Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-03 / 88. szám
1991. június 3. Agrárvilág 3 Nálunk a sárgát szeretik A legtöbb kertben eredményesen termeszthetjük a babot. A szélsőségesen rossz futóhomokot és a nagyon kötött agyagtalajt kivéve mindenütt megterem. Természetesen a humuszban gazdag vályogtalajon nagyobb termést, jobb minőséget ad, és kevésbé szálkásodik. Rövid tenyészideje miatt április végétől egészen július elejéig vethető. Az ennél később vetett bab termésének beérése bizonytalan. Kitűnő másodvetemény; előtte fejessalátát, hónapos retket, korai káposztát, spenótot, korai burgonyát, de még borsót is termeszthetünk. Két típusát termesztjük, az úgynevezett karásbabot, amit támrendszerre futtatunk, valamint bokorbabot. Gyakran halljuk azt, hogy a zöldhüvelyű fajták szálkásabbak - ennek semmi alapja nincs. Tény, hogy a hazai fogyasztók körében a sárga babfajták kedveltebbek. A bokor fajtákat 35-40 cm-es sor- és 4-5 cm-es tőtávolságra (kötött talajon 3-4 cm, laza talajon 4-5 cm mélyre) vessük. A karós babot egymástól 50-60 cm távolságra leszúrt, felül összekötött, 150-170 cm hosszú karó mellé helyezzük. A karós fajták általában igényesek, jobban szeretik a párás, nedves környezetet. (K-z) Búzát minden formában A búzát és a belőle készített termékeket nem értékeljük eléggé. A kenyér fontosságát nem kell hangsúlyozni, de a búza többet kínál ennél. A gríz főként a kisgyermekek eledele, ám a felnőttek is szívesen fogyasztják. A korpa, mint az őrlés mellékterméke, segíti a jó bélműködést. A búzacsíra és olaja ásványi anyagokban gazdag. Tartalmaz ként, foszfort, vasat, cinket, káliumot, valamint E-vitamint, mely az anyagcsere szabályozásához szükséges. Kedvezően hat az izmokra, kötőszövetekre és az idegrendszer teljesítőképességére. Ehhez járul hozzá a búza B- vitamin tartalma is. A búzapehelycsíra, -korpa keverék tejjel vagy kefirrel, kevés mézzel ízesítve, napi ásványianyag- és vitaminellátásunkhoz járul hozzá. (K. sz.) GATT - k> f rá I at Az Európai Közösségek protekcionista importkorlátozásaival veszélyt jelenthet a méltányos világkereskedelemre - olvasható a GATT EGK-ról készített jelentésében. A világkereskedelmet szabályozó szervezet jelentésében félszáz olyan kereskedelmi szerződést említ, amely korlátozza a közös piaci importot, egyebek között a textíliák, a gépkocsik, az acél, az elektronika terén, gyakran versenyképes külső gyártókkal szemben. A jelentés bírálja az EGK agrárpolitikáját is, mondván, az torzítja a versenyt, s aránytalanul nagy terhet ró a közösség alacsony jövedelmű polgáraira. A GATT megjegyzi, hogy az EGK nem az egyetlen tömörülés, amelynek ilyen hibái vannak, ám mivel a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja, különleges felelősség terheli a méltányos nemzetközi kereskedelemért. A GATT- jelentés mindazonáltal megjegyzi: nincs bizonyíték arra, hogy az 1992-re tervezett EGK integrációmélyítés a protekcionizmus erősödésével járna. (Mm.) Kanada gabonatermése nőtt Kanada gabonatermése a hét legfontosabb gabonaféléből 1990-ben 57,1 millió tonna, ami az 1989-es termést 13, a tízéves átlagtermést pedig 14 százalékkal haladja meg - derült ki a legutóbbi kanadai statisztikai jelentésből. Búzából a tavalyelőttitől 17 százalékkal több, mint egy 28,6 millió tonna van, ami sok éve a második legnagyobb termésnek számít. Ezen belül a tavaszi búzatermés 21 százalékkal haladja meg az 1989. évit, a durumbúza azonban 4 százalékkal kevesebb. A tavaíyi kanadai olajosmagtermés a tavalyelőttihez képest 13 százalékkal nőtt, mintegy 5,4 millió tonnára becsülik. Ezen belül lenmagból 76 százalékkal több, 876 000 tonna van. A szójababtermés 3 százalékkal, 1,3 millió tonnára nőtt. * (F. n.) ( ÚJSÁG ) I 5 A kitelepítés hiteles története ^ és -------------------------------------------------------------------A magyar-csehszlovák lakosságcsere - dióhéjban lrta: dr- Szabó Károly | Bevezető gondolatok az írás elé Szabó Károly bemutatása rendhagyó. Annak ellenére, hogy neve bizonyára ismeretlenül cseng a lap fiatal olvasói előtt, ezrek ismerték őt jól azok közül, akik negyven évvel ezelőtt részesei voltak a szlovák-magyar lakosságcserének. Szabó Károly 1917. január elsején született Pozsonyban. Alapiskoláit már a kisebbségi sorsban kezdi, de a Komensky Egyetem joghallgatójaként1 éli át a visszacsatolás időszakát Dunaszerdahelyen. A pozsonyi magyar értelmiség szétszóródásával párhuzamosan jogi tanulmányait Szegeden fejezi be. A háború kitörése után nemsokára világossá válik számára a ,,magyar tragédia“ és annak jövőbeni következményei is. Tudatosan választva tér vissza a Felvidékre Érsekújváron helyezkedik el vármegyei közigazgatási gyakornokként. Itt éli át a háború befejezését és a potsdami konferenciát, a szlovákiai magyarság sorsának megpecsételödését. 1946-tól 1947-ig a Pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatal tisztviselője, majd a lakosságcsere megindulásakor a Magyar Áttelepitési Kormány - bizottság kirendeltségének helyettes vezetőjeként, majd 1947. szeptember . 1-tól meghatalmazott helyettesként a kitelepítés irányítására kap megbízatást. Mennyiségileg nézve is hatalmas munkát végez, nem számítva bele ebbe azt, hogy szinte minden kitelepítendő sorsával személyesen ismerkedik, foglalkozik, azt sem, mennyire szívügyének tekintette hon' fitársai mostoha sorsát. Végig kiveszi részét a lakosságcsere-egyezmény bonyolult jogi formáinak, módozatainak kialakításából. Ebben a munkában együttműködik az egykori Felvidék legjelentősebb jogászaiból összetevődő munkabizottsággal. Nekik köszönhető tulajdonképpen az, hogy a ,,vert" helyzetben a „győztes" Csehszlovákiával szemben tárgyalópartnerként kiálló Magyarországnak sikerült a lakosságcsere-egyezményben - mentve a menthetőt - egy, az adott korszakban optimálisnak nevezhető egyezmény kivívása. Ez bizonyos mértékig hozzájárult a háború utáni Csehszlovákiában elszabadult nacionalista-soviniszta érzelmeknek - melyek jelentős mértékben a politikai hatalomban is teret kaptak - kordában tartásához, visszaszorításához. A lakosságcsere befejeztével Szabó Károly is Magyarországra telepedett a szlovákiai magyar értelmiség nagy részével együtt. Visszavonulva a közéleti, politikai tevékenységtől, tervosztályvezetőként dolgozik egy falemezgyárban, majd a Faipari Kutatóintézetben főosztályt vezet. 1975-ben a műszaki tudományok kandidátusa lesz, majd rá egy évre címzetes egyetemi tanárrá nevezik ki. Az áttelepült Felvidéki értelmiségiek összejövetelein rendszeresen próbálta barátait (Jócsik Lajost, Szalatnai Rezsőt stb.) rávenni a lakosságcsere történetének megírására. Ám ók többnyire a körülményekre hivatkozva „nem tartották időszerűnek“ a gondolatot. Tény, hogy főleg az ötvenes években a politikai rendőrség minden esetben közbelépett, ha az áttelepültek egymás közt bármilyen közösségi tevékenységet kezdeményeztek. Végül a munka java része, az utókor számára történt jeladás magára Szabó Károlyra maradt, aki mint többször elmondta, önmagát sem íróembernek, sem történésznek nem tartja. Ő az viszont, aki szinte lépésről lépésre ismerte az események folyását, és ö rendelkezett a legtöbb dokumentummal, hisz maga mentette át Magyarországra a meghatalmazotti hivatal iratanyagát. Ezen tényezőknek köszönhetően készült el a lakosságkeret máig leghitelesebb története 56 ív terjedelemben - mostanáig kiadásra várva- a szlovákiai magyarság sorsának páratlanul értékes dokumentumaként. A munka végeztével párhuzamosan Szabó Károly állandó éber figyelemmel kísérte a témával kapcsolatos történelmi szakirodalmat. Megjegyzéseit, kritikáit, a pontatlanság helyesbítését azonban, egy kivételtől eltekintve (Valóság, 1982/10) sosem volt hajtandó közzétenni nyomtatásban a magyarországi sajtó. Mindez azonban nem vette el Károly bácsi munkakedvét. Tudta, hogy az utókornak szüksége van a történelmi valóság helyes ismeretére, sorra írja kéziratait a szlovákiai magyarság második világháború utáni tragikus időszakáról, pótolhatatlan munkát végezve ezzel a magyar történetírás számára. Az alábbiakban a lakosságcsere történetének valóban dióhéjnyi összefoglalóját tesszük közzé, bízva abban, hogy a jelen publikáció is sürgető érv lesz a lakosságcsere kéziratban levő történetének kiadásához. Jelentsenek-e bevezető sorok egyúttal tisztelgést is Szabó Károly élete és tevékenysége előtt. MOLNÁR IMRE A második világháború utolsó éveiben a csehszlovák emigráció azt a célt tűzte ki, hogy a második Csehszlovák Köztársaságot nemzeti államként szervezi újjá. Céljai eléréséhez a nagyhatalmakon kívül 1944 őszén egy új, hazai szlovák politikai erőt is meg kellett nyernie: a besztercebányai felkelés szervezőit és vezetőit, a Szlovák Nemzeti Frontot, illetve annak vezető erejét, Szlovákia Kommunista Pártját, mely ekkor még nem számolt a magyarok és a németek kitelepítésével. (Gustáv Husák: Svedectvo o Slovenskom riárodnom povstaní. 280. oldal. Nakladatel'stvo Pravda, Bratislava, 1975.) Sót! Karol Smidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke moszkvai tárgyalásai során - 1944 őszén - a magyarokról így nyilatkozott: szemben a németekkel, a magyarok rendesen viselkedtek, többségükben demokraták, de sokan baloldali orientációjúak. (Nővé slovo, Bratislava, 1969.V. 1.) Ennek ellenére 1945 telén már elfogadták az emigráció álláspontját. Gustáv Husák Szlovákia Kommunista Pártjának 1945. február 28-án megtartott konferenciáján ezt így indokolta: a szlovák parasztok és munkások, akiket a gazdag déli területekről kiszorítottak és felűztek a hegyi zugokba, meg kell, hogy kapják ezt az ősi szlovák területet, hogy megfelelő életet élhessenek. (Svedectvo, 629. o.) így Moszkvában 1945. március 22- én az új kormányprogramot tárgyaló értekezleten a nemzeti kérdésben már egységes volt az álláspont. A kormányprogram-tervezetet a CSKP terjesztette elő. Ez 16 fejezetből állott, tizenegyet Klement Gottwald, hármat Václav Kopecky, egyet Zdenék Nejedly, egyet pedig Adolf Procházka és Ludvik Svoboda szövegezett (Andrej Kovác: Kosicky vládny program. Slovenské pedagogické nakladatel'stvo, Bratislava, 1977. 28. o.) A magyar jövendő jogállását érintő Vili. és XV. fejezetet vita nélkül elfogadták, s így semmi akadálya nem volt annak, hogy Kassán, Csehszlovákia akkori ideiglenes fővárosában 1945. április 5-én kihirdessék. A kassai kormányprogram Vili. fejezete kimondotta, hogy minden magyar elveszti csehszlovák állampolgárságát, kivéve azokat, akik aktívan harcoltak a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért. A XV. fejezet pedig a magyar középiskolák bezárását vette programba. A kassai kormányprogramot a szlovákiai magyarság megdöbbenéssel fogadta. Különösen Pozsonyban volt nagy a megrendülés. Hogy tegyenek ellene, a 4/1944. számú SZNT rendelet értelmében feloszlatott Magyar Párt helyi vezetői, a volt pozsonyi magyar sajtó baloldali képviselői, élükön Szalatnai Rezsővel, megalakították a Pozsonyi Magyar Végrehajtó Bizottságot, mely 1945. április 13-án a pozsonyi Nemzeti Bizottságnál írásban tiltakozott a magyarokkal szemben kilátásba helyezett intézkedések ellen, tiltakoztak, hogy a magyarokat ugyanolyan elbánásban részesítsék, mint a németeket vagy a Hlinka gárda tagjait. Majd 1945. április 19-én a csehszlovák kormányhoz, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz benyújtották „Emlékirat"-ukat, melyben azt bizonyítják, hogy a szlovákiai magyarok az „önálló" Szlovák Államban nem működtek együtt a németekkel, a szlovák fasisztákkal. A szlovákiai magyarok pártja a Magyar Párt, az egyetlen antifasiszta párt volt. A szlovák parlament egyetlen ellenzéki pártja. Sajtója pedig az antifasizmus adekvát példája. Tagjai közül sokan fogságot szenvedtek lllaván! Az üldözött cseheknek, zsidóknak mindenkor segítettek. Ezeket méltányolva igazságos elbánást kérnek! Az emlékiratot Szalatnai Rezső és dr. Czibók János személyesen kívánták átnyújtani dr. Husák povereniknek (megbízott), aki azonban nem fogadta őket. De választ sem kaptak soha. Megkezdődött a szlovákiai magyarok üldözése. A magyar városok értelmiségének zömét internáló táborokba gyűjtötték, sokakat kényszerrel kiköltöztettek lakásaikból, gyalogmenetben hajtották a magyar határra, ahol természetesen gém fogadták be őket. (Ennek ellenére többen átjutottak.) Napokig kellett vesztegelnük a határon, amíg hazatérhettek otthonaikba, ha azokat még el nem foglalták. Sok helyen falragaszokon tiltották meg a magyar beszédet, az ipartestületek felhívták tagjaikat, hogy vevőiket nem szolgálhatják ki magyarul. Több helyen betiltották a magyar istentiszteleteket is. A legnagyobb magyarellenes akcióra Pozsonyban került sor. Az akciónak Pozsony város magyar lakosságának 90 százaléka áldozatul esett. 1945. május 5-én a magyarok lakásaiba szlovák katonák törtek be A csomagolásra fél órát adtak, majd irány a Kórház és a Lazaret utca sarkán álló rendőrségi épület. Itt már kattogtak az írógépek. Az előre elkészített sokszorosított végzésekre csak a családfő és családtagjai nevét kellett rágépelni, és már indították az 50-100 fős csoportokat, hogy a Duna-hídon áthatjsák őket Ligetfalura, ahol csak az 1918 előtti házakban szállásolhatták magukat el. A kényszerkiköltözést az államvédelemröl szóló 131/1936. számú törvény 37. [Paragrafusára hivatkozva indokolták. Ez kimondotta, hogy a Belügyminisztérium és az alája rendelt hivatalok kötelesek őrködni afelett, hogy az állam biztonsága veszélyeztetve ne legyen, s elhárítsanak az útból minden veszedelmet. Az indoklás abszurd. A magyarok nem veszélyeztethették a katonai akciók sikerét. A szovjet hadsereg ez időben már Berlinben volt (A belügyi megbízott ez idő szerint Gustáv Husák volt.) (Holnapi számunkban folytatjuk)
