Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-10 / 119. szám
1991. július 10. 5 Szabad ÚJSÁG c Kultúra 3 A komáromi hóhér Gyökeres György illusztrációs felvétele N evelés minden magyar pedagógus és szülő lapja! Az 1718. esztendő egyik szeptember végi napján megtört öregasszonyt vonszolt a komáromi bakó a vesztőhelyre, hogy az ítéletnek eleget tegyen. A bámészkodók tömege utat nyitott Bencze István özvegyének, Barta Katának, aki a vesztőhelyen megadóan hajtotta fejét a vérfoltos tőkére, a kámzsás ember pallosa alá. A szájtátiak ujjongása közepette gurult le az ősz fej a fűrészporos kosárba, s a madari „boszorkány“ teste végsőket vonaglott. A hóhérlegények ezután máglyára vetették s elégették a holttestet, hogy írmagja se maradjon... A XVIII. században sok Komárom környéki öregasszony fizetett életével állítólagos boszorkányságáért. Főképpen füvesasszonyok, bábaasszonyok, s azok, akik gyógyítással foglalkoztak. A bűnvádi eljárás megindításához elég volt néhány vádaskodó tanú, s a tömlöcajtó becsapódott a szerencsétlen asszony mögött. Általában kétféle vádat emeltek a boszorkányság gyanújába keveredett asszony ellen: az egyiket rontás vagy szemmelverés, a másikat az ördöggel való cimboraság miatt. Tudnivaló, hogy az elmúlt századok folyamán sok szegény aszszony kereste kuruzslással kenyerét. Gyakran előfordult, hogy gyógymódjuk balul ütött ki, s a kárvallottak haragjukban bevádolták javasasszonyukat. Innen már csak egy ugrás volt a tömlöc, tortúra, máglyahalál. A korabeli, feudális eszméket és erkölcsöket túzzel-vassal védelmező és terjesztő vezető réteg a boszorkányperekben rendszerint elóhuzakodott az ördöggel való cimboraság vádjával, hogy ezzel is alátámassza, erősítse pozícióját. Kezdetben többnyire tagadott a vádlott, de amikor megismerkedett a hóhér hüvelykszorítójával, tüzes nyársával, csigájával, menten beismerte „bűnösségét“. A többi már a bakó dolga volt. Ilyenformán került vád alá a mocsai Soós Erzsébet is, aki szorult helyzetében több mocsai asszonyt belekevert a boszorkányság gyanújába. A régi periratok ma is őrzik Soós Erzsébet vallomását: „Az árestom háznak vas rostélyos ablakán hozzá bújtak legottan az pap anyja és Tengői Falu Zsuzska, keményen dömöszkölték, fejét szorongatták, csak azért, rájuk ne valljon“. A kínvallatás gyötrelme fantasztikus meséket mondat Soós Erzsébettel. így vall az egyik „boszorkánygyú lésről“: „Ottan táncoltanak, ettenek és ittanak, földre terítettének asztalt valamely darab ruhábul, az étek állott sült báránybul és disznópecsenyébül, kenyerek helyett penigh tizenkét darab követ tettek, amelyet az igmándi bíró vitt az vendégséghbe és tizenkét fakések is voltának az asztalon, s ettenek, melly köveket az igmándi tavalyi bíró zakította szét. Az utóbbiak fa késekkel ettenek, az pinczében való hordókbul mindenikébül vettenek bort, de az nyírfa abroncsos hordóbul nem vehettek italt, mind hogy az ollyatin abroncsu hordóbul nem vehetnek és nem is árthatnak. Egy hegedősnek is volt ezen alkalmatossággal és tánczoltanak, az táncz mester penigh az említett igmándi tavalyi bíró volt. Midőn penigh két óráigh egy véghben ezen mulatságokban lettenek volna és az pinczébül ell akartak volna menni, azon hordókat az mellyekbül bort vettenek, teli okádták s ílly formán töltötték helyre a borokat. Ezen véghbe menvén ell tüntenek, az vinculált fatens penigh Istent emlétvén lábbal ment szállására, midőn penigh az pincébe mentenek az Tengel Zsuzska vitte két kezénél foga az mondott pincébe, úgy, hogy a lába sem érte mindern« a földet.“ Soós Erzsébet boszorkányperében az egyik tanú, bizonyos Kovács Ilona többek között ezt vallotta: „Hogy az Soós örzsébet vén asszony arra tanította ötét, mondván: te pila, ha azt akarod, hogy férjhez ne mehessen, a kire haragszol, leányzó csak háromszor kerüld meg ötét és mess el az hajátul, azt vesd valamelly folyó vízbe és ha ezt megcselekszed, mind addigh az ollyan leányzó férjhez nem mehet, valameddigh te magad nem akarod, hogy férjhez mehessen, csak gólya fészekből csinálj lughot és mosd megh a fejét az ollyan leánynak, aztán férjhez mehet.“ A vármegye az igmándi tavalyi bírót is tömlöcbe vetette boszorkányság gyanújával. A tárgyaláson szembesítették Soós Erzsébettel, Szalay Ferenc, az igmándi tavalyi bíró körömszakadtáig tagadta Soós Erzsébettel való kapcsolatát. Soós Erzsébet meg azt felelte, hogy ó sem szervezkedett Madáron senkivel, mégis láncos vasat kell hordania. A periratokból nem derült ki, mi történt a vádlottakkal, de gondolhatjuk, nem úszták meg szárazon. Oláh Mihályné Baronyai Katát, a kamocsai „boszorkányt“, rontással vádolták. Nemes Kósa Márton vallotta, hogy 1726 tavaszán felesége fiúgyermeket szült, de nem Oláhnét hívta a gyermek megfürösztésóre. Mi történt? Néhány nap múlva a gyermek keservesen kezdett sírni: „A szája anynyira lecsukódott, hogy nem is falhatta be az annya csöcsét.“ Baronyai Kata útja is a komáromi tömlöcbe vezetett, ahol 1728 januárjában szorongatta meg első ízben a hóhér. A tortúra után az asszony testben-lélekben megtörve vallotta be „bűnét“. A halálos ítélet utolsó szavai így hangzanak: „Az maga megh érdemlett büntetésére, másoknak pedigh rettentő példái arra nézve országunk élió törvénye szerént elevenyen az tűzre tétetnyi és hamuvá porrá az által égetetnyi törvényesen kárhoztatott.“ A bagotai Barsi Pálné boszorkányság vádjával ugyancsak a komáromi hóhér pallosa alatt fejezte be életét. A bú bájossággal vádolt Görbe Ilona ógyallai korcsmárosné szintén tömlöcbe került. Hogy mi történt később vele, arról nem beszélnek a periratok. Ide jutottak Fábián Erzsébet és Jámbor Kata madari „boszorkányok“ is. Ki tudja hányán fejezték be még szomorú életüket a komáromi hóhér keze között. De ez a néhány eset is fényt vet a több mint 250 esztendővel ezelőtti keserű állapotokra. DÉNES GYÖRGY A megbukott kommunista rendszer egyáltalán nem büszkélkedhetett azzal, hogy bőkezű a magyar nyelven írott pedagógiai sajtó iránt. Már csak a nyugdíjas pedagógusok emlékezhetnek arra, hogy az ötvenes évek elején, röviddel a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitása után a szlovák Uöiterské noviny mellékleteként létezett a Tanítók Lapja, melynek szerkesztője dr. Onódi János, a nagyműveltségű és pedagógustársadalmunkban közkedveltségnek és tiszteletnek örvendő tanár volt. Amikor „eltemettük“ a Tanítók Lapját - melyre egyébként véleményem és sok pedagógus kolléga véleménye szerint ma is nagy szükség lenne -, dr. Onódi vezetésével megindult a Szocialista Nevelés című módszertani havi folyóirat, mint a csehszlovákiai magyar pedagógusok egyetlen lapja. A lapnak kezdetben meglehetősen széles munkatársi gárdája volt, s a közölt írások többsége a valóban szükséges módszertani kérdésekkel foglalkozott, nem is anynyira elméleti, mint inkább gyakorlati síkon, hiszen a módszertani jellegű cikkek írói általában gyakorló pedagógusok voltak, akik saját tapasztalataikról számoltak be a lap hasábjain. A lap a dr. Onódit követő felelős szerkesztők idején is igyekezett megfelelni a módszertani lappal szemben támasztott követelményeknek, s az óvodák módszertanától az alapiskolákon át a középiskolák minden típusának módszertanáig közölt hasznos és értékes írásokat. A Nevelés, amely a rendszerváltást követően, mint a pedagógusok és a szülök független lapja indult, pillanatnyilag egyetlen ilyen jellegű lapunk magyar nyelven, s ezért kétségtelen, hogy minden egyes magyar pedagógusnak és szülőnek támogatnia kell. Nem vitás, hogy napjaink nehéz anyagi körülményei megkérdőjelezik csaknem valamennyi magyar nyelven megjelenő lapunk, tehát a „nemzetiségi sajtó“ gyűjtőfogalmával megjelölt lapoknak a létezését, további sorsát. Ez a havonta 16 oldalon, a régebbinél nagyobb alakban, jó papíron s egyre jobb és érdekesebb - bennünket pedagógusokat és a szülőket érintő - írásaival a mi lapunk, s igen nagy szükség van rá számos szempontból. A pedagógusok szempontjából megemlítem a lap fennmaradását igénylő legfontosabb érveket: 1. Nekünk, csehszlovákiai magyar pedagógusoknak, szükségünk van arra, hogy a neveléstudomány, a metodológia a társadalmi fejlődés, valamint az oktatási folyamat világszerte folyó korszerűsítési folyamatának ütőerén tartsuk a kezünket, újabb és újabb elméleti ismereteket szerezve, s azokat a gyakorlatban sikerrel alkalmazva. 2. Elegen vannak sorainkban, akik gyenge módszertani ismeretekkel rendelkeznek, bár ez nem az ő bűnük, hanem a múlt rendszeré. Szükség van tehát a metodikai jellegű írásokra, hogy valamennyien tanuljunk belőlük, hogy oktató munkánkat tökéletesebbé, hatékonyabbá, s a társadalom számára hasznossá és elfogadhatóvá tegyük. 3. Figyelnünk kell a pedagógiával rokon tudományágak szakembereinek véleményére, akiknek írásait a lap számról számra közli. 4. Tudatosítanunk kell, hogy a lap bármely írása mondhat számunkra valami újat. 5. Létezik valami, amit érzelmi kötődésnek nevezünk. Erről nincs mit mondanom, mert ha vannak magyar nemzetiségű pedagógusok, akik a Nevelést nem érzik a maguk lapjának, azok számára úgy sincs mit mondanom ... A szülök aspektusából is van néhány érvem: 1. Mai száguldó világunkban talán nincs minden szülőnek ideje (talán pénze sem), hogy a nevelés kérdéseivel foglalkozó könyveket vásároljon. A Nevelés egész évi előfizetése (40,korona) csupán egy szerény kiállítású könyv árával azonos napjainkban. 2. Ezek a cikkek (pedagógusok, orvosok, pszichológusok és egyéb szakemberek írásai) nagyon sok olyan témával foglalkoznak, melyeknek az a szülő, aki helyesen akarja nevelni a gyermekét, igen nagy hasznát veszi. 3. A lap teret ad a szülök írásainak is, melyekben a gyermekeik nevelésével kapcsolatos eredményeikről, tapasztalataikról, problémáikról számolhatnak be, s kérhetik az ezekkel kapcsolatos írások közlését. Azok számára, akik a Nevelést még nem ismerik, röviden ismertetem a lap legutóbbi (májusi) számának tartalmát. A vezércikk (Péterfi Szonya írása) kedves szavakkal emlékezik meg anyák napjáról (május első vasárnapja!). Ó készített érdekes interjút a 96 esztendős nyugalmazott tanító nénivel, Krázelné Szuhay Máriával is. Kósa Karola, a lap vezető szerkesztője (eddigi munkájához csak gratulálni lehet) hangulatos írásban a dr. Hegedűs János vezette bécsi magyar iskola csehszlovákiai látogatásáról számol be. Az iskola küldöttsége Pozsonyon kívül meglátogatta a pozsonypüspöki alapiskolát is. A Szülők oldala összeállítást tartalmaz a nagyszülők és unokák közti kapcsolatokról. A módszertani rész a szakintézetek és a gimnáziumok új tantervével kapcsolatos észrevételeket közöl a magyar irodalom vonatkozásában. Dr. Kamenov Margit pszichológus érdekes írásában a serdülökorúak egyik érdekes lélektani jelenségével, a bizalomvesztéssel foglalkozik. A szexuális neveléssel kapcsolatban figyelemre méltó írás vázolja fel a terhességmegszakítással kapcsolatos problémákat. Mindezek után már csak a Fórum (hozzászólások) és a Figyelő (recenziók), valamint a Humor következik. Ha létezne a Lap Legkedvesebb Írásának Díja, azt ebben a számban „A tanítónő nevetett" című, akár filmetűddé is feldolgozható, érzéssel teli kis glossza írójának ítélném. Megjegyzés: Ezt az írást a lelkiismeretem diktálta a jó ügy érdekében, tehát a cikk megírására nem kért fel senki. S mivel örömmel tapasztalom, hogy a Szabad Újság meglehetősen gyakran foglalkozik nemzeti kisebbségünk oktatásügyének kérdéseivel, ezek közül egyre - a Nevelés létének és fenntartásának szükségességére - igyekeztem a magyar nemzetiségű pedagógusok és szülők b3- cses figyelmének fényszóróját ráirányítani. SÁGI TÓTH TIBOR A pokol Hieronymus Bosch ábrázolásában
