Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-03 / 63. szám
1991. május 3. ÚJSÁG )l Nem kell már nógatni senkit „Dolgozik mindenki becsülettel“ Sóky László a közelmúltban került a Rappi Mezőgazdasági Szövetkezet élére. Ezelőtt a közös növénytermesztési ágazatát vezette.- A Losonci járás azon kevés mezőgazdasági üzemei közé tartozunk - mondta nem kis büszkeséggel a minap amelyek hitel nélkül is képesek eredményesen gazdálkodni. S ez a mai bizonytalan gazdasági helyzetben már nagy szó, és egyfajta eredmény(esség)nek számít. A hat falu földjeit egyesítő szövetkezet mintegy félezer tagjából 370 az aktív dolgozó. A közös tulajdonát képező 2600 hektárból 1400 hektár a szántó. Harc a munkahelyért A gazdaság szerény irodaházában hiába keresem az elnököt. - Még reggel elment - igazít útba egyik munkatársa határszemlére indult... Errefelé - fűzi még hozzá - egész évben eléggé szeszélyes az időjárás. Most viszont tiszta az ég, felhőnek egyelőre nyoma sincs, hát igyekszünk minden percet maradéktalanul, s minél gazdaságosabban a tavaszi munkák végzésére kihasználni. Körülnézek a gazdasági udvarban is. Az egyik szerelőcsarnok előtt két férfi traktort javít. Mikor rájuk köszönök, kis időre félbe hagyják a munkát.- Kevés mifelénk a munkalehetőség - jegyezi meg az egyik -, a környékbeli gyárak, üzemek, egyre-másra bocsátják el a dolgozókat, ezért igyekszik nálunk is mindenki megállni a helyét. Nem kell már nógatni senkit, dolgoznak az emberek becsülettel.- Nekem földem sincs - szól közbe társa -, nincs mit visszakérnem, ha ebül végezném a munkámat, könnyen az utcára kerülnék, azt pedig a családom sínylené meg... A közös gazdálkodásra szavaztak Kicsit fáradtan, ám jókedvűen, ebéd után előkerül az elnök is.- Készítjük a magágyat, de a vetést is folytatjuk - mondja elégedetten -, gazdaságunkban pár hónapja teljesen megváltozott a munkaszellem. Mintha kicserélték volna az embereket! Ha kell, ünnepnapokon: szombaton és vasárnap is munkába állnak.- A közösből, legalábbis úgy hallottam, kevesen kérik vissza egykori birtokukat.- Való igaz - felel az agrárszakember -, április derekáig a hat társközségből csupán húszán jelezték ezirányú óhajukat. Egyelőre hét személy tudta okmánnyal igazolni, hogy a kért területre ténylegesen jogot formálhat. Nekik ki is mértük a területeket. Ez ideig mindössze 30 hektár került vÍ3zsza magántulajdonba... A mezőgazdasági üzem ma is a gabonafélék, valamint a takarmánynövények termesztését tartja elsőrendű feladatának. A kalászosok zömét az őszi gabona alkotja.- A növénytermesztésre szánt terület túlnyomórészét - jegyezi meg továbbá az elnök - igyekszünk őszi búzával és árpával bevetni. Egyébként a vetések aránylag jól átteleltek, bár az árpát kissé megviselte a kemény télutó. A vadkárok jelentősek A szövetkezet nehéz természeti körülmények között gazdálkodik. Az Ipoly menti parcellák - ha az időjárás közbe nem szói - szép lermésl adnak, a szántóterület felét képező dombos, sok esetben még gyalog is csak nehezen megközelíthető földekről viszont nagy hozamokra nem lehet számítani. A mezőgazdasági szövetkezet mostanság a környék legeredményesebb répatermesztő gazdasága. A közös az idén 60 hektáron, napraforgó honosításával kísérletezik. A kukorica termesztése gazdaságos lenne, a jelentős vadkárok miatt azonban kizárólag az erdőktől távolabbi, sík területekre vethető. Azokon a parcellákon viszont inkább gabonát termesztenének.- A tavaszi munkákhoz - említi még Sóky László - csak március huszonkilencedikén tudtunk hozzálátni. A tavaszi gabonák - 90 hektár árpa és 40 hektár búza - vetését időben befejeztük. Borsót ebben az évben 40 hektáron, zabot pedig 30 hektáron termesztünk. A cukorrépa vetésével is jól haladunk, reméljük egykettőre talajba kerül mind a 110 hektáron a mag. A gazdaság nagyobb mértékben fűszerpaprika termesztésével is foglalkozni kíván. Különböző termékei (tej, hús) értékesítése céljából pedig Rappon boltokat szeretne nyitni. Víz, víz, tiszta víz? A közösnek van egy sajátos problémája is. A közeli, néhány kilométerre lévő Losonc a rappi termőterületeken fúrt kutakból kapja - föld alatti csőhálózaton keresztül - ivóvízszükségletének egy részét.- Ebből kifolyólag - panaszolja az agrármérnök - ezeket a táblákat - mivel rendelet szabja meg, hogy milyen növényvédő szereket használhatunk itt, s milyen mennyiségben adagolhatjuk azokat - nem tudjuk hatékonyan, kellőképpen megművelni. A szerves trágyát vagy a trágyalevet egyáltalán nem szórhatjuk ki a kutakkal „aláaknázott“ parcelláinkra. A nyilvánvaló veszteségek ellensúlyozására viszont egyetlen fillért sem kap a szövetkezet. Sőt, ilyen vagy olyan környezetszennyezés címén évente magas pénzbírság fizetésére kényszerülnek. Az üzem szakcsoportja - a különleges igényeknek megfelelően - istállót, trágyatelepet, gabonatárolót és modern, külön szennyvíztárolóval ellátott szerelőcsarnokot épít, azonban a szövetkezet képtelen - főleg a hirtelen magasra szökött árak miatt - az eredeti ütemtervnek megfelelő időben és a megállapított költségvetéssel folytatni a munkálatokat. Különböző hazai és nemzetközi fórumokon sok szó esik mostanában a környezetszennyezés ártalmairól, meg a természetvédelem fontosságáról. Amikor azonban - az állami támogatással - tennünk kellene környezetünk megóvása érdekében valamit, falba ütközünk? Pedig addig kellene cselekedni, amíg nem késő! ZOLCZER LÁSZLÓ Az Agrosalón kiállításon láttuk Texas Dániából A dániai Andreas Petersen Hjby SpA cég gyártmányai a pavlicei földműves-szövetkezet közvetítésével kerülnek a hazai piacra. Az egytengelyes Texas TV 5B nevű kistraktor előre és hátra egyaránt egy-egy sebességfokozattal rendelkezik. A kiváló munkaeszközt négyütemű (5 HP - 3,7 kW) benzinmotor hajtja, amely a világhírű Brigge Stratton amerikai vállalat terméke. A kistraktorhoz 55 cm munkaszélességű rotációs kapa, 20 cm mélyen szántó eke, valamint 50 cm széles ötágú tárcsa is jár. A gép a tartozékokkal együtt 30 794 koronába kerül. A közvetítő gazdaság az érdeklődőknek igényeik szerint pótkocsit, csoroszlyát (ekevasat) és vágóasztalt is biztosít. (Kép és szöveg: zé-ell) 5 Néhány éve sűrűn találkozunk az újságokban olyan apróhirdetésekkel, amelyek az éti csiga gyűjtésére és eladására buzdítanak. Eddig elsősorban a Jednota fogyasztási szövetkezet foglalkozott ezzel, s minden bizonnyal jó üzletnek bizonyult számára és azoknak is, akik a csigát gyűjtötték. A nyugat-európai piacokon ugyanis jó árat fizetnek érte. Ezen felbuzdulva és a vállalkozás felszabadítása után tovább szaporodott azoknak a száma, akik az éti csiga gyűjtésével, tenyésztésével és kereskedelmével foglalkoznak. Odáig fajult a dolog, hogy vészjóslóan megcsappant e szelíd lények száma. A természetvédők, akik kezdettől fogva harcban állnak a csigakereskedőkkel, meghúzták a vészharangot, s nem eredménytelenül. Mára majdnem egész Szlovákiában betiltották a csigák gyűjtését, illetve a járási környezetvédő hivatalokra bízták, hogy az adott helyzetnek megfelelően dönthessenek. A Nyugatérdekük, hogy kiirtsák az éti csigát, mert akkor tulajdonképpen maguk alatt fűrészelnék a fát. Felmerülhet annak a lehetősége, hogy a most begyűjtött csigák mennyiségének a többszörösét bocsájtanák egy bizonyos idő múltán vissza a természetbe. A Slovakohelix ezt szerződésben is hajlandó vállalni. A tenyészetek tehát nemhogy veszélyeztetnék, hanem inkább hozzájárulnának a csigák fennmaradásához. Ugyanakkor jobb, ha mindez szervezett formában történik, mert semmiféle tilalom sem akadályozhatja meg, hogy élelmes emberek titokban ne foglalkozzanak a csigák gyűjtésével, annál is inkább, mert a felvásárlásra és forgalmazásra nincs tilalom. Felmerült az is, hogy más járásból biztosítsák a tenyészalapot, onnan, ahol nincs tilalom, de ez lényegesen megdrágítaná a vállalkozást, és biológiai érvek is ellene szólnak. A más vidékről származó egyedek nem biztos, hogy meghonosodnának az új környezetben. ... hogy az üzlet is menjen és a csigák is megmaradjanak Van megoldás szlovákiai kerületben a csigaallomány jelentős megcsappanása miatt mindenütt bevezették a tilalmat, ami viszont érzékenyen érintette azokat, akik gyűjtésükkel egy kis mellékeshez jutottak, valamint azokat is, akik vállalkozásszerűen foglalkoznak a csigatenyésztéssel és kereskedelmével. Most mi legyen? Látszólag megoldhatatlan kérdésről van szó, mert mindegki védi a maga érdekeit. Mégis van megoldás, hogy az üzlet is menjen és a csigák is megmaradjanak. Erről a Slovakohelix képviselőjével, Nagy Józseffel való találkozásom győzött meg. Ez a vállalat idestova egy éve foglalkozik marketinggel. Kész technológiát szállít csigatenyésztőknek és biztosítja a felvásárlást. Országos viszonylatban immár több mint ezer tenyésztővel működik együtt.- Bennünket az vezérelt, hogy biztosítsuk, illetve ne bontsuk meg a csigák előfordulásának egyensúlyát a természetben, ugyanakkor lehetővé tegyük a velük való szabad, zavartalan vállalkozást - mondja a Slovakohelix munkatársa. - Éppen ezért a csiga háztáji tenyésztését szorgalmazzuk. Lényegében egy jelentéktelen beruházást, minimális szakértelmet, gondoskodást és ráfordítást igénylő vállalkozásról van szó. Nagyon jó lehetőség a szociális szempontból erre rászorulóknak, hogy valamelyest javítsák az életkörülményeiket, de vállalkozói és népgazdasági szempontból is vonzó, mert kemény valutát hoz az országba, bár ez nem lehet mérvadó. Van azonban egy bökkenő. Mivel a legtöbb helyen tiltják a csigák gyűjtését és a legtöbb partnerünk csak most kezd foglalkozni tenyésztésükkel, egyszerűen nem tud tenyészállományhoz jutni. Némely helyen, például a Dunaszerdahelyi vagy a Komáromi járásban ezt úgy oldották meg, hogy kivételesen engedélyezték bizonyos mennyiségű csiga begyűjtését tenyésztési célra. Máshol azonban ezt sem engedélyezik, mint például a Galántai járásban, ahol jelenleg legalább hatvan tenyésztőnk van, illetve lenne. Számos levelet kaptunk, hogy akkor most mi legyen? Jobb szervezetten E levelek kapcsán kerestük fel a Galántai Járási Környezetvédelmi Hivatal igazgatóját, dr. Pavel Istókot. Nagy József útközben elmondta, hogy nekik valóban nem Ha csak az üzletet látják benne Dr. Pavel Istók természetesen a maga és a természetvédők érthető és ésszerű érveit hozta fel a tilalom mentségére.- A nálunk végzett rablógazdálkodás miatt a járás területének csak 3,8 százalékát borítja erdő, ennek is csak egy százaléka alkalmas élettérnek a csigák számára. Ez borzasztóan kevés Szlovákia többi részéhez képest. Megállapítottuk továbbá, hogy a korábbi évek csigaállománya az egyharmadára csökkent. Ha én most engedélyezném a csigák befogását, akkor jóvátehetetlen bűnt követnék el. Ezt be kell látniok. Ráadásul beállítanak hozzám olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, miként kell csigát tenyészteni. Csak az üzletet látják benne. Ez tud a legjobban felháborítani. Mert mi lenne, ha mindenki csak azzal törődne, hogyan lehet a természetet üzleti szempontból kihasználni. Hát többek között ezért is szükség van a tilalmakra. Több mint egy óra hosszat beszélgettünk, vitatkoztunk. Mindenki védte a maga igazát. A Slovakohelix képviselője hangsúlyozta, hogy mindenképpen jobb, ha szervezetten folyik a csigaüzlet, mintha „orwadászok“ gyűjtenék, be a zsákmányt. S nem lehet összetéveszteni a természetből és a tenyészetből származó egyedeket, mert a természetből tavasszal, a tenyészetből ősszel folyik a felvásárlás. A vállalkozás „sportszerűségét“ többek között körlevéllel is bizonygatta, amely mindazokat a kötelezettségeket és óvintézkedéseket tartalmazza, amelyeket a Slovakohelix vállal a partnereiért.-Látja, ezt az okmányt eddig csak egyetlen kérelmező tette le elém vagy három napja - zárta le végül is a vitát dr. Istók. - így már egészen más a helyzet. Azzal váltunk el, hogy elfogadható mennyiségben és körülmények között kizárólag tenyésztésre engedélyezhető a befogás, ha ráadásul bizonyos idő után viszszajuttatják a csigákat a természetbe. Ebben maradtunk. Útban haza felé Nagy József még elmondta, várható, hogy jövőre már egész Szlovákiára kiterjesztik a tilalmat, ezért jó, ha az emberek szervezetten fognak a tenyésztéshez, mert a jövőben már saját erőből biztosíthatják a tenyészállományt. Nem szorulnak a befogásra. PALÁGYI LAJOS
