Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-28 / 110. szám
1991. június 28. ÍT ÚJSÁG ) I Riport két részben A tésztakészítő üzem és a pékműhely A Lukanényei Mezőgazdasági Szövetkezet öt esztendővel ezelőtt - elsősorban saját terményei helybéli hasznosítása céljából - tésztakészítő üzemet alapított. Pár hete pedig a termelőcsarnok hátsó traktusában pékműhely nyílt. Mindkét részleg kiváló termékeket készít, mégsem kelendők egyformán a „két szomszédvár“ portékái. A sütöde készítményei iránt óriási a kereslet, a tésztagyár viszont raktárra termel, már csupán félgőzzel működik. Vajon mi lehet az oka? 1. Tésztagyári kesergő Vaskor Katalin:, ,A hat gép közül csak kettő üzemel.' Vágtornócon is csökkenőben az optimizmus Tisztességes játékszabályok kellenek A tyúk és a tojás A tyúkokkal sok a baj, nehéz nekik parancsolni. Nem hajlandók parancsra tojást tojni, nem lehet őket sem szép szóval, sem pedig nádpálca suhogtatásával eltántorítani tojásrakási szándékuktól sem. De hát, a tyúknak az a dolga, hogy tojjon! A lukanyényei szövetkezet fél évtizede tojásértékesítési gondokkal küzdött. A sérült tojásokkal pedig - jobb híján - a sertések napi takarmányát javították. A gazdaság vezetői elhatározták, hogy - mivel némi pénzmag is csurrant-csöppent a gyümölcsözőnek ígérkező vállalkozáshoz - tésztakészítö üzemet létesítenek. Ohajda Valéria: ..Minden doboz tartalmát külön lemérjük." Nos, az elhatározást hamarosan tett követte. A közös a tésztakészítéshez legalkalmasabb kemény búza termesztésébe fogott. Rövid időn belül a csarnok is elkészült, s jöhettek a nyugati gyártóautomaták. Apropó, gépek, automaták! A jugoszláv meg az olaszországi masinák „szülőhazájukban“ már megvételük idején is kivénhedt gépaggastyánoknak számítottak. Hogy finoman fogalmazzak, súgta meg valaki beszélgetőpartnereim közül, nem képviseltek csúcstechnológiát.- Az illetékes minisztériumban valaki kijelölte, hogy melyik gépből hol s mennyit kell vásárolni. Valaki valahol valakitől egész biztosan kapott a döntéshozatalért valamit. Ugyanannyiért ugyanis sokkal jobb minőségű szerkezeteket is beszerezhettünk volna... Hét tésztakészítő gépet vett a szövetkezet, egyet azonban üzembe sem helyeztek, hanem azonnal szétszedtek, s alkatrészpótlásra használták... Persze, tudom, mindezt nehéz bizonyítani! A TINI megszületett... A termelést ötvenöt ember kezdte. Csak a nagyobb fizikai megterhelést igénylő munkákat végezték férfiak, a gépeket leszázalékolt nők vagy kisgyermekes anyák kezelték. Hamarosan remekül beletanultak a munkába. A kiváló minőségű termékekre - így vagy úgy, de - mindig talált piacot a közös vezetősége. Mára viszont teljesen megváltozott a helyzet.- Égbekiáltó értékesítési gondokkal küzdünk - tudtam meg Jana Fabiánovától, a tésztagyár és a sütöde vezetőjétől -, s jószerével azt sem tudjuk, mi lesz a részleggel... Jelenleg is két műszakban dolgoznak a lányok, asszonyok, ugyanúgy mint régebben, most azonban csak félgőzzel üzemelünk. A részleg levestésztát, kockatésztát és széles tésztát gyártott. A TINI fantázianevű termékek készítéséhez mindössze (félgrízes vagy kemény búzából őrölt) liszt és friss tojás szükséges. Egy kiló liszthez 10 tpjást adnak a dolgozók. Jó, mégsem kell! A termékek harminc dekás és fél kilós csomagolásban kerülnek a vásárlókhoz. Az önköltségi ár 9 korona. A mai szűkös anyagi körülmények között viszont kevesen adnak ennyit a tésztaféleségekért. Takarékra kapcsolt mindenki, az emberek ott spórolnak, ahol tudnak, a háziasszonyok legtöbbje odahaza, maga készít levestésztát vagy metélteket.- Nyényei és apátújfalusi mintaboltunkban - jegyezte meg egyebek mellett a fiatal üzemvezetőnő -, a tésztákon kívül még pékárut és saját palackozott borokat is kínálunk, amelyeket minimális nyereséggel árusítunk. A múlt hónapban 9 korona 50 fillérért is csupán 70 kilogramm tésztára akadt vevő. „Házalok“ a termékekkel, járom a városokat, és kofaként kínálgatom a boltvezetőknek az árut. Érdekes módon a maszek árus legtöbbször csak egyetlen koronát tesz rá az alapárunkra, a Jednota viszont nem átall 14 koronát (A szerző felvételei) elkérni érte... S ez már szerintem hitelrontással is felér! A vásárlók ugyanis bennünket szapulnak a magas árakért, holott mi nem is tudunk róla. A monopolhelyzetben lévő viszonteladókkal azonban nem érdemes újjat húznunk, mert esetleg hop-^ pon maradunk. Fél pénzért, félgőzzel Híves István művezetőnek (és raktárosnak) sem éppen rózsás a kedve mostanság.- Mintegy 50 tonna súlyú raktárkészlettel rendelkezünk - panaszolta -, megrendelés nem igen érkezik, a készítmények szavatossági ideje viszont fél év után lejár. Magam alatt vágom a fát, ha kimondom: talán egyszerűbb lenne a termeléssel egy bizonyos időre leállni. Eddig 15 nő dolgozott egy műszakban, most mindössze négyen serénykednek a tiszta, világos csarnokban. Egy hét múlva a kolléganőik állnak majd a helyükre, ők pedig - míg újra rájuk nem kerül a sor - más beosztást kapnak, répát, kukoricát kapálnak meg szőlőt ápolnak, egyszóval gyalogmunkára irányítják valamennyiüket. A dolgozók között Slúiik Mária alapító tag.- Mindannyian a szövetkezet alkalmazottai vagyunk - magyarázta -, nem tudom, meddig kellünk egyáltalán. Borzasztó érzés kilátástalanságban élni.- Aránylag jól kerestünk- vette át a szót Vaskor Katalin, aki 3 éve a tésztagyár dolgozója- havonta kétezer kétszáz koronát megkerestem. Jól jött a pénz, szükség volt rá nagyon.- Amíg másutt dolgoztam- toldotta meg a szavait Ohajda Valéria - rendszeresen TINI tésztát használtam a levesbe. A férjem valósággal imádta. Nem fői szét, a kockatésztát meg a széles makarónitésztát dióval, mákkal vagy túróval és káposztával szórva is szerette. Most már lemondtunk róla.- Minden egyes csomagot mérlegen pontosan lemérünk- mondta Juhász Zsófia s minden nap más és más munkafolyamatot végzünk. A hat gépből csak kettő üzemel... Az asszonyok szomorúak. Elkeseredésük érthető. Jó hír viszont, hogy Jana Fabiánová újabb - külföldi - piacok felkutatásán fáradozik, s olcsóbb, kevesebb tojást tartalmazó termékek előállítását fontolgatja. Igyekezetét, reméljük, hamarosan siker koronázza majd! ZOLCZER LÁSZLÓ A Vágtornóci Állami Gazdaság néhány évvel ezelőtt a Galántai Járás legelmaradottabb mezőgazdasági üzemei közé tartozott: az egyedüli volt ebben a járásban, amely ún. konszolidációs terv alapján gazdálkodott. Ezerkilencszáznyolcvannyolc októberében - titkos szavazás útján - Mészáros Győző mérnök személyében agilis igazgató került a gazdaság élére, aki fiatal vezetögárdát gyűjtött maga köré - átlagos életkoruk 43—44 év -, és közösen megpróbáltak kijutni a pangásból. Céljuk akkor az volt, hogy 3-4 éven belül a gazdasági /mutatókban elérjék a járási átlagot. Munkájuk eredménye már egy év múlva megmutatkozott: 89-ben járási mértékben átlagos gazdaságnak mondhatták magukat. A tenniakarás tehát már megvolt, és természetesen a változásokat is örömmel fogadták: joggal vártak tőlük még nagyobb munkakedvet. A 91 -es évre szóló terveket is bizakodva készítették. Számoltak az anyagi költségek 30-50 százalékos növekedésével (ekkor ugyanis még ennyiről volt szó), de természetesen a felvásárlási árak emelkedésével is. A terv szerint- a meglévő „játékszabályok“ mellett - kb. egy-másfél millió korona nyereségre számíthattak. Ez a pénz szolgált volna a béralap, valamint a kulturális és tartalékalap minimális feltöltésére. Az év eleje óta azonban sok előre nem látható körülmény jött közbe. Teljes mértékben szétnyílt az agrárolló, a költségek 60 százalékkal emelkedtek, az értékesítéssel viszont óriási gondok vannak. A garantált árak csak bizonyos áruféleségekre vonatkoznak, legtöbb terméküket csak jóval valódi értékük alatt tudták eladni. Ez sajnos, nemcsak a vágtornóciak problémája, hasonló gondokkal küzd mezőgazdasági üzemeink többsége (vagy talán már mindegyik). S ami még súlyosbítja a helyzetet: a felvásárlóüzemek fizetésképtelensége. A Vágtornóci ÁG-nak például 8 millió koronával tartoznak a hús-, felvásárló- és tejfeldolgozó üzemek. Eredetileg úgy tervezték, hogy kölcsön nélkül kihúzzák aratásig, de mivel képtelenek behajtani adósságaikat - megszűnt ugyanis az a rendszabály, miszerint a felvásárlók 14 napon belül fizetni kötelesek -, jelenleg 2 millió korona kölcsönök van. Már ott tartanak, hogy nem is kérdezik a felvásárlótól, mikor fizet, csak elvigye az állatokat, hiszen további etetésük többletköltséget jelent a gazdaság számára. Az idén nagyon szép termés ígérkezik gabonából, mégsem tudnak neki igazán örülni. Egyáltalán nem biztosak ugyanis abban, hogy el is tudják adni, s ha igen, mennyiért. Mint ismeretes, a kenyérgabona garantált tonnánkénti felvásárlási ára 3400 korona. Az igazgató azonban - nem hivatalos forrásokra hivatkozva- elmondta, hogy júliusban és szeptemberben 2700, októberben 2750, novemberben 2800, decemberben 2900, januárban 2950, februárban 3000, márciusban 3100, áprilisban 3200 koronáért veszik majd át a kenyérgabonát, és azt a bizonyos garantált 3400 koronás árat valamikor jövő májusban-júniusban érik el. A takarmánygabonáért pedig 1750- 1800 koronát adnak a felvásárlóüzemek. Ez azonban nem olyan nagy baj, mert a takarmánykeverékek árába is ezt a vételárat kalkulálják be. Ilyen kilátásokkal az ÁG tehát nemigen számíthat nyereségre. Ami tőlük tellett, megtették. A termelés ésszerűsítése érdekében csökkentették a létszámot: 1988- ban még 600 dolgozójuk volt, ma 370, nem alkalmaznak nyugdíjasokat, kevesebb a hozzájárulás a dolgozók étkeztetéséhez stb. Ezek igen népszerűtlen intézkedések, de azt szerették volna elérni, hogy a gazdaság életképes maradjon. Az objektív tényezőkkel szemben azonban tehetetlenek. A továbbiakban elsősorban nem rajtuk múlik, megállnak-e saját lábukon. Mindezen gazdasági nehézségeket fokozzák az állami gazdaság átalakításával, privatizációjával kapcsolatos gondok. Felmérték, kiknek a földjét művelték ez ideig és mire számíthatnak a jövőben. A 4038 hektár szántóterületből 1020 hektár a község tulajdona (ebből 1200 ha bárói birtok volt), 1597 hektár magántulajdon és 501 hektár egyházi birtok. Eddig 10 hektárt mértek ki az igénylőknek és 55 hektárért fizetnek haszonbért. Az alapeszközök és a készletek értéke mintegy 340 millió korona, a földek összértéke pedig több mint 421 millió. Ebből látható, hogy jó földeken gazdálkodnak. A gazdaság vezetői tisztában vannak azzal, hogy hamarosan őket is eléri a privatizáció, ha nem is az első fázisban, tehát idén novemberig, a másodikban biztosan. Minden valószínűség szerint részvénytársasággá alakulnak, és az sem kizárt, hogy az állam is részvényes lesz. Azt szeretnék, ha a részvényesek többsége dolgozóik köréből kerülne ki. Csehországban már elkészült egy privatizációs tervezet, amely alaD- ján a helyi viszonyoknak megfelelően - minden gazdaság kidolgozhatja a számára legmegfelelőbb változatot. Folyik tehát a termelés, és fokozatosan előkészítik az átalakítást is. Az igazgató optimizmusa azonban egyre alábbhagy. Várja - és vele együtt mindenki, akinek bármilyen köze van a mezőgazdasághoz - a mezőgazdaságot támogató, vagy legalábbis nem sújtó rendelkezéseket és vámszabályozásokat, valamint azt, hogy a kormányban is tudatosítják ezen ágazat fontosságát, és dolgozzanak ki végre agrárprogramot. Hiszen termelni is csak úgy lehet, ha mindegyik fél ismeri a játékszabályokat, tudja magát mihez tartani. Gondolom, nemcsak Vágtornócon tartják ezt így becsületesnek és korrektnek. V. KRASZNICA MELITTA
