Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-04 / 115. szám

1991. július 4. I:'~ ÚJSÁG il A HELYI ÖNKORMÁNYZAT EURÓPAI CHARTÁJA PREAMBULUM Az Európa Tanács jelen egyezményt aláíró tagállamai figyelembe véve, hogy az Európa Ta­nács célkitűzése a tagok közötti szoro­sabb egység megvalósítása a közös örök­ség, az elv és eszmék védelme és elősegí­tése céljából; figyelembe véve, hogy e cél elérésének egyik eszköze a közigazgatás terén való szerződéskötés; figyelembe véve azt, hogy a helyi ha­tóságok a demokratikus kormányzás egyik alapintézményét képezik; figyelembe véve, hogy az állampolgá­rok közügyekben való részvételi joga egyike az Európa Tanács minden tagál­lama állal elfogadott demokratikus el­veknek; meggyőződve arról, hogy e jog a leg­közvetlenebbül helyi szinten gyakorol­ható; meggyőződve arról, hogy a tényleges felelősséggel rendelkező hatóságok biz­tosítanak egy egyszerre hatékony és az állampolgárhoz közeálló igazgatást; tudatában annak, hogy a helyi ön­kormányzat védelme és megerősítése a különböző európai országokban fontos hozzájárulás a demokratizmus és a ha­talom decentralizálása elvein alapuló Európa kialakításához; megerősítve, hogy ez feltételezi a de­mokratikus döntéshozó testületek által támogatott és a hatáskörök, ezek gya­korlását és a működéséhez szükséges eszközök felett széleskörű autonómiával rendelkező helyi hatóságok létét, a következőkben állapodtak meg 1. cikkely A felek a charta 12. cikkelyében foglalt módon és mértékig magukra nézve kötelezőnek ismerik el a kö­vetkező cikkelyeket. 1. RÉSZ 2. cikkely A helyi önkormányzat alkotmányos és jogi megalapozása A helyi önkormányzás elvét a bel­ső jogalkotásban és amennyire le­hetséges az alkotmányban is el kell ismerni. 3. cikkely A helyi önkormány­zás fogalma 1. A helyi önkormányzás a helyi igazgatási szervek jogszabályi kere­teken belüli jogát, effektiv lehetősé­geit jelenti a közügyek jelentős ré­szének saját hatáskörben és a lakos­ság érdekében történő szabályozása és igazgatása terén. 2. E jogot azon tanácsok vagy gyűlések gyakorolhatják, melyek tagjait szabad, titkos, egyenlő, köz­vetlen és általános szavazással vá­lasztják, és amelyek beszámolási kö­telezettséggel bíró végrehajó szer­vekkel rendelkezhetnek. E rendelke­zés nem érinti az állampolgári gyűlé­sekhez való folyamodását, a népsza­vazást vagy a közvetlen állampolgári részvétel egyéb formáit, ott ahol ezt jogszabály lehetővé teszi. 4. cikkely A helyi önkormány­zás hatásköre 1. A helyi hatóságok alapvető ille­tékességét az alkotmány vagy tör­vény határozza meg. Az ilyen rendel­kezések azonban lehetővé teszik a helyi hatóságok speciális célú, a tör­vény szellemének megfelelő hatás­körökkel és kötelezettségekkel való felruházását. 2. A helyi hatóságok jogszabályi keretek között, teljeskörű diszkreci­onális jogosítványokkal rendelkez­nek minden olyan ügyben, amely ha­táskörükbe tartozik. 3. Általában a közfeladatokat le­hetőleg az állampolgárokhoz legkö­zelebb álló igazgatási szerveknek kell megvalósítaniuk. A feladatok más igazgatási szervekre történő át­ruházása a feladat természetéből, jellegéből, a hatékonysági és gazda­ságossági követelményektől függ. 4. A helyi hatóságok hatásköre általában teljes és kizárólagos. Eze­ket más központi vagy regionális szerv csak jogszabály ilyen értelmű rendelkezése alapján korlátozhatja. 5. Ha a helyi hatóságokra közpon­ti vagy regionális szerv hatáskört ru­ház át, a helyi önigazgatási szervek — lehetőség szerint — ennek gya­korlását a helyi körülményekhez iga­zíthatják. 6. A helyi hatóságokat az őket közvetlenül érintő tervezési és dön­téshozatali folyamatokban lehetőség szerint számításba kell venni a meg­felelő időben és formában. 5. cikkely A helyi hatóságok területi határainak védelme Nem lehet megváltoztatni a helyi önigazgatási határokat az érintett helyi közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy — ahol jogszabály lehetővé teszi — népszavazás nélkül. 6. cikkely A helyi hatóságok fel­adatainak megfelelő igazgatási struktúrák és források 1. A helyi hatóságok — anélkül, hogy a törvény által alkotott általá­nosabb rendelkezéseket sértenék — a helyi szükségleteknek megfelelően és a hatékonyság biztosítása céljából saját maguk kell hogy meghatároz­zák belső igazgatási struktúrájukat. 2. A helyi hatóságok személyzeté­ről szóló szabályzatnak lehetővé kell tennie a magasan kvalifikált tehet­séggel, szakértelemmel bíró sze­mélyzet toborzását: ennek megfele­lően biztosítani kell a képzési lehető­ségek, a jutalmazás, valamint az előrelépés feltételeit. 7. cikkely A felelősség helyi gya­korlásának feltételei 1. A helyi választott képviselők helyzetének biztosítani kell a man­dátumuk szabad gyakorlását. 2. Megengedett a hivatal gyakor­lása során felmerülő kiadások, a ke­resetkiesés megfelelő kompenzálá­sa, valamint az elvégzett munka és a megfelelő szociális védelem díjazása. 3. A helyi választott tisztség viselé­sével összeférhetetlen funkciókat és tevékenységeket csak törvény vagy jogi alapelvek határozhatják meg. 8. cikkely A helyi hatóságok tevékenységének felügyelete 1. A helyi hatóságok tevékenysé­gének felügyeletére csak az alkot­mányban vagy a törvény által előírt esetekben és eljárási keretek között kerülhet sor. 2. A helyi önigazgatási szervek te­vékenységének felügyelete általában csak e tevékenység jogszerűségének és az alkotmány elveinek való meg­felelés vizsgálatára irányulhat. Mind­azonáltal magasabb szintű igazgatási szervek igazgatási felügyeletet gya­korolhatnak a helyi önigazgatási szervek felett azon feladatok tekin­tetében, amelyek végrehajtási jogkö­re a helyi hatóságokat illeti. 3. Az igazgatási felügyeletet oly módon gyakorolni, hogy az azt meg­valósító szerv beavatkozása arány­ban legyen a védeni szándékozott érdekek fontosságával. 9. cikkely A helyi szervek pénzügyi forrásai 1. A helyi önigazgatási szervek a nemzeti gazdasági politika keretein belül megfelelő, saját pénzügyi for­rásokra jogosultak, melyeket hatás­körük gyakorlása során szabadon használhatnak fel. 2. A helyi hatóságok pénzügyi for­rásai nagyságának az alkotmányban vagy a jogszabályokban meghatáro­zott feladataik mértékével kell arányban állnia. 3. A helyi hatóságok pénzügyi for­rásainak legalább egy részét az olyan helyi adó- és díjbevételek tegyék ki, amelyek mértékének meghatározá­sára törvényadta keretek között ezen hatóságuknak lehetőségük van. 4. Azon pénzügyi rendszereknek, amelyek alapján a helyi hatóságok pénzügyi forrásai rendelkezésre áll­nak, rugalmasnak kell lenniük, lehe­tővé téve — amennyiben ez a gya­korlatban lehetséges — a feladatok megvalósítása költségeinek változá­sával való lépéstartást. 5. A pénzügyileg gyengébb helyi hatóságok védelme szükségessé te­szi a pénzügyi kiegyenlítési eljáráso­kat, illetőleg az ennek megfelelő in­tézkedéseket, amelyek célja a poten­ciális pénzügyi források egyenlőtlen elosztásából fakadó hatások, vala­mint az így keletkező pénzügyi ter­hek korrekciója. Az ilyen eljárások, intézkedések nem csökkenthetik a helyi hatóságok választási szabad­ságát a saját felelősségük alá tartozó területeken. 6. A források rájuk eső részének felosztása módjáról megfelelő for­mában, ki kell kérni a helyi önigazga­tási szervek véleményét. 7. A lehetőséghez mérten a helyi önigazgatási szerveknek juttatott tá­mogatás nem fordítható speciális tervek finanszírozására. Az állami támogatás nem korlátozhatja a helyi önigazgatási szervek diszkrecionális jogkörét. 8. Beruházási hitelhez a helyi ha­tóságok a nemzeti tőkepiacon jut­hatnak törvény által meghatározott keretek között. 10. cikkely A helyi önigazgatási szervek egyesülési joga 1. A helyi önigazgatási szervek jo­ga, hogy feladataik megvalósítása so­rán — jogszabály által előírt keretek között — együttműködjenek és más helyi hatóságokkal egyesüljenek kö­zös érdekeltségű feladatok ellátása érdekében. 2. Minden állam köteles elismerni helyi önigazgatási szerveinek jogát arra, hogy közös érdekei védelme és elősegítése érdekében nemzeti vagy nemzeti szövetség tagjai legyenek. 3. A helyi önigazgatási szervek jogszabály által előírt feltételek mel­lett együtt ködhetnek más álla­mok helyi önigazgatási szerveivel. 11. cikkely A helyi önigazgatás jogi védelme A helyi önigazgatási szervek jog­szolgáltatást vehetnek igénybe ha­táskörük szabad gyakorlásának és azon helyi önigazgatás elveinek vé­delme érdekében, amelyeket az al­kotmányvagy a belső jogszabályozás rögzített. II. RÉSZ Vegyes rendelkezések 12. cikkely Vállalások 1. A szerződő felek magukra néz­ve a charta I. részéből legalább húsz bekezdést kötelezőnek ismernek el, azzal hogy legalább tíz bekezdést a következőkből kell kiválasztani:- 2. cikkely;- 3. cikkely, 1. és 2. bek.;- 4. cikkely, 1., 2. és 4. bek.;- 5. cikkely;- 7. cikkely, 1. bek.;- 8. cikkely, 2. bek.;- 9. cikkely, 1., 2. és 3. bek.;- 10. cikkely, 1. bek.;- 11. cikkely. 2. Minden egyes szerződő állam köteles a ratifikálási okmány benyúj­táskor, elfogadáskor vagy jóváha­gyáskor az Európa Tanács főtitkárá­val közölni azon bekezdéseket, ame­lyeket a jelen cikkely 1. bekezdésé­nek megfelelően választott. 3. A szerződő felek bármikor ér­tesíthetik a főtitkárt arról, hogy olyan bekezdéseket is elismernek magukra nézve kötelezőnek, ame­lyeket e cikkely 1. bekezdése alapján még nem fogadtak el. Az ilyen válla­lást a ratifikációs, csatlakozási vagy jóváhagyási okmány részének kell tekinteni, és a bejelentésnek a főtit­kár által történt elfogadásától számí­tott három hónapos periódus lejár­tát követő első napon lép életbe. 13. cikkely Szervek, melyekre a charta hatálya kiterjed A jelen charta tartalmát képező önkormányzati elvek a szerződő fe­lek területén lévő minden önigazga­tási, szervezeti kategóriára érvénye­sek. Azonban minden szerződő fél ratifikációs, jóváhagyási vagy csatla­kozási okmányának letétbe helyezé­sekor megjelölheti azon helyi és regi­onális szervezeti kategóriákat, ame­lyekre korlátozottan érvényes a jelen egyezmény, vagy azokat, amelyeket ebből kizártnak tekint. A feleknek a későbbiek során is lehetőségük van újabb helyi, vagy regionális szerveze­ti kategóriák beiktatására az Európa Tanács főtitkárának értesítése útján. 14. cikkely Rendelkezés az infor­mációnyújtásról Minden szerződő fél köteles az Európa Tanács főtitkárának minden idevágó, a charta rendelkezéseivel való megfelelés érdekében hozott jogalkotásra és egyéb intézkedésre vonatkozó információt megadni. III. RÉSZ 15. cikkely Aláírás, ratifikálás és hatálybalépés 1. Jelen charta az Európa Tanács tagjai számára nyílt szerződésnek te­kintendő. Ratifikáció, elfogadás vagy jóváhagyás tárgyát képezi. A ratifikációs, elfogadó vagy jóváhagyó okmányokat az Európa Tanács főtit­káránál kell letétbe helyezni. 2. A charta három hónappal az­után lép hatályba, hogy az Európa Tanács négy tagállama az előző be­kezdésnek megfelelően kinyilvání­totta a chartához való hozzájárulá­sát. 3. Az e szándékukat később kife­jező államok esetében a charta a ratifikációs, elfogadó vagy jóváhagyó okmány letétbe helyezésétől számí­tott három hónap elteltével, a követ­kező hónap első napján lép hatályba. 16. cikkely Területi klauzula 1. Minden állam aláíráskor vagy a ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó, vagy csatlakozó okmányok letétbe helyezésekor köteles meghatározni azon területet vagy területeket, me­lyekre nézve a charta érvényes,. 2. A későbbiek során bármely ál­lam az Európa Tanács főtitkárának tett nyilatkozattal kiterjesztheti a charta alkalmazási területét. Az ilyen területekre nézve a charta a bejelentésnek a főtitkár által történt elfogadásától számított harmadik hónapot követő hónap első napján lép hatályba. 3. Minden, az előbbi két bekez­désben jelzett bejelentést vissza le­het vonni, ami a deklarációban meg­jelölt területet illeti, a főtitkársághoz címzett jegyzék formájában. A visszavonás azon hónap első napjától lép érvénybe, amely a jegy­zéknek a főtitkárhoz való beérkezé­sét követő hat hónapos periódus után következik. 17. cikkely Felmondás 1. Egyetlen aláíró fél sem mond­hatja fel a szerződést a hatályba lé­péstől számított öt éven belül. A fel­mondás szándékáról hat hónappal korábban értesíteni kell az Európa Tanács főtitkárát. A felmondás nem érinti a charta érvényességét a többi állam vonatkozásában, feltéve, ha a szerződő felek száma nem csökken négy alá. 2. Bármely aláíró fél az előző be­kezdés alapján felmondhatja az I. rész általa korábban elfogadott be­kezdését, amennyiben a 12. cikkely 1. bekezdésében jelölt bekezdések száma és típusa továbbra is kötelező érvényű marad rá nézve. Ha vala­mely aláíró fél egy bekezdés felmon­dása következtében nem felel meg a 12. cikkely 1. bekezdésében foglal­taknak, akkor úgy kell tekinteni, mintha a charta egészét mondta vol­na fel. 18. cikkely Értesítés Az Európa Tanács főtitkára köte­les a tagállamokat értesíteni: a) minden aláíróról; b) minden ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó nyilatkozat letétbe helye­zéséről; c) minden, a 15. cikkelynek meg­felelő hatályba lépési dátumról; d) minden, a 12. cikkely 2. és 3. bekezdése alkalmazásával kapcso­latban kapott értesítésről; e) minden, a 13. cikkely alkalma­zásával kapcsolatos értesítésről; f) minden egyéb, a chartával kap­csolatos cselekedetről, értesítésről vagy közlésről. Az okmány hiteléül a meghatal­mazott felek kézjegyükkel látták el ezt a chartát. Strasbourgban, 1985. október 15-én a szerződés angol és francia változata egyaránt hiteles formá­ban, egyetlen példányban készült, amelyet az Európa Tanács irattárá­ban helyeztek el. Az Európa Tanács főtitkára minden egyes tagország­nak hitelesített példányt küld.

Next

/
Oldalképek
Tartalom