Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-29 / 162. szám
1991. augusztus 29. Szabad ÚJSÁG 5 „Kit érdekel ma már a múltunk...?“ Királyhelmectöl napszállta irányában haladva egy fertályéra alatt Kisgéresbe jut a gyalogos ember. Zöldelló szőlőültetvények és tufába vájt évszázados pincesorok gyönyörködtető látványa teszi elviselhetőbbé a tikkasztó hőséget. Puskalövésnyire a falutól letérek az aszfaltcsíkról, hogy a csábító, árnyas fák alá vonuljak felfrissülni, erőt gyűjteni a további gyalogláshoz. Szemlélődöm, nézefődöm: hol is telepedhetnék le. Az ősrégi borospincék előtt lócák nyújtózkodnak. Sehol egy teremtett lélek. Vagy mégis? Az egyik pihentetön egy öregúr üldögél. Odaköszönök. Viszonozza a köszönésemet, és a világ legtermészetesebb módján meghív az „asztalához“. Pillanatokon belül pincehűs bort kortyolgatok, és egy tanulságos életút stációival ismerkedem. „Kovács Andrásnak hívnak. A 82. életévemet taposom. Minden reggel korán ébredek, kenyeret, szalonnát meg bort teszek a tarisznyámba, biciklire ülök és irány a szőlőhegy. Tizenöt ár bornakvalót művelek, de másoknak is szívesen segítek. A környező szőlősgazdák között mindig akadnak olyanok, akik igényt tartanak a szaktudásomra és a munkámra. Egész életemet a szőlő jegyében múlattam. Ez az én nagy, sírig tartó szerelmem. Ifjúkoromban a környék dombjai egytől egyik kopárak voltak. Mígnem 1929-30-ban a helmeci földesurak jóvoltából Beregszászon elvégeztem egy szölómúvelö tanfolyamot. Utána tizenhárom évig a „birtokon“ vincelléreskedtem. Később a környező gazdaságokba is meghívtak - és én valamennyi sovány talajú kaptatón meghonosítottam az igazság szérumát: Kis- és Nagygéresen, Perbenyikben, Helmecen. Azokon a dűlőkön, ahol a gabona 17 mázsát termett, a szőlő 80-17 mázsa terméssel szolgált. Az itteni talajokat a rizling és a hárslevelű fajtái* szeretik a legjobban. Növényvédő szerként a kapazint, vagyis a laposkapát részesítem előnyben. Hajdanában, permetezőgép hiányában, csíkokra szabdalt és meszelőszerűen összekötözött tengerisuskával (kukoricaháncs) spricceltük rá a szóló levélzetóre a rézgálicot. Falunkat gyakran járta az árvíz. A portákon alig volt gyümölcsfa. Később a veresszilvába oltott kajszi hódított. Valamikor a tyúkok uralták az udvarokat, hogy mára a szólólugasok szorítsák őket fogságba. Erről jut eszembe az én kálváriám. Négy évig harcoltam a második világháborúban, majd további négy évén át „élveztem“ az oroszok „vendégszeretetét“. Százhetvenen mentünk közmunkára, 1944. december 3- án. Flekktifusz, kőbánya, szénbánya, orosz tél és kínzások tizedelték sorainkat. S végül mindössze hatvanhetünknek volt visszaút a pokolból. Hazajutván egyetlen tehénkével láttunk hozzá a gazdálkodáshoz. De megsegített minket a Jóisten, mert erősen bíztunk benne. Bezzeg manapság a jólétben nevelkedett ifjúság java része a vasárnapi istentisztelet helyett a focimoccset vagy a kocsmát választja! A déli harangszó sem jelent már nekik semmit. A szívüket sem tudják kitárni a Mindenható felé. Mi, idősebbek azokban mindhalálig bízunk a Teremtöben! Ahogy a nádfedeles kunyhók helyén felépültek a modern házak, úgy halt ki szép csendben a falusi közösség életéből a hagyománytisztelet. Abbamaradtak a nótás-zenéló esték. Vége szakadt a vasárnap délutáni tereferéknek, pipázgatásoknak. A múltban szebb és békésebb életet éltünk. Kevesebb volt a zsörtölódés, pedig akkoriban öt-hat család is élt egy-egy udvarban. Generációk nőttek fel egymás tiszteletében, egymás közelségében. Évente általában 35-40 gyermek született, manapság jó, ha háromszor ellátogat a gólya a falunkba... Ej, de miket is beszélek annyit, kit érdekel ma már a múltunk?! Gyere inkább velem, hadd mutassam meg a pincémet!“ ... Sötétben botorkálunk lefelé a hosszú, mélybe nyúló folyosón, majd egy oldalajtón át, vulkanikus kőzetbe vájt, kamrányi nagyságú, öblös, 14 fok hőmérsékletű helyiségbe jutunk... A gyertyafény ájtatos derengésében megcsillan a lopó, s a hordók nektárja poharunkba csurran. András bácsi „Nautilusában“ egy szeretetteljesebb és békésebb korszak eljövetelének reményében koccintjuk össze poharunkat. Lejegyezte: KORCSMÁROS LÁSZLÓ Vita a rádióban: Magyar Néppárt — vélemények pro és kontra Rossz volt az időzítés- A sajtóban megjelent eddigi cikkekből azt vehettük ki, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom meglehetősen ingerülten reagált a Magyar Néppárt szervezésének hírére. Mi az ingerültség oka - kérdezzük AGÁRDY GÁBORT az MKDM SZNT-beli képviselőjét?-Azt hiszem, a körülmények hozták ezt így. Valójában nem ingerültségről van szó reakcióinkban. Talán az váltott ki bizonyos ellenszenvet, hogy a Néppárt fölhívása már közkézen forgott, sok példányban terjesztették Magyarországról, Budapestről, névtelenül. Ez viszont a mai politikai helyzetben, amikor szlovák körökben burjánzik a nacionalizmus, egy kicsit veszélyes.- Nem az váltotta ki ezeket a reakciókat, hogy a Magyar Néppárt programja szerint a szerveződő párt a keresztény értékek alapján akar politizálni? S ez az MKDM-nek esetleg konkurenciát jelentene?- Nem hiszem, hogy a keresztény értékekkel lenne baj. Az MKDM-nek az jó, ha minnél több ilyen beállítottságú párt van. Ellenszenvet váltott viszont ki, hogy ez a párt - holott a nemzeti megbékélés eszméjét is hirdeti - egységes, egyöntetű pártként akar fellépni; és programjában világosan fémjelzi a nacionalista vonalat. Én úgy érzem, hogy ezt itt, most, Szlovákiában nem szabad megengedni. Bármi más módon a magyarság szövetkezhet. Én szerencsésnek tartom a meglévő három mozgalom helyzetét, felöleli a liberálisoktól a keresztényeken keresztül az Együttélésig a lakosság legszélesebb rétegeit, ez utóbbiban még a volt kommunisták is helyt kaptak. Ez a három mozgalom valójában lefedi az itt élő magyarság politikai igényeit. A Néppárt ezt akarná megszüntetni, tehát egységesítő erőként akar fellépni.- További vita tárgyát képezi a nyelvtörvény. A szerveződő Néppárt felhívásában szemére veti a három mozgalomnak, hogy megszavazták a diszkriminatív koalíciós törvényjavaslatot.- Azt hiszem, a rádióhallgatók nagyon jól tudják, hogy én, Agárdy Gábor, ellene szavaztam a törvénynek. Persze ettől függetlenül a törvény elfogadása egy koalíciós megegyezés volt, ahol mérlegeltük - mind a három magyar mozgalom, mert bizony az FMK is ott volt -, hogy mi volna az eredménye annak, ha a kormányjavaslat megbukna. Ennek beláthatatlan következményei lettek volna.-Az nem lehetett volna elképzelhető, hogy a koalíciós nyelvtörvényt lesöpörve a parlament a „maticásat“ sem szavazta volna meg?-’Elméletileg talán igen, de figyelembe kell venni, milyen hangulat, politikai légkör volt akkor, milyen agresszív volt az utca. Nem állítható egyértelműen, hogy a Matica javaslata megbukott volna.- Első sajtóbeli megnyilvánulásod a Magyar Néppárt kapcsán a Nap-ban látott napvilágot, ebben névtelenek pártalapításáról írtál. A Magyar Néppárt még mindig névtelenek pártja számodra?- Már nem az, hisz a Szabad Újságban dr. Popély Gyula a nyilvánosság elé lépett. Még mindig titokzatos azonban a vezetőség összetétele, persze ez az ó dolguk, tudjuk, hogy kivel állunk szemben, illetve mellett, mert hisz végeredményben jó ügyet akar a Néppárt képviselni, csak homályos eszközökkel. Nem a megfelelő időben léptek színre. Most ez a nem a legszerencsésebb.- Folytattál beszélgetést Janies Kálmánnal az Új Szóban, ebben az interjúban a tiszteletbeli elnök arra utal, hogy túl sok az egybeesés a Néppárt és az Együttélés között. Ezt hogy értsük?- Azt hiszem, hogy Janics Kálmán, politikai tapasztalatainak köszönhetően nagyon jól látja a dolgokat. Ezt támasztja alá egyébként Szöcs Ferenc cikke is a Szabad Újságban, és az MKDM-böl kivált további három Szövetségi Gyűlésben képviselő is információink szerint beadta jelentkezési nyilatkozatát a Magyar Néppártba.- Elképzelhető-e, hogy a bejegyzés után a Magyar Néppárt és az MKDM képviselői mégis leülnek egy asztalhoz?- Kérem, a politikában minden elképzelhető. Tehát ami ma lehetetlen, az holnap lehetséges és fordítva. Ám mégis az a véleményem, hogy most, ebben az időben, ebben a társadalmi közegben nem volt szerencsés lépés, tehát rosszul időzítették a pártalapl,ásl PÁRTALAPÍTÁS - UBORKASZEZONBAN- DR. POPÉLY GYULA a Magyar Néppárt szóvivője mit válaszol a pártalapítás időzítése körüli véleményekre? Tehát miért nyáron, július elején léptek színre?- Mi az egészet szívesen halasztótok volna őszre, pezsgőbb politikai körülmények közé. Kénytelenek voltunk azonban lépni, mivel tudomásunkra jutott, hogy Agárdy képviselő úr valamilyen, úgymond leleplező újságcikkre készül a szerveződő néppárt ellen, egy olyan mozgalom és program ellen amely még nyilvánosságot nem látott. Ó, nem tudom milyen úton-módon, de állítólag birtokába jutott ennek az anyagnak, és ebből próbált volna szemfüles módon valamilyen leleplező dolgot kreálni a még nyilvánosság elé sem léoett szervezőbizottság ellen. Ezért gondoltuk úgy, hogy uborkaszezon ide, uborkaszezon oda a nyilvánosság elé lépünk.- Az előbbi nyilatkozatban Agárdy Gábor a Magyar Néppárt homályos eszközeire utal. A névtelenség ugyan megszűnt számára, de a szerveződő párt politikai eszközeit nem ismeri. Tehát, hogy politizál majd pártjuk?- Számomra a kérdés is zavaros. Én nem tudom, mit értsek ezek alatt a „homályos eszközök“ alatt. Agárdy képviselő úr feltehetően arra utal, hogy az intézőbizottságból csupán az én nevem ismert. Nos ez azért van így, mert pontosan az történt, amit vártunk. Számítottunk ugyanis arra, hogy támadás ér majd bennünket. Ezzei azt akartuk elérni, hogy lehetőleg csak az én nevem legyen a célpont és a többiek nyugodtan dolgozhassanak.- Mit válaszolhat arra a vádra, hogy a MNP nacionalista, és preferálja a nemzeti vonalat?- Aki alaposan és tiszta szívvel áttanulmányozta a Magyar Néppárt programnyilatkozatát, az ilyen váddal semmi esetre sem illethet bennünket. Nálunk a nemzeti eszme is ilyen megfogalmazásban jelentkezik: a nemzeti megbékélés eszméje.- Két, egymással szöges ellentétben lévő kifogásról is hallottam már a Néppárt kapcsán: hogy egységesít és hogy szétver. Az egységesítés vádként nem hangozhat el. Hisz ez egy pozitívum. Igen, integráló tényezőjévé szeretnénk válni a hazai magyarságnak. Persze ezt nem úgy képzeljük el, hogy felszippantjuk a létező politikai mozgalrnakat, mert ezeknek meg van a létjogosultságuk. Itt arról van szó, hogy egy kiegyensúlyozó tényezőként lépjen föl a Magyar Néppárt. Megosztani semmiképp sem akarjuk a magyar politikai társadalmat.- Az MKDM és a Magyar Néppárt közti vita egyik sarkalatos pontja a tavaly októberben jóváhagyott nyelvtörvény. Miért?- Megítélésem szerint itt egy elvi álláspontot képviselő csehszlovákiai magyar politika és egy taktikázgató, kötött elvi politizálást nem ismerő politikai alapállás közti vitáról van szó.-Az előbbi interjúban már elhangzott, hogy ugyan a koalíciós nyelvtörvény számunkra nem kedvező, de a „maticás“ még diszkriminatívebb lett volna, ha ne adj isten elfogadják. Ez az érv ön számára elfogadhatatlan?- A mi számunkra mindkét törvénytervezet diszkriminatív és elfogadhatatlan volt. Formailag a „maticás“ talán még keményebbnek tűnhet, azonban ha a tartalmát elemezzük, kiderül, hogy lényegében a koalíciós nyelvtörvény sem sokkal liberálisabb és sokkal „nagyvonalúbb". Node nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy itt a két rossz között kellett választani, és bizony képviselőink nagy része választott. Nekünk az egyedüli helyes cselekedetünk az lett volna, ha mi egyik rosszat sem választjuk.- Mit válaszol Janics Kálmán állítására, amely szerint a Magyar Néppárt mögött az Együttélés van?- - A Magyar Néppárt önálló és független politikai tömörülésként alakul, és így kíván részt venni a csehszlovákiai magyar politikában. Természetesen támaszkodva és feltehetően élvezve a már létező csehszlovákiai magyar politikai mozgalmak támogatását.- Az MKDM tudni véli, hogy az MKDM Szövetségi Gyűlésbeli, a mozgalomból időközben kizárt négy képviselője - Szőcs, Varga, Novitzky és Magyar - belépett a Magyar Néppártba.- Kérem szépen, a Magyar Néppártba egyelőre nem lehet belépni, mert még nincs bejegyezve. Szervezőbizottság létezik, amely pártot alapít. Csak azután lehet belépni mihelyt a Belügyminisztérium nyilvántartásba veszi a pártot. A kérdés feltevése tehát eleve tárgytalan. Még hadd mondjam el a bennünket ért ilyenolyan támadásokkal kapcsolatban, hogy ezek a mi számunkra nem jöttek váratlanul, sót, nem tartjuk övön aluli ütéseknek sem. Mi az ilyen kisebb-nagyobb csipkelődésekkel eleve számoltunk, mivel tudjuk, hogy ezek lényegében nem is rossz-szándékúak. Meggyőződésünk szerint csupa jószándékú emberről van szó, ide soroljuk Agárdy Gábor képviselő urat is. Ő is jószándékú, de kissé talán aggódó és kevésbé tájékozott. Meggyőződésünk, hogy amennyiben módja lesz közelebbről megismerkedni a Néppárt programjával, tevékenységével, a lehető leglelkesebb támogatója lesz egész törekvésünknek. (Elhangzott a Szlovák Rádió magyar adása Új Hullámhossz c. műsorában 1991. aug. 17-én. Riporter: POLÁK LÁSZLÓ)
