Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-24 / 158. szám

8 Szabad ÚJSÁG 1991. augusztus 24. c Kultúra II. Rákóczi Ferenc Alapítvány 3 osztálya harmincezer forint támogatást ajánlott fel. Azoknak is köszönetét mondunk, Helytörténeti figyelő Losonc a századforduló táján A felhívás, miszerint „Mentsük meg II. Rákóczi Ferenc szülőházát a végső pusztulástól!” megjelent ugyan a sajtó hasábjain, de ez mit sem változtatott a tényen: az épület harmadik éve tető nél­küli áttelelésre kényszerül. A II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság magára vállalta az összehangolás terhét, bízva azokban a honfitársakban, akik so­kat tettek a Rákóczi-hagyományok meg­őrzéséért, szívükben őrzik, melengetik történelmi hagyatékunkat és adománya­ikkal hozzájárulnak a szülőház megmen­téséhez. Az elkészült tervrajz és költségvetés szerint a beruházások 26 millió korona összeget igényelnének. A hivatalos eljárások sem mozdítot­ták előre a felújítási folyamatot. A Szlo­vák Köztársaság Kulturális Minisztériu­ma válaszában jelezte, hogy kétszáz mű­emlék van hasonló helyzetben. Még ha a későbbi időkben javulna is a gazdasági helyzet, nem biztos, hogy II. Rákóczi Ferenc szülőháza nyerné el az elsőbbsé­get. Bizalommal fordulok a magyar és nem magyar honfitársakhoz, akik olvas­sák ezen felhívást: tegyenek bizonyságot arról, hogy nem közömbös számukra ez az ügy, mint ahogyan azt már megtették: Hajdók Géza, Királyhelmecről és Kázmér István Borsiból, akik ezer ko­ronával gyarapították az Alapítványt, Kelemen Lqjos Ekecsről, aki ötszáz ko­ronát küldött. Ez a gesztus különösen figyelemre méltó, hisz a Bodrogköz és a Csallóköz távol esik egymástól. A Bodrogközben működő zeneka­rok, az ATLANTIC, ADONIS, EX ’90, METRO, KRES és a STEP jótékonysá­gi koncertek formájában ötezerötszáz koronával tették gazdagabbá az Alapít­vány kasszáját. A Borsod-Megyei Igaz­gatóság Kereskedelmi Bank Rt. hálózati Huszadik alkalommal rendezték meg a sárospataki kollégiumot — kezdi is­mertetését dr. Dömyei László, a rendez­vény lelkes szervezője. — Az idei kollé­gium résztvevői Európa szinte vala­mennyi országát képviselik: Ausztriát, Angliát, Belgiumot, Finnországot, Hol­landiát, Norvégiát, Luxemburgot, Olasz­országot, Franciaországot, Spanyolor­szágot, Svájcot, ezekívül Kanadát és az Egyesült Államokat. Annak idején a ma 88 éves Újszászy Kálmán volt az atyja ennek a rendez­vénynek. 1965-ben az USA-ban jártakor az ottani magyarok hiányolták, hogy míg a külföldi magyar gyermekekkel a bala­toni táborban foglalkoznak, a felnőttek pedig elmehetnek Debrecenbe, addig a tini-korosztállyal nem törődik senki. Ez adta az ötletet. Első alkalommal még csak öten érkeztek, azután már harmin­cán, mára 60—70 körül állandósult a létszám. Tavaly még nyolcvannégy magyaror­szági is részt vett, de az idén már a Ma­gyarok Világszövetsége nem tudott pénzt biztosítani számukra. Pedig a ha­zaiak nagyon hiányoznak. Egy gyerek kollégiumi elhelyezése kb. 50 000 Ft-ba kerül. A külföldiek ki tudják fizetni az 569 dollárt, persze itt nem a környező országokban élő magyarokra gondolok. — Patak szívébe fogadta a nyári kol­légiumot — mondja Kovácsné Ipolyi Katalin. — A gyerekek nem tudnak egy­mással betelni. Késő éjszakáig beszél­getnek. — Mi a nyári kollégium célja? — A külföldi magyarok anyanyelvé­nek megőrzése. — válaszol dr. Dömyei. — Két csoportba osztjuk a gyerekeket. A kezdő csoport most tizenkét fős. Var­ga Ágnes, magyar—angol szakos tanár foglalkozik velük, mivel az angol a köz­vetítő nyelv. Mindkét csoport napi négy óra kötelező foglalkozáson vesz részt. Ebből a haladók egy órát a magyar nyelvnek szentelnek és három órát a magyarságismeretnek. A kezdőknél for­dított az arcjáy. A délutáni programok fakultatív jellegűek. Válogatni lehet a néptánc, a népi hímzés, kerámiakészítés, főzés és turisztika között. Szombat a tú­rák napja. Eddig egy zempléni túrát va­lósítottunk meg (Széphalom, Hollóháza, Vizsoly, Boldogkővár) és Kölcsey szat­­márcsekei nyughelyét kerestük föl. akik kevesebb összeggel, de őszinte hit­tel és reménnyel vállalták e nemes gesz­tust. Az emléktársaság ez év április 14-én alakult, székhehye Borsi (Tőketerebesi járás). Jelenleg 76 fizető tagja van. Az emléktársaságnak tagja lehet mindenki, aki egyetért az Emléktársaság Alapsza­bályzatával és kifizeti az évi 50.- Kés tag­díjat. Jelentkezni lehet az Emléktársa­ság és a kuratórium elnökénél: Hajdú Jenő 076 32 Borsi 280 Rákóczi Alapítvány Spoloénosf priatefov pamiatky Ferenca Rákócziho II. Csemadok Borsa S§S okresná poboéka 075 01 T rebiáov iíslo úctu: 51355-629 Külön ki kell emelnem a már hagyo­mányos kirándulást. Iszlay Jenő tisztele­­tes mindig előre kihirdeti gyülekezeté­ben, mikor érkeznek a kollégisták. Nagy sütés-főzés veszi ilyenkor kezdetét. Ez évben — mivel kerek évfordulót ünne­pelünk —, külön műsorral készültek. Amikora faluba ért a busz, megszólalt a református templom harangja. Megható volt. A kollégistáknak módjukban áll részt venni a Sárospataki Zenei Napokon. A vár dísztermében Nagy Csaba tárogató­művész, a vártemplomban Bíró Lajos orgonaművész ad ingyenes hangver­­senyt.A fiatalok természetesen Sárospa­tak nevezetességeivel is megismerked­tek. A város befogadta őket. Kováts Dá­niel külön könyvet írt számukra. A város kulturális intézményei, a Művelődési Ház rendelkezésünkre bocsátja videótá­rát és könyvtárát. Jól érzik-e magukat Patakon? Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tavalyiak közül tizennégyen újra eljöt­tek. A visszatérő gyerekek magukkal hozzák hazai barátaikat is. így került idén Patakra két német, két olasz és egy finn. Idejönnek, egy szót sem tudnak magyarul és négy hét múlva már beszél­hetsz velük anyanyelveden. Ebben a korban csodára képesek a gyerekek. Kassára most jöttünk másodszor. In­nen Borsiba megyünk. Egy harminc ki­lométeres gyalogtúra vár ránk a követ­kező hétvégén. Ötvenen a régi résztvevők közül is gyülekeznek majd Patakon, ők emlékla­pot kapnak. Ők lesznek a Sárospataki Nyári Kollégium Baráti Körének alapító tagjai. A fiatalok és az őket kísérő pedagó­gusok megkoszorúzták II. Rákóczi Fe­renc és bujdosótársai sírját, majd a tár­saság egy része megtekintette a nemrég megnyílt Rodostói Házat. Elszomorítot­ta őket a feliratokban jelentkező nyelvi kizárólagosságra való törekvés. Végül még megkérdeztem dr. Dör­­nyei Lászlót: — Ha valaki jelentkezni akar jövőre a kollégiumba, mit kell tennie? — írnia kell a Magyarok Világszövet­sége címére. Most is érkeztek hárman Erdélyből, valamint egy-egy személy Kárpátaljáról és a Felvidékről. BALASSA ZOLTÁN Az 1849-es nagy tűzvész után a hamvaiból feltámadott Losonc a kultúra és művelődés terén is gyor­san előrelépett. 1869-től a refor­mátus gimnázium al- majd főgim­názium lett, az evangélikus gimná­ziumot pedig állami tanítóképzővé alakították át. A gimnáziumnak több jeles ta­nára volt ebben az időben is, akik a közéletben is szerepet vállaltak. Csak néhányuk nevét említjük itt, a teljesség igénye nélkül: Fabó András (1810—1974) egy­házi és szépirodalmi író, a város szülötte, főiskolai tanulmányait be­fejezve Szontagh Pál házában volt nevelő, majd rövid időre Losoncon lett tanár. Levelező tagja volt a Ma­gyar Tudományos Akadémiának, több tudományos, ismeretterjesztő és szépirodalmi értekezést írt. 1868-ban Rajzok a magyar pro­testantizmus történetéből címmel könyvet adott ki Pesten. Bodor Aladár (1888—1957) író, újságíró és költő, a Petőfi Társaság tagja szintén tanára volt a losonci főgimnáziumnak. Ő több útirajzot, irodalomtörténeti és pedagógiai ta­nulmányt írt. Losoncon két köny­vet is kiadott, az Útilevelek Erdély­ből (1906), valamint A szocializ­mus eszméi (1907) címűeket. Latkóczy Mihály (1857—1906) irodalomtörténész és műfordító, az iskola tehetséges tanára, több mű­velődéstörténeti tanulmányt, iro­dalomtörténeti munkát publikált a Losoncz és Vidéke című hetilap­ban. A Magyar szentegyházak re­géi című munkája 1898-ban jelent meg Budapesten. Ezenkívül köny­vet írt a reneszánsz nőalakjairól, a szent koronáról és a koronázások­ról, valamint Madách Imre őseiről. Kovarcz Emil zenetanár és ze­neszerző hosszú időn át karmeste­re volt a Losonczi Magyar Dalegy­letnek, 1874-ben pedig megalakí­totta a híres Losonci Kvartettet Karmesterkedett a városban egy másik losonci tanár, Thaisz Lajos is. Kvartettjének tagja volt a neves zeneszerző, Lehár is. Dr. Leyer Antal tanár 24 éven át volt a város zenei életének vezető­je. Lakásán Losonc legjobb zené­szei találkoztak rendszeresen, s megalakították a Losonci Zene­kedvelők Körét S ha már a zenénél vagyunk, hadd említsük meg, hogy 1860-ban alakult a később híressé vált Lo­sonci Magyar Dalegylet, dalkultú­ránk élenjáró együttese. 1876-ban Szegeden, 1880-ban Kolozsvárott, 1882-ben pedig Debrecenben ér­tek el második helyezést az orszá­gos dalosünnepélyen. A dalkör fennállásának 70. évfordulója al­kalmából kiadták a dalegylet törté­netét, melyet Kövy Pál igazgató írt. Ugyanezen év nagy rendezvénye volt Losoncon a dalosünnep, me­lyen Csehszlovákia 15 magyar da­legyletének több mint ötszáz éne­kese vett részt. Losonc zenei élete kapcsán Le­hár Ferenc neve is megemlítendő. Lehár húszévesen lett az itteni 25. gyalogezred híres katonazenekará­nak karnagya. Öt évig élt Loson­con. Tevékenységéről, akárcsak el­ső losonci koncertjéről, a korabeli lapok részletesen beszámoltak. A zeneszerző Losoncon mutatta be először a Perzsa induló című hang­versenydarabját, búcsúhangverse­nyét pedig 1894-ben tartotta a vá­rosban. Hubay Jenő (1858—1937) he­gedűművész, aki gyakran tartózko­dott Losonchoz közeli kastélyában, több jótékony célú hangversenyt adott a városban. Fellépett az 1895-ben átadott új városi színház­ban is. A város több szülötte neves ze­nész lett. Serly Lajos (1855— 1939) operett- és dalszerző több színháznál volt karmester, s 1897- ben megalapította az óbudai Kis­faludy Színházat. Ő Amerikában halt meg. Fia, Serly Tibor (1901) Kodály magántanítványa volt a Zeneaka­démián. Amerikában ő hangszerel­te Bartók Mikrokozmoszát, s befe­jezte a zeneszerző félbenhagyott műveit (III. Zongorahangver­seny). Ambrózy Béla 1902-ben szüle­tett Losoncon. Kodálynál tanult ze­neszerzést, zongoratanulmányai befejezése után pedig szülővárosá­ban tartotta első önálló hangver­senyét. 1939-ben Dohnányi Ernő meghívta őt tanárnak a Zenemű­vészeti Főiskolára. Továbbra is fontos szerepet töl­tött be a város kulturális életében a Kaszinó. 1898-ban Helyi Történel­mi és Régészeti Bizottságot alapí­tottak, melynek feladata lett a Lo­soncra és környékére vonatkozó Árpád-kori oklevelek másolása, a hazai és külföldi útleírások ide vo­natkozó részeinek gyűjtése. Az Emlékügyi Bizottság a város elhunyt nagyjai „emlékének hálás megőrzését vette kezébe”. Rend­behozta többek közt a Ráday- és a Sükey-síremlékeL A Kaszinóba ezekben az évek­ben 28 magyar, 7 német és egy francia nyelvű hírlap, hetilap, illet­ve folyóirat járt. 1899-ben egy Szépművészeti Gyűjtemény létrehozásának a gon­dolata vetődött fel Losoncon. Azt tervezték, hogy összegyűjtik a két­féle iparág, a kerámia- és az üveg­ipar termékeit, hisz ezek „időnkint egészen művészi magaslatra” emelkedtek. A gyűjtemény helyéül akkor a polgári iskola épületét je­lölték ki. Az 1900-as években a helyi ta­plókban a Kármán Szépművészeti Gyűjtemény alapjának „megveté­séről” olvashatunk. A gyűjteményt Latkóczy Mihály szervezte, s már volt a tárgyak közt egy Benczúr­­kép, egy Morelli-alkotás stb. Áz 1850-ben alapított Városi Könyvtár állománya akkor megha­ladta a 20 000 kötetet. Wágner Sándor polgármester 1905-ben egy létesítendő városi múzeum céljaira gyűjteni kezdte a régi emlékeket. Több műkedvelő egylet is tevé­kenykedett a századforduló táján Losoncon. A Zománcgyár Színkö­re 1899-ben Szigligeti Ede Liliom­­fiját mutatta be. A losonci Önálló Ipa ros Műkedvelő Egyesület 1900-ban Vidor Pál Ingyenélők cí­mű zenés színművét adta elő. 1910-ben munkásdalárda alakult Losoncon. Szólnunk kell a sajtóról is. 1871- ben itt jelent meg a megye első politikai és vegyestartalmú hetilap­ja, a Nógrád. A rövid életű lapnak Kálniczky Gyula volt a szerkesztő­je-A Losonczi Lapokat Amrus Mór szerkesztette. 1873-ban és 1874-ben jelent meg. Rövid életű volt az 1876-ban és az 1879-ben megjelenő Losonci Híradó. Ezt 1880-ban a Losoncz Nógrádme­­gyei Híradó követte. A Losonci Hírlap 1895-ben in­dult. 1911-ben jelent meg a Lo­soncz, melynek Bodor Aladár volt a főmunkatársa. A Losonci Újsá­got Vályi Béla szerkesztette. Sztu­­dinka Ferenc szerkesztésében ugyancsak Losoncon jelent meg a Magyar Ipartörténet című szakfo­lyóirat. A gácsi születésű Sztudinka Ferenc kiváló közgazdász és ipar­vállalati szakember volt. 1906-ban megírta a gácsi posztógyár törté­netét. Hosszabb életű hetilap volt a Losoncz és Vidéke. 1899-ben szer­kesztői így vallottak magukról: „... mindig a közjó érdekében dolgo­zunk, lapunkból a személyeske­dést, tiszteletlenséget, civódást, durvaságot ezután is kizárjuk, min­dig mindenben a béke, és előreha­ladás barátai leszünk”. Aki lapoz­gatta már ezt az újságot, elmond­hatja, a célkitűzéseket részben si­került is valóra váltani. Losonc a század végén tehát nemcsak gazdag és fejlett ipari köz­pont, hanem rendezett és kultúrált város is volt. A millennium évében lélekszáma elérte a 8650-et. 1899 decemberében megkezdődött a „rendszeres” világítás is, melyet a Clara Losonci Villamossági Rész­vénytársaság biztosított. CSÁKY KÁROLY XX. Sárospataki Nyári Kollégium A losőuptfi helvét hlfvnÁJásn evangélikus Etcyhflz és Iskola Ja vara, •S «. k. na;« minérftKum íotsró ív Januar 5 kín Imii k. reu.íelats «;ut »e^i-ngedeii E'/.ÜST SORSJÁTÉKH V Nyeremény tárgyai 3000. 2000,1000, 500, 300 forintértékű öl fó éxfirí nyereményen hívül még szaszkilcnrzvenót és így ö**ve,en kétszáz emt nemű tártvak, Btllvek bltlosllíknl a puli ktrc»k. bankóit Kúcuek le, a Imii, tJbll karom héuel AoMI A4ulf uralt kmakt.lü uralt mríatrlalrlkrl ‘k, a on»«1 a buta, ült n alul athclik le.lntk. — A barom bdnap »lati rí nem mlltk a, rgyhit í, í.kol.a Jtrriia íjan.lrkotoiliknali irkiotttuek A huiás történik Pesten fehötéji rdtigytltl alatt föl jó <fo AoMtut 30 -kán. Kill Los»«««», Mari. JJ-kln 1851. ftße** eaérr/ta* I»í r-rÁ A/,, .-trjuí ^ Ny oiuaUUl Luki«, l. P(íW0. Az 1849 augusztusában leégett losonci református templom és gimnázium rajza egy sorsjegyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom