Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-13 / 97. szám
2 ÚJSÁG 1991. június 13. Ki juthat joins vagyonhoz • és hogyan? ( Apropó , jgjQ Márai Sándor egyik írásában a keleti és nyugati filozófusok közötti különbséget abban látja, hogy míg az előbbiek élték az általuk kimunkált filozófiai rendszert, az utóbbiak csak az elmélet megalkotásáig jutottak. Többek között a marxizmus megalapítója Marx Károly is, aki filozófiai rendszerét szintén nem élte gyakorlatban, következésképpen Marx nem is volt marxista — állítja Márai Marx követői között az utóbbi fél évszázadban errefelé is akadtak — nem is kevesen — olyanok, akik örökkévalónak mondott ideológiát útón-útfélen szajkózták, közben a gyakorlatban homlokegyenest ellenkező módon éltek és cseledektek, vizet prédikáltak és bort ittak Közismert Marx tanítása arról, hogy a „proletárállamban ” fez a marxista Idzárósdi alfája!) a vezetők fizetése nem haladhatja meg egy szakmunkásfizetését... Hát, ezt aztán valahogy nem igazolta az elmúlt negyven esztendő gyakorlata, különösen az elmúlt húsz semmiképp. A „proletárdiktatúra” nevében pártdiktatúrát megvalósító vezetők nem csekély része egy önigazoló erkölcs fátyla alatt néha egészen a feudális és arisztokratikus előnyök és előjogok gyakorlatáig jutott. (Nem véletlenül forgott közszájon „a vörös arisztokrácia "fogalom...) Az önmaguk, családjuk rokonságuk és baráti körük jólétét mindeneknél előbbrevalónak tartó hatalmasok gátlástalan harácsolásukban arra sem gondoltak hogy magatartásukkal legfőbbet az általuk „hűségesen” szolgált ideológiának ártanak, mert telhetetlenségük a napnál világosabban bizonyította, hogy maguk sem bíznak a rendszer életképességében és jövőjében. A rendszerváltás utáni gazdasági koncepció szerint „a szocialista építés” okozta károkat és lemaradást mindnyájunknak Id kell böjtölni. Arról még a mindent előrelátó szövetség) pénzügyminiszter sem szól, hogy meddig tarthat a madrágszíjmegftúzás... Talán még a bibliai hét szűk esztendőnél is tovább.. ? Az állampolgárok többsége talán el is fogadná ennek a közös böjtölésnek a filozófiáját, de mintha megint csak egyedül rá vonatkozna. Mert a miniszteri bársonyszékek tulajdonosai, a parlamenti képviselők, az újonnan kinevezett vezetők sem tanúsítanak valami nagy puritanizmust. Mert nézzük jelenlegi helyzetünket az állampolgár szempontjából A korona többszöri leértékelése folytán (közgazdászok mondják, hogy segíti az exportot) „elértük” azt, hogy az átlag havonta 100 (azaz: egyszáz) amerikai dollár! Ezzel az átlagkeresettel a fejlődő országok körében is az utolsók között kullogunk Persze, egyben előreléptünk áraink európai szintűek (Ebben már utolértük Európát!) A gazdasági reform meghirdetői valószínűleg abban bíznak hogy legmélyebb kiindulópontról már csakfelfelé lehet jutni. Ha elnézzük napjaink politikai csetepatéit (inkább hasonlítanak kocsmai verekedéshez, mint kulturált politizáláshoz), akkor nem is olyan biztos, hogy a legmélyebbtől még nincs mélyebb.. ?! A bennfentesek azt is tudják, hogy Klaus úr a brit gazdasági csodát szeretné megismerni Margaret Thatcher fénykorából Nekem valami gyanús. Nem tudná a racionalitását fitogtató közgazdász azt az egyszerű tényt, hogy nem Margaret Thatcher, ennek az országnak a lakosai pedig nem angolok, nem skótok.. A többiről nem is beszélve! MÁTÉ LÁSZLÓ Tájékoztat a városi rendőrparancsnokság Akció „tapsviharban” (Folytatás az 1. oldalról) — Hátrányos helyzetet említett a közhivatalokkal kapcsolatban, dehát a törvény maga is hátrányos helyzetet teremt, mert a csehek és a szlovákok esetében — tekintettel a történelmi eseményekre s a más időkben hozott törvényekre — 150 hektárig igényelhető vissza a föld, míg a magyarok esetében ez csak 50 hektár, ha jól értem. — Igen, az általam említett paragrafus 3. bekezdése azt mondja ki, hogy azok a földek, amelyek a földreform következtében kerültek állami tulajdonba, az első köztársaság törvényei szerint igényelhetők vissza, ami valóban 150 hektárt jelent Na, most azért ez sem olyan egyszerű, mert a törvényt egészében keli végrehajtani, nem lehet belőle kiragadni részeket, tehát azért fogunk verekedni, hogy a törvény ne legyen diszkrimináló, s a magyarok is visszakaphassák teljes egészében földjüket. De ez kemény küzdelem lesz. — Tehát lényegében van egy törvény, amely máris a kiskapuk keresésére ösztökél, ha azt akarjuk, hogy azonos esélyeink legyenek a törvény előtt, majd pedig a gazdasági életben. — Úgy, úgy. Pontosan. — Én látok még egy problémát ebben a törvényben. Azt mondta, doktor úr, hogy a mostani törvény hivatkozik a 26/48-as határozatra, és azzal hozza összefüggésbe a jogigényt. Jelentheti ez azt, hogy amennyiben 1948-ban és utána nem jött létre jogigény, akkor most sem szerezhető vissza a föld? — Igen, sajnos értelmezhető a törvény így is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy én ezt csonkatörvénynek tartom, amikoris túl sokféle magyarázatot és megközelítést engedélyez az illetékes közigazgatási hivatalnak. — Ne haragudjon, hogy kicsit eltérek a témától. A törvénnyel kapcsolatban el-elhangzott az is, Ön is utalt egyébként rá, hogy ezzel a törvénnyel elkezdődött a kassai kormányprogram és az azt követő rendeletek diszkriminációjának felszámolása. Nekem viszont az elmondottak alapján úgy tűnik, nem kezdődött el, illetve megmaradt 1948 szintjén, már csak a törvény vonatkozó paragrafusának a határozatra való hivatkozása miatt is. — Az vitathatatlan, hogy van itt egy űr, amelyet a kormányoknak, a parlamenteknek ki kellene tölteni azzal, hogy őszintén, nyíltan és becsületesen kimondják: a kassai kormányprogram diszkriminatív kitételei, s az azt követő törvények, beleértve a 4/45-öst, vagy az elnök 12/45-ös dekrétumát, vagy a 104/45-ös határozatot is, rossz, embertelen eljárást eredményeztek. Szükség lenne arra, hogy az említett törvényeket nyíltan, egyértelműen visszavonnák, semmisnek nyilvánítanák, s hasonlóan a németekhez és a zsidókhoz, a magyaroktól is elnézést kérnének a jogfosztottság évei miatt Valóban, így, elbújtatva három mondatban, áttételesen nem lehet lezárni egy kort — Térjünk vissza a földtörvény- 1 hez és szintén egy konkrét kérdéshez, amelyet egy olvasónk tett fel. Vonatkozik-e a földtörvény arra, aki mondjuk 1946-ban a földjét tette pénzzé, hogy például üzletet, malmot vagy más egyebet vegyen? Visszakaphatja-e az ilyen ember a vagyonát? — A földtörvény abból indul ki, hogy csak az kaphatja vissza a vagyonát, aki esetében a másik fél, szubjektum az állam volt, tehát az, aki az akkor érvényes törvények értelmében adásvételi szerződést kötött, az nem kérheti vissza a földjét Az egyéb vagyonára, tehát az üzletekre, malmokra a 87/90-es, a bíróságon kívüli rehabilitációról, azaz a kárpótlásról szóló törvény rendelkezik, amelyik viszont egyértelműen csak az 1948—90-es időszakra vonatkozik, mondván, hogy ’45 és ’48 között Csehszlovákia jogállam volt, nem sértették meg az emberi jogokat Ez pedig nem igaz, de, sajnos, kártalanításra nem kerülhet sor. — Ilyen körülmények között viszont nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy előre jelezzek Dél-Szlovákiában feszültségeket arra az időre, amikor „elkezdenek működni” ezek a jogszabályok, tehát a kárpótlási és a földtörvény. Mert hiszen ’48 előtt jogtalanul elvették a magyarok vagyonát, kiosztották másoknak, majd azoktól is elvette az állam, de most a magyarok maradnak a jogtalanság állapotában, míg a mások jogosan megszereznek valamit, ami eredendően nem volt az ő tulajdonuk. — Ami a kárpótlási törvény hatáskörébe tartozó tulajdont illeti, bizony így van. A földtörvény viszont ebben az esetben is hiányosan rendelkezik. A 12. paragrafusa ugyanis az úgynevezett igények halmazáról beszél, ami egy körmönfont fogalmazás. Amennyiben több igénylő van a földvagyon- vagy más kár megtérítésére, akkor ezt a kérdést megegyezéses alapon kell intézni, ami feszültségforrás lehet. Hiszen az igénylők fogják hajtogatni saját igazukat, és majdnem kizárt, hogy szót tudnak érteni. A törvénybe utólagosan megint „beléphet” az állam, mert a vita eldöntése a földhivatalok joga lesz azzal, hogy amennyiben a hivatal döntésével valamelyik fél nem ért egyet, akkor bírósághoz fordulhat, s az dönt. Tehát kétszer is az állam lesz a döntőbíró, és nem maga a törvény alakítja ki a tiszta helyzetek — Ezek szerint aligha várható az, hogy már 1992-ben egy teljesen megváltozott szerkezetű mezőgazdasági termelés indul Csehszlovákiában. — Hát az bizony lázálom csupán. Nézetem szerint 1992-ben csak az igényeket fogják tudni bejelenteni a jogosultak, már csak azért is, mert a mai helyzetben a vagyoni kérdésekhez mindenkinek van valami mondanivalója — és persze, jogköre —, tehát a járási és körzeti hivataloknak, a geodéziának, a bíróságnak, és még földhivatalok is lesznek. Persze, azt nem tudhatom, hogy a kormányok mennyire látják ezt a kuszaságot, s mennyiben ruházzák fel a földhivatalokat olyan jogkörökkel, hogy a hivatal a jogállamiság és a demokrácia elvei szerint hatékonyan védje a polgárok jogait. Hogy őszinte legyek, én ebben a kérdésben szkeptikus vagyok. — A csehszlovákiai magyarság jelentős részét létkérdésként érdekli, mi lesz a szövetkezetekkel. Ezt a kérdést viszont a földtörvény diszkréten megkerüli. Ön szerint mi várható, illetve mit várhatnak azok az emberek, akik nincstelenekként harminc-negyven évig gürcöltek — a szövetkezetek kezdeti szakaszában szinte alamizsnáért — a felemelkedésért, s munkájuk eredményeként viszonylag jól működő termelő egységek jöttek létre. Lehetséges, hogy újra nincstelenekké válnak? — Megint csak azt mondhatom, hogy egy csonkatörvénnyel állunk szemben, minthogy a törvény 33. paragrafusa határozza meg azokat a kérdéseket, hogy a szövetkezeti vagyonrendezés, a vagyon elosztása, a tagság vagyoni igényeit, a bevitt földek részarányosságát, stb. egy másik törvény fogja szabályozni. Van egy elképzelés, amely szerint minden érték, ami a földből táplálkozva létrejött, a tulajdonost illeti. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű kérdés. Én, és politikai mozgalmam, az Együttélés is, abból indulok ki, hogy mindig az embert kell nézni, annak jogait védeni, s ebbe beletartoznak a nincstelenek is, különösen akkor, ha ezek a nincstelenek tudásukkal, munkájukkal éltették a földet, amely bizony becsületes munka nélkül, emberi alkotás nélkül nem terem semmilyen javakat Ráadásul a mi számunkra nem cél az, hogy minden meglévő és működő nagyobb egység alapvetően szétzilálódjék, tönkremenjen, viszont igenis cél az, hogy a dél-szlovákiai ember is hozzájusson jogos vagyonához, hogy tulajdonosi viszony alakulhasson ki közte és az általa megtermelt értékek között. Úgy vélem, kompromisszumokra, ha úgy tetszik konszenzusra van szükség, s úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy mindenki konkrét tulajdonnal rendelkezve dönthesse el, milyen termelési formát választ, kivel köt szerződést, tart kapcsolatot. Úgy is mondhatnám, a mi célunk az, hogy a szövetkezetek átalakítása is minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen, s ha megmaradnak is, azok egy, a konkrét tulajdonosok szabad szövetségeként működő termelői egységként létezzenek. Nem lesz könnyű ebben a törvényhozási folyamatban gyors eredményt elérni, mert tetszik, nem tetszik, meg kell mondani, hogy a kormányoknak nincs agrárprogramjuk, nincs koncepciójuk, ennélfogva nehezen elképzelhető, hogy jó törvényt fognak a parlamentek elé terjeszteni. — Tekintettel arra, hogy említette politikai mozgalmát, miközben bírálta a kormányt, nem állhatom meg a kérdést, amelyet a szélsőséges szlovák mozgalmak és a szlovák sajtó a Szlovák Nemzeti Tanácsot bírálva egyre gyakrabban és egyre hangosabban emleget. Azt tudniillik, hogy a kormánykoalíció csöndestársa lett a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés koalíciója. Mit szól Ön ehhez? — Először is azt, hogy jó lenne, ha a szlovák politikai pártok és mozgalmak megosztottságát, hatalmi harcainak eredményeit, vagy inkább eredménytelenségeit nem varrnák a nyakunkba. Varrnak oda így is éppen elég valótlanságot Másodszor pedig azt hogy semmilyen csöndestársi viszony nem alakult ki közöttünk. Kezdettől fogva azt mondtuk, hogy mi konstruktív ellenzék kívánunk lenni, s véleményem szerint azok is vagyunk. Mind az MKDM, mind az Együttélés óhajtja, akarja a gazdasági, társadalmi átalakulást s amennyiben a kormány olyan törvényeket kíván elfogadtatni, amelyek összhangban vannak a mi elképzeléseinkkel, vagy ahhoz egészen közel állnak, természetesen támogatjuk a beterjesztést. Én úgy vélem, a fejlett demokráciákban is így működik a konstruktív ellenzék. Ugyanakkor jónéhány olyan törvényt is beterjesztett a kormány, s a parlament el is fogadta, amely egyáltalán nem jó az általunk képviselt polgároknak, ami, ugyebár, eleve kizárja a csöndestársi viszonyt. Mindenesetre remélem, hogy a kormánykoalíció is észrevette konstruktivitásunkat, így a szövetkezetekről, a szövetkezetek vagyonjogi rendezéséről szóló törvénytervezet kapcsán hatékonyan politizálhatunk a parlamentben, a parlamenti bizottságokban. — Sok sikert kívánok hozzá, s olvasóink nevében is köszönöm a tájékoztatást. „Az állampogárokat tájékoztatni kell a bűnözésről és a bűnüldözők munkájáról, hogy bizonyos önvédelmi renszert tudjanak kialakítani, mert a bűnözés jelenlegi arányú növekedése mellett a rendőrség nem lesz képes egyedül megbirkózni ezzel a munkával” — kezdte tegnapi sajtóértekezletét a pozsonyi városi rendőrparancsnok. A statisztikai adatok magukért beszélnek: az év első 5 hónapjában a szlovák főváros területén 6329 bűncselekményt regisztráltak, s ez 72,4 százalékkal több, mint amennyi az előző év azonos időszakában történt..Némileg megnyugtató adat, hogy a tavalyihoz képest 27,7 százalékkal nőtt a felderített esetek száma. Ez azonban nem ad okot optimizmusra, mert legnagyobb mértékben az erőszakos bűncselekmények, a gyilkosságok, betöréses lopások, erőszakos nemi közösülések száma nőtt. A bűnüldözők munkáját nagymértékben hátráltatja az is, hogy a rendőröknek sok idejét leköti a társadalmi, kulturális és sportrendezvényeken szükséges rendfenntartó szolgálat. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy külön erre a célra szolgáló alakulatot hoznak létre. A közlekedésrendészek munkáját egy félmillió korona értékű berendezés segíti, egy gépkocsiba szerelt videófelvevő, amely egy gombnyomásra fél perc alatt „kiköpi” a szabálysértést rögzítő fényképet, amely feltünteti az időpontot, a sebességet, s így a szabálysértőnek nem marad más hátra, mint vita nélkül fizetni. Szóltak továbbá a városszerte egyre gyakrabban látható „skatulyásokröl", az itt a piros, hol a piros-játékosokról. Június elején egy nagyszabású szupertitkos akciót hajtottak végre, melynek során 24 játékost füleltek le, többségükben jugoszláv állampolgárokat, akiktől több tízezer koronát, illetve keményvalutát koboztak el. A nyilvánosság különbözőképpen reagált az ügyre, volt olyan eset is, amikor a bámészkodó járókelők megtapsolták a villámakciót végrehajtó rendőröket. -gl-Közlemény Az MKDM helyi csoportja 1991. június 15-én, szombaton, 9 órai kezdettel képviselői találkozót szervez a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium dísztermében. A rendezvényre, amelynek fő témája a földtörvény, mindenkit tisztelettel várnak a szervezők. Devizapiaci árfolyamok ^ Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok ' 1991. június 13-án Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 50,58 51,60 51,09 49,26 52,40 50,83 Ausztrál dollár 23,10 23,56 23,33 22,16 23,86 23,01 Belga frank (100) 83,62 85,30 84,46 81,38 86,66 84,02 Dán korona 4,46 4,56 4,51 4,33 4,63 4,48 Finn márka 7,28 7,42 7,35 7,06 7,54 7,30 Francia frank 5,07 5,17 5,12 4,93 5,25 5,09 Görög drachma (100) 15,79 16,11 15,95 14,74 16,28 15,51 Holland forint 15,26 15,56 15,41 14,85 15,81 15,33 ír font 46,00 46,92 46,46 44,30 47,66 45,98 Japán jen (100) 21,62 22,06 21,84 21,04 22,36 21,70 Kanadai dollár 26,69 27,23 26,96 26,01 27,57 26,79 Luxemburgi frank (100) 83,62 85,30 84,46 80,52 86,64 83,58 Német márka 17,19 17,53 17,36 16,90 17,82 17,36 Norvég korona 4,41 4,49 4,45 4,27 4,57 4,42 Olasz líra (1000) 23,12 23,58 23,35 22,51 23,95 23,23 Osztrák schilling 2,45 ■ 2,49 2,47 2,41 2,53 2,47 Portugál escudo (100) 19,35 19,75 19,55 18,43 20,05 19,24 Spanyol peseta (100) 27,73 28,29 28,01 26,96 28,66 27,81 Svájci frank 20,08 20,48 20,28 19,75 20,81 20,28 Svéd korona 4,78 4,88 4,83 4,64 4,96 4,80 USA-dollár 30,54 31,16 30,85 30,15 31,55 30,85 V__________________________________________________________/
