Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-11 / 69. szám
1991. május 11. 4 K ÚJSÁG ) Ami a tankönyvekből kimaradt Történelmi lecke mindenkinek A közelmúltban a rozsnyói és dernői alapiskola tanuló ellátogattak Egerbe, hogy a helyszínen vegyenek történelmi leckét, Gárdonyi Géza híres regényét - az EGRI CSILLAGOKat - valósághűbben átélendő. Én is velük tartottam kísérőként. ' A várkerti séta során a kíváncsiskodó-ámuldozó gyerekek nyelve alól olyan kérdések bugyogtak felszínre, amelyekre még az idegenvezető sem tudott kimerítő és kielégítő választ adni. „Hol született Dobó István, Eger hős védője; hol temették el, s vajon hol nyugossza örök álmát?“ „Mi rejlik Gárdonyi Géza furcsa sírfelirata mögött: -CSAK A TESTE«?”... Az alábbiakban eme kérdésekre a helyszínen elhangzó szűkszavú magyarázatokat szeretném kiegészíteni olyan (irodalom) történeti adalékokkal, amelyek kimaradtak az iskolai tankönyvekből. A rejtélyes katakomba Dobó István - az útikönyvek szerint - Nagykapos mellett, az ősi Ungmegye déli határán, közel a Latorca folyóhoz fekvő Dobóruszkán látta meg a napvilágot. Fulajtár Béni bácsi, kurrátor-sekrestyés elbeszélése alapján ez a település hajdan a Pánk nemzetségből származó Dobó család tulajdona volt. A falu legnagyobb nevezetessége, hogy ősrégi templomának szent falai alatt nyugosznak Dobó Istvánnak porai, s itt van elhelyezve a magyar nemzet nagy fiának vörös márványból faragott drága síremléke. Arra nincs hiteles feljegyzés, hogy mikor épült a szent kereszt felmagasztalását hirdető régi templom, azonban valószínűleg még az Árpád-korból való. A templom hajóját - egy már befalazott oldalajtó felett talált felírás szerint - a Dobó család emeltette a XVI. század folyamán. Feltehetően ebből az időből származik az a gyönyörű kőoltár (egy darab kőből remek művészettel kifaragott feszület és oltárasztal), amelyhez foghatót alig találni az országban... 1572-ben halt meg szerednyei várában a törökverő Dobó István, akinek hős harcokban kifáradt tetemét családi birtokán, a templom alatti sírboltban helyezték nyugalomra. A történelmi hagyományon kívül az a remek alkotásé vörös márványból készült síremlék is ezt bizonyítja, amit 1601-ben emeltetett a nagynevű sírja fölé fia. Dobó Ferenc, s amely síremlék ma is féltve őrzött kincse, drága ereklyéje a templomnak. A síremlék eredetileg négyszögletes tumba, vagyis ravatal alakú volt, s a régi templom oldalfülkéjében lett elhelyezve. A tumbának mind a négy oldalán márványba vésett felírások és faragott díszítések láthatók. A síremlék főhomlokzatán a következő latin szöveg olvasható - magyarra fordítva: Itt fedi sírja Dobó Istvánt, ki az egri falaktól Visszaverő hajdan sok ezernyi hadát a töröknek, S ellenségei felett ülvén kitűnő diadalmat Véle Magyarhon veszedelmét messze elűzte. A tumba felett, mint fedőlap, egy négyszögletes márványtábla volt Dobó István életnagyságú relief szobrával. Nagy sajnálkozással kell megállapítanunk a tényt, hogy ezt a ritka történelmi műemléket, nem tudni mikor és mi okból, de mindenesetre kíméletlen kegyeletsértéssel széjjelszedték. A tumba fedőlapját Dobó szobrával a templom külső oldalán egy fülkébe falazva helyezték el, a négy oldallapból pedig (a mai napig is fennálló) két mellékoltárt készítettek. A kegyeletsértésnek további folytatásaként 1833-ban Pyrker egri érsek kívánságára, de a falusiak tiltakozása mellett, a tumba fedőlapját Dobó István szobrával (a szájhagyomány szerint éjnek idején) Egerbe vitték, s az egri várkápolnában helyezték el... Minthogy a tumba többször is változtatta helyét a templomban, nem lehet egész határozottan megállapítani, hogy a szentély mely részében vannak a hős hamvai. 1848-ban egy 80 éven felüli aggastyán azt beszélte az időszerinti plébánosnak Szabó Kristófnak, hogy jól emlékezik arra az időre, amikor több előkelő egyházi és világi férfiú jelenlétében egy ólomkoporsót emeltek ki a templom szentélye alatt lévő üregből, s ebben különféle drágaságok találtattak. Ezekből, a templom használatára ezüst ámpolnák, lámpák, füstölők stb. készültek, melyek értéke később a francia háború költségeire fordíttatott. A hitelesnek tartott elbeszélés szerint valószínűnek kell tartanunk, hogy a sírbolt a régi főoltár alatt találandó. Amikor 1914 tavaszán a bővített templom alapjainak ásása s részben a régi falak bontása megkezdődött- azon terv és óhaj merült fel, hogy felkutatják Dobó István hamvait. A tervet végrehajtandó, 1914. július 21-én dr. Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója dr. Gasparetz Géza archeológus kíséretében leutazott Dobóruszkára, akik több napon át végezték a kutatást. Azonban mielőtt még az befejezést nyert volna, rájuk szakadt a világháború istenítélete. A kutatás folytatását békésebb időkre halasztották... Ugyanebben az időben és ezzel kapcsolatban indult meg a másik nagyszabású mozgalom is, hogy Dobóruszka visszaszerezze Egerből drága kincsét, s Dobó István sírja felett az eredeti szerkezet szerint visszaállítsa a művészi síremléket. Ungvármegye képviselete Dobóruszka kérelmére felterjesztést intézett Heves vármegyéhez, Eger városához, s az egri érsekhez - erélyesen követelve az „emlékek“ visszaadását. Egerben meglehetős izgatottságot keltett Ungmegye követelése. Erős hírlapi vitát indítottak a mai napig tisztázatlan kér(d)és körül, azaz: hogyan került a Dobó-emlék Egerbe, s kit illet meg a műemlékrészlet. Pozitív eredménye nem lett a „mozgalomnak". Eger városa a vármegyéhez intézett válasziratában tiltakozott a vád ellen. Sőt, hogy a jogos követelés ügyét más mederbe terelje- még Dobó hamvait is Eger részére követelte „vissza“... Ezzel - egyelőre- vége szakadt a pereskedésnek. Eddig szólt Béni bácsi történelmi lecke-meséje. A misztikus Gárdonyi Ha feltesszük ma a kérdést: ki volt Gárdonyi Géza, ugyancsak általános választ kapunk, amely csupán a hivatalos irodalompolitika véleményét tükrözi. Igazi arculata sajnos kevéssé ismert a mai olvasók előtt. Ki volt ő tulajdonképpen? „Gyermeteg" gyermekíró, népszerű novellista, önfeláldozó néptanító, asztaltáncoltató spiritiszta, megrögzött nőgyűlölő? Avagy kíváncsi újságíró, talán egy önmagába forduló bölcselkedő, aki kora szellemi szintjét messze meghaladva olyan mélységeket járt meg, melyet társai közül nagyon kevesen? Ki volt az „egri remete“ valójában? Fantaszta, álmodozó, vagy titkokat sejtő, életrejtélyt megfejteni akaró ember? Vajon mi az oka annak, ha manapság az iskolában szóba kerül Gárdonyi, szinte kizárólag az Egri Csillagok kapcsán említik? Sajnos a materialista tanoktól megfertőzött légkörben, a súlyos nyomásként elménkre nehezedő, erőltetett mechanikus világnézetben nincs helye a szabadon filozofáló, magát örök léleknek tekintő, istenkutató Gárdonyinak ... Vajon mi késztet egy írót arra, hogy titkosírásba temesse gondolatait?... Gárdonyi halálos ágyán elutasította ugyan az utolsó kenetet, mondván: „az Isten az én szívemben lakik“ - de éppen ezzel bizonyította mély hitét, amely nem tradíciónál rituációkon és dogmákon, hanem lelki megvalósításon alapul. Nagy regényeinek sorát az Egri csil-4 lagok nyitja meg, majd nemsokkal ezután, 1901-ben megjelenik A láthatatlan ember, amelyben „teljes fegyverzetben“ áll előttünk, ízelítőt adván a keleti filozófiák ihlette gondolatok bő tárházából. Gárdonyi a Láthatatlan embert tartotta a „legkedvesebb“, az Isten rabjait pedig a „legszebb“ regényének. Az elsőt az ifjúsági művek közé süllyesztette az utókor, elhallgatván szellemi értékeit, -de az utóbbit sem értetette meg igazán. Számára az ember nem csont-vér valóság, „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ö az arca mögött van. Láthatatlan,“ - írja. Egész életművében őt, a láthatatlan embert próbálja érzékelhetővé tenni. Érdekes módon ez az énkutatás, az önmegvalósítás utáni intenzív vágy alapkövét adja az ó-ind vagy védikus filozófiai rendszernek, amelynek forrásmunkáiról, a különféle Upanisadokról, Puránákról, a Rg-védákról, a Mahábháratáról, valamint a rendkívül gyorsan népszerűvé vált Bhagavadgítáról készült német és angol fordítások őrá is tagadhatatlanul nagy hatással voltak. Ihletet, inspirációt merített az óind bölcseleti művekből, s azok tanításának sarkköve, a lélekvándorlás, valamint az ún. karma-törvény, életfelfogása szerves részévé vált. A védikus irodalom tana Petőfi (Halhatatlan lélek), Arany (Honnan és hová?) és Madách mellett Gárdonyiban hagyott legmélyebb nyomot, mint ahogy erre Titkosnaplójának 1920-as feljegyzéséből is fény derül: „Június végén, július első napjaiban kezdtem megérteni a Védánta-filozófiát, s ez az én negyedik forradalmam. (...) Előbb is olvasgattam már, de ném értettem, ..., hogy a keresztény vallásnál tökéletesebb.“ Gárdonyira a védikus eszmék igen meggyőzően hatottak, azonosult velük, s életfilozófiájának szerves részévé váltak. A védikus filozófia szerint jelen testünk és helyzetünk is előző életünk eredménye. A védikus filozófia szerint -az emberi életben meg kell ragadnunk a ritka lehetőséget, hogy az önmegvalósítás tudományává! valamint az Istenről szóló teljes tudat kifejlesztésével, vagyis a különféle szellemi jóga folyamatok által kiszabaduljunk e körforgásból, s eredeti, lelki valónkban visszatérjünk az idő és tér nélküli örök transzcendentális világba, ahol a tökéletes harmónia, a teljes szeretet uralkodik. A védikus filozófia szerint helytelen vágyaink következtében válunk az anyagi törvények alárendeltjeivé, s mindaddig szenvedésre, boldog-1 talanságra vagyunk kárhoztatva, amíg egoista, anyagi vágyakkal rendelkezünk. Ugyanakkor a cél nem a vágyak teljes megszüntetése, hanem azok nemesítése, lelkivé alakítása, melynek jellemzője az önzetlen, érdeknélküli istenszeretet. Gárdonyi csodálatosan fogalmazta ezt meg Isten rabjai című művében... Gárdonyi tisztában van azzal, amit a fizikában csupán hatás-ellenhatásnak neveznek, de amely szorosan összefonódik mindennapi életünk minden mozzanatával. Minden cselekedetünknek van jó vagy rossz gyümölcse, vagy visszahatása, vagyis karmája - mondják a Védák s ezek sokszor csak évek múlva érnek be. Gárdonyi Mihály fráterral mondatja el ezzel kapcsolatos gondolatait Az Isten rabjai c. regényében... / A Xarma törvénye természetesen nemcsak az egyénre vonatkozik, hanem kihat a családra, közösségre, tehát létezik családi, nemzeti karma is; egy népnek ugyanúgy felelnie kell múltjáért, mint az egyéni embernek... Az író ezen a nyomon továbbhaladva kifejti, hogy a magyar nemzet egyik legnagyobb történelmi tragédiája, a tatárjárás (amely után szétdúlt, felperzselt országunkban a legjólelkűbb becslések szerint is- legfeljebb kétszázezer magyar maradt) szintén nemzeti karmánk eredménye, a népünkre sajnos oly jellemző nemtörődömség, egymás közötti civakodás, széthúzás, pazarló, dínomdánom életmód stb. egyenes következménye. „Ha nemcsak a templomban lennénk keresztények!“ - sóhajtja az Isten rabjainak egyik főhőse, a szentéletű Margit, aki tudatában van az általános erkölcsi romlásnak, amely fokozatosan sorvasztotta a nemzet életét, nem csupán lelkileg, hanem ebből következően gazdasági és politikai téren is. Megjegyzendő, hogy Gárdonyi több alkotásában is szinte szó szerint idézi a védikus filozófiát. A láthatatlan ember című regényében meggyőző érvekkel, szókratészi logikával bizonyítja a reinkarnációba (újjászületés) vetett hitét. G. csodás hitvallása, szívbéli meggyőződése, hogy a lélek megtisztult állapotban képes visszatérni eredeti hazájába. „Az író munkája az embernemesítés“ - hirdeti Gárdonyi. Próbáljuk hát ezt felfedezni benne, valamint műveiben, hiszen ő még a romlásban is virágot fedezett fel. Szíve tiszta eszmények után vágyott, melyekért érdemes élni. így hát mindaddig közöttünk van, amíg azonosulni tudunk céljával, ha képesek vagyunk „láthatatlanságában“ is felfedezni őt. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Bogoty János felvételei Mihály Molnár László Reggel j derengő ködben úsznak el a bokrok s a fák mögött lassan feltárul a kép a rétek közt szunnyadó sáspartú tavak fehérlő tornyú falvak távolabb ahol csak most ébrednek az emberek hömpölygő vizeken s fény megárad s mint örökös honfoglalók körbe ölelve a tájat itt lecsendesednek a vágtató folyók ahogy szelíden egymásra találnak a szemhatár szegélyén hegyek örködnek némán -s dél felé a sík röpülni enged ez talán végső otthonod és hontalanságod ha elereszted Ártér, áradás után elönt a víz és visszatér hordalék rejti az utat a tócsákban rekedt halak reménytelenül lihegnek s buckákra menekült vad zsákmányra indul kisüt a nap a parton fennakadt ágak tépett gyökerek újra kell taposnunk az ösvényeket Szerelem hol remények és régi szenvedélyek az ősi tűz az örök kábulat amíg csak élünk ég e tűz is bennünk s ha elfogy a láng majd minden megszakad
