták le. A legnagyobb vásárt a Fiorentina csinálta. A Copa Americán fantaszti­kus formában játszott argentin Ba­tistuta és a brazil Mazinho a két új szerzemény. A Bari Angliából erősí­tett (Platt). A másik szigetországi csillag, Paul Gascoigne bemutatko­zása a Lazio Roma színeiben egyelő­re elmarad, Gázzá még mindig sé­rült. Ennek ellenére merész tervei vannak a római együttesnek, hiszen soraiban ott játszik a két német ide­genlégiós — Riedle és Doll — s az uruguayi Ruben Sosa. A négy újonc közül a Hellas Veronának sikerült legjobban a nyári vásár. Olyan egyé­niségeket sikerült megszereznie Hel­­lasnak, mint a román Raducioiu és a jugoszláv Sztojkovics. Az utóbbi azonban csak a hetedik fordulóban öltheti magára bajnoki mérkőzésen a Verona mezét, mert a bíró inzultá­­lása miatt hat találkozótól eltiltották. Sztojkovics nélküli nyitány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom