Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)

1991-05-28 / 83. szám

1991. május 28. [( ÚJSÁG ~\ Egy hazai magyar külkereskedelmi vállalat A llllllllllllllllllllllllllll KOVO-VARGA IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW magáncég Varga László magánvállalata az érdeklődök szolgálatára áll Nemrégiben éri véget a nyolc na­pon át tartó brünni nemzetközi áruvá­­sár. A rendezvényen bemutatkozott a nagyszarvai KOVO-VARGA külke­reskedelmi magánvállalat is. Varga László cégvezető édesapjá­tól örökölte a fémmegmunkálás szere­­tetét. Néhány éve autóutánfutót készítet­tek barkácsmühelyükben, s a szerke­zettel óriási sikert arattak. Ki gyártotta, hol vásárolták, ostromolták egyre­­másra kérdéseikkel őket az emberek, szívesen vennénk mi is belőle... Ezért elhatározták - próba, szeren­cse - belevágnak a szállító alkalma­tosságok sorozatos gyártásába. Előbb azonban legalább a részleges iparen­gedélyt ki kellett váltaniuk. Erre 1989 márciusában került sor. Egy ideig sza­bad idejükben gyártották az utánfutó­kat, ám később - mivel nem győztek a sok kérésnek eleget tenni - főállás­ban folytatták a tevékenységet. Varga László - habár jól ment az üzlet - nem elégedett meg ennyivel: a Dunaszerdahelyi járásban elsőként külkereskedelmi engedélyt váltott ki, amely a termékek külhoni forgalmazá­sának lehetőségén túl adásvételi tevé­kenység végzésére is feljogosította ót. Ez idő tájt szerzett tudomást külön­féle szaklapokból a magyarországi Külkereskedelmi és Lízing (magán) Kft. létezéséről, amely többek között egy világhírű termék, a SLIDER 2000 magyarországi forgalmazásával is foglalkozott. A SLIDER 2000 - legalábbis gyár­tói szerint - valóságos csodaszer, kör­nyezetkímélő vegyi készítmény, ame­lyet a kutatók az amerikai hadsereg számára fejlesztettek ki. Rendszeres használata egyebek mellett lényege­sen meghosszabbítja a különböző gé­pek, eszközök, autómotorok élettarta­mát, csökkenti az üzemanyag-fo­gyasztást, véd a belső korrózió ellen, növeli a motor teljesítményét, redukál­ja a mérges gázok keletkezését, s csökkenti a kocsi zajszintjét is. A kenőanyag 165 000 kilométer megtételig használható. A KOVO-VARGA külkereskedelmi magánvállalat más sokhasznú termék készítmény kizárólagos forgalmazási jogát is megszerezte azáltal, hogy a magyarországi Külkereskedelmi és Lízing Kft-vel közös társaságot alapí­tott. A cég forgalmazza a DEXOL motor­öblítőt is. A DEXOL a dízel- és benzin­motorok, munkagépek és turbinák ha­tékony „kéményseprője", s lényege­sen megnöveli a motorok élettartamát, a gép szétszerelése nélkül megtisztít­ja az olajutakat, csapágyakat, furato­kat a lerakodott szennyeződéstől. Varga László pár hónap alatt vérbeli üzletemberré vált, és magánvállalata tevékenységi körének további bővíté­sére törekszik. (Kép és szöveg: zé-ell) Az élelmiszer-felesleg és -behozatal Dunába vizet Kissé fanyar mosollyal nézi az em­ber az egyébként ötletes osztrák ke­­csupreklámokat a csehszlovák televí­zióban. A reklámok ugyanis azt hirde­tik, hogy ezek a kitűnő készítmények csak úgy özönlenek hazánkba. Az utóbbi időben azonban minderről ön­kéntelenül a csehszlovák élelmiszer­piaci gondok jutnak eszünkbe. A hosszú éveken keresztül büsz­kén hirdetett önellátásunk az élelmi­szerek terén most szinte sorscsapás­nak tűnik. Csehszlovákia húsfelesle­gét 70 000, szárított tejfeleslegét pe­dig 20 000 tonnára becsülik. Hasonló a helyzet a vajjal is, amelyből szintén 20 000 tonna a felesleg, bár ezt a többletet már sikerült exportálniuk termelőinknek - igaz, az SZK Mező­gazdasági és Élelmiszer-ipari Minisz­tériumának piacszabályozási alapjá­ból vett támogatással. Az állam tehát a külföldiek számára támogatja az olcsó vajat. A mezőgazdászok szívesen szállí­tanának más terméket is külföldre, amelyek iránt itthon nem nagy a ke­reslet. De kérdés, hová? A nyugati országok nemigen „törik magukat“ élelmiszereinkért. A közhiedelemmel ellentétben nem is mindig a minőség­gel van a baj. Hiszen például mindig fiatal bikáikat exportálunk, a hazai bol­tokban viszont - ugyanazon az áron - öreg, kiselejtezett tehenek húsát kapjuk fiatal marhahús gyanánt. Az érdekeltség oka az, hogy az EK-or­­szágokban szintén felesleg mutatko­zik az egyes élelmiszerekből. Itt vein még a keleti piac, elsősorban a Szovjetunió, ahol üresen állnak a boltok és az élelmiszerhiány miatt mindenütt jegyrendszert vezettek be. Ki érdeklődne azonban olyan üzlet iránt, amely megkötésekor nem biztos a partner fizetőképessége? Ebben az esetben az állam beavatkozáisára vár­nak a termelők, mint ahogyan például Németországban történt. Ott sem tud­tak mit kezdeni a volt kelet-németor­szági területeken fellépő húsfelesleg­gel. Ezért a kormány úgy döntött, hogy középlejáratú hitelre húst exportál a Szovjetunióba. Úgy tűnik, a bizal­matlanság korlátái lassan nálunk is ledőlnek. Pithart kormányfő Borisz Jelcinnel folytatott tárgyalásán hús- és gabonakivitelről született megegye­zés. Állítólag keményvalutáért. Míg mezőgazdászaink a réseket keresik, amelyeken kijuttathatnák áru­ikat nyugatra, addig mi tárt karokkal fogadjuk az onnan felénk irányuló élel­miszer-áradatot. Illetékes szerveink ugyanis mindeddig nem tartották szükségesnek a hazai piac védelmét. Bizonyítják ezt a vámvédelmi előírá­sok is. Áki például EK-országba sze­retné bevinni termékét, annak nem­csak a kontingenst (a szigorúan elórt mennyiséget) kell betartania, hanem a 16-20 százalékos vámpótlékot is meg kell fizetnie. Aki viszont hazánkba hozza áruját, mindössze 2,2-4,1 szá­zalék vámpótlékot fizet. A vaj eseté­ben ez az érték 24, illetve 7,5 száza­lék. Északi szomszédaink, a lengyelek már rájöttek mi forog itt kockán. Ezért nemrégiben a húsra, vajra és cukorra vonatkozó behozatali pótlékot 20-24 százalékra emelték. Az olvasók közül bizonyára sokan úgy vélekednek, hogy számukra, fo­gyasztók számára mindegy, honnan származik az élelmiszer, fő az, hogy olcsó és jó minőségű legyen. Igazuk van. Van azonban más szempont is. A fejlett országok nem véletlenül védik mezőgazdaságukat. Tudják, milyen fontos szerepe van a gazdaságban, a vidék képének formálásában, a ha­gyományok ápolásában, a lakosság foglalkoztatásában... Ne gondolja senki, hogy ezek a szempontok ná­lunk nem érvényesek, és hogy a piac minden problémát megold. Áz ilyen szemlélet könnyen megbosszulhatja Maholnap virágzik a bodza, ezért tartom időszerű­nek, hogy az örökké szomjas és jobb híján ..gyári pancsokat“ ivó csemeték mamáinak öttetet ad­jak egészséges és viszonylag - a bolti műszörpökhöz képest - olcsó, finom muskotályos ízű szörp elkészítésére. A fekete bodza (Sambucus nigra) - nem tévesztendő össze a gyalogbodzával (Sambucus ebulus) és a fürtös bodzával (Sambucus racemosa) - félig ki­nyílt virágzatait szedjük, lehető­leg forgalmas utaktól, gyáraktól, intenzív művelésű szántóföldek­től távol Egy adag szörphöz 25 darab Bodzavirágszörp szép, egészséges virágzatot szedjünk. Alaposan mossuk meg, vastag szárát vágjuk le, tegyük négyliteres befőttesüveg­­be vagy hasonló űrtartalmú üveg-, illetve zománcos edény­be. Két liter, előzőleg felforralt és lehűtött vízzel öntsük le a virág­zatokat, és lefedve hagyjuk állni 24 órán keresztül. Azután szűr­jük le a levet, tegyünk hozzá 3 kg kristálycukrot és 70 gramm cit­romsavat, vagy megfelelő meny­­nyiségű citromlét. Kevergessük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik. Üvegekbe töltjük, lég­mentesen lezárjuk, sokak szerint szükségtelen, ám „biztos, ami biztos" alapon 100 C-on 10 percig gőzöljük. Az alapadag körülbelül négy liter szörpöt eredményez, tehát érdemes három-négyszeres adagot készíteni a csemeték „mindennapi" örömére. A bodzavirág megszárítva, forrázva gyógyteaként is fo­gyasztható, SZAMÁK ESZTER 5 A magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában 1918-1938 II. A húszas években csökken a magyar iskolák száma A Csehszlovák Köztársaságban külön alkotmánytörvény, az 1920. február 29-én elfogadott 121/1920. sz. te. lett volna hivatott kerettörvényként biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét. Ez a törvény kimondta, hogy a „Csehszlovák Köztársaság összes állampolgárai a törvény előtt egyenlőek és fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezhetnek". Az idézett törvény értelmében az erőszakos asszimiláció mindennemű formája tilos és büntethető. Az állam mindenütt, ahol jelentősebb a nemzeti kisebbséghez tartozó lakosok száma, gondoskodni tartozik kielégítő anyanyelvi iskolahálózat létrehozásáról és fenntartásáról. Egy másik alkotmánytörvény, az ugyancsak 1920. február 29-én elfogadott 122/1920. sz. te. 5. paragrafusa pedig azt szögezte le, hogy a nemzeti kisebbségek számára szervezett és fenntartott iskolákban a tanítás az illető kisebbség anyanyelvén folyik. A Csehszlovák Köztársaság iskolaügyi törvényei és rendeletéi aránylag kielégitőeknek voltak mondhatók. Hadd szögezzük le azonban ezzel kapcsolatban, hogy Csehszlovákiában a nemzeti kisebbségek különféle politikai, kulturális, nyelvi, iskolaügyi stb. jogait biztosító törvények és rendeletek gyakorlati alkalmazása soha nem párosult kellő nagyvonalúsággal, sót az nagyon is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez volt az oka, hogy a húszas évek folyamán a liberális iskolaügyi törvények ellenére folyamatosan tovább csökkent a magyar népiskolák száma és azok látogatottsága. Az 1921/1922-es tanév 845 magyar elemi iskolájával és azok 119 750 tanulójával szemben az 1925/1926-os tanévben a Felvidéken már mindössze 806 magyar elemi iskola működött, 705 Szlovákiában, 101 pedig Kárpátalján. A magyar iskolák tanulóinak száma ebben a tanévben 91 627 fő volt, ebből 79 547 szlovákiai, 12 080 tanuló pedig kárpátaljai magyar iskolába járt. A szóban forgó tanévben azonban működött még a Felvidéken jónéhány vegyes tanítási nyelvű elemi iskola is; ezek közül 28 volt csehszlovák-magyar, 11 rutén-magyar, 4 német-magyar, 2 csehszlovák-rutén-magyar 1 pedig csehszlovák-né­­met-magyar. A polgári iskolák kategóriájában is ehhez hasonló folyamat ment végbe a húszas években. Ennél az iskolatípusnál is az 1921/1922-es tanévtől áll rendelkezésünkre az első megbízható statisztikai kimutatás. Az említett tanévben a felvidéki magyarságnak még 19 magyar tanítási nyelvű polgári iskolája volt, amelyet összesen 4087 tanuló látogatott. A húszas évek közepére itt is módosult ez az állapot a magyarság rovására, bár a polgári iskolák vonatkozásában inkább az évtized második felében állt be jelentősebb rosszab­bodás. Az iskoláknak erről a típusáról érdfemes elmondani, hogy a húszas évek első felében a Felvidéken még a régi magyar iskolarendszertől örökölt iskolatípus állt fenn. A négyosztá­lyos polgári iskola első osztályába a tanuló az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után iratkozhatott be. A cseh országrészek azonban a régi osztrák típusú háromosztályos polgárit örökölték, s ott továbbra is az maradt életben. A csehszlovák iskolarendszer egységesítése keretében az 1925. június 18-án kelt 137/1925. sz. kormányrendelet értelmében az 1925/1926-os tanévtől kezdődően a polgári iskolák a Felvidéken is háromosztályosakká váltak, azzal a módosítással, hogy a tanuló az első osztályba ettől fogva már nem az elemi iskola negyedik, hanem csak az ötödik osztálya után iratkozhatott be. A kormányrendelet értelmében a háromosztályossá vált polgári iskolák mellett azonban az iskolaügyi miniszter engedélyével egyéves továbbképző tanfolyamok létesítése is lehetővé vált, ennek abszolválása azonban már nem volt kötelező. Ez a továbbképző tanfolyam lényegében a régebbi típusú polgári iskola negyedik osztályának felelt meg. Az újtípusú polgári iskolák tananyaga nem sok tekintetben tért el az elemi iskolák VI—Vili. osztályainak tananyagától. A két iskolatípus között valójában az volt a legszembeötlőbb különbség, hogy amíg az elemi iskolában minden tantárgyat egy tanító tanított, addig a polgári iskolákban az egyes tantárgyakat külön-külön szaktanítók oktatták, s ezáltal az oktatás színvonala természetszerűleg magasabb volt. A húszas évek közepén a magyar polgári iskolai hálózat 18 iskolából állt, s ezek mind Szlovákia területén működtek. A magyar polgárikat látogató tanulók száma az 1925/1926- os tanévben 2485 fő volt. A polgári iskolákkal kapcsolatban is meg kell azonban említenünk, hogy ennél az iskolatípusnál is előfordultak vegyes tanítási nyelvű iskolák, amelyek közül 6 iskolában magyarul is tanítottak. Szlovákiában volt 2 csehszlovák-magyar és egy német-magyar tanítási nyelvű polgári iskola, Kárpátalján pedig 3 rutén-magyar. A prágai Állami Statisztikai Hivatal az 1925/1926-os tanévre vonatkozóan összeállított egy rendkívüli érdekes statisztikai táblázatot a Csehszlovák Köztársaság egyes nemzetisé­geinek anyanyelvi iskoláztatását illetően a népiskolák elemi és polgári iskoláinak kategóriá­jában. E táblázat kimutatásai szerint az iskolába járó magyar gyermekek 86,6 százaléka látogatott magyar tanítási nyelvű elemi és polgári iskolákat, ugyanakkor a lengyeleknél ez az arány 89,6, a ruténeknél 89,8, a németeknél 96,2 a „csehszlovák" nemzetiségnél pedig 99,1 százalék volt. A magyar gyermekeknek 7,2 százaléka járt vegyes, 4,7 százaléka „csehszlovák", 1,4 százaléka rutén, 0,5 százaléka pedig német tanítási nyelvű iskolákba. A húszas évek közepére beállt állapot az elemi iskolák vonatkozásában az elkövetkező években már nem módosult jelentékenyebb mértékben. Az 1930/1931 -es tanévben például a felvidéki magyar elemi iskolák száma 813 volt, 97 274 tanulóval. A magyar polgári iskolák száma a harmincas évek elejére azonban lecsökkent 18-ról 13-ra, az azokat látogató tanulók száma az 1930/1931-es tanévben pedig már csak 1684 fő volt. A harmincas évek közepén az iskolaügyi hatóságok szükségesnek látták a polgári iskolai oktatás minél szélesebb körű kiterjesztését az addig csak a nyolcéves elemi iskolákat látogató tanulók között is. Ezt a célt volt, illetve lett volna hivatott szolgálni az 1935. december 20-án kelt 233/1935. sz. te. is, amely a polgári iskolák körzetesítéséről intézkedett. E törvény értelmében 1936. január 1-jétöl minden polgári iskolához hozzácsa­toltak volna egy kb. 5 kilométeres sugarú körzetet, amelyen belül az elemi iskola ötödik osztályának elvégzése után a polgári iskola látogatása minden tanuló számára kötelezővé vált volna. A Felvidéken a polgári iskolai oktatás körzetesítését azonban nem hajtották végre hiánytalanul, s itt is főleg a magyar iskolai körzetek kijelölését hanyagolták el az illetékesek Az óvodákat a tárgyalt korszakban a népiskolák kategóriájában tartották ugyan nyilván, ennek ellenére azonban vitathatatlan, hogy ezek az intézmények valójában még nem iskolajellegúek. Elterjedtségük a maihoz viszonyítva szinte elenyésző volt. Első konkrét számadattal is csak a harmincas évek elejéről, az 1931/1932-es tanévtől rendelkezünk ebben a vonatkozásban, de csakis a Felvidék szlovákiai területéről. Az említett tanévben Szlovákiában 26 magyar óvoda működött 30 osztállyal, s azokat 2162 3-6 éves gyermek látogatta. Az óvodák terén azonban szlovák viszonylatban sem voltak kedvezőbbek az állapotok. Az 1931/1932-es tanévben Szlovákiában például mindössze 98 szlovák óvoda működött 115 osztállyal és 7558 gyermekkel. Még aránylag a szlovákiai németek helyzete volt ezen a téren a legkedvezőbb. Az említett tanévben ugyanis Szlovákiában 16 német óvoda működött 19 osztállyal, az azokat látogató gyermekek száma pedig 1249 fő volt. A szintén a népiskolák kategóriájába sorolt kisegítő iskolákat a testi fogyatékos, a szellemileg visszamaradt, valamint a speciális javítónevelést igénylő iskolaköteles korú gyermekek számára szervezték. A Csehszlovák Köztársaság fennállása alatt egyetlen ilyen jellegű magyar iskola működött, a pozsonyi állami kisegítő iskola a szellemileg visszamaradt gyermekek számára. (Holnapi számunkban folytatjuk) POPÉLY GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom