Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)

1991-05-06 / 65. szám

» 4 (^Közgazdasági figyelő ' ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------V A Szlovák Mezőgazdasági Bank pénzügyi híradója A Szlovák Mezőgazdasági Bank politikája 1991-ben A Szlovák Mezőgazdasági Bank idei kereskedelempolitikai elképzelé­sei társadalmunk szerkezeti változásainak folyamatához, a mezögazda­­sági-élelmiszer-ipari komplexumban a tulajdonformák változásaihoz kap­csolódnak, és gazdaságunk piacgazdaságra való áttérésének támogatá­sára irányulnak. Az SZMB kereskedelmi tevékenységével a mezőgazdasági termelés - feldolgozás (élelmiszeripar) - fogyasztás (élelmiszerüzletek) láncolatá­ban résztvevő ügyfelekkel kefési a kapcsolatokat. A következő projektu­mok pénzügyi támogatását részesíti előnyben:- a lakosság élelmiszer-ellátására irányuló innovációs programokat,- a mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexum demonopolizálásá­­nak és privatizálásának folyamatát, technológiai korszerűsítését,- élelmiszerüzletek privatizálását,- magánvállalkozásokat,- jó kilátásokkal rendelkező mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek és vállalkozók pénzügyi helyzeté­nek - ideiglenes vagy szezonjellegű szerkezeti és szervezési változások­kal összefüggő - megszilárdítását. A rendelkezésre álló források terjedelméig a jó pénzügyi elemzést vagy projektumot beterjesztő és garanciát vállaló más ügyfeleknek is nyújt a bank hitelt (kölcsönt). 1991. január 1-jétól eddig százhetvenhárom ügyfélnek 2,2 milliárd korona értékben folyósított hitelt. Ennek negyvenkét százalékát a mezö­gazdasági-élelmiszer-ipari komplexumba kihelyezett hitelek képezik, az agrárkomplexumra a kereskedelmi ügyletek hatvannégy százaléka esik. A legtöbb hitel rövid lejáratú (1 év). A bank hitelekkel támogatta az agrárkomplexumban és az ipari ágazatok társaságaiban a vetőmagok, a műtrágyák, az ültetőanyagok, az alkatrészek, a növényvédő szerek, vágómarhák, konzervipari félkészáruk készleteinek felvásárlását. A rövid lejáratú hitelek tárgyát a szövetkezetek élelmiszer-ipari megrendelőkkel szemben fennálló követelései is képezték. Közép lejáratú hiteleket (2 év) innovációs és modernizációs tervek támogatására, korszerű mezőgazdasági-technika és technológia beszer­zésére, gabonaraktárak építésére, fejÖ6tehénfarmok építésének befeje­zésére nyújtott a bank. A kereskedelempolitikai elképzelésekkel összhangban a kezdeti idő­szakban hosszú lejáratú hitelek folyósítására nem kerül sor. A bank által felvett hitelek kamatlába megfelel a kereskedelmi vállalkozás kezdetén jellemző kis mértékű saját források, és a más pénzintézetektől beszerzett hitelforrások magas költségeinek. A bank a rövid lejáratú hitelekre 19-24 százalékos, a közép lejáratúakra 22-24 százalékos kamatot számít fel. A mezőgazdászok és az élelmiszer-ipari és kereskedelmi szektor számára márciustól 16-20 százalékos kedvezményes kamatláb mellett szezonális hiteleket nyújt, mivel ezeket a Csehszlovák Állami Bank refinanszírozza. További kamatkedvezményeket szerezhetnek az agrárkomplexum vállalatai, szövetkezetei és vállalkozói azokra a bank által nyújtott hitelekre, amelyek a szlovák kormány szubvenciós politikájának céljaihoz kapcsolódnak, összhangban a gazdasági reform forgatókönyvével a 446/90-es számú kormányhatározat értelmében. Az állami politika céljainak és az SZMB hitelnyújtási elképzeléseinek egybeesése a következő kedvezményeket teszi lehetővé a bankkal hitelszerződést kötött ügyfeleknek:- kamatjóváírás a kamatláb 50-70 százalékáig- hozzájárulás a hosszú és közép lejáratú hitelek első két részletének megtérítéséhez- hitelgarancia az összeg 50 százalékáig. A kamatkedvezmények nem közvetlenül szubvenció formájában tör­ténő nyújtásáról és nagyságáról az ágazati és regionális pályázati bizottságok döntenek. Az SZMB aktív hitelügyleteinek kiterjesztése, tevékenysége hatékony­ságának növelése és az alacsony kamatláb melletti hitelnyújtás feltételezi a váltó funkciójának felújítását és eszkompthitelek nyújtását. Ennek a kereskedelem-politikai tervnek az elérésére a bank tanácsadó szolgál­tatást is nyújt, szemináriumokat szervez, és minden igyekezetével azon lesz, hogy az agrárkomplexumban már az idén bevezetésre kerülhessen a váltó. A múlt hónapban bocsátott ki a bank először takarékleveleket. Lejárati idejük 3-9 hónap, megvásárlásukkal a betétek rövid idő alatt, kedvezmé­nyes kamatláb mellett hasznosíthatók. A kibocsátás félmilliárd korona értékben történt, az így szerzett betéteket a bank hitelügyeletei számá­nak és nagyságának növelésére használja fel. A számítástechnikai rendszer kiépítése után a betétek a következő módon helyezhetők el:- folyószámlákra - hitel megfelelő mértékű és idejű felvétele egyedi szerződés alapján, kedvező kamatfeltételek mellett lehetséges,- betétkönyvekre - határidős megállapodásra vagy anélkül,- szerződéses alapon nyugvó határidő megállapodású számlákra,- külön kamatrendszerű személyi számlákra. Kereskedelmi tevékenysége keretében és a bankszolgáltatások teljes­sége érdekében ügyfelei számára tanácsadó tevékenység bevezetését tervezi a bank pénzügyi elemzések, vállalkozói tervek és projektumok (beleértve a mezőgazdaság és az élelmiszergyártás privatizálási folya­matában való részvételt) elkészítéséhez, a mezőgazdasági alapokból való szubvenciók megszerzéséhez, valamint a bel- és külföldi fizetések pénzügyi feltételei, a számvitel, az adózás, a tőkebefektetés stb. terü­letén. A Szlovák Mezőgazdasági Bank kereskedelempolitikai célkitűzései:-saját, megbízható és fizetőképes ügyfélkör kialakítása minőségi szolgáltatások révén,- differenciált kamatlábak segítségével megteremteni az átlagostól alacsonyabb kamatláb melletti hitelnyújtás feltételeit,- az ügyfelek pénzügyi és értékesítési elemzései, valamint hitelgaran­ciák által minimalizálni a hitelnyújtás kockázatát,- részvénytársaságként jó gazdasági eredményt elérni, és ezáltal az országos bankpiacon szilárd helyet kiharcolni. A célok teljesítéséhez magas színvonalú munkán, korrekt partnervi­szonyok kialakításán, kedvező üzletek megkötésén keresztül vezet az út ELENA ONDRIAÖOVÁ Szerkeszti: Pavel Vaáek I í ÚJSÁG )l__________ Elkerülhetetlen a restrikció? 1991. május 6. A piaci viszonyok fejlődésének akadályai Nem kétséges, hogy az állami pénzpolitika, illetve a termelők pénz­­gazdálkodása és gazdasági eredmé­nyei szorosan összefüggenek. Ha a termelési szférán belüli jelenlegi ál­lapotokat a fizetésképtelenség szem­pontjából értékeljük, azt látjuk, hogy bár vállalataink körében a fizetéskép­telenség amúgy is mindennapi jelen­ség - e téren bizonyos hullámzás tapasztalható -, az utóbbi időben je­lentősen romlott a helyzet. Az év vé­gére szóló előrejelzések sem túl bizta­tóak. A fizetésképtelenség okai Az adminisztratív-tervutasításos rendszer leépülöben. A vállalati fize­tésképtelenséget nagy mértékben a következő, a gazdaság rendszeré­ből eredő és a vállalatok által alig befolyásolható okok idézik elő:- Még nem alakultak ki a piaci vi­szonyok.- Gazdaságunkban továbbra is az anyag részesül előnyben a pénzesz­közökkel szemben.- A tervezett szállítói-megrendelői kapcsolatok ma is prioritást élveznek a hatékonysági szempontokkal szemben.- A vállalatok alanyiságát részben még mindig korlátozza az egységes állami tulajdonba való beágyazottsá­guk, ahol a kötelezettségek és jogo­sultságok nem különböző tulajdono­sok közti pénzügyi viszonyt jelen­tenek.- A csehszlovák gazdaságban egyelőre nem létezik a pénzpiac (to­vábbra is a kikényszerített kereskedel­mi hitel - értsd: a nem fizetés - domi­nál stb). A fizetésképtelenség kedvezőtlen alakulását előidéző egyéb okok közül a következők emelhetők ki:- a vállalatok megcsappant jöve­delme (termeléscsökkenés, termék­eladási nehézségek külföldön, a dotá­ciók visszafogása stb.);- a vállalatoknak a pénzhiányra va­ló hibás reakciója (a raktárkészletek további halmozása és a beruházások növelése, ami az anyagnak a pénz­ügyi szempontokkal szembeni válto­zatlan előnyben részesítését tükrözi);- a vállalatok spekulációi a várható általános áremelkedést illetően (en­nek eredménye a mértéktelen készlet­­felhalmozás);- a vállalatok mindmáig nem félnek a fizetésképtelenség miatti bukástól, pénzügyi helyzetük javulását passzí­van a privatizációtól várják. A mai állapotok és a jövő A vállalatok növekvő fizetésképte­lenségében nem kis szerepet játsza­nak a különböző hitelnyújtási korláto­zások, főleg ami a beruházási hitele­ket illeti. Ide sorolható például a ban­kok részéről tapasztalható fáziskésés, amikor a hitel csak a vállalat által kívántnál, azaz a számára szükséges­nél későbbi időpontban folyósítható. A fizetésképtelenség alakulását nagyban befolyásolják a készletek. Főként 1990-ben nőttek meg néhány vállalatnál, részben a haditermelésről polgárira való áttérés következtében. 1990- ben a határidő lejárta utáni követelések számát növelte a Szovjet­unióból való behozatallal kapcsolatos eljárás szigorítása is: a Szovjetunióból importáló vállalatoknak az import ki­­egyenlítése előtt fel kellett mutatniuk a behozatali engedélyt. 1991- ben a csehszlovák vállalatok fizetőképességének további romlása várható. Ennek az okai véleményem szerint a következők:- a nyersanyag, fűtőanyag és ener­gia ára 1991. január elseje óta lénye­gesen emelkedett;- az állam vállalatokkal szembeni pénzügyi politikájának instabilitása (például a hitelkamatok növelése, amely nagy megterhelést jelent a vál­lalatoknak);- a vállalatok kénytelenek lesznek emelni az átlagbért a növekvő infláció miatt;- a termelésben és a kereskede­lemben bekövetkező szerkezeti válto­zások. A vállalatok azon lesznek, hogy mindezek a fizetőképességükre ked­vezőtlenül ható változások amennyire csak lehet, termékeik árában is tükrö­ződjenek. Ezt az áremelési tendenciát a megrendelők egyelőre a piaci me­chanizmusok kialakulatlansága miatt nem nagyon képesek fékezni. A fizetésképtelenség kedvezőtlenül hat a piacgazdaságra való áttérés fo­lyamatára, főként azért, mert gátolja a teljes értékű piaci viszonyok kifejlő­dését, továbbá akadálya a privatizáci­ónak is, amely pedig a központi terve­zésről a piacgazdaságra való áttérés alapfeltétele. A vállalatok országosán tapasztal­ható fizetésképtelensége az egyen­súlyhiány jele. Ilyen körülmények kö­zött irreális volna azt remélni, hogy valami egyértelműen hatásos eszköz­zel megoldható a probléma. Valószínűleg nem tudjuk elkerülni a könyörtelen restrikciót sem; inkább számolja fel gazdaságunk kevéssé hatékony alkotórészeit, mint hogy az egészet romba döntse. Josef Olsovsky, Központi Nemzetgazdasági Kutatóintézet Pozsony Negyven év után ismét Törvény védi a fajtákat A produktív mezőgazdaság el­képzelhetetlen nagyteljesítményű növény- és állatfajták nélkül. A nemesítésnek tehát mindig is jelentős szerepe volt a mezőgaz­daság előbbrevitelében és inten­zitásának növelésében. Ezért az újonnan létrehozott fajtákat a fej­lett mezőgazdaságú államokban különböző törvények védik jogta­lan felhasználásukkal, ,,lekoppin­tásukkal“ szemben. Az utóbbi években mind több figyelmet szentelnek az új fajták védelmé­nek, főleg ami azok szaporítását, eladását illeti. Ezeket a jogokat nemzetközi szerződések és or­szágon belüli törvények szabá­lyozzák. Az elmúlt évig Csehszlo­vákia egyike volt azon kevés európai államnak, amely nem ren­delkezett hasonló jogszabályok­kal. Pedig hazánkban már 1921- ben törvényt fogadtak el a neme­­sítóknek és a termelőknek az új fajtákkal szembeni jogviszonyá­ról, amely a világon elsőként is­merte el a fajták eredetiségét és az ebből eredő jogokat és köte­lességeket. Ez a törvény azonban 1950-ben megszűnt. Csaknem negyven évnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy ismét tör­vény szülessen hazánkban a faj­ták védelméről. A 123/89. sz. ren­delet 1990. január elsejével lépett hatályba; kidolgozásánál teljes mértékben figyelembe vették a nemzetközi előírásokat. Miért is volt szükség tulajdonképpen egy ilyen törvényre? Mint tudjuk, nö­vényfajtáink közül sók jól vizsgá­zott határainkon túl és a külföldön minősített fajták vetőmagját ex­portáljuk is ezekbe az országok­ba. A csehszlovák külkereskedel­mi kapcsolatok hatékonyságának növelése érdekében feltétlenül szükségessé vált, hogy a hazai fajták külföldön védve legyenek a visszaélésekkel szemben, vagyis hogy az illetékes csehszlo­vák szervek beleegyezése nélkül ne üzletelhessenek velük. Mivel azonban nálunk mindeddig hiá­nyoztak a fajták védelmét szabá­lyozó rendeletek, és ennek követ­keztében hazánk területén nem részesülhettek védelemben a kül­földi fajták sem, természetesen- a kölcsönösség elve alapján- mi sem várhattuk el, hogy külföl­dön védjék fajtáinkat. Ez oda ve­zetett, hogy fajtáinkat - védelmük érdekében - külföldi cégek saját elnevezésük alatt jelentették be. Igaz, az esetek többségében ezek a cégek önként elismerték a cseh­szlovák szervezeteknek a fajta szaporításához és eladásához való jogát, törvényesen azonban semmi nem tiltotta nekik, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban ne úgy bánjanak velük, mint saját­jukkal. A fajták jogvédelmének te­hát az az alapvető értelme, hogy a szerződések alapján külföldre került nemesítóanyag a vásárló országban védve legyen mindad­dig, amíg ugyanilyen védelmet nyújt az adott ország fajtáinak az eladó állam is. Az elmúlt években többször előfordult, hogy csak azért nem jutottak el hozzánk a csúcsminőségű külföldi fajták, mert hiányzott a védelmükről szó­ló törvény. Ezzel tehát közvetlenül károsítottuk a hazai mezőgazda­ságot. | A szóban forgó 123/1989-es sz. törvény az Új fajták védelméről szóló nemzetközi egyezmény (UPOV) elveiből indul ki, amelyet 1961-ben Párizsban írtak alá. Az egyezmény hatásköre az egész világra kiterjed, és alapelveihez igazodnak a nem tagországok is. Tagja csak az az álllam léhet, amely a fajták védelméről szóló belügyi előírásait az UPOV-val összhangban dolgozza ki. Cseh­szlovákia - mivel teljesítette ezt a követelményt - felvételét kérte az említett egyezmény aláírói kö­zé. Ha elfogadják kérelmünket - ami valószínűleg még az idén megtörténik az gyakorlatilag azt jelenti, hogy fajtáink, amelyek első ízben szerepelnek külföldön, egy évig az összes UPOV-tagország­­ban védve lesznek. A következő években pedig az egyes államok­kal kötött szerződések alapján fo­lyik a védelem. Végezetül lássuk, mit is jelent ez a hazai nemesítók, illetve ter­melők számára. Egy új fajta minő­sítése után a fajtavédő szervezet nemesítöi bizonylatot állít ki, amely az egyedüli kizárólagos igazolása az állat- vagy növény­fajtához való jogviszonynak. A ne­mesítöi bizonylat tulajdonosai ha­zánkban valószínűleg szerveze­tek (nemesítőállomások) lesznek, de magánszemélyek is megsze­rezhetik, ha önerőből, bármilyen szervezet támogatása nélkül hoz­nak létre új fajtát. Ha adott az összes feltétel - vagyis kiállították a nemesítöi bizonylatot, a fajta gazdasági felhasználása engedé­lyezett és ha a fajta kereskedelmi hasznosítás útján társadalmi hasznot hoz -, a nemesítő juta­lomra jogosult. A nemesítöi bi­zonylat tulajdonosának továbbá joga van ahhoz, hogy szerződés (szabadalom) formájában írásbeli beleegyezését adja a vetőmag, ültetőanyag, tenyészállat értéke­sítési célokra történő szaporításá­hoz és ezért ellenértéket követel­jen. Ezentúl tehát a nemesítő en­gedélye nélkül senki sem szapo­ríthatja, forgalmazhatja az általa kinemesített fajtát. A Kerületi Ve­tőmagszaporító Vállalatoknak szintén fizetniük kell a szaporítási jogért, ami valószínűleg megmu­tatkozik majd a vetőmagok árában. Forrásmunka alapján: Krasznica Melitta

Next

/
Oldalképek
Tartalom