Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-04 / 115. szám
1991. Július 4. í ( ÚJSÁG ) I A jövő nemzedék érdekében Vessünk véget a sivatagosításnak Az agyonvegyszerezett monokultúrás gazdálkodás megmérgezte a kutakat, elszegényesítette a környezetet. A szálaié erdőgazdálkodás helyett bevezetett tarvágásos rablógazdálkodás egyszerre rontotta erdeink fa- és vadállományának minőségét. Ez a gazdálkodási rendszer ma már ökológiai és gazdasági szempontból is tarthatatlan, de nem utolsósorban azért is, mert nem ad kellően egészséges táplálékot. Az élelmiszer-termelés a rovarirtó szerek használata és a szermaradványok folytán egyre mérgezőbbé válik. Nyugat-Európában óriási igény mutatkozik a vegyszermentes mezőgazdasági termékek iránt, míg a vegyszerrel kezelt termékek piaca korlátozott. További probléma a termőtalajkimerülés vagy a létfontosságú nyomelemek eltűnése. Ennek következtében ugyanis - mivel nem a kellő trágyát használják - a termés táplálkozás-élettani szempontból nem megfelelővé válik. Természetesen ennek is megvan a maga kedvezőtlen hatása az emberi szervezetre, sőt az ilyen terményeken hizlalt állatok egészségére is. Tulajdonképpen a jövő nemzedékét lopjuk meg, mert mezőgazdaságunk vegyszerfüggő és elsősorban húsalapú, a húscentrikus élelmiszer-termelés pedig pazarlóan bánik a megújíthatatlan természeti forrásokkal. A termés mútrágyafüggósége továbbá nagyobb rovarveszélyezettséget is jelent, amelynek kivédéséhez még több rovarirtó szer szükséges. Pontosan ugyanez a helyzet a háziállatokkal is: minél gyorsabb növekedésre, nagyobb tej- vagy tojáshozamra kényszerítjük őket, szervezetük annál inkább ki lesz téve a stresszhatásoknak, amit antibiotikumos és egyéb gyógyszeres kezelésükkel próbálnak orvosolni, termékenységüket pedig szintetikus hormonokkal fokozzák. Mindez együttvéve komolyan fenyegeti az ember egészségét. Ez az emberi történelemben egyedülálló jelenség még Francis Bacon és René Descartes idejében alakult ki. Descartes úgy vélte, hogy az állatok érzéketlen gépek, és vallási felhatalmazást, engedélyt adott az embernek, hogy bármilyen célból kizsákmányolhassa azt. Bacon teológiailag is szentesítette a természettel való „kereskedést“, ahogyan ő nevezte. Elgondolása szerint a tudomány eszközével tökéletesíthetjük a természetet, ez az elképzelés vezetett a mai technokrácia megszületéséhez, amely a tudást hatalomként használja, ahelyett, hogy empátiás tudásával kreatív módon együttműködne a természet erőivel. A szívükkel is „gondolkodó“ kutatók szerint, ha nem törekszünk egy regenerálódó és egészséges mezőgazdaságra, akkor a lakosság egészségi állapota tovább romlik. A vegyszerek genetikus károsodást, terméketlenséget, rákot vagy születési rendellenességet „eredményeznek“. Számuk állandóan növekszik. Ezért is volna helyénvaló, ha a kormányzat, a vegyszermentes termelésre áttérő gazdákat tanácsadó szolgálattal és adókedvezménnyel támogatná. Nagy problémát jelent a vízkészletek kimerülése is. Sok, mélyen fekvő vízréteg kiszáradóban van, mások mezőgazdasági vegyszerekkel is mérgezettek. A vízkészletek ilyen hirtelen kimerülésének legfőbb okozója a takarmánynövények öntözése volt, ami a nagyobb hústermelést szolgálja. Mindezt húsra átvetítve egy hektáron csupán 15-20 kg marhahús állítható elő, viszont ugyanakkora területen több mint háromszáz kilogramm jó minőségű szójafehérje „terem meg“. Sok ember úgy érzi, törődik a vadállatok életével, s miközben marhaszeletet vagy csirkét falatozik, arra nem is gondol, hogy a szarvasmarha- és baromfitenyésztés a mezőgazdaság terjeszkedését, újabb földek feltörését és különböző vadfajok elűzését, mérgezését, sőt kipusztulását eredményezi. A hústermelés és húsfogyasztás visszafogásának jótékony egészségügyi következményei is lennének. A húsalapú és telített zsírsavakban dús étrend helyett magas rosttartalmú gabona, babféle és zöldségalapú diétára kell(ene) áttérnünk. Bár a primőr és importált gyümölcsökkel és zöldségekkel csínján kell bánnunk... A lelkiismeretes táplálkozás humánus táplálkozás. A legembertelenebbül talán a borjakkal bánnak. Hónapokig olyan kamrában tartják őket, amelyben nemhogy járni, de a legtöbb esetben megfordulni sem bírnak. A nagyüzemi tenyésztelepeken az anyakocákat is olyan szűk ketrecekben tartják, amelyekben moccanni sem tudnak. Ha ezt látnánk, könnyebben megértenénk, hogy a sertéshús vagy az ilyen kocák malacainak szalonnája szintén az állatokkal szembeni erőszak része. Az egészséges agrárrendszernek biztos ökológiai alap kell. A mi mezőgazdaságunk ökológiailag beteg, ezért hosszú távon fenyegető veszélyt jelent az egész gazdaságra, különösen amikor fogy a humuszréteg és az öntözővíz. Az ilyen mezőgazdaság azon túl, hogy veszélyezteti az ember egészségét előmozdítja a vidéki közösségek felbomlását. Mindennek megváltoztatására a fogyasztók és a törvényhozók „átnevelése“ a legjobb módszer. Nagyobb empátiával kell közelednünk a teremtett világhoz. Ha rosszul bánunk a világgal, a nagyüzemi tenyészállatokkal, s túlvegyszerezzük földjeinket, akkor tulajdonképpen önmagunknak ártunk, hiszen minden mindennel összefügg. Megbecsülést kell éreznünk s tanúsítanunk a világ iránt, mert ez igen fontos része a helyes földművelésnek. Ha a világ fő vallásainak szent írásait olvassuk, láthatjuk, hogy nyilvánvaló módon mindegyik hangsúlyozza az Isten teremtményei iránti tisztelet fontosságát. Az emberiség mai válsága elsősorban ideológiai, lelki és etikai jellegű, s véleményem szerint döntéseinknek egybe kell csengeniük afelvilágosult érdekekkel, és a nagyobb jó ügyet kell szolgálniuk. Újabb technikai manőver nem állíthatja vissza ezt a megbomlott egyensúlyt, mert szellemi változtatásra, szívbéli és gondolkodásbéli változásra van szükség. Meg kell találnunk a gyengébb élet útját. Ne saját önző céljainkra használjuk tudásunkat, hanem mindenki javára, az emberiség érdekében! -ki-Anyanevelés hordás idején Méhészsarok j A sikeres méhészkedés alapvető feltétele a kiegyensúlyozott erős méhcsalád. A méhek, társas rovarok, hierarchikus munkamegosztásuk legdöntőbb tényezője a kifogástalan anya. Ennek az egyednek adatott meg a méhcsalád szaporítása. Feladata a peterakás, melynek minősége és mennyisége határozza meg a fészek népességét. Minden gyakorló méhész tudja, hogy méhcsaládjai között lényeges eltérések vannak, amelyeket főleg az első nagyhordás idején tapasztalhat. A méhek jó vagy rossz tulajdonságai részben vagy teljes egészében meghatározottak, amelyeket genetikailag az anya hordoz magában. Ezért olyan fontos méhészfogás a természetes vagy mesterséges anyanevelés. A jó „minőségű“ anya kinevelésének legalkalmasabb ideje a főhordás utószakasza, amikor már nem veszélyeztetjük a nektárgyűjtést, és még elegendő természetes hordás és bőséges virágpormennyiség áll a családok rendelkezésére. E rendkívül fontos méhésztevékenység egyszerű módjára szeretném felhívni méhésztársaink figyelmét: Harmadéves anya leváltása - eltávolítással Lényege, hogy a főhordás utolsó harmadában az anyát eltávolítjuk. Ha például a kiszemelt család teljesítménye nem felel meg a jó átlagnak, úgy a kezelt családban minden 1-6 napos fiasításos keretet eltávolítunk, mert ezzel megakadályozzuk, hogy a leendő anya a „saját“ genetikai anyagából származzon, aztán a kiszemelt, kiváló teljesítményű családból helyezünk be 1-3 napos (nyitott) hasítást. így elérjük, hogy a génalany a kívánt családtól származzon, s hogy nagyobb lesz a valószínűsége a jó tulajdonságok öröklődésének. A kívánt teljesítményt a következő években természetesen szigorúan ellenőriznünk kell! Ezt az anyanevelési módszert pozitív szelekciónak (kiválasztásnak) nevezzük. Alkalmazása 5-10 százalékos állomány esetében indokolt, mert a kirajzás megakadályozása végett ellenőrizni kell a családokat. Ez a módszer azonban kitűnően alkalmas a családok mesterséges vagy akár természetes szaporítására (rajszerzés). Ajánlatos mesterfogásként alkalmazni a keret bevágását (kb. a keret kétharmadában), hogy terebélyesebb anyabölcsőket fejlesszenek ki a méhek. Ezáltal ugyanis jobban gondoskodunk az anyabölcsőben termelt méhpempőről, amely elengedhetetlen feltétele a jó minőségű anya kifejlődésének! Tapasztaltabb méhészek alkalmazhatnak mesterséges anyanevelési módszereket is. Ilyen a pete vagy az álca áthelyezése egy másik, átlagon felüli családból. Ez azonban csak olyan méhészeknek ajánlható, akik több tapasztalattal és kézügyességgel rendelkeznek! Zábrenszky Imre Kincses Előd levele a román vezetőkhöz Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Miniszterelnök úr! Bukarest Alulírott, Kincses Előd, Marosvásárhely Ghiocelului-Hóvirág utca 10. sz. alatti lakos, választott lakcímem: Szerdahelyi István, 1125 Bp. 12, Dániel út 52. Elnök úr, egy évvel azután, hogy az első memorandumomat benyújtottam - melyre, sajnálatos módon, nem kaptam választ-oda jutottam, hogy népirtásra (genocídiumra) való felbujtásért indítottak ellenem vizsgálatot. Meggyőződésem, az ehhez hasonló justizmordokat azért követik el Marosvásárhelyen, mivel megengedik, hogy a vatrások ügyészként, bíróként, rendőrként dolgozzanak. Tehát ennek az állítólagos kulturális szervezetnek a tagjai kell, kivizsgálják azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetésében a Vatra Románaescá nyilvánvaló szerepet játszott. Ily módon nagyon sok ártatlan magyart és cigányt ítéltek el, akik nem tettek egyebet, mint március 20-án éltek önvédelmi jogukkal. Ezzel szemben, a négy magyar halálos áldozat (Csipor Antal, Gémes István, Kiss Zoltán és Sipos Antal) azonosított gyilkosait nem küldték a bíróság elé! Ugyanúgy nem vonták felelősségre azokat, akik örökre kioltották Sütő András író bal szeme világát, és több mint 150 magyart súlyosan bántalmaztak. Mint oly sok helységben, Marosvásárhelyen sem helyezték vád alá azokat a személyeket, akiket bűnvádi felelősség terhel a hat forradalmár (Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Hidos Adrián, Muntean Ilié, Pajkó Károly, Tamás Ernő) 1989. december 21-i legyilkolásáért! Nyilvánvaló, törvénytelen és súlyos feszültségeket idéz elő az a tény, hogy azok a bűnözök, akik megszervezték az 1990. március 19-20-i, marosvásárhelyi terrortámadásokat, akik - mint tettesek - akkor számos bűncselekményt követtek el, és azok, akik Mihai Chitac tábornok, volt belügyminiszter parancsa ellenére nem tettek semmit az újabb beözönlés elhárításáért, nem lettek vád alá helyezve és bíróság elé állítva. Lehetséges, önök még emlékeznek arra, milyen kétségbeesett kísérleteket tettem 1990. március 19-20-án azért, hogy megakadályozzam az erőszakos etnikai összecsapásokat és azok megismétlődését. Még önt is, Elnök úr, felkértem, hogy személyesen utazzon Marosvásárhelyre, de ön azt válaszolta, hogy ilyen feszült helyzetben nem szándékozik Marosvásárhelyre jönni. Fellépésem ,,fizetségeként" elkergettek szülővárosomból, Marosvásárhelyről -és - abszolút törvénytelenül - Smaranda Enachéval együtt töröltek a választási jelöltek listájáról. Mindennek teteje, a vatrások dühe nem csitul, az RMDSZ II. kongresszusát megelőzően újra beidéztek a bűnüldöző szervek. Szóbeli üzenetet küldtek, hogy népirtásra való felbujtással vádolnak! Ez az intézkedés azért is meglepő, mivel ön, Miniszterelnök úr, az 1991. január 29-i, strassbourgi sajtóértekezletén kijelentette, hogy egyetlen olyan személy ellen, akiket Scrieciu loan tartalékos tábornok bepanaszolt (Sütő András, Király Károly, Tőkés László, én és mások) nem volt és nem lesz büntető eljárás! Ráadásul, a marosvásárhelyi eseményeket kivizsgáló bizottság jelentése semmiben sem marasztal el! Akkor miért üldöznek? Szeretnék hozzájárulni az igazi bűnösök azonosításához, ezért mellékelem az 1008-as megrendelést, melyet 1990. március 15-én állított ki a Vatra Romaneasca, azért, hogy idejében biztosítsa híveinek Marosvásárhelyre való beszállítását a március 19-20-i támadások kivitelezése végett. Befejezésül megismétlem az egy évvel ezelőtt is megfogalmazott kérésem: tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy jogtalanul ne nyomozzanak utánam és ne állítsanak bíróság elé, vagy pedig ne öljenek meg ,,ismeretlen" tettesek. Mint ügyvéd, jól tudom, a Ceausescu -rendszer idején sokszor nem válaszoltak az állampolgárok kéréseire, észrevételeire, a törvény szabta harminc nap alatt. Abban bízok, hogy ezeket a rendelkezéseket az önök rendszere tiszteletben fogja tartani, és a törvény által előírt választ a megszabott időben megkapom. Bécs, 1991. június 8 Tisztelettel irtbtrftG! )fílÍrWi:rjuPVCA errurtMiMi JUMTV». iwíti-Meo-Cl'.r# fmber -COMANDA bfcppuL eí'l I ■U-Lu ini ig. Hv&ee Sir-!» -í -IWlfcSS“
