Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)

1991-06-21 / 104. szám

1991. június 21. ÍT ÚJSÁG ) I Egy alapszervezeti keltető napjai Már húscsirkéket is kínálnak Nagy Vilma gondozó: „ Igyekszem lelkiismeretesen végezni a mun­kámat. “ (A szerző felvételei) Kisudvarnokon idestova har­minc évvel ezelőtt, harmincegyné­­hány - különféle jószág nevelésé­vel foglalkozó - helybéli lakos megalakította az apróállatte­­nyésztók alapszervezetét. A tag­létszám mára kilencvenegyre emelkedett. Az egyesület első el­nöke idősebb Kósa Árpád, a jelen­legi elnök édesapja volt. A szerve­zetnek csirkekeltetője is van. Csipetnyi múlt Az alapszervezet az egyesület közös pénzéből vásárolta az indu­láshoz szükséges felszerelést, berendezéseket. Kezdetben csa­ládi házaknál üzemeltek a gépek. Eleinte 3200 darab tojást keltettek ki egy idény alatt, most már jóval többet. A szervezet később megvásá­rolt a faluban egy elárvult portát. Az épületet átépítették, kicsit helyrepofozták, majd hozzáláttak a berendezések beszereléséhez. A tojást a Dunaszerdahelyi já­rásban vásárolják, persze kizáró­lag fajtiszta állománnyal rendelke­ző tenyésztőkkel kötnek szerző­dést. Két év tapasztalatai A keltető munkáját Lovas Ist­ván irányítja, immár harmadik esztendeje.- Ezerkilencszáznyolcvanki­­lencben 11 alapszervezet törzsál­lománnyal rendelkező 30 tagjától 87 065 tojást vettünk át - mondja a fiatalember -, ebből 7104 meg­­termékenyítetlen darabot vissza­adtunk a tenyésztőknek, a felvá­sárolt tojások 91,8 százaléka volt fias. A két Bios keltetógép kapacitá­sa 10 ezer tojás, a kelési átlag 5,1 százalékkal volt jobb az előző évi­nél. Az esetleges áramkimaradás első ízben nem okozott tetemes kárt, ugyanis a gondozók áram­szünet esetén póttelepre kapcsol­hatták a gépeket. A tervet a keltető mégsem tud­ta teljesíteni. A tojóhibridek iránt vészesen megcsappant a keres­let. Előfordult például, hogy csak a kikelés után két héttel sikerült vevőt találni a kis jószágokra. így az árakból is le kellett faragni. Tavaly már javult a helyzet,' holott több termelő sem teljesítet­te maradéktalanul a szerződés­ben vállalt tojásleadási kötelezett­ségét. Az eladási tervet, minimális elhullás mellett, 13 344 darabbal túl is teljesítették. A brojlerok a legkelendőbbek Ez ideig az idény általában feb­ruártól május végéig tartott. Most némiképp változott az üzemelés rendje. Ebben az évben január derekán indult a keltetés, s előre­láthatóan június végén fejeződik be. A keltető néhány hete már TETRA-hibrid húscsirkéket is kí­nál megvételre. A tojások Ma­gyarországról, a bábolnai Mező­gazdasági Kombinátból származ­nak, s egy külkereskedelmi cég szállítja Kisudvarnokra. A Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége kisudvarnoki alap­szervezetének csirkekeltetóje egyike az ország, alapszervezet kötelékében működő legnagyobb keltetőinek. Postai utánvéttel leg­kevesebb 50 darabot küldenek az érdeklődőknek. Megrendelést le­vélben és telefonon is elfogadnak. Egyébként - állományfrissités céljából - 600 csirkét Cseh­országból is vásároltak. A fajtavá­laszték bővítését és a minőség növelését elsődleges feladatuk­nak tekintik. Az egyesület életéből Az alapszervezet tagjai közül a legtöbben fajtatiszta birkákat, nyulakat, tyúkokat és galambokat tenyésztenek. Az idén ősszel sze­retnék megrendezni a faluban a IX. csallóközi galamb- és a járá­si apróállat-kiállítást. A galambászok az elmúlt évek során figyelemre méltó sikereket értek el a szlovákiai és az orszá­gos kiállításokon.- Az első találkozóra - tudtam meg Seregy Ferenctől, az alap­szervezet alelnökétől - még 1978 őszén került sor. Mintegy másfél­száz galambon kívül többek kö­zött vagy 60 nyulat és 12 akvári­umban szebbnél szebb halakat is láthattak az érdeklődők. A nyolca­dik csallóközi galambkiállításon és járási apróállat-bemutatóra már az egész országból érkeztek te­nyésztők. Az idén megközelítőleg 700 galambra számítanak. ZOLCZER LÁSZLÓ Hosszabb kutatás után 1990- ben befejeződött az az elem­ző munka, melynek célja a különböző nemzetközi gazdasági szervezetek és az azokhoz tartozó országok környezetvédelmi politikájá­nak összehasonlítása, illetve -a hasz­nosítható tapasztalatok feltárása volt. Ma már nyilvánvaló, hogy a régi, szakterületekre tagozódott környezet­­védelem helyett átfogó, egységes alapelveken nyugvó, nemzetközi vo­natkozású környezetgazdálkodási po­litikára és programra van szükség. A tőkés országok környezetvédelmi politikájának alapelve: „aki szennyez, az fizet“. Az EGK környezetvédelmi politikája hangsúlyozza, hogy a ha­gyományos eszközök - határozatok,, javaslatok, - hatékonysága egyre je­lentéktelenebb. A legfontosabb kérdé­sekben ezért jogszabályokat, direktí­vákat fogadtak el, amelyek a nyolcva­nas években a károsodás korlátozása helyett már a megelőzést helyezték előtérbe. A kelet-európai országokban a kör­nyezetvédelem szempontjából is problémát jelent a közepesen vagy gyengén fejlett gazdaság. Megnehezí­ti a korszerű környezetvédelmet, a ter­mészeti erőforrások kímélését. A szű­kös fejlesztési források miatt a köz­ponti irányítás az újraelosztás során kénytelen sorrendet megállapítani, mi­közben a termelő beruházások az úgynevezett nem termelőekkel (infra­struktúra, környezetvédelem stb.) szemben elsőbbséget élveznek. Néhány nemzetközi tekintélyű kör­nyezetvédő szerint nem igaz, hogy csak a „gazdag" társadalmak élhet­nek tiszta, egészséges környezetben. Sokan tévesen úgy vélik: a környezet­védelem egyfajta többletkiadást jelent, s hogy a környezetszennyező életfor­ma sokkal olcsóbb. A környezetvéde­lem azonban nem a gazdagok luxusa, jókora megtakarítást jelent a társada­lomnak. A „World Resources 1986“ című könyv adatai szerint az egy dollár nemzeti össztermelésre eső energia­­fogyasztás, illetve az erre eső kén­dioxid-kibocsátás az egyes országok­ban a következőképen alakul: ország megajoule gramm Svédország 8,6 4 Japán 9,71 4 NSZK 11,8 5 USA 19,3 7 Csehszlovákia 30,1 40 Szovjetunió 32,3 19 Magyarország 49,5 31 A számokból is látható, hogy a taka­rékos társadalmak kevésbé szennye­zik a környezetüket. Ha Csehszlová­kia elérné a nyugat-európai országok takarékossági szintjét, ez nemcsak a környezetszennyezést, hanem az Brazília, amely 35 évvel ezelőtt a gyilkos méheket rászabadította Amerikára, most még veszélyesebb lények, a gyilkos afrikai krokodilok el­terjedésével fenyegeti a földrészt. Egy brit-brazil házaspár 95 nőstény és 15 hím nílusi krokodilt telepített 1989-ben egy dél-brazíliai farmra, hogy fogság­ban tenyéssze őket, és bőrüket külföl­dön értékesítse. Környezetvédők és tudósok szerint csak idő kérdése, s a krokodilok elsza­badulnak a farmról. Ha ez bekövetke­zik, a déli Rio Grande do Sul tarto­mány tavai, mocsarai és folyóvizei ideális tenyészhelyül szolgálhatnak számukra - mondják a szakértők. A gyorsan szaporodó óriáshüllők elá­rasztják Latin-Amerika dzsungeléit, fe­lülkerekednek a helyi fajokon és felbo­rítják a kontinens ökológiai egyensú­lyát. Az egy tonna súlyúra és 6,5 méter hosszúra is megnövő nílusi kro­kodilok már azzal tönkretehetik a vi­dék állatvilágát, hogy a helyi fajok számára ismeretlen betegségeket ter­jesztenek el. Dél-Amerika hét kajmán­fajtája kipusztulhat, mert képtelen lesz megküzdeni a táplálékért a nagyobb, agresszívebb afrikai krokodilokkal. A tenyésztöudvarból, egy homok­dombból és mesterséges lagúnából 5 energiaimport kiadásait is jelentős mértékben csökkentené. A lakások­ban például csupán egyetlen termo­sztát kellene ahhoz, hogy a lakó ne az ablaknyitással szabályozza a szoba hőmérsékletét. A világítás energiakölt­ségét is egyötödére csökkenthetnénk, ha a Tungsram vállalat Globolux villanyógőjét használnánk. Még akkor is jobban járna az ország, ha az állam ingyen adná ezeket a termosztátokat és villanyégőket, mintha ezt a pénzt újabb, valutaigényes, szennyező erő­művekbe fektetné. A nemzetközi környezetvédelmi po­litika és a technológiák hasznosítható­ságának alapvető feltétele a társadal­mi és a gazdasági szerkezet, valamint az irányítási és érdekeltségi rendszer olyan átalakítása, melyben a nyugaton bevált módszerek jól alkalmazhatók. A hagyományos és leszűkítve értel­mezett környezetvédelem fogalma és tartalma helyett a környezetgazdálko­dás gyakorlatát kell elfogadtani, illet­ve megvalósítani. A nemzeti környezetvédelmi politika kialakítása és korszerűsítése során célszerű a Környezetvédelmi Világ­stratégia irányelveit figyelembe venni, mégpedig a következők alapján:- a környezetpolitika szervesen épül­jön be az általános és gazdaságpoliti­kába;- tegye lehetővé a'környezet állapotá­ra vonatkozó összes információhoz való hozzájárulást;- országos és nemzetközi szinten ha­tékony együttműködést valósítson meg. A jogi és adminisztratív szabályo­zás korszerűsítéséhez alapul szolgál­hat az EGK direktívákra vonatkozó gyakorlata, amely szerint csak a vég­célt szabják meg kötelezően, az egyes országok maguk határozhatják meg azokat az eszközöket, amelyekkel ezt szeretnék elérni. Csehszlovákia a világ legtisztább országai közé tartozhatna, ha iskolái­ban kötelező tantárggyá tennék a kör­nyezetvédelmet, tanítanák az energia­takarékosságot és az anyagok újrafel­használását. Az ezzel kapcsolatos anyagi befektetés (megfelelő szak­könyvek kiadása és a tanárok átkép­zése) csupán elenyésző ahhoz a ha­szonhoz képest, amit egy tájékozott és a környezetvédelmet szem előtt tartó új generáció jelentene. Összevetve a téma nemzetközi ta­pasztalatait a hazai tendenciákkal, megállapítható, hogy hazánk környe­zetvédelmi politikája, szakmai-elméleti vonatkozásaiban korszerű, ugyanak­kor a gyakorlat - a megvalósítás - te­rén magán viseli mindazokat a korláto­kat, amelyek társadalmi-gazdasági berendezkedésünk, gazdasági nehéz­ségeink következményei. Feldolgozta: KOCSMÁROS LÁSZLÓ álló krokodilfarmot betonfalú, erős fa­rácsokkal lezárt medencében tartják. A tulajdonosok szerint egyszerűen le­hetetlen, hogy innen akár egyetlen állat is kiszabaduljon. Ez azonban nem nyugtatja meg a környezetvédő­ket, akik szerint a kockázat igen nagy, különös tekintettel arra, hogy a farmon évente 4800 krokodilt keltetnek - elég egy figyelmetlen őr vagy egy tolvaj, s máris itt a katasztrófa. A krokodiltenyésztőkhöz hasonlóan fogadkozott az a Sao Paulo-i méhész is, aki 1956-ban 70 afrikai gyilkos méhet hozott be az országba. A mé­hek azonban elszabadultak, és meg­kezdték vándorlásukat észak felé. A múlt év őszéig csaknem ezer em­bert öltek meg és Mexikóból átjutottak Texasba. Brazil szakemberek szerint az esetleg kiszabaduló krokodilok is hasonló útvonalat választanának: északnyugat felé vándorolnának, Bra­zília középső részén és Bolívián át, átkelnének az Amazonas-medencén, elterjednének Közép-Amerikában, és eljutnának egészen Texas déli ré­széig. S mindez azért, mert 1989-ben egy alacsony beosztású brazil tisztvi­selő, szakemberek megkérdezése nélkül, tudatlanul kiadott egy import­­engedélyt ... (új Magyarország) A környezetvédelem nemcsak pénzkérdés Fizessenek a szennyezők Gyilkos méhek után krokodilok Hodossy Ilona már 11 éve dolgozik a keltetőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom