Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-29 / 135. szám

/ iSAG Gazdasági és érdekvédelmi napilap Hétfő, 1991. július 29. I. évfolyam 135. szám Ára 2,30 korona Alexander Dubcek: ALBERT GABOR „EMELT FŐVEL” című dokumentumkötetének a csehszlovákiai magyarság kitelepítésére vonatkozó részletei 6. rész Petíció amelyet a Csallóköz azon polgárai nyújtanak be, akik 1991. július 28-án részt vettek a bősi vízmű megépítése elleni csölösztői tiltakozó akción. Kérjük a Szlovák Köztársaság kormányát, hogy: 1) állítsa le a felvízcsatorna körtvélyesi ágának feltöltését; 2) állítson le minden munkálatot, amely a bősi vízmű ideiglenes üzem­be helyezését szolgálná kizárólag csehszlovák területen. A petíciót személyesen adja át Ján Camogursky kormányfőnek a régió parlamenti képviselőiből, valamint a Csallóközi Régió és az Eurolánc vtiltakozó megmozdulásán részt vevő polgárok képviselőiből álló küldöttségJ A rendőrök kompromisszumkészek voltak „Nem tartozom az ellenzékhez” Alexander Dubcek, a Szövetségi Gyűlés elnöke hagyományos hétvégi in­terjújában az ebnúlt hét időszerű belpolitikai kérdéseiről beszélt. A Cseh­szlovák Sajtóiroda munkatársának arra a kérdésére, hogy miképp értékeli a szövetségi parlament tavaszi ülésszakának eredményeit, egyebek között a következőket válaszolta: ... és áll a víz a felvízcsatomában „A parlamenti munka mennyisé­gét illetően igényes időszak van mö­göttünk. A Szövetségi Gyűlés elin­dult azon az úton, amelyen orszá­gunk az Európai Közösségek felé halad. Több mint negyven törvényt dolgoztunk ki és hagytunk jóvá. Az Európa Tanács parlamenti közgyű­lésének tagjává váltunk, és egy kép­viselőcsoport vendégként elkezdett dolgozni az Európa Parlamentben. Az sem elhanyagolható, hogy társult tagja lettünk az Észak-atlanti Szö­vetség parlamenti közgyűlésének. Olyan külpolitikai tevékenységet fej­tettünk ki, amelynek köszönhetően Csehszlovákia előtt megnyílik az út Európa és a világ felé.” A hírügynökség munkatársa a to­vábbiakban az előző hét egyik leg­fontosabb történését feszegette, ne­vezetesen: a Polgári Demokrata Párt parlamenti képviselői klubja felszólította Alexander Dubőeket, hogy mondjon le a Szövetségi Gyű­lés elnöki tisztségéről. A klub ezt a felhívást azzal indokolta, hogy a par­lament elnöke saját bevallása szerint már nem tagja a kormánykoalíció­nak, és az ellenzék támogatásának ténye összeegyeztethetetlen a cseh­­(Folytatás a 2. oldalon) Szombaton dühöngő szélben, vasár­nap csöpögő esőben folytatódott a kör­nyezetvédők tiltakozása a bősi vízlépcső feltöltése ellen. Szombaton tíz órára, ami­korra a tiltakozó akció kezdetét meghir­dette az Eurolánc, mintegy háromszázan gyűltek össze. A tiltakozók számát azon­ban sokkal többként kell értékelni. Mi­ért? Tokár Lqjos, a galántaiak egyik szó­vivője szerint az ő néhány fős társaságát küldöttségként kell kezelni, s több ezer ember véleményét fejezi ki azzal, hogy „Hagyjuk élni a Dunatájat.” Sebők Zol­tán ugyanezt mondta el a komáromiakkal kapcsolatban, de az Érsekújvári járásból is úgy érkezett a küldöttség, hogy több száz aláírást is hoztak magukkal. Az oszt­rák Global 2000 szervezet is,-a pozsonyi és a brünni környezetvédők is küldöttség­ként szerepeltek. Csak a rendőrök nem... Bár ki tudja, hogyan kell értékelni, hogy a több mint száz fős karhatalom mintegy kétharmadá­nak nem volt identifikációs száma. Aztán kiderült, hogy ezek a fiatalemberek még nem rendőrök, ők csak középiskolások, őket vezényelték ki a békés tömeg ellen, őket, akiket adott esetben semmiért nem lehet felelősségre vonni. Igaz, valószínűleg a parancsnokukat sem, akit először Ján Babej, Somotja pol­gármester-helyettese szólított fel, igazol­ja, hogy a rendőrök jogosan tartózkodnak a Somorja városához tartozó építkezési területen, majd az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom prágai és po­zsonyi képviselőcsoportjának nevében Duray Miklós kérte számon a rendőrök­től azt a parancsot, amelynek alapján nem engedélyezik a csöndes és békés tüntetők­nek a gyülekezést, amivel az emberjogi al­kotmánylevél több pontját sértik egyszer­re. Természetesen sem az igazolás, sem a parancs nem került elő, viszont elindult egy hosszú egyezkedés a rendőrök, illetve a szervezők és az említett képviselőcso­port (amelyhez még Paulicky Péter, a DBP parlamenti képviselője csatlakozott) között. Ennek eredményeként dél körül, tíz nap után a tüntetők — rendőri kíséret­tel és felügyelettel — bemehettek a szi­vattyúállomásig. A közel kétkilométeres séta után döbbenten állapították meg, hogy a rendőrőrizet mellett észbontó gyorsasággal folyt a munka. A gyorsaság hátterét aztán Barfakovics István képvi­selő vázolta, aki korán reggel egyedül ju­tott be a munkások közé. Azok mondták el, hogy olykor 16 órát is kénytelenek dol­gozni — igaz, jó pénzért. De a vezető dol­gozók által diktált ütem emberfeletti tel­jesítményt követel. Végre felébredtek a cseh újságíró kol­légák is. Vagy hat lap képviseltette magát — többségében megdöbbent újságíróval. Szabadkoztak is a helyi lakosoknak, hogy ők csak a televízió és a sajtóiroda Jóvol­tából” értesültek az itteni helyzetről, s most utólag be kell látniuk; enyhén szólva nem kaptak teljes képet a valós károkról. Az ObéanskV deník munkatársa aztán bő­szen kereste a választ olyan kérdésekre, hogy vajon milyen költségvetésből kárta­lanítják majd az itteni földtulajdonosokat, hová lett a termőföld, mely vidéken hal­mozták fel, s ki fi­nanszírozza a térség mezőgazdasági be­ruházásait, legyen az akár öntöző­­rendszerek építése vagy éppen kanali­­zációs rendszer — természetesen nem kapott rájuk vá­laszt. Azt viszont meg­tudhatta, hogy még szombaton elkez­dődött a felvízcsa­­torna feltöltése, amiről vasárnap meg is győződhetett mintegy 250—300 társával együtt, aki — most már — minden különösebb ceremónia nélkül engedett be a ren­dőrség a szivattyú­­állomásra. Húsz­harminc centiméte­res gyorssodrású víz hömpölygött a csa­tornában. Délután­ra már a vajkaiak kerékpáron sem tudtak átkerekezni a szomszéd faluba — a három falu, Vajka, Doborgaz és , Bodak, egyelőre nem tudni, mennyi időre, elvágatott a kül­világtól. Azaz több kilométeres kerülővel tudnak csak baráti látogatást eszközölni az alig néhányszáz méter távolságban lévő ismerőseiknél. A jelenlevők végül petíciót fogadtak el, s eldöntötték azt is, tiltakozásukat folytat­ják, hiszen — talán — most már igazán sikerült felkelteni a hazai közvélemény ér­deklődését is, s úgy tűnik, végre meghall­gatják a Csallóköz népének kérését. An­nál is inkább, mert bíznak ebben az Euro­lánc képviselői, mert a vasárnapi rendez­vényre már a kormánykoalíciós pártok néhány képviselője is ellátogatott, közte az FMK képviselői és vezetői is. Erősödik a nemzetközi támogatás is — bár ezzel eddig sem volt baj. Talán segít az is, hogy az Eurolánc képviselői kedden sajtótájé­koztatót tarthatnak Pozsonyban, amelyen remélhetőleg azok a szlovák laprok is meg­jelennek, amelyek mindeddig csak a kor­mánykoalíció véleményének voltak haj­landók szót adni. -is­lifí Dienstbier csehszlovák és Gianni de Michelis olasz külügyminiszter megérke­zik a Pentagonále dubrovniki ülésére, amelyen hatodik tagként Lengyelországot s felvették, s így a Pentagonáléból Hexagonále lett. (Részletes tudósításunk a 3. ddalon) Telefotó: CTK/EPA nterjú az Együttélés önkormányzati titkárával A „kis társadalmak” szerepe NYEE-tanácskozás Garamszentkereszten Föderációként Európába Ülést tartott szombaton Garamszentkereszten a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom szlovákiai tanácsa. A résztvevők a társa­dalomban, illetve a mozgalomban kialakult időszerű problémákkal, valamint a NYEE következő köztársasági közgyűlésének előkészüle­teivel foglalkoztak. , Az Együttélés Politikai Mozgalom vezetősége néhány hónappal ezelőtt úgy döntött, létrehoz egy, az önkor­mányzatok ellenőrzését, irányítását végző titkári állást. Kvarda József márciustól látja el ezt a funkciót. Azóta már létrehozott egy munka­­csoportot, amely a mozgalom pol­gármestereit és alpolgármestereit tömöríti. Az azóta eltelt néhány hó­nap alatt két szakmai konferenciát szerveztek; az elsőt április 16-án — a nyugati csoport számára — Po­zsonyban, a másodikat június 3-án — a keleti csoport részére — Szep­­siben rendezték A szakmai értekezleteken főleg z önkormányzatok jelenlegi helyze­­ével és pénzügyi problémáikkal fog­­alkoztak, valamint a törvényekben rtas parlamenti képviselők szak­­tai tanácsadással is szolgáltak. Mi­el a községekről szóló törvény lehe­­őséget ad arra, hogy városok és özségek kisebb vagy nagyobb cso­portokba tömörüljenek, a mozga­­m önkormányzati titkárságának közreműködésével létrehozták a Csallóközi, majd a Bodrogközi Vá­rosok és Falvak Régióját, annak el­lenére, hogy még nem határozták meg pontosan a Városok és Közsé­gek Szlovákiai Szövetségének jogi státusát a társadalmon belül, s még az sincs tisztázva, hogy a szövetség (vagy esetünkben a régió) milyen partnerekkel léphet kapcsolatba (például a törvényhozó testülettel), illetve jogosult-e regionális törvény megalkotására és elfogadtatására. Amíg ezt nem tisztázzák, a szö­vetség, illetve a régió csak a társulási törvény értelmében működhet. En­nek hátrányát a polgármesterek egy­re jobban érzik, jogi státus nélkül ugyanis képtelen a lakosság érdekei­nek képviseletére. Elsősorban a pol­gármestereknek kellene tudniuk, ki miben kompetens, és miben nem; az önkormányzaton belül kinek, mi tar­tozik a hatáskörébe. • Mi az oka annak, hogy más dél-szlovákiai vidéken, például a Gömörben, Nógrádban vagy — mondjuk — az Alsó-Garam men­tén, nem alakulnak regionális cso­portok? — kérdeztük az EPM ön­­kormányzati titkárától. — Ennek több oka is lehet. Pél­dául az, hogy a parlamentben száz­számra készülnek a törvények, a polgármesterek egyszerűen nem bírják követni az eseményeket. A másik ok szerintem az, hogy a közsé­gek és városok irányítói még nem ismerték fel a régió szükségességét. Sok polgármester még mindig azt vallja, ők a járáshoz tartoznak, nincs szükség arra, hogy a járáson belül egy régiót is kialakítsanak. Monda­nom sem kell, hogy az ilyen értelme­zés helytelen, hiszen sok esetben a járás határait találomra húzták meg, ezért nem lehetnek „termé­szetesek”. A régió ugyanis nemcsak egy járáson belül alakítható ki, ha­nem a szomszéd járások községei­nek, városainak a bevonásával. És létezik egy nagyon komoly fékezőe­rő, a félelem. A polgármesterek (Folytatás a 2. oldalon) A mozgalom helyzetéről Jozef Kucerák elnök tájékoztatta a tanács tagjait. A gazdasági reform kapcsán megjegyezte, hogy könnyű „életben tartani” az állami vállalatok alkalma­zottainak a bérekkel vagy a foglal­koztatással, illetve a földművesek­nek a mezőgazdasági termékek ér­tékesítésében tapasztalható gondok­kal kapcsolatos elégedetlenségét, és minden felelősséget a kormányra hárítani. „Azonban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomtól és a kom­munistáktól felelőtlenség a munká­sokkal és földművesekkel szemben, amikor magatartásukkal a gondok alapvető okát, a szocialista tulajdon­­formák létét konzerválják” — emel­te ki. A szlovákiai gazdasági reform feltételének az egész föderációban végrehajtandó reform elveivel való azonosságot nevezte. „Ezért nem érthetek egyet Ján Camogursky azon nyilatkozatával, mely szerint az önálló Szlovákiában gyorsabban ha­ladhatna előre a gazdasági átalaku­lás” — szögezte le Jozef Kuéerák. A NYEE elnöke a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az őszi közgyűlé­sig a mozgalomnak fel kell készülnie a ptárttá történő átalakulásra. A párt (Folytatás a 2. oldalon) A tüntetők és „őrzőik” (CSTK-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom