Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-20 / 154. szám

Václav Havel a szovjetunióbeli puccsról / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Kedd, 1991. augusztus 20. • I. évfolyam • 154. szám • Ára 2,30 korona Aggodalomra nincs ok Václav Havel köztársasági elnök teg­nap délben nyilatkozatban reagált a szovjetunióbeli helyzetre. A prágai vár­ban megtartott sajtóértekezletén egye­bek között utalt arra, hogy Mihail Gor­bacsov szovjet államfőt megfosztották tisztségétől, s az ország irányítását Gen­­nagyU Janajev alelnök vette át. „A jelenleg rendelkezésemre álló in­formációk alátámasztják, hogy a Szov­jetunióban súlyos belpolitikai válság ala­kult ki. Az orosz parlament szóvivője az eseményeket államcsínynek nevezte. A szovjetunióbeli helyzet felelevenítheti emlékeinket a több mint 20 évvel ezelőtt történt szomorú történelmi eseményről, amely éppen ezekben a nyári napokban történt. Ezért nem tekinthetünk felüle­tesen a Szovjetunióban kialakult hely­zetre. Nem kétséges, hogy a hatalmas ország népét nehéz pillanatok váiják. Azonban már a történelem kerekei nem forgathatók vissza. Meggyőződésünk, hogy a szovjet demokrácia felé vezető út visszafordíthatatlan, s a demokratikus erők végül győzedelmeskednek. Meggyőződésem, hogy bennünket semmilyen közvetlen veszély nem fenye­get. Nemzetközi helyzetünk szilárd s a radikális politikai és gazdasági átalaku­lás folyamata visszafordíthatatlan. Or­szágunk ma Európa elválaszthatatlan ré­szét képezi, s a kontinenshez kapcsoló­dik biztonsága. Viszont hosszú távon nem zárhatjuk ki, hogy bonyodalmak alakulnak ki a nemzetközi kapcsolatok és biztonság terén. A kormány és szemé­­(Folyta tás a 2. oldalon.) , Jobboldali, alkotmányellenes puccs” Határbiztosítás keleten ^ Pmral DiinliAéolnf m i f Air-Erőfitogtatás Moszkvában • Nemzetközi összefogás Gorbacsovért? • Jelcin: polgári engedetlenség és általános sztrájk! • Az új (?) rezsim kemény intézkedései • A hadsereg teljesíti a parancsot • Szovjet blokád Tallin kikötőjében • Rendkívüli „évfordulós” szovjet parlamenti ülés Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatottak tegnapra virradóra a Moszkvából érkezett hírek. Gorbacsovot leváltot­ták, helyére eddigi helyettese, Gennagyy Janajev lépett, hét konzervatív kommunistából álló csoport vette át a hatalmat Később arról érkezett jelentés, hogy a „hetek bandája” felhí­vást intézett a szovjet néphez és a világ közvéleményéhez. Az orosz parlament jobboldali alkotmányellenes puccsnak bé­lyegezte a hatalomátvételt, Jakovlev és Sevamadze felszólítot­ta a Nyugatot a demokrácia támogatására. A hadsereg moszkvai erőfitogtatása ellenére puccsellenes nagygyűlésre került sor Moszkvában. A fennliekből is következtetni lehet arra, hogy a helyzet tegnap szinte áttekinthetetlen volt, vi­szont számos szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekre az eseményekre lényegében számítani lehetett. Pavel Rychetsky szövetségi mi­­niszterelnökh-helyettes vezetésével tegnap délben megtartotta első ko­ordinációs tanácskozását a szövetsé­gi kormány. Az illetékes tárcaveze-Rövid TASZSZ-hírrel kezdődött. Ja­najev nyilatkozatát közölték, hogy „mi­vel Mihail Gorbacsov egészségi állapotá­ra való tekintettel nem tudja teljesíteni elnöki tisztségével járó feladatait, az al­kotmány 127. paragrafusának 7. bekez­dése szerint átveszi a hatalmat”. Közzé­tették a rendkívüli állapot állami bizott­sága 7 tagjának névsorát is. Janajeven kívül Dmitrij Jazov védelmi miniszter, Borisz Pugo belügyminiszter, Vlagyimir Kijucskov KGB-elnök, Oleg Baklanov védelmitanácsi alelnök, Vaszilij Sztaro­­dubcev a szovjet mezőgazdasági szövet­ség elnöke, valamint Tizjakov, az állami vállalatok és az ipari, építőipari, közleke­dési és távközlési vállalatok szövetségé­nek elnöke alkotta az új legfelsőbb álla­mi vezetést. Nem sokkal a közlemény közzététele után páncélosok jelentek meg Moszkva ut­cáin. Borisz Jelcin szóvivője aggodalmát fejezte ki és aggódott főnöke sorsáért. Köz­ben a moszkvai önkormányzat képviselői rendkívüli tanácskozásra kezdtek gyüle­kezni, de a főpolgármester, Gavrijil Popov nélkül, aki szabadságát töltötte. Borisz Jelcin megpróbált kapcsolatot teremteni Mihail Gorbacsowal, de sikerte­lenül. Közben olyan hírek is elterjedtek, hogy Gorbacsov már nincs az élők sorá­ban. Az orosz köztársasági elnök sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy hatályon kívül helyezi az Orosz Föderáció területén az új, héttagú legfelsőbb szerv rendelkezéseinek 16 pontját. Síkiaszállt Gorbacsov hatalmá­nak visszaállítása mellett. A két reformpo­litikus, Jakojlev és Sevamadze felhívták a nyugati országokat, hogy alakítsanak bi­zottságokat a szovjet demokrácia támoga­tására. Jelcin állampolgári engedetlenség­re és általános sztrájkra szólította fel Oroszország népét. Annak ellenére, hogy a rendkívüli álla­pot kihirdetése Moszkvára is vonatkozik, ezrek gyülekeztek az orosz parlament épü­lete előtt, hogy Jelcin felhívására Gorba­csov mellett tüntessenek. Jelszavaik: „A fasizmus nem győzhet”, „Szégyen a hadse­regre”, „Oroszok, ne lőjetek oroszokra!”. A belügyi egységek elfoglalták a szov­jet főváros valamennyi fontos stratégiai pontját és ellenőrzésük alá vették a hír­közlő eszközöket. A sok egymásnak el­lentmondó jelentés után délután közzé­tették, hogy „Mihail Gorbacsov ott tar­tózkodik, ahol szabadságát töltötte”. Eközben a RIA hírügynökségnek az egyik főtiszt arra a kérdésre, vajon hasz­­nálja-e fegyverét a hadsereg? „Ha ilyen parancsot kapunk, mi marad más hát­ra?” — szólt a lakonikus válasz. A Balti­kumban viszonylagos nyugalom honolt, igaz, a szovjet haditengerészet hajói blo­kád alá helyezték Tallin kikötőjét. Eredetileg augusztus 27-ére akarták összehívni a szovjet parlament rendkívüli ülését, közben azonban olyan hírek is nap­világot láttak, hogy erre már augusztus 21- én sor kerül. Emlékezetes dátum... Baku­ból viszont olyan jelentés érkezett, hogy az azeri elnök, Ájaz Mutalibov egyetért Gor­bacsov eltávolításával, mert annak politi­kája káoszba vezette az országot. Amire az új rezsim vezetőinek legújabb kijelentéseiből következtetni lehet, az első­sorban a szociális demagógia eszközének alkalmazása. Azonnali béremelést, árcsök­kentést, korrupcióellenes harcot, a lakás­építések meggyorsítását ígérik. Ugyanakkor olyan vélemények is hall­hatók a Szovjetunióban tartózkodó kom­mentátoroktól, hogy a fegyveres alakula­tok közt nem látni a rendőröket, ami arra enged következtetni, hogy a puccsot még­sem készítették elő tökéletesen, feltehető hát, hogy még nem dőlt el minden. Megadta magát?! tők intézkedéseket hagytak jóvá a szovjetunióbeli helyzettel összefüg­gésben. A tanácskozáson részt vett Ján Langos, Lubos Dobrovsky, Emil Ehrenberger és Jirí Nezval miniszter, va­lamint Martin Pa­­lous külügyminisz­ter-helyettes és Ka­réi Schwarzenberg, a köztársasági elnök irodájának vezetője. A jelenlevők megál­lapították: a legfon­tosabb feladat az or­szág keleti határá­nak biztosítása, hogy elejét vegyék szemé­lyek — a határátke­lőhelyeken kívüli és érvényes útiokmá­nyok nélküli — moz­gásának. Páncélozott csapatszállító járművek Moszkvában (Telefotó: tSTK/AP) Országalapító királyunk ünnepén Országalapító első királyunkra emlé­kezik ma minden magyar. I. István neve és személyisége előtt tisztelgünk mi is, az egykori honszerzők kései ivadékai ezen a számunkra oly jelentős, történelmi együ­­vétartozásunk jelképévé magasztosult ünnepen. Egyaránt tiszteljük benne a ke­resztény térítőt és egyházszervezőt, az ál­lamszervezés és központosítás nehéz fel­adatának művelőjét, jogi írásbeliségünk és törvénykezésünk beindítóját, a politi­kust és diplomatát, akinek zseniális sze­mélyisége a pogány magyarság számára kijelölte a megmaradás egyetlen járható útját: a beilleszkedést a keresztény Euró­pába. A magyarság keresztény hitre való térésének, illetve a nyugati, keresztény Európába való beintegrálódásának szükségességét már István édesapja, Gé­za fejedelem is felismerte, e magasztos feladat elvégzése azonban a pogány Vajkból keresztény Istvánná vált púra várt. István valóban erős kézzel és el­szánt akarattal, őszinte hitbeli meggyő­ződése, de a kívánt célszerűség által is vezéreltetve látott hozzá a korabeli ma­gyar társadalom teljes átalakításához- Buzgó valkísosságában a legmagasabb ideálok felé törekedett, közben azonban azt sem feledte, hogy egy társadalom át­formálásához bölcs államférjiúi, de nem ritkán hadvezéri képességek is kellenek. István birtokában volt mindezen tulaj­donságoknak. Joggal elmondhatjuk te­hát, hogy a magyarság megtérése az ő apostoli munkájának volt az eredménye, mint államférfi pedig egy évezredre szó­lót alkotott, miközben hadvezérként sem talált legyőzőre egyetlen háborújában sem. Tettei eredményessége és alkotásá­nak maradandósága dicsérik legméltób­ban e nagy király képességeit. István fejedelmet 1001. január 1-jén Székesfehérvárott királlyá koronázták II. Szilveszter pápa koronájával István mint fejedelem tudatosan fordult a pápához, és kért tőle királyi koronát, ugyanis a korabeli értelmezés és felfogás szerint csakis egy ilyen koronával a fején válhatna a többi keresztény uralkodóval egyenrangú ki­rállyá, olyanná, aki szuverénül, cselekvőké­pességében senki által sem korlátozottan „Isten kegyelméből” bírja méltóságát. II. Szilveszter pápa koronát és keresztet kül­dött Istvánnak; a koronával elismerte mind az ő, mind törvényes örökösei szuverén uralkodói felségjogait, a kettőskereszttel pe­dig apostoli térítőmisszióját méltányolta. István királyunk tökéletesen megfelelt a világi uralkodás valamennyi követel­ményének. Törvényeket alkotott, azokat írásba foglaltatta, majd jogszerű alkal­mazásukkal megteremtette az alapját egy új társadalmi rend kialakulásának. Megszilárdította saját belső hatalmát, várispánságok rendszerével országosan megszervezte a működőképes közigazga­tást, diplomáciai sakkhúzásai rendre eredményesek és sikeresek voltak, hábo­rúi győzelmekkel végződtek. Országalapító nagy királyunk egyaránt támaszkodott hűséges magyar alattvalóira, valamint a hazába tömegesen beköltöző idegen származású papokra, a fegyverfor­gató katonákra, a kereskedőkre és a beván­dorló hospesek, azaz „vendégek” minden rétegére. A beköltöző idegeneket mindenütt előzékenyen fogadta, és különböző kiváltsá­gokkal ruluízta fel közösségeikéi. Fiához, Imre herceghez írt Intelmeinek 6. fejezete „A vendégek megtartásáról és táplálásáról” címet viseli, s ebben többek között ezeket olvasluUjuh „A vendégek és jövevények ak­kora hasznot hajtanak, hogy méltán állhat­nak a királyi méltóság hatodik helyén. Hi­szen kezdetben úgy növekedett a római bi­rodalom, úgy magasztakattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt Iwzzájuk különb-kü­lönb tájakról Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tá­jakról és tartományokból jönnek a vendé­gek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöf­­feszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. En­nélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolít­­sad és becsben tartsad, hogy nálad szíve­sebben tartózkodjanak, mintsem másidt lakjanak. ” Bölcs királyunk 1038. augusztus 15- én, Nagyboldogasszony napján hunyta le örökre fáradt szemeit, s adta vissza lelkét teremtőjének. Többévtizedes uralkodása népünk számára kijelölte azI az utat, amely megmaradásunk szempontjából az egyedüli járható útnak bizonyult. Ha­lála után negyvenegy évvel, 1083. au­gusztus 20-án VII. Gergely pápa István királyunkat a szentek sorába iktatta. Az első keresztény királyunk halálá­tól, majd szentté avatásától eltelt évszá­zadok csak növelték tiszteletét és tekinté­lyét mind saját népe, mind az idegen ajkú keresztények között. Nagy királyunk emléke népünknek főleg sűrű megpró­báltatásai idején jelentett menedéket és vigaszt- „Hol vagy, István király?” — hangzott a múltban és kiált fel napjaink­ban is oty gyakran az ének. „Tekints, István király, szomorú hazádra, /For­dítsd szemeidet régi országodra. ” POPÉLY GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom