Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)

1991-06-10 / 94. szám

’■ I ( ÚJSÁG )1 A támogatást koordinálni kell (Foytatás azl. oldalról) zálásba, a piac fejlesztésébe, az infrastruktúra, valamint a közleke­dési és kommunikációs rendszerek kiépítésébe, illetve az állami vállalatok átépítésébe kíván még befektetni. Németh Miklós a továbbiakban így fogalmazott: „Hogy a változási folyamatok visszafordíthatatlanok legyenek, azzal számolunk, hogy a következő 4—5 évben megközelítőleg 200 milliárd dollárt ruházunk be Kelet- és Közép-Európában.” A térség országait vonzó piacú, művelt és olcsó munkaerővel rendelkező régiónak nevezte, s mint mondta ez kedvező hátteret teremt a beru­házásokhoz. Viszont kritizálta azokat a nyugati cégeket, amelyek csak a gyors meggazdagodás céljából fektetnek be a térségbe. A pénzintézet alelnöke végezetül rámutatott arra, hogy a Nyugatra milyen felelősség hárul a születő félben levő demokráciáknak nyújtandó segítség terén, hogy az esetleges szociális feszültség nyomán ne nyíljon lehetősége semmihez a szélsőséges baloldali vagy jobboldali csoportosulásoknak. „Ma már nem az a kérdés, hogy vajon segítsünk-e, vagy nem, hanem az, hogyan és milyen leghatéko­nyabb módon” — állapította meg Salvatore Zecchini, a párizsi szék­helyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet főtitkárának helyettese. Véleménye szerint a ke­leti gazdasági átalakulás a Nyugat segítsége nélkül is végbemenne, de jóval hosszabb ideig tartana. A vitá­ban szóba került a segítségnyújtás koordinálásának szükségessége is. Nyitott kérdés maradt, hogy ezzel az adományozók vagy az adományelfo­gadók foglalkozzanak-e. A többség affelé hajlott, hogy a koordinálás a Kelet faladata volna, azonban az it­teni országoknak egyúttal mérlegel­niük kell a realitásokat és világosan meg kell fogalmazniuk szükségletei­ket. A munkacsoportok tanácskozásá­ról Jolyon Naegele, az Amerika Hangja prágai munkatársa egyebek között a következőket nyilatkozta: „A tömegtájékoztató eszközök füg­getlenségével foglalkozó munkacso­port ülésén meg kellett állapítanunk, hogy a kelet-európai országokban (beleértve Csehszlovákiát is) nem tekinthető függetlennek a sajtó, mi­vel a kormány finanszírozza. Tomás Bafa, a vállalkozások színvonaláról ezt mondta: ’’Csehszlovákiában na­gyon sok jó menedzser van, tapasz­taltak, s ezért a nehéz körülmények között is képesek voltak régi gépe­ken jó dolgokat előállítani. Hogy szerintünk mi hiányzik nekik? Hogy tulajdonosok legyenek. A tanácskozás utolsó napján tar­tott zárótalálkpzón többek között felszólalt Ján Carnogursky, a Szlo­vák Köztársaság miniszterelnöke, Jeszenszky Géza, magyar külügymi­niszter, Fred M. Zeder, a Tengeren­túli Magánberuházási Társaság el­nöke és John Edwin Mroz, az IEWSS elnöke. A szlovák kormányfő véleménye szerint számunkra az a legfonto­sabb, hogy képesek legyünk önma­gunkon segíteni. Ez Lengyelországra és Magyarországra is vonatkozik, ahol a problémák hasonlóak mint Csehszlovákiában. A három ország­ban a kommunizmus bukása után megkezdett gazdasági reform lehe­tővé teszi, hogy az együttműködés terén fokozatosan felszámoljanak minden akadályt. A csehszlovák— magyar kapcsolatokat beárnyékoló bősi vízerőmű kapcsán megjegyezte, hogy ez a kérdés Csehszlovákia szá­mára nem politikai, hanem kizárólag műszaki, vízgazdálkodási, ökológiai és pénzügyi probléma. A magyar diplomácia vezetője egyebek között hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a nyugati se­gítség és a kölcsönösen előnyös együttműködés között. A kelet— nyugati kapcsolatok alapjának a partneri viszonyt nevezte, amellyel elhárítható a háború veszélye. Mint mondta, a kelet-európai problémák­ról az egész régió — amelyet nemrég még kommunistának neveztek—vi­szonylatában kell beszélni. Megje­gyezte, hogy a Szovjetunó jövője éppúgy fontos Európa, mint a világ számára, mivel Moszkva kizárásával csak a vasfüggöny „tolódna át”. A vasárnapi tanácskozás végén felszólaló Andrew Beith, a Nemzet­közi Valutaalap párizsi fiókin­tézetének vezetője Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország nyugati piacokra való kijutását s az említett államokban az új makroö­­konómiai struktúrák létrehozását a világgazdaságba történő integráló­dásuk meghatározó tényezőjének nevezte. Gazdasági körkép <y ) Zártkörű marad... Franciaország és Spanyolország képviselője megakadályozta, hogy kontinensen kívüli államok is csatla­kozhassanak a tervezett európai energiacharta megfogalmazását elő­készítő tárgyalásokhoz. Azzal érvel­tek a résztvevők körének bővítése ellen, hogy minden ilyen lépés késlel­tetné az érdemi munkát. Az európai energiacharta ötletét Ruud Lubbers holland miniszterelnök vetette fel, és a témával foglalkozó konferenciát júliusban tartják Hollandiában. Az EK brüsszeli bizottságának energiaügyekben illetékes tagja, An­tonio Cardoso e Cunha különösen fontosnak tartotta, hogy a charta legfőbb céljainak elérését semmi se késleltesse. Ezek közé tartozik a Szovjetuniónak nyújtandó segítség az ottani természetes energiaforrá­sok kiaknázására, valamint az atom­erőművek biztonságának fokozásá­ra. Az európai együttműködéssel végső soron csökkenteni kívánják a kontinens függését a közel-keleti olajtól. Nagy-Britannia és Hollandia ha­tározottan támogatta, hogy ezeket az erőfeszítéseket terjesszék ki a 24 legfejlettebb ipari országot tömörítő OECD-re, nem utolsósorban a szer­vezet néhány tehetősebb, Európán kívüli tagállamának anyagi támoga­tására számítva. A brüsszeli találko­zón azonban elvetették azt a javasla­tot, hogy a résztvevők kibővített kö­rét még a júliusi konferencia előtt hívják össze egy külön találkozóra. Spanyolország érvelése szerint újabb tagok bevonása csak akkor képzel­hető el, ha meghívják a kontinens energiaellátása szempontjából szin­tén nem közömbös észak-afrikai ál­lamokat is. A tajvani üzleti világ nyugtalan érdeklődéssel várja, meghosszabbít­­ja-e Bush elnök újabb egy évvel a legnagyobb kereskedelmi kedvez­mény státusát a Kínai Népköztársa­ság esetében. Az elnöknek ismeretesen június 3-áig kellett döntenie. A törvényho­zás részéről nyomás nehezedik rá, hogy Kína csak abban az esetben kapja meg a kedvezményt, ha az or­szágban javul a helyzet az emberi jo­gok terén. Tajvan féltL Tajvani üzletemberek úgy látják, hogy a kedvezmény megvonása csa­pás lenne a Kínával kiterjedt közve­tett kereskedelmet folytató Tajvan számára is, bár korántsem akkora, mint Hongkong vagy maga Kína esetében. Noha 1949 óta nincsenek hivatalos kapcsolatok Tajvan és Kí­na között, Hongkongon keresztül tavaly 3,28 milliárd dollár értékű ex­portot bonyolítottak le Kínával a taj­vaniak, és az idén az export várható­an meghaladja a 4 milliárdot is. Abban az esetben, ha Washing­ton megvonja Kínától a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény státusát, mintegy 3000 közvetett tajvani tá­mogatást élvező kínai gyár számára szinte lehetetlen lesz eladni termé­keit — lábbelit, textíliát, játékokat, táskákat, kerékpárokat, sportszere­ket — az Egyesült Államokban. Ne menjünk Baszkföldre! (Folytatás az 1. oldalról) döntésekre hivatkozva cáfolja meg sorban mindazokat a vádakat, amelyeket egymást túllicitálva közöltek a lapok a Klapka-szobor felállítása, a pünkösdi egyházi ünnepség és a történelmi városzóna kialakítása kapcsán. Ugyanilyen tárgyilagos hangon mondja el azt is, hol, miben tévedett az a magát Szlovák Ifjúsági Asszoci­ációnak deklaráló komáromi szerve­zet, amelynek nyílt levelét több szlo­vák újság is lehozta, s amely így vég­ződik: „Tiltakozunk a komáromi vá­rosi elöljáróság munkája ellen, azt provokációnak és az erős magyar so­vinizmus megnyilvánulásának tart­juk, közvetlenül Szlovákia terüle­tén.” És most jön a szenzáció., amelyről a Hlas íudu munkatársa elfelejtett szólni: a városi vezetésnek nem kis utánajárással sikerült kiderí­tenie, hány tagból áll ez a komáromi ifjúság nevében tiltakozó társaság, melynek levelét a Matica slovenská komáromi székházának igazgatónő­je és Krasko úr, a Szlovákok Függet­len Pártjának titkára is aláírta. Nos, kérem, három tagból áll. Persze, mi­re ennek híre megy, várható, hogy a triumvirátus tiltakozni fog téves állí­tásunk ellen, és harminchárom, sőt, lehet, hogy háromszázharminchá­rom aláírással bizonyítja majd, mi­csoda képtelen rágalmakat terjesz­tünk az asszociációról. Lehet, mon­dom, mert nálunk az égvilágon min­den lehetséges, csak egy nem: józan fejjel leülni a másik féllel, tisztázni a félreértéseket, megbeszélni a prob­lémákat és konstruktív megoldást keresni. Igaz, hogy ez jóval több időt, energiát és emberséget igényel, mint megírni egy levelet, melynek sok tíz­ezer pédányban kinyomtatott válto­zatát elolvasva kinyílik a bicska a jó­hiszemű, de megtévesztett szlovák ember zsebében. Vagy várjuk meg, amíg a „nemze­tiségi anomáliákra” kíváncsi honi tu­risták Komáromba jövet fütyköst is csomagolnak a fogkefe és a borotva­készülék mellé? VOJTEK KATALIN Ünnepelnek a győztesek 1991. június 10. (Folytatás az 1. oldalról) legújabb repülőgépek is. Felvonul­tak a szövetséges csapatok zászló­vivői, a csehszlovák zászlót Miroslav Nagy törzsőrmester vitte. Amerikában 45 éve nem volt ka­tonai díszszemle, az utolsót 1946- ban, a világháborúban aratott győ­zelem tiszteletére rendezték. A fel­vonulás azonban most nagyobb volt, mint annak idején. A díszszemlét Schwarzkopf tábornok vezényelte. Az amerikai CNN televízió nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel a parádét, szerinte az egy hónapja tar­tó ünneplés hosszabb, mint maga a háború volt. Az amerikaiak viszont nagy örömmel fogadják az ünnepsé­geket, ez is segít feledtetni a koreai és a vietnami háborúk keserű emlé­két. Bush elnök viszont állta a sza­vát, mert olyan fogadtatást ígért an­nak idején a katonáknak hazájuk­ban, amilyenben még senkinek sem volt része. Az ünnepségek ma New Yorkban folytatódnak. Itt 24 ezren vonulnak fel a Manhattan félszigettől a Broad­­wayen keresztül a Worth Streetig, ugyanazon az útszakaszon, amelyen a világháború utáni díszszemlét ren­dezték. Felvonulnak más amerikai háborúk veteránjai is. Kétmillió né­zőre számítanak. A New York-i pa­rádét közadakozásból finanszíroz­zák, eddig 4,3 millió dollár gyűlt össze, pedig az ünnepség „csak” há­rom millióba kerül. A pénzt háborús veteránok megsegélyezésére fordít­ják. A díszszemlén nem vesznek részt a szíriai katonák, mert a közvé­lemény tiltakozott jelenlétük ellen. Már csak két jugoszláv köztársaság „szocialista ” Újabb összetűzések A macedón köztársasági parlament úgy döntött, hogy az országrész elneve­zéséből kihagyja a „szocialista” jelzőt, így egyel több azoknak a köztár­saságoknak a száma, amelyek megváltak ettől a megjelöléstől. Jugoszláviában már csupán Bosznia és Hercegovina, va­lamint Montenegro maradt „szocialista" köztársaság. A szerb milícia tagjai, akik a horvát­országi Krajina autonóm területen szer­veződtek, betörtek Bosznia és Hercego­vina területére. A parancsnokuk kijelen­tette, hogy hasonló gyakorlatokat a jö­vőben is tartanak, mert szerintük a jugo­szláv államszövetség köztársaságai kö­zött nincs határ. Boszniában és Herce­govinában egyébként szerbek és horvá­­tok is élnek, akik a két egymással ellen­ségeskedő köztársaság konfliktusa miatt nehéz helyzetbe kerültek. Belgrádban 20 ezer ember tüntetett Milosevics szerb elnök rendszere ellen. A tüntetést a Szerb Nemzeti Megújho­dás nevű mozgalom szervezte. A tünte­tésnek erős nacionalista és kommunista­ellenes jellege volt. A mozgalom elnöke szerint Szerbia kommunista vezetése nem képes megoldani a szerb nép prob­lémáit. A tüntetők követelték, hogy a szerb zászlóból tüntessék el az ötágú csillagot. Harmóniában nem volt harmónia Ez még csak Kelet-Európa Igencsak vegyes érzelmekkel tá­voztam a Szlovák Újságíró Szindiká­tus és a Magyar Újságíró Szövetség kezdeményezésére június 6-a és 8-a között Harmóniában megrendezett szemináriumról, amely a szlovák­magyar kapcsolatokkal hivatott fog­lalkozni. A magyarországi és hazai lapok egybegyűlt képviselői (öt magyaror­szági szlovák, öt magyarországi ma­gyar, valamint öt hazai szlovák és öt hazai magyar újságíró) a valódi együttműködésnek minden bizony­nyal több konkrét módozatát talál­hatták volna meg közösen, ha ezt a szeminárium szelleme és a rendezés lehetővé teszi. Noha az eszmecsere folyamán többen kifogásolták, hogy régiónkat nem Közép-, hanem Kelet-Eu répá­nak szokták nevezni, a rendezés erő­sen tartotta magát a jó öreg kelet­európai hagyományokhoz: erről ta­núskodott a pontos koncepció hiá­nya, a sok üresjárat, no meg az idő­vel való nagyvonalú gazdálkodás. A találkozó első estéjén kibonta­kozott élénk vitát a vacsora miatt abba kellett hagyni, s folytatására többé nem is került sor. Annál több idő maradt Juraj Fabian professzor másnapi előadása jóvoltából a med­dő historizálásra, a múlt okozta se­bekben való vájkálásra, s jócskán maradt volna a céltalan egymásra mutogatásra is, ha akadt volna, aki hajlandó besétálni ebbe a zsákutcá­ba. Lehetőség nyílt volna rá épp elég, szerencsére a magyarországi résztvevők nagyon okosan és diplo­matikusan a hivatásos történészekre hagyták a közös múlt neuralgikus pontjainak boncolgatását, mondván, hogy nincs veszélyesebb hangulat­­keltő eszköz, mint az avatatlan és egyoldalú historizálás. A pozsonyi Komensky Egyetem bölcsészkara zsurnalisztikái tanszé­kének előadója sem állt tökéletesen a helyzet magaslatán, a hazai kisebb­ségi sajtót ismertető előadásába nem egy hiba csúszott. Ez is Kelet- Európa. Tájékoztatunk, de pontat­lanul. Akárcsak az újságokban, oly­kor-olykor. Nem is tudom, miért elé­gedetlenkedem — végső soron min­den stílusos volt. (V.K.) Devizapiaci árfolyamok f Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 199L. június 10 -én Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 50,95 51,97 51,46 49,63 52,77 51,20 Ausztrál dollár 22,80 23,26 23,03 21,86 23,56 22,71 Belga frank (100) 83,87 85,57 84,72 81,64 86,92 84,28 Dán korona 4,49 4,59 4,54 4,36 4,66 4,51 Finn márka 7,31 7,45 7,38 7,09 7,57 7,33 Francia frank 5,10 5,20 5,15 4,96 5,28 5,12 Görög drachma (100) 15,77 16,09 15,93 14,72 16,26 15,49 Holland forint 15,32 15,62 15,47 14,91 15,87 15,39 ír font 46,18 47,12 46,65 44,49 47,85 46,17 Japán jen (100) 21,71 22,15 21,93 21,13 22,45 21,79 Kanadai dollár 26,44 26,98 26,71 25,76 27,32 26,54 Luxemburgi frank (100) 83,87 85,57 84,72 80,78 86,90 83,84 Német márka 17,26 17,60 17,43 16,97 17,89 17,43 Norvég korona 4,43 4,51 4,47 4,29 4,59 4,44 Olasz líra (1000) 23,27 23,75 23,51 22,67 24,11 23,39 Osztrák schilling 2,46 2,50 2,48 2,42 2,54 2,48 Portugál escudo (100) 19,84 20,24 20,04 ^ 18,92 20,54 19,73 Spanyol peseta (100) 27,91 28,47 28,19 27,14 28,84 27,99 Svájci frank 20,15 20,55 20,35 19,82 20,88 20,35 Svéd korona 4,80 4,90 4,85 4,66 4,98 4,82 USA-dollár 30,30 30,92 30,61 29,91 31,31 30,61

Next

/
Oldalképek
Tartalom