Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-31 / 137. szám
1991. július 31 Szabad ÚJSÁG 5 ' Kultúra ) Táncháztábor ’91 Az utolsó ítélet napjának szentjei Ahol a világ névjegyzéke készül... Az Utahi Genealógiai Társaság központja ___________________________________________________ A táncházmozgalom - és egyáltalán a néptáncmozgalom - nemzetiségi kereteink között túlhaladja gyökereink keresésének, a népi életmód újrafelfedezésének, a hagyomány ápolásának feladatát. A nemzeti hovatartozás vállalását feltételezi és kisebbségi kultúránkban való állandó részvételt. Jelenlegi bizonytalan létkörülményeink- gazdasági és nemzetiségi szinten- szükségessé teszik, hogy még kevésbé feledkezzünk meg e hovatartozás vállalásának fontosságáról. Éppen a körülöttünk zajló események figyelmeztetnek arra, hogy tevékenyen kell részt vállalni a nemzetiségi kulturális életben. Ilyen alkalom a néptáncosok és érdeklődök számára a táncháztábor, amelyben az egyetemes magyar néptánchagyományokkal ismerkedhetnek, hogy élhessenek vele és továbbadhassák. Idén július 15-22-igkeriM sor Zselizen a IV. táncháztáborra. A résztvevők gömöri, sóvidéki és dél-alföldi táncokat tanulhattak két-két napig. A gömöri és a dél-alföldi néptánchagyománnyal már tavaly elkezdtek ismerkedni a táncosok, idén - a tábor folytonosságát elősegítendő - más oktatóktól, más megközelítésből sajátíthatták el ezeknek a tájegységeknek a táncait. A gömöri táncokat Richtarcsík Mihály oktatta Őert'anská Dagmar és Brandt Ferenc közreműködésével. A dél-alföldi táncokat Csatai László és Redő Júlia magyarországi vendégoktatók tanították. Ók vezették a Sóvidék táncaival megismertető gyakorlati foglalkozásokat is. A tábor napiprogramja a több éve megszokotthoz igazodott. Délelőtt és a délután folyamán volt a táncoktatás népdaltanítással kiegészítve. Népdalokat Nagy Myrtill, Furik Rita és Agócs Gergely tanítottak. Este végre a táncházra került a sor, ahol mindenki kedvére mulathatta és táncolhatta magát. A tábor jó hangulatát biztosította és a táncokat kísérte tájaink két ismert zenekara: a Varsányi zenekar és a Csiholók. A muzsikálásba Havasréti Pál, a Téka zenekar tagja is besegített. A zselizi táncháztáborba sajnos idén kevesebben jöttek el, mint amennyien szoktak - s mint amennyit a rendezők vártak. (A tavalyi leglátogatottabb nappal szemben, amikor 110 résztvevője volt a tábornak, idén csupán 60-an voltak.) Pedig ez a tábor a magyarországi hasonló rendezvényekhez viszonyítva a legolcsóbb, szakmai színvonalában viszont nem marad mögöttük. Elgondolkodtató az amatőr néptáncegyüttesek táncosainak érdektelensége, hiszen jó részüknek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy továbbképezze magát. Az esetleges érdeklődőket talán a meghirdetett 500 koronás résztvételi díj riasztotta el, pedig akarva-akaratlanul meg kell szoknunk, hogy „ingyenes iskolázásokra" többé nincsen mód, meg kell adnunk tanulásunk árát. A tábor szervezőinek (élükön dr. Takács András táborvezetővel) segítő szándékát igazolja, hogy amennyi terhet bírtak, levettek a résztvevők válláról. A Csemadok pl. magára vállalta a szállásdíjat, s a meghirdetett összeghez képest a tandíjat egyötödével csökkentették. A folklórszövetség saját tagjainak további 10%-ot fedezett. Akik idén eljöttek a zselizi táncháztáborba, meggyőződhettek arról, hogy érdemes (főleg a maguk és a magunk érdekében) legalább érdeklődésükkel támogatni a hasonló jellegű és színvonalú rendezvényeket. GOROZDI JUDIT A véletlen hozta úgy, hogy ugyanaznap látogatott el hozzánk egy amerikai vendég Detroitból, amikor egy értesítőt kaptam kézhez a Salt Lake City-i Cloggers együttes vendégszerepléséről Dél-Szlovákiában. Megtudtam, hogy az együttes tagjai mormonok, hogy amerikai „néptáncot" táncolnak rendkívüli dinamikával - s még számos érdekes információt tartalmazott a tájékoztató - s ezt épp meg szerettem volna írni a kedves olvasónak, amikor férjem hazaérkezett Arthurral... Arthur Ottney fiatal, vidám, szünet nélkül mosolygó irodalom- és nyelvtanár. A Szlovák Műegyetemen egy évig oktatta angol nyelvre a diákokat és tanárokat. Csupa lendület, kiegyensúlyozottság, magabiztosság. Számomra szórakoztató volt, ahogy fültől fülig kivillantott fogsorral mondta: az egyik nagyapám ír, a másik német, az egyik nagyanyám lengyel, a másik magyar, én pedig amerikai vagyok. „/ am American." S valóban így van: hiába vegyülhetne el arcvonásai alapján az itt élők között - kirí a sorból. Egy évvel ezelőtti ideérkezésekor férjem kicsit idegesen várta a pozsonyi reptéren, tartva attól, hogy nehéz lesz őt ismeretlenül megtalálnia a sok utas között. Tévedett. Csak körül kellett néznie, s már biztos is lehetett abban, hogy a korláthoz támaszkodó, lezserül szemlélődő férfiú az ő embere. Are you Arthur Ottney?"-,,- V'es/“Minden mozdulatában, arckifejezésén magán viselte különös ismertetőjegyét: amerikaiasságát. Arthur rajong országáért, keresztül-kasul bejárta az Államokat, s szívesen mesél róla. A szombat esti vendégeskedés közben én is örömmel újságolom, hogy noha 1976 óta nem járt tájainkon nagyobb létszámú amerikai együttes, az idén augusztus 7-től 14-ig az Ifjú Szívek meghívására nálunk turnézik a Salt Lake City-i Cloggers együttes. Sok szépet hallottam róluk, de ami a leginkább piszkálja a csőrömet az az, hogy e majd háromszáz fős együttes tagjai mormonok, én pedig sémit sem tudok a mormonokról. De talán Arthur...- Oh, yes, Salt Lake City a mormonok központja! - mondja, s már elég beszédes kedvében van ahhoz, hogy egyáltalán le lehetne öt állítani. Az időközben megszaporodott vendégsereg is érdeklődve hallgatja ót.- A mormon vallást a múlt században, 1827-ben, alapította Joseph Smith az Egyesült Államokban. Végeredményben keresztényebbek a keresztényeknél, mert a vallási külsőségeket elutasítva hitüket tisztán a Bibliából merítik, nem fogyasztanak alkoholt, nem dohányoznak, s Utah állambeli központjukban, Sant Lake Cityben a legalacsonyabb a bűnesetek száma egész Amerikában. Mivel a mormonok nagyon dolgosak - a munkának vallásukban meghatározó szerepe van -, s bevételük tíz százalékát egyházuknak adományozzák, így rendkívül gazdag ez a szekta, s városuk is.- Igen, Révai nagy lexikonában én is olvastam, hogy ...... szembetűnő jelenség a mormonoknál a kultúra magas foka földjeik művelésében, különböző közhasznú intézmények: egyetem, nyilvános iskolák, műhelyek, színházak stb. állításában, erőik egyesítésében.“- De miért is van szükségük különösebben erőik egyesítésére? Miben különbözik ez a vallás a többitől?- A mormonok, akik az „utolsó ítélet napjának szentjei"-ként tüntetik fel magukat, célul tűzték ki a Földön eddig élt valamennyi ember, adatának a feldolgozását egészen Adámig és Éváig visszamenőleg, mert ez a számbavétel szükséges ahhoz, hogy az utolsó ítélet napján mindanynyian egyenlőkként álljunk Isten ítélőszéke előtt. Hitük szerint ez az üdvözülés feltétele. Becsléseik alapján eddig mintegy 69 milliárd ember élt a Földön, s mindent elkövetnek, hogy a lehető legtöbben bekerüljenek adattárukba, s az elmúlt 450 évről kellő mennyiségű dokumentumuk is van. Emberfeletti összegező munkájukhoz az anyakönyvi kivonatoktól kezdve a hajónaplókig, a családi bibliákon keresztül az iskolák régi nyilvántartási jegyzékeiig mindent felhasználnak, az adatokat összegyűjtik és mikrofilmeken rögzítik. A szekta tagjai először a saját családfájukat göngyölítik fel ameddig csak tudják, s csak azután kezdenek el „más telkekkel“ foglalkozni, így minden mormon genealógus, azaz származástannal foglalkozó tudós is egyben. Sziszifuszi munkájuknak köszönhetően eddig már kétmillió ember adatait dolgozták fel, s a „megmentett lelkek“ száma évente 5-6 millióval növekszik. Ezt a munkát igazán eredményesen 1938 óta végzik, akkor kezdték el a mikrofilmes rögzítést. Feltérképezték a világ tájait a Fülöp-szigetektól kezdve Mexikóig, legalaposabban természetesen az Egyesült Államokat, mert a mormonok többsége amerikai, de Európa sem hiányzik a névgyűjteményükből, Nagy-Britannia, Németország, Hollandia után épp napjainkban rögzítik Lengyelország, Jugoszlávia és Csehszlovákia adatait, Magyarország már korábban bekerült a jegyzékbe. A világ legnagyobb nyilvántartása az övék. Az adatfeltáró munkát valamiképp koordinálni kell, erre hivatott az Utahi Genealógiai Társaság, mely egy irodaház jellegű 28 emeletes épületben székel. A hatszáz fizetett alkalmazott munkáját jelenleg Patrick Coppin irányítja. A többi hívő szabadidejében segíti a genealógiai munkát. Szerte a világban 43 mormon központban végeznek adatgyűjtést, de végül minden itt összpontosul, s innen szállítják át az „összegyűjtött életeket“ a Granite Mountain Records Vault-ba, atombiztos sziklatemplomukba, hogy árvíz, földrengés vagy más katasztrófa ne pusztíthassa el munkájuk eredményét. Minden bizonnyal a mormon „névgyűjtemény“ az emberi nem legtökéletesebb katalógusa a világon. A Genealógiai Társaság megalapítása és központi épületük felépítése a vallásalapító Joseph Smith első utódának, Brigham Youngnakaz érdeme, aki 1853-ban egy „látomás“ hatására győzte meg híveit e létesítmény szükségességéről. Igaz, maga a központ negyvenegy évvel később, 1894-ben készült el, a mai 28 emeletes „irodaház-központ" felépítése pedig Brigham Young unokájának, George Cannon Youngnak a nevéhez kötődik. Arthur ismertetőjének ezen a pontján egyik jól tájékozott vendégünk is bekapcsolódik a beszélgetésbe, mert tudni véli, hogy Brigham Youngnak 27 felesége volt és mintegy 300 unokája van. Konkrét adatokkal egészíti ki az Arthur által elmondottakat. A mormonok legendája szerint a vallásalapító Joseph Smith előtt megjelent egy angyal, aki nem volt más, mint Mormon próféta, s ó szólította fel, hogy alapítsa meg az utolsó ítélet napja szentjeinek vallását. Ó ezt meg is tette, de nemcsak követőkre, hanem azonnal üldözőkre is talált. Híveivel New York Államból először Ohióba, majd még nyugatabbra, Missouri Államba kényszerült, míg onnan is el nem üldözték őket. Ezután Illinois Államban megalapították Nauvoo városát. Ekkor már mintegy 85 000 követője volt, de itt sem maradhattak soká- a mormonoknak menekülniük kellett. A vallásalapító Smith-t üldözői megölték. Az üldözések elől 1846-ban Smith utódja, Brigham Young menekítette el a hívőket az Egyesült Államok akkori határpontjára, a Nagy-Sós-tó mellé, s 1847-ben ők alapították meg Utah Államot Salt Lake City központtal. Három évvel később már egyetemük van, s itt, a Nagy-Sós-tó mellett, Wasath-hegységben építik fel a sós-tói katedrálisukat, mely mind a mai napig a mormon szekta szimbóluma. A katedrális csúcsán messziről látható Mormon próféta szobra, amint fújja a trombitát, hogy jó hírt hirdessen... Joseph Smith először csak magának, később híveinek is megengedte a többnejúséget, mert az üldözések idején nagyon sok mormont, főleg férfiakat, meggyilkoltak - s így kívánta a „mormonszaporulat" kérdését megoldani.- Talán ez vonzza az utolsó ítélet napjának szentjei közé az újabb hívőket? - viilanyozódunk fel mindanynyian.- Nem hiszem, mondja Arthur, bár nem vagyok benne biztos, de úgy tudom, hogy a századforduló után ők is megszüntették a többnejúséget...- Micsoda kár! - sajnálkozik az egyik vendégünk, de a másik azonnal rácáfol: - Ugyan már, így monogámiában élve is néha eggyel több feleségünk van, mint kellene ...- Ti tudjátok, mi a sok és mi a kevés - mondom én -, mindenesetre elégedett vagyok azzal, amit a mormonokról megtudtam... Igaz, eredetileg a Cloggers együttesről szerettem volna írni, de őket már csak egy következő cikkben mutathatom be. CSANAKY ELEONÓRA Utószó helyett Albert Gábor magyarországi író, publicista, az Új Magyarország főszerkesztője lapunk rendelkezésére bocsátotta Emelt fővel című dokumentumkötetének javított, új kiadásra előkészített változatát, hogy belátásunk szerint közöljük belőle a csehszlovákiai magyarság kitelepítésére vonatkozó részleteket. Nagy örömmel fogadtuk az írónak ezt a lapunkkal és a szlovákiai magyar olvasóval szemben tanúsított gesztusát, s éltünk a felkínált lehetőséggel. Ez a könyv 1983-ban Budapesten, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában már megjelent, de a csehszlovák fél Magyarországgal szemben is kiépített szellemi vasfüggönyének köszönhetően akkor, hivatalosan, egy példány sem kerülhetett át belőle tájainkra. Most ezt a hiátust szerettük volna legalább részben pótolni, annál is inkább, mert a közeljövőben nem várható a könyv újbóli megjelentetése. Az Emelt fővel újranyomását 1986-ban politikai okokból állították le, napjainkban viszont a gazdasági helyzet kényszeríti várakozásra az ilyen jellegű komoly olvasmányok értőit és vásárlóit. Tanulságos és jellemző e szociográfiai munka első kiadásának a története is, hiszen iskolapéldája volt annak, hogyan lehet egy müvet úgy a könyvesboltokba csempészni, hogy egyben biztosított legyen a kritikák elmaradása. Az 1983. december 28-án piacra dobott könyv tárgyszerű értékelésére a budapesti irodalmi lapok közül egyetlenegy sem vállalkozott, nehogy szembe kerüljenek a hivatalos politikai elvárásokkal. A vidéki folyóiratok főszerkesztői viszont érzékenyebbnek bizonyultak a kitelepítések kérdése iránt, értékelték az író vállalkozását, bár azt, hogy a magyarországi olvasók első ízben kaphatnak információkat a „felvidéki kérdés megoldásáról“, azt ők is agyonhallgatták. Mindezek tudatában talán egyetért velünk a kedves olvasó, hogy fontosnak tartottuk a könyv részleteinek publikálását. „Az ilyen jellegű munkákat csak abbahagyni lehet, miközben lelkiismeretünket egyre súlyosabban terheli mindaz, amelyről talán saját mulasztásunkból hallgattunk, vagy egyszerűen nem volt alkalmunk írni.“ - írta Albert Gábor 1983-ban. Ez a könyv tehát korántsem befejezett, de a szerzőnek jelenlegi politikai és főszerkesztői tevékenysége mellett az elkövetkező időkben aligha lesz ideje és energiája a tényfeltáró munka folytatására. S miközben a történelem írja tovább a maga lapjait, Albert Gábor azért időt szakít rá, hogy kifejtse véleményét: ő maga erdélyi származású, s így könyvének középpontjában a bukovinai székelység áll, de nem titkolhatja, hogy a kisebbségbe került magyar népcsoportok közül a legveszélyeztetettebbnek a csehszlovákiai magyarságot érzi, épp azok miatt a történelmi tények miatt, melyeket az Emelt fővel című kötetében összefoglalt. (csanaky) Imádkozó mormon család
