Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-24 / 106. szám
Baker mégis sikeres volt Jugoszláviában? ( —> Gazdasági és érdekvédelmi napilap v________________________________) Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98, 210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR Szerkesztőség: 819 11 Bratislava, Martanoviéova 25., ÍZ emelet Telefon: gazdasági rovat - 210 39 79, hírrovat - 210 39 83, sportrovat - 210 39 81. Telefax: 210 3992, 210 36 00, Telex: 92 516. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á.v., 851 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgató-főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őtzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Meggondolták Baker amerikai külügyminiszter jugoszláviai tárgyalásai után nem titkolta csalódottságát, és a jugoszláv vezetők sem fűztek sok reményt missziójához. Úgy látszik, mégis volt foganatja az egyértelmű amerikai kívánságnak, hogy Jugoszlávia maradjon egységes állam. Tudjman horvát és Kucan szlovén elnök zágrábi tárgyasaikat ugyanis azzal zárták, hogy felhívást tettek közzé, amely felszólítja az ország népeit, alakítsák meg a szuverén köztársaságok szövetségét. A nyilatkozatot Tudjman jelentette be a horvát televízióban, mint „a két köztársaság hozzájárulását a jugoszláviai válság megoldásához”. A felhívás arra szólítja fel az összes jugoszláviai köztársaságot, amely elismeri az alapvető emberi jogkat, a nemzetek önrendelkezési jogát, a kisebbségek jogait és a demokratikus alapelveket, lépjenek be a szuverén köztársaságok szövetségébe. A nyugati világ érzékelteti, hogy nem érdeke a kelet-európai államok felaprózódása és nem helyesli az elszakadási törekvéseket a világrész eme régiójában. Tudjman és Kucan, úgy tűnik, megértették, miről van szó és felmérték az esetleges elszakadás gazdasági következményeit is. Eleinte ugyanis azt hitték, hogy a világ egyszerűen gyakorlati megfontolásból könnyebben elismeri az önálló Horvátországot és Szlovéniát, mint a többi jugoszláviai köztársaságot. Miután ez a Baker-látogatás után kilátástalanná vált, kompromisszummal álltak elő, amely legalábbis formálisan fenntarthatja Jugoszlávia területi integritását. Mivel az elszakadási törekvések, éppúgy, mint a kompromisszumra kényszerülés nemcsak Jugoszláviára jellemző, feltehető, hogy újfajta, vagy legalábbis e térségben szokatlan államforma van kialakulóban — a szuverén köztársaságok szövetsége. A hazai viták láttán nem kizárt, hogy hasonló megoldás felé vesz irányt a fejlődés másutt is, ahol több nemzet alkot államot. B. G. 1991. június 21., 19 óra 58 perc: Elmentek... (Képtávírón érkezett: CSTK) Kellemes beszélgetés kellemes emberekkel Egyetlen megoldás a tárgyilagosság Lapunknak nyilatkozik MiloS Éiak Mint arról lapunk szombati számában beszámoltunk, Milos Ziak, az államfő pozsonyi várbeli irodájának helyettes vezetője pénteken felkereste az Együttélés Központi Irodáját, s megbeszélést folytatott a mozgalom képviselőivel Előzőleg a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Független Magyar Kezdeményezés vezetőivel is találkozott. Az Együttélés vezérkarával folytatott eszmecsere után felkértük MiloS Ziakot, hogy nyilatkozzon megbeszéléseiről • Ziak úr, most, hogy már mindhárom párt képviselőivel találkozott, összegezné benyomásait? — Úgy érzem, sikerült betekintést nyernem mindhárom párt irányvonalába, ahogy abba is, hogy mi bennük a közös és mi az, ami eltér egymástól. Örömmel nyugtáztam, hogy számos kérdésben, így a legfontosabban, az államjogi elrendezés kérdésében mindhárom párt azonos álláspontot képvisel. Azonos módon gondolkodnak a Szlovák Köztársaság jövőjéről is. Ez a köztársaság mindhármuk számára a jogállam és a parlamentáris demokrácia elveire épülő nyitott társadalmat jelenti. Ezek azok a pontok, amelyekben tökéletes a nézetazonosság. Szó esett arról is, milyen lesz a kisebbségek helyzete az új allamjogi elrendezés keretein belül, illetve milyen elvárásaik, elképzeléseik vannak a jövőt illetően. Míg az FMK és az MKDM elsősorban az itteni magyarság elképzeléseit tolmácsolta, az Együttélés valamennyi szlovákiai kisebbség célkitűzéseit igyekszik magáévá tenni és együttesen képviselni. Azt hiszem, ez a probléma a közeljövőben napirendre kerül, amint sikerül megoldani az államjogi elrendezés kérdését. • Amikor az Együttélés képviselőivel ült le egy asztalhoz, nem érezte úgy, hogy ez lesz a legkeményebb dió? A szlovák közvélemény egy része ugyanis úgy tekint erre a mozgalomra, mint valami mumusra. — Valóban azt hittem, hogy itt kerül sor a legdrámaibb konfrontációra, azonban épp az ellenkezője történt. Nagyon kellemes beszélgetés volt, nagyon kellemes emberekkel, akik olyan elveket vallanak, amelyek tökéletes összhangban állnak a nyugat-európai civilizációs irápyzatokkal. Az Együttélés az FMK-hoz és az MKDM-hez hasonlóan nem kíván radikális ellenzékként fellépni, amelynek kizárólagos célja a kormány jelenlegi politikájának egyoldalú bírálata lenne. • Ön szerint mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az a negatív kép, amely a szlovák közvéleményben az Együttélésről — és jórészt az itteni magyarságról — kialakult, megváltozzon? — Az egész probléma gyökerét a tárgyilagosság, az érdembeli megközelítés hiányában látom. Ahogy az egyes politikai szubjektumok viszonya kerül szóba, azonnal érzelmiideológiai alapokra helyezkedünk. Ez az alapállás a 19. század politikai küzdelmeinek eszköztárából maradt ránk, és mindig az elkülönülést, mások kizárását, az ellenségkép kreálását szolgálta. Ugyanaz a probléma megoldhatatlannak tűnik, ha érzelmi, ideológiai szempontokból kiindulva közelítjük meg, és megoldhatónak, ha tárgyilagosan mérlegeljük. Ezt kellene valahogy megértetnünk az emberekkel. Persze, mondani ezt könnyű, megvalósítani annál nehezebb. Mert mindkét oldalon közrejátszik a félelem. Nem konkrét félelemről, hanem, hogy úgy mondjam, ideológiailag felfújt félelemről van szó. Olyan objektív információkra van szükség, amelyek segítik tárgyilagosan megvilágítani a problémák gyökerét. A probléma minden ideológiai és érzelmi szempontot félretéve, szigorú tárgyilagossággal kell kezelnünk — ez az egyetlen megoldás és kiút mindkét fél számára. —v— Alexander Dubéek nyilatkozata Ha Mária Terézia nem tud nyeregbe ülni „Örülök, hogy távoztak” „Mint az ország akármelyik más állampolgára, én is üdvözöltem, hógy az utolsó szovjet katona is elhagyta Csehszlovákia területét” — mondta a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának adott vasárnapi interjújában Alexander Dubcek, a Szövetségi Gyűlés elnöke, majd így folytatta: „Bizonyos mértékben elégtételt érzek, hogy katonai erőszakkal sem lehet elnyomni az embereknek a saját sorsukról való döntésre irányuló akaratát. A szovjet csapatok jelenlétével erősítették meg a militáns normalizációs politikát, amely nagy erkölcsi és anyagi károkat okozott, s hozzájárult attól a politikától való vazallusi függőség fentartásához, amelyet a nagyhatalom az országra erőszakolt. A gorbacsovi reformok tették lehetővé, hogy ismét rátérjünk a demokratikus változások útjára, s ennek nyomán szovjet csapatok kivonásáról való tárgyalásokra. A peresztrojkából eredő változások nélkül elképzelhetetlen volna a csapatkivonási szerződés megkötése. A Szovjetunió politikája döntött a szovjet egységek csehszlovákiai állomásoztatásáról és kivonásukról egyaránt. Ez utóbbit a globális szovjet katonai stratégiában végbement gyökeres változásnak tekintem.” A parlament elnöke a továbbiakban a kroméfízi alkotmány-előkészítő tanácskozásról beszélt. Úgy fogalmazott, hogy a találkozó két irányban lendítette elő az alaptörvény kidolgozását. Mindenekelőtt abban, hogy mindkét nemzeti tanács szerződést, nyilatkozatot dolgoz ki és ír alá a cseh és a szlovák nemzetnek egy közös államban való egymás mellett éléséről. Ezt a szerződést tartalmaznia kell az alkotmánynak, amelyet a Szövetségi Gyűlés hagy jóvá, a két tagköztársasági parlament pedig ratifikál. Alexander Dubéek végezetül a múlt héten a szlovákiai politikai pártok és mozgalmak vezetőivel folytatott megbeszéléseiről szólt. Mint mondta, csaknem az összes párt képviselőjével áttekintette a kroméfízi „csúcs” után kialakult helyzettel összefüggő kérdéseket. „A cseh és a szlovák nemzet együttéléséről alkotott elképzeléseimről már több ízben nyilatkoztam. Olyan elrendezés mellett szállók szikra, amely a két nemzet számára a legteljesebb fejlődést teszi lehetővé. De egyúttal előmozdítja az együttműködés elmélyülését és a kölcsönös megértést is.” Ünnepség látványosság nélkül Ugyancsak csalódhatott az a külföldi, aki azért jött el szombaton Pozsonyba, hogy megtekintse a Mária Terézia megkoronázásnak 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget. Még szerencse, hogy mi, itthoniak nem csalódtunk. Rég megszoktuk ugyanis, hogy a beígért dolgok nem egészen a várakozásunknak megfelelően sülnek el, sőt. így csak nosztalgiával vegyes csodálattal adózhattunk gondolatban a hajdani koronázások rendezőinek, akik bizonyára jobban látták el feladatukat kései utódaiknál. Pedig azok az utcák, ahol a koronázási menet elhaladt, akkor is ugyanolyan szűkek voltak, mint ma, azzal a csekély különbséggel, hogy például a Jezsuiták templomának környéke aligha lehetett feltúrva holmi csővezeték lerakása miatt. A szombati rendezés a fejetlenség és átgondolatlanság iskolapéldája volt. Mivel az épületeken elhelyezett falragaszok nem jelölték meg a ceremónia egyes stációit és pontos útvonalát, azok, akik a tumultus miatt nem tudtak lépést tartani a menettel, nem sokat láthattak. A lemara(Folytatás a 2. oldalon) íme Mária Terézia — 1991. június 22-én (CSTK-felvétel)
